Az Ujság, 1921. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Hegedűs Lóránt újévi beköszöntője. („A magyar korona csak akkor javulhat, ha függetlenítjük az osztrák pénztől.") Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ma este meg­jelent a Belvárosi Polgári Körnek ,a­z Eskü­ tér 8. szám alatti klubhelyiségében megtartott fényes Szilveszter­estélyén. Székely Ferencz, a kör elnöke, rövid beszéd­ben üdvözölte a pénzügyminisztert, mint a Gondviselés küldöttét. Hegedűs Lóránt hosszabb beszédben válaszolt, melyet folytonosan félbeszakított a tetszészaj és a taps. A pénzügyminiszter a többi között a következőket fej­tette ki: — Eljöttem a belvárosi polgárok közé, — mondotta — hogy segítségüket kérjem vállalko­zásomhoz. Nem pártot keresek, itt sem időzöm ebből a szélből. Magamban megöltem a pártem­bert. Független akarok maradni és egy párthoz sem csatlakozom, még ahhoz a párthoz sem, a mely Andrássy Gyula gróf körül tömörül, mert nem tartom illendőnek, hogy mikor egy nagy párt megtisztelt a pénzügyminiszteri székkel, egy p­ásik párthoz csatlakozzam. — Programmom, rövid : liberális vagyok és liberális maradok. Vállalkozásom nem merész. Mindössze három kérdést kell megoldanom. Egészen bizonyos, hogy pénzünk vásárló ereje nagyobb, mint külső ér­téke. Természetes tehát, hogy pénzünk romlásá­nak politikai okai vannak. Ezeket az okokat meg­kell szüntetni, a politikai akadályokat el kell hárítani az útból, meg kell építeni a gazdasági szabadforgalom útját és pénzünk javulni fog. Sokan vetették szememre, még az egyébként jó­akaratú sajtó is, miért nem emelkedett hát a ko­rona értéke programmom hatása alatt ? Csak egy eredményre mutatok rá: jöttem és összetörtem a devizákat. Kijelentem, hogy pénzünk csak akkor fog javulni, ha elválaszt­juk az osztrák pénztől, mert ahhoz nincs fizikai erőnk, hogy a monar­chia koronáját megjavítsuk. — Súlyt helyezek arra, hogy az entente meg­értéssel kezelje Magyarországot. Ha túl szigorú feltételeket szab elénk, akkor én is lemondok és hozzon az entente a bolondok házából új pénz­ügyminisztert. — Harmadik feladatom, a­melyet el akarok intézni, megszüntetni a pazarlást az egész vo­nalon. Rajta leszek egész normális erőmmel, hogy a nemzetet belekényszerítsük a feltámadásba. Bennem Tisza István kálvinista fanatizmusának lángja lobog. Éjjel-nappal dolgozom. Mióta mi­niszter vagyok, még egy éjszakát sem aludtam nyugodtan. Ezzel a kálvinista fanatizmussal le­rombolom az összes akadályokat. Én belepusz­tulhatok ebbe a küzdelembe, de a nemzet élni fog. Kérem ehhez a munkámhoz minden jó magyar ember segítségét. Czélunk egyenes: ködből a napfény felé! Csak egy évre vállalkoztam a pénz­ügyek vezetésére. A jövő év dec­ember 16-án le fogok mondani. Remélem, akkor több joggal mondhatom, mint ezúttal. Boldog új esztendőt kí­vánok Magyarországnak. A pénzügyminiszter beszédét lelkes éljenzés és való­ságos tapsvihar fogadta. Az estély résztvevői ezután a Himnuszt énekelték el. Bécsi államférfiak u­jévi üdvözlete Magyarországnak. Bécs, dec­em­ber 30. tíz Újság bécsi szerkesztője a jelenben vagy a, multiján vezetőszerepre hivatott bécsi államférfiaknak , plitikusoknak újévi üdvözletét a kö­vetkezőkben tolmácsolhatja Magyarországnak: Burján István gróf, volt külügyminiszter: Magyarország politikája ma jó mederben van. Szi­vébe zárván területének szétmarczangolásán érzett ke­serű fájdalmat, az ország közakarata egyesült abban az elszántságban, hogy a gazdasági és pénzügyi fel­épülésében keresi helyreállásának előfeltételeit. Az egész világ be fogja látni, hogy nem lehet egy állam egészének életszerveit elvagdalni és megparancsolni a vérző roncsnak, hogy „éljen boldogul.1* A jövő nem fogja szentesíteni azt a módot, a­hogyan a dilettáns közelmúlt elbánt magyar hazánk béret övezte ezeréves épségével. Nemzetünk életakarata, összetartozandósá­­gának kiirthatatlan érzete, emgedetlen békés kultur­­munkája, meg fogják győzni szent igazunkról a népek szövetségét, a népeknek azt a teljes szövetségét, a­mely jönni fog, mert jönnie kell. Annenberg Móricz báró, a komarovi győző : Csak a legnagyobb örömmel lehet üdvözölni az új kurzust, a­mely Magyarországon Hegedűs Lóránt pénz­ügyminiszterségével kezdődött. Hegedűst, a­kit még miniszter koromból ismerek, a legkiválóbb kapac­itá­­sok egyikének­­tartom és az ő minisztersége kedvező prognosztikán. Föltétlenül szükségesnek tartom azon­ban, hogy Magyarország mérsékelje külpolitikájának czéljait, nevezetesen kapcsolja ki azokat a kérdéseket, a­melyek súlyos komplikácziókra adhatnak alkalmat. Elsősorban a királykérdésre gondolok, a­mely máris annyi viszályt és véleményeltérést idézett elő s a­me­lyek ha fokozódnának, megnehezítenék a felépítést. Mayr dr. szövetségi kanczellár: A viszonyok, a m­ihelyek közt mindnyájan élünk, mi Közép-Európa legyőzött államai, nem olyanok, hogy örömünnepet ülhetnénk. Rettenetes évek vannak mö­göttünk és egyetlen reményünk, a­mi még megmaradt, voltaképpen az a föltevés, hogy a nyomorúság hullám­verése nem csaphat már magasabbra, hanem ezentúl csak elülhet. A fegyverszünet és a békeszerződések megkötése óta eltelt esztendők adósak maradtak azzal, a­mit vártunk és kértünk tőlük. Talán, az 1921. esztendő megkezdi a rég esedékes kötelezettségek törlesztését. A legyőzötteknek kötelességeik vannak egymással szem­ben, különösen ha szomszédok és ha évszázadok bizo­nyítják kölcsönös barátságuknak hasznos és szükséges voltát. Tolmácsolja Magyarországnak legjobb kíván­ságaimat az újév alkalmából és annak a reménynek a kifejezését, hogy lojális barátságra való törekvésünket az önök országában is teljes mértékben méltányolni fogják. Nehéz az erény útjáról letérni írta Kálnoki Izidor. Az öreg doktor egyszerre csettintett a nyel­vével és a két ujjával, a ifiú az ő szótára szerint annyit jelent­, hogy meg­következik a bizonyító történet. És már el is kezdt­e. — Hogy nehéz az erény útja, azt mondjá­tok ? Mit tudjátok ti, a­kik sohase voltatok ennek az útnak szenvedélyes turistái ? Ha jártato­k is rajta, olyanformán voltatok vele, mint a kötél­­tánczés a kötelén : a féllábatok mindig a levegő­ben lógott. Abban a városban, a­hol én mint kör­orvos őrködtem a közegészség fölött, három gyö­nyörű leány lakott akkoriban. Az egyiknek nincs története. Az én feleségem lett az áldott lélek, s a­ki figyelmesen és némi jóakarattal vizsgálja a vonásait, még ma is észreveszi rajta a hajdani szépség némi nyomait. A másik még szebb volt. Ezerszerte szebb. Egyszerűen gyönyörű. Még alig volt húsz esztendős, egyszer fölkeresett a rendelőmben. Se szó, se beszéd, a padlóra vetette magát, vonaglott, sírógörcsöket kapott, tépte a haját, rúgta a padlót. — Katóka, drága Katóka, — mondtam neki — térjen magához, csillapodjék, mondja meg, mi a baja ? Mikor ez nem használt, eszembe jutott, hogy én voltaképpen orvos volnék, vagy mi? Elkezdtem dörzsölni a homlokát, hideg borogat­ást tettem a szívére, repülősót szagoltattam vele, végezetül pedig beletöltöttem három pohár cognacot. Ettől aztán magához tért, de még min­dig félrebeszélt. Azt mondta, hogy öngyilkos lesz. Leugrik a harmadik emeletről, pedig egyemeletes-1­­él magasabb ház nem volt a városkában s a Dunát, is emlegette, pedig az száz kilométerre elkerült bennünket. A sok zagyva beszédből ezt vettem kti, hogy Katóka valami hibát követett el az erény útjaival szemben, a­mit azonban még ma se tudok egészen elhinni. Az orvosi segítséget is­ megtagadtam tőle : ha valakiről nem hiszszük el, hogy beteg, nem is akarjuk meggyen­yita­ni. Kataka nemsokára eltűnt a városból. Sokat beszéltek róla, de senki se tudta, hogy hová lett, mi lett belőle ? Csak nagy ritkán hazudozott róla egy-egy külföldön járt utas, hogy itt­­ látta, amott látta. Az egyik fogaton látta, drága ék­szerekkel, a másik lebujokban találkozott vele, a­hol virágot és miegyebet árusított.. Én egy szót se hittem ezekből a kalandos mesékből . . . Ernye, a harmadik leányról még nem is szól­tam. Ő volt a legszebb. A tejbe r­artott rózsa. A sétáló csuda. A szemnek tündérlegelője. Olyan szép volt, hogy senki se tetszett neki. Sőt olyan szép volt, hogy senki se merte elvenni. Tudjátok : koronát az ember mégse mer a fe­jére tenni. Aztán múltak az évek és Aranka, — hogy is mondjam csak — bizony Aranka fennyadezni kezdett. Akadtak a városkában gon­oszlelküek, a­kik azt merték mondani, hogy Aram­ából vén­­leány lett. Amolyan gon­oszlelkü mégsem akadt, a k­i azt mondta volna, hogy­ csak egy parányi k pakula is tapad hótiszta r­­ényéhez". . . S ekkoriban hazakerilt­ Eftoké, a drága Katóka. Vitorlái bár r­eg vanok tépve, látszott, hogy egykor nemes ha­jó volt Egy kis babája is volt­, — nem is olyan Kosi, a 1­001 senkise tudta, hogy mikor fogadta örökbe, vagy hogy jutott hozzá. Gazdag se volt, pompázó se lett. Csak örökké vidám volt, nevetős, tiszta, kívánatos. Minek szaporítsam a szót : egy esztendő se telt bele s Katóka férjhez ment. Derék, jómódú, csinos földesen vitte a­z oltárhoz. S nagyszerű tsziny let­t. Boldog lett Az ura imádta, ő imádta r­.­z urát, mindpri második esztendőben tiszteletét tette nála a gólya. Persze olyankor magam is jelen m It a­ni s még ma is a szememben vannak a sugárzó a rezek fényképei. Hogy megváltozik egy asszony, ha­ boldog. S hogy m­egváltozik, a mikor boldogtalannak érzi magát. Aranka sárga lett és ránczes, beesett arcza és örökké zsémbelődő. — Hát érdemes jónak lenni és erkölcsösnek és becsületesnek ? — mondta fűnek-fának. És elkezdett czifrán öltözködni. És kendőzte az arczát. És a divatosnál is rövidebbre szabatta a szoknyáit. És mosolygott mindenkire. És táncz­­lépésekkel tipegett. És kellette magát . . Úgy tett, mint a­ki le akar térni az erény útjáról. Becsületemre mondom, hogy úgy tett. Hát akár hiszitek, akár nem, nem sikerült neki. Minél jobban keczerkedet­t, annál inkább elkerülték. Meg ki is nevették. Még mulattak is rajta. Leteszem a jóesküt rá, hogy olyan erénye­sen ment tó a világból, a­hogy beléje lépett. Fiuk, én mondom nektek : az ember jóra született. Ha botlott, megjavulni a legkönnyebb dolog a világon. Lesodródni lehet csak az erény útjáról, lelépni nem. És roszsza lenni a jóból is igen nehéz. Szinte lehetetlen. Hacsak idején nem kezdi az ember.... Seypel prelátus,­­ az osztrák keresztényszoczialisták vezére , Ausztria belpolitikai helyzete nyilvánvalóan javul. Úgy látszik, hogy a­­sztrájkok­­korszaka végéhez köze­ledik. Igaz ugyan, hogy a gazdasági helyzet vál­tozatlanul komoly, de reméljük, hogy úgy saját mun­­kakészségünk, mint a külföldi hatalmak fáradozá­sai, hogy hitelt nyújtsanak megélhetésünkhöz, át fog­nak segíteni a jelenlegi gazdasági válságon. A mi Magyarországhoz való viszonyunkat illeti, reméljük, hogy a nyugatmagyarországi kérdéssel kap­csolatos nehézségek daczára, végül mégis valóban köl­csönös jó viszony fog kifejlődni, különösen, ha mindkét részen meggondoljuk, hogy egyenlő mértékben eszünk áldozatul a külföld erőszak-politikájának. Bennünket nem belső ellen!/ ?k, hanem a külföldről ránk erőszakolt szerződések válo­ v­­anak el. Fülöp Réné, 1921.______A­­ TT.TS A T. 1. 3 PESTI KIS TÜKÖR Szabadság és igazság. A legnagyobb magasság : a szenvedés fenekei És senki se érzi'ff­agához közelebb az igazságot, mint az, a kit a le­több igazságtalanság .•Marczan­gol. Megérteni : ez mégis csak a legtöbb és a leg­nagyobb, a­meddig eljuthatunk és megérteni nem más, mint megvilágosodni saját magunk előtt. És ennek a világosságna­k a szenvedés a lámpája. A szenvedésnek is van köde. De ez a köd, a kín­oső vérfütyük s­z­ámo­rk, elszálló és nincs valódibb lelki érték, mint a szenvedés, mikor már megért­éssé, tá­rsa tisztult és kristályosodott. Ma­gyarország a szaba­ds­ág és az igazság országa lett. A szabadság országa lett,­mert elomlásának t­emérdek bukásának temérdek omladékából egy tincse kiemeltetett. Független lett , a­mi nem volt évszázadok óta. E nélkül nincs igazi szabad­ság és a függetlenség nem lehet el szabadság nél­kül. A szabadság a függetlenség életösztöne és ráérvényesülése. Saját magát senki se kötözheti meg úgy, hogy föl ne tudja oldani kötelékeit és a mozdulatlanság csak a faldrok vágya. A füg­getlenség nélkül való­ szabadság az edénybe zárt víz sustorgása, csak akkor él és mozog, ha alá­tüzelnek. És a működése : elpárolgás. A mi egykori nyugalmunk : melegedés volt, pangás és elpárolgás. De most függetlenek va­gyunk és kötelességünk, hogy szabadok legyünk, hogy megismerjük a szabadság törvényeit és megszokjuk a levegőjét, a­mely élesebb, erősebb, frissebb annál, a­melyben egykoron éltünk. De egészségesebb, karakteresebb és határozottabb is. Meg kell tanulnunk menni és vigyázni, fontol­gatni és határozni. A magunk útját­ járni annyi, mint magunknak megtalálni, megcsinálni, esetleg kiverekedni az utat, a­mely a legjobb élethez visz. A szerencsétlenségünk szerencséje, hogy ezt az utat a legdiadalmasabb fáklya világítja meg nekünk. Az igazság szövetneke. Magyaroszágnak az igazság országának kell lennie. Mert ezt jobban megteheti, mint akár­melyik országa Európának. Mivelünk minden igazságtalanság megtör­tént. Abszolút igazságtalanságok. A ki győzött, a ki hódított, a ki zsákmányolt, a ki lánczra fű­zött, a­z elnyom és igában járt, az a teljes igaz­ság vallója, hirdetője és prófétája nem lehet. Mert súlyos érdekek tompítják a szavát és ezen­­zúrázzák a mondanivalóját. De a­molt megraboltak, a­kit megcsonkítottak, a kin erőszakot tettek, a kinek semmije sincs, a­mi jog és erkölcs szerint mást illetne, vagy magamagát illetné, annak semmiféle érdeke rem az igazság ellen való. Az teljesen, hibátlanul és hangosan hirdetheti az igazság szavát, bizonyíthatja az igazság bizonyos­ságát és követelheti az igazság követeléseit. Az magába veheti az igazság lelkét és biztosíthatja a maga diadalát és örökkévalóságát az igazság el­maradhatatlan diadalában, és örökkévalóságában.

Next