Az Ujság, 1921. február (19. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

t 1921. AZ ÚJSÁG II. 23. Nyugat-Nagyaror,Lait - Vas- és Soproümsteyek közsinílése egyhamgn titakozó határozatot fogadott e el Nyuszat-Magyarország elszakitása ellen. Özönével érkeznek tiltakozó levelek és táviratok.A külügyminisztériumhoz a városokból és kösségekből este alánt, Vanczák válasza Ondrássynak. Andrássy Gyula mai beszédét és aőbbi között erősen kikelt a liberális biokeltokthezz kapcsolatban támadást intésett a volt muncásvezérek fllén, akikről ezt mondotta,hogy meggynagodva meglöktek az or ,szágbó. Egyébként, a Munkásoknak szemükre hányta ezt is, hogy sündiszkei hagyták magukat használni különböző egyébkzámpártérdekekre. Ezekre vonatkozólag Vanczák János a szocziáldemokrata párt vezetőségének egyik tagja a következőket mondotta : — Egészen furcsának és szokatlannak találjuk Andrássynak a munkásvezérekre tett kijelentéseit és azt kívánjuk Andrássy Gyulának, hogy próbáljon ő is úgy élni, ahogyan a „meggazdagodott" munkásvezérek élnek. Kívánjuk továbbá azt is Andrássy Gyulának, hogy azt a differencziát, ami a munkásvezérek jövedelme és életszükséglete és az ő budgetje között van, adja át a főváros szegényügyi osztályának. Ezt a pénzösszeget bizonyára köszönettel veszik, annál is inkább, mert nagyösszegű és igen bőkezű ajándék volna. Nagyon sajnáljuk, hogy a múltban tényleg megtörtént az az eset, hogy a munkásságot felhasználták bizonyos egyéni és politikai érdekekre, de a jövőben már sokkal okosabbak leszünk és a múltak hibáiból tanulva, a magunk lábán járunk! Pest vérmesísje epj hartiuleprileiui a vármígye reformul. Pest vármegye masílben restvvüli közgyűlést tartott, amelyen egy hangulatl fogadi Pata, Tibor dr. indítványát, mely tiltakozik a v megyer szervezet ce/csárése ellen. „Fali kérdést csiráim antikrisztiánizmus 2“ (Giesswein Sándor nagyszénása beszéde. — Az uszítás és a durvasájt ellen. — Ki lett volna, ha a mát században is kitolonczoltán volna az iákgen fajvakat? — Andrássy bejelenti, hogyszakitott múltjával.) A kormány programmja felett folytatott vitában Éditő, természetes, emberi hang volt a Giessáéni Sándoré. Nagy beszédéből a tudós és keresztényi lelkű pap nagy emberszeretete, hazafiassága, bölcsesége és tiszta judiciuma szólt a nemzetgyűlésen is túl az egész nemzethez. — Keresztény tettre van szükség, — mondta beszéde elején Giesswein — mert nem elég a keresztény gondolat. És vájjon hol volt a múlt parlamenti évben a keresztényi tett ? Talán a botbüntetés "volt az ! Nagy baj, hogy hiányoznak a közszabadságok. Ezeket kérni és követelni nem forradalmilg, hanem a haza szeretete. A cenzúrának az a módja, amelyet nálunk gyakorolnak, nevetséges. Az igazi keresztény gondolat nem érvényesül Magyarországon, a, liberalizmusnak ama fajtája ellen, a mely az erős szabadságért gyenge ellen, ellensége. — De akarnak-e önök küzdeni Eötvös József libentizmusa ellen is ? — kérdi most Hollér Istvánék felé fordulva. Van egy lap, amely minden nap egy tuczat zsidót eszik meg. Hiszen van a zsidókon is kritizálni való, de nem ilyen durva, hangon! Szomorú példákat mond el arra, hogyan durvítja el ez a sajtóhang még a gyermekleiket is. Ezután emejjt hangon mondja : elég legyen mitt a megtorlásból! (Hol van Enufabau tiszta faji) — Nagy tévedés az, midőn ajnemzeti eszmét a faji kérdéssel keverik össze. Hoszuan Európában tiszta faj. [Az első keresztények a zsidók voltak. Hamis felfogás az, midon a zsidókérdést mint faji kérdést állítják be. Van zsidókérdés, de az gazdasági kérdés. Ennek pedig részben a keresztények az okai, kik bizonyos életpályákat elhanyagoltak. De ebből aztán faji kérdést csinálni antikrisztitínizmus. Ha a múlt században is ki akartak volna tolonczolnis minden nem magyar fajbelit, akkor ma nem volnának itt a Wekerlék, a Turi-Tillmann Bélák (és itten Túri Béla felé fordul, akinek láthatólag nem tetszett, amit mondott), a Huszár Károlyok, — no meg nem volnék itt magam sem. A nyugati gondolat az, hogy az ország különböző fajait egymáshoz közel hozza. Foglalkozik a munkáskérdéssel, amely nem egy a szoczializmussal és amelyet a keresztény szeretet és igazságosság jegyében kell megoldani. Szükséges a szervezkedési szabadság, szükséges a szabadság a sajtóban és az egyesülési jogban. Nálunk azért van nagy szükség a szabadságra, mert a külföldön éppen a demokrata- és muntkáskörök azok, akik a trianoni béke igazságtalanságát hirdetik. Az integritás kérdése tehát a demokráczia! Giessweint gyakran zavarják közbeszólók, sőt vannak olyan nagy államférfiak, akik egy-egy kicsinyítő kézlegyintéssel vagy gúnyos mosolylyal kisérik a tudós főpap fejtegetéseit. Ám ő nem sokat törődik ezekkel. Észre sem veszi e csodálatos lángelmék lenéző gesztusait. A kisgazdaoldalon viszont feszült figyelemmé és tétsikerei hallgatják. Mikor leül, a jobboldal élénken megtapsolja. Utána Andrássy beszéde következik. (Andrássy levonja a konzekvancziákat.) Beszéde elején kijelenti Andrássy, hogy ízlése ellenére cselekszik, a mikor új útra tér és Intenzívebben vesz részt a politikában. Csatlakozik a keresztény és nemzeti alapon álló párthoz. Lelkes éljenzéssel és tapssal fogadják ezt a bejelentést a baloldalon Ugyanazok, a kik két hónappal ezelött még alig engedték szóhoz jutni Andrássy Gyula grófot. Viszont a jobboldalon hideg és gúnyos tekintetek fogadják a gróf szavait, sőt Szilágyi Lajos közbe is szól : — ízlése ellenére... Andrássy kénytelen megmagyarázni, hogy csupán az intenzívebb politizálás történik ízlése ellenére, viszont az a politikai frigy, a melyet most kötött, nem sérti az ízlését. Egyébként a keresztény jelszó régi meggyőződéséből ered. Az erkölcsök lesülyedése és leromlása volt a múlt szerencsétlenségének legnagyobb forrása. Nekünk tehát fel kell emelkednünk arra a magaslatra, mely magasabban áll, mint a múlt reakciós erkölcstelenségei. A nem keresztény társadalom nagyobb része hagyta cserben a nemzetet a veszély idejében, mint azt hittük volna. Ebből következik a magyar faj elementáris kötelezettsége, hogy önérzetre ébredjen és foglalja el méltó helyét. Mindez azonban kizárja a felekezeti gyűlölködést, mely ellenkező volna a keresztény etikával. Kerülni kell az egyéni akcióikat és erőszakoskodásokat, mert ezek ártanak a nemzet, becsületének. A feladat, melyre vállalkoztunk, gyorsan nem oldható meg. Ez csak hosszú, türelmes munka eredménye lehet. Az egyesek felekezeti gyűlölete és az izgatás helytelen. Elmondja Andrássy, hogy ő a múltban illúziókban élt, azt hitte, hogy a liberális politika jobban magához hódítja a nem keresztény elemeket. Ebben csalódott és ennek a tapasztalatnak a következményeit most levonja. De különben is irtózatos veszedelem volna, ha a nemzeti és keresztény jelszavak megbuknának. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy e jelszavak lejáratása után valamely liberális politika következhetnék. Ha a kereszt lejárja magát, akkor jön újra a vörös reakció. Ne várják a kezdetben túlzásba esett irány bukását, mert ez azokat is romjai alá fogja temetni, akik erre spekulálnak. Bírálja ezután a kormány programmját. Kívánja, hogy minden állami tényező maradjon meg a maga hatáskörében. A katonaság ne politizáljon, a rendőrség teljesítse hivatását. És legyen mindenki tudatában annak, hogy csak annyit ér, amennyit erkölcse és tudása nyom. Beszél a sajtóról is ; a cenzúra mai formáját nem tudja védeni, de szükséges egy új szigorú sajtótörvény. Beszél még a közigazgatás reformjáról, a pénzügyminiszter programmjáról, a mtukáskérdésről. A szoczialista párt akcióba lépését örömmel üdvözli. Az internálásokat revízió aslá akarja vonni. Végül kijelenti, hogy Öntudatos erélylyel teli a Timimpei M 1* törni. Egyébként legyünk óvatosak a kinevezéseknél, a támadásoknál pedig követeljük a bizonyítást. („Szabad sajtót !“) Itt Orbók Attila és Rassay Károly egyszerre kiáltanak közbe: — Szabad sajtót! Andrássy beszéde végén maga is megállapítja, hogy a panamák terén nem szabad kihasználni a czeneurát. A kormányt egyébként támogatja. A Ház baloldalán köszöntik Andrássyt beszéde végén , és mint mondani szokás: „szónokot számosan üdvöszlik". Az elnök pedig öt perczre felfüggeszti az ülést Az Andrássy beszédét követő szünet befejeztével Szijj Bálint mond higgadt és józan beszédet Üdvözli a kisgazdatársadalom nevében a pénzügyminisztert takarékossági programmjáért és a szabad forgalom, megnyitásáért. A párt nevében felhívja a kormányt, hogy a jövő gazdasági évben a gabonazárolást szüntess® meg, mert ha ez nem következik be, akkor a kisgazdapártot akár már most törölje a kormányt támogató pártok sorából. Ezután kijelenti, hogy a kisgazdapárt már sok békát lenyelt, de azt nem fogja lenyelni, amit most híresztelnek, hogy az arisztokráczia körében keresnek belügyminisztert. Addig, amíg zízzel-vassal rekvirálnak, itt kommunizmus van, amely annál veszedelmesebb, mert csak részleges. A kisgazdák nagy figyelemmel hallgatják és élénken helyeslik Szijj Bálint szavait. * Sztminyi József báró fölkért annak közlésére, hogy nem tett Atyuiássy Gytor gróf beszédére olyan megjegyzést, a mihez nelát egy észittp mai száma tulajdonit s egyáltalában nem is nyilatkott Andrássy beszédéről. TÁVIRATOK. Holnap újra tárgyalják a nyugatmagyár- férssfogsi kérdést. Bécs, február 11./Az Újság bécsi, szerkesztőségének telefonjelentése.) Holnap délelőtt kezdődik a bécsi kisügyministériumban az újabb tárgyalás a nyugatmagyarországi kérdésben. Ma este már meg is érkezett Bécsbe a maagyar delegáczió, amelynek tagjai Csáky Imre gróf volt külügyminiszter, Khuen-Héderváry Sándor, gróf, Edvi-Illés Aladár miniszteri tanácsos, Trager Ernő és Péchy Tibor követsági tanácsosok és Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselő. Osztrák részről a tárgyaláson Davy dr. osztályfőnök és di Pauli dr külügyminisztériumi osztálytanácsos vesz részt. t porosz választás eredménye: Berlin, február 22. Az országos választások vezetőihez beérkezett jelentések szerint az egyes frakciók számaránya a hátralevő felsősziléziai mandátumok beszámításával a következő : 111 többségi szoczialista (ezelőtt 145), tít czentrumpárti (94), 25 demokrata (65), 73 német nemzeti (50), 28 független szoczialista (23), 56 német néppárti (21), 30 kommunista (0), 2 gazdaságpárti (0), 6 vvelt és schleswig-holsteini (4). A mandátumok összes száma e szerint 414 (azelőtt 402.) (M. T. I.) Csak a JSvS héten kezdődik a londoni Szomnferenczia. Alées, február 22. A Wiener Allgemelne Zeitung jelenti Berlinből. A londoni konferenczián előterjesztendő javaslatokat kidolgozó szakértői tanácskozáson ma személyesen megjelent Simons dr. külügyminiszter. A bizottság emlékiratot dolgozott ki, amelyről a birodalmi kormány holnap fog tanácskozni. Csütörtökön, pénteken és szombaton folytatják a szakértői tárgyalásokat és vasárnap utaznak a német kiküldöttek Londonba. A német kormány emlékiratát a konferenczia kezdetén fogják az ententenak átnyújtani. Nemzetközi kongresszust tart Bécsben a szoczialista czentrum („Új Internacziosulénak nincs itt az ideje" — mondja Adler Frigyes.) — Akz Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. — Bécs, február 22. A '"rff nmzetközi szoczialisták ma délután négy órakor az Arbeiter-Halle helyiségében tartották meg kongresszusukat, amelyen a világ különböző részeiből különféle szoczialista pártok kiküldöttei vettek részt a végett, hogy egy új szoczialista munkásszövetséget alakítsanak. A kongresszusra Németország, Francziaország, Anglia, Oroszország, Svájcz, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, Csehország, Bulgária és még más államok szoczialista pártjai elküldték képviselőiket. Ezen a kongresszuson olyan szoczialisták találkoztak egymással, akik a III. Internaczionáléhoz nem csatlakoznak és a decemberben megállapított és a berni konferenczián lefektetett elvek alapján állnak. Az entente-államok közül Francziaország és Anglia balszoczialista pártjai küldték el vezetőiket. Francziaország részéről Longuet és Renaudel, Anglia részéről Wallread, Hudson, a csehországi szoczialisták részéről Csermák jelent meg. Megjelent Grimm dr., az osztrák nemzeti tanács tagja is. A moszkvai szoczialisták közül esők a mensevikiek és a baloldali szociálforradalmárok voltak képviselve. A konferenczia ma délután négy órakor kezdődött. A karzatok zsúfolásig megteltek. Az elnöki emelvényen elsőnek Adler Frigyes foglalt helyet, aki nagy beszédet tartott. Kijelentette, hogy ezt a tanácskozást a berni értekezlet választott bizottsága nevében hívták össze. Visszapillant a már 1914-re Bécsbe tervezett nemzetközi kongresszusra, amelynek összejövetelét a háború kitörése megakadályozta. A mai kongresszus a gyors siker minden reménye nélkül ült össze és azon a világ proletársolgának csak egyharmada vesz részt. Ezért nem is nevezheti magát jogosan internaczionáléinak. De ilyennek ma egyetlen szoczialista kongressszus sem mondhatja magát, mivel egyik sem reprezentálhatja, ma síencse munkásságot. Hiába vindikálja magának a moszkvai vagy a genfi kongresszus ezt az internaczionális jelleget, mindegyik éppen olyan távol áll tőle, mint a bécsi. A bécsi kongresszust gúnyosan czentrumnak nevezik, mi örülnénk, — mondja Adler — ha tényleg ilyen czentrum lehetnénk. Ha végigpillantunk az elmúlt esztendő nehézségein, akkor meg kell győződve lennünk arról, hogy e nehézségeket főképpen Moszkva okozta. Nem akarok én polemizálni Moszkvával, de rámutatok arra, hogy itt Moszkva győzött volna, akkor ma itten nem a nemzetközi szocialista munkaközösség konferencziája tanácskoznék, hanem az ellenforradalom diktatúrája. — Mi csupán munkaközösséget akarunk, az internetczionalizmusnak még nem érkezett el az ideje. Azután a franczia Lorguet beszélt, aki Jaurés békepolitikáját, követi. Reumann bécsi polgármester beszélt ezután, aki üdvözölte a megjelenteket Bécs városa nevében. A gyűlés azután elfogadta Opalovíts szerb delegátus javaslatát és megválasztotta az intézőbizottságot. Holnap délelőtt féltíz órakor folytatják a kongresszust. Fülöp Bené* Becs, február 22. A szoczialista kongresszuson azok a szoczialista pártok vehetnek részt, amelyek kiléptek a II. Internaczionáléból és a berni előzetes konferenczia decemberi határozatának alapján állnak. Az ideiglenes napirend a megalakuláson kívül a következő pontokat foglalja magában : 1. Az imperializmus és a társadalmi forradalom. R. C. Wallhead bizottsági jelentése. 2. Ki osztályharcz módszerei és szervei, Adler Frigyes előadása. 3. A nemzetközi harcz az ellenforradalommal szemben, Előterjeszti Ledebour.