Az Ujság, 1921. június (19. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-01 / 117. szám
sz tttSiq’ - fi i.................... — ..... Semleges zóna lesz Felső-Sziléziában a lengyelek és németek között. (Újabb ellentét Anglia és Francziaország között. — Nehézségekbe ütközik a német lefegyverzés.) Berlin, május 31. A Deutsche AllgemeineZeitung-nak jelentik Londonból. Diaplomácziai forrásból eredő értesülés szerint a nagykövetek tanácsának szombati ülésén az angol és az olasz nagykövet azt indítványozták, hogy Felső-Szilézia német és lengyel kerületeiben reguláris német, illetve lengyel csapatokkal állíttassák helyre a rendet. A franczia kormány képviselője ez ellen azt hozta fel, hogy most, miután Korfuhty már engedett, erre a rendszabályra nincs szükség. Erre kérdést intéztek a szövetségközi bizottsághoz, váljon az-e a nézete, hogy ász,jangól-olasz javaslat feltétlenül, szükségesbe. A nagykövetek tanácsa elhatározta, hogy a német és a lengyel zóna közt semleges területet létesít. Az angol képviselő azzal a kérelemmel fordult a franczia kormányhoz, hogy a legfőbb tanácsot Szerdára hívja össze. Briard ennek a kérésnek teljesítését megtagad, mivel a kamarát pénteken tíz napra elnapodta, ezen a határidőn belül új javaslatokat fog tenni. Az Oeuvre jelentése szerint Párisban hajlandók az angoloknak engedményeket tenni és az értekezletet szombatra összehívni. Németorszag tatosolta fel az Orgesch, Bécs, májd a Wiener Allgemeine Zeitungnak Berlinből jelentik, a mai nap folyamán átnyújtja a birodalmi kormány Keller tábornoknak azoknak a tervezeteknek jegyzékét, amelyeket Németországban lefegyverzési törvény értelmében május 31-ig fel kell oszlatni. A jegyzéket a birodalmi belügyminisztérium, sak a szövetséghez tartozó államok kormányaihoz intézett kérdései alapján állították össze. Az ententa-hoz közelálló körökben kijelentik, hogy Nollet tábornok ezt a jegyzéket a szövetségközi bizottság nevében kifogásolni fogja és követeli az Escherich-szervezet feloszlatását. A birodalmi kormány, mint mire jár, eddig követett irányához híven, ebben az esetben is számot vet majd a szövetségközi bizottság követelésével. Bécs, május 31. A Neues Wiener Abendblatt jelenti Münchenből. Tegnap este még bíztak abban, hogy az egyes kerületi vezetőket sikerül engedékenységre rábírni, dea késő éjszakai órákban tartott tanácskozáson a katasztrófa-politikusok befolyása jutott túlsúlyra. Az a remény, hogy a védőrség kérdését simán meg lehet oldani, meghiúsultnak tekintendő. (Az Orgesch (Organisation Esehfriesi) a legnagyobb német fegyveres szervezet, mely a polgárságot fegyverezte fel elsősorban a kommunistákkal szembbb, de általában erős ultrasoviniszta működést fejt ki.) Kogiy vasarja a német scorm&sty aa u£lSm£iumot SeljesstawS ? Bécs, május 31. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefon jelentése.) Berlinből jelentik : A berlini korrpánymost foglalkozik a gazdasági programm kidolgozásával, melynek alapján az ultimátum követeléseit teljesítheti. Az első feladat két milliárd aranymárkának és a huszonhatszázalékos kiviteli vámilletéknek előteremtése. Az ehhez szükséges összeg huszonnégy milliárd papírmárkát tesz ki. A kormány új közvetlen és közvetett adókat tervez. Be akarja hozni mindenekelőtt a szénadót és tervbe vette a szén, a kálium és a czukor monopolizálását, a pálinka- és dohányadót, a tőkeforgalmi adót, a társulati illetéket és fel akarja emelni a tőzsdeforgalmi adót. Külön adót akar megállapítani az új kereskedelmi társaságok alapítására és a földbirtokokra. Ezenkívül még sok más új adót is tervez a német kormány. A huszonhatszázalékos kiviteli illeték előteremtését a német kormány teljesen a kereskedelemre és iparra hárítja. Hogy az egyes iparágak szindikátusba egyesülnek-e, az még nincsen eldöntve. Miért tört ki a forradalom? (Mit tenne Tisza István, ha élne? — Tanulságos szemelvények Halder és Túri , czikkeiből. — Ki a destruktív? — Sándor Pál nagy beszéde. — Közbenjárt-e Andráesy Gyula Károlyi Mihályért?) Tizenegyóra után kis hontrónával, mert. Sándor Pál kérte a ft*4á£0»*tírtpesség megállapítását, kezdődött az ülés. A költségvetés vitájához elsőnek Griegor Miklós szólt hozzá. Erősen kritizálta külpolitikánkat és követelte, hogy mindazokat a diplomatákat, kik a magyar érdekeket nem reprezentálják kellőképpen, távolítsák el. A magyar külpolitikának a külföldi magyar kolóniákra kell támaszkodnia. Az állami színházaknál követelte, hogy a kultuszkormány szüntesse be a pazarlásokat. Helyes, ha az állásoj színházakat nem adják bérbe, mert a magánszínházak kufár, nemzetrontó Pa piát debujók. A stvelláldemokraták — folytatta Grieger — azon keseregnek, hogy nincs parlamenti képviseletük. Kijelenti, hogy a tépnek igenis vannak képviselői. Ha a szocziáldemokraták kaptak volna a választásokon egy-két mandátumot, láthatták volna, hogy nincsenek teljében elszigetelve a nemzetgyűlésen. A kommunistákká való fúzió óta, a polgári társadalom fél a szocziáldamokratáktól. A szffkziáldamokrdázia ellen azonban a leghatásosabb védekezési, eszköz a becsületéé szociális politika. Meg kell szüntetni a gyermekmunkát, a népbiztosítást ki kell építeni ,és a tőkeerős vállalatokat kényszeríteni kell atta, hogy a munkanélküliség leküzdésében segédkezzenek. Az amnesztiarendelet, míg a sok fórumon keresztül jeent, egiszen elsikkadt. A kérvények zömét ■efátoartották. (A kormány csak erőszakkal tud kormányozni! — kiáltja közbe Andaházy- Kasnya.) A pénzügyi kormánynyal szemben erős kritikával él és attól fél, hogy az adóalanyok fizetőképességét kétségessé teszik. Kéri a pénzügyminiszter, hogy teremtsen rendet a tőzsdén, ahol az árzuhanást véleménye szerint a nagybankok segítették elő. Majd a földbirtokreform radikális végrehajtását sürgeti. Grieger nagyhatású beszéde után Baypál István szólalt fel, aki igen élesen foglalkozott a közigazgatás hibáival. A mai ülés főszenzácziója Sándor Pál hatalmas beszéde. Beszéde elején mindjárt bejelenti, hogy tárgyalni fogja a háború, a forradalom, a külpolitika és a Pénzügy kérdéseit és megvizsgálja, igaz-e, hogy a zsidók az okai minden szerencsétlenségnek. A háborúban el volt árulva az egész magyar nemzet és eleve elhatározták, hogy Magyarországot feldarabolják. Az osztrákok egyenesen ellenünk dolgoztak. Megállapította, hogy az egész adminisztrácziónk alá volt aknázva, alá volt panamázva. A háború 1917 tavaszától kezdve nem volt más, mint egy nagy bűnügy. 1916-ban Windischgraetz a képviselőházban egy zárt sépen beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy a román kormány és az ontente megegyeztek Erdély felosztásában. 1918-ban Tisza István gróf ezt a szerződést nem hitte el. • Amikor Hindenburg 1916-ban átvette a parancsnokságot, akkor kezdődött meg a hadsereg és a flotta bomlása, ehhez a sixtusi levél is hozzájárult. Egyik oldalon az entente izgatott ellenünk, másik oldalon a diplomaták elárultak. Windischgraetz akkor mint miniszter naponta jelentéseket kapott a német főhadiszállásról és tudhatta, hogy nem az izgatások bomlasztották föl a hadsereget. A németek is elismerték az önálló Cseh-Szlovákiát és ugyanakkor Andrássy Gyula a németekhez való ragaszkodást hangoztatta. Csodálatos, hogya békét Németország a mi nevünkben is, a mi politikai faktoraink megkérdezése nélkül ajánlotta fel. Ezekután erősen támadja Andrássyt, kijelentvén, hogy informálva volt bizonyos dolgokról. ha Andrássyt párosítani lehetett volna Tiszával (óriási derültség a Ház minden oldalán), akkor másképp alakulhatott volna a helyzet. A két államnférfiú között azonban a renaissance-családok nagy harczai újultak meg. Itt valóságos vita támad Andrássy és Sándor Pál között. Andrássy dühösen kiáltja Sándor Pál felé, hogy csak azért támadja, mert a kereszténypárthoz csatlakozott. Erre a vádra Sándor Pál azzal replikázik, hogy csak a gyenge szónokok hozakodnak elő mindig a zsidókérdéssel. Andrássynak erre nincs szüksége. Ezen kis inezidens után beszédének folytatását délutánra halasztja. Ausztriát politikai válságba döntik a népszavazások. Stongli-Magyarország ügyében nincs változás.) Bécs, májusvBf (Az Újság bécsi szerkesztősé- gének textimjelentése.) Ausztria politikai helyzete Titikáig nehezebbé lesz. Hír szerint, ha Stájer-ország a népszavazást megejti, a kormányválság elkerülhetetlenül bekövetkezik. Az egyes pártok értekezletein Mayr kancellár szavait mérlegelik, aki a mai napon kijelentette, hogy a további népszavazásokból feltétlenül levonja a konzekvenciákat. A keresztényszociális párt holnap teljes ülést tart, amelyen Mayr, aki ma tért vissza Klagenfurtból, illetőleg Gráczból, még egyszer összefoglalja álláspontját. Miatt ahogy Az Újság bécsi szerkesztősége íf mértékaáró helyről értesül, a kormányválságot valószínűség elhárítja az, hogy nagyon nehezen akadna valaki, aki a mai viszonyok között vállalná a kormányt. Legfeljebb kabinetrekonstrukcióról lehet csak szó, maga Mayr feltétlenül helyén marad. . A nyugatmagyarországi kérdésben semmi változás. A szombaton elhangzott osztrák nyilatkozat után szünet"állott be. Valószínű, hogy a tárgyalások Magyarország és Ausztria képviselői között a legközelebb folytatódnak. A kis entente bécsi követei tanácskozásra gyűltek ma össze, melyen megbeszélték az esetleges további népszavazások ügyében elfoglalandó magatartásukat. Ha valamelyik tartomány ismét népszavazást rendezne, a kis entente az osztrák kormánynál együttes fellépésre szánja el magát. A stájer tartománygyűlés ma délutáni ülésén a keresztényszociálisok a nagynémet párt és a parasztpárt szótöbbségével a Németországhoz való csatlakozás mellett és a népszavazás megtartása mellett döntöttek. A szocziáldemokraták elvben ellene voltak a népszavazásnak, de kijelentették, hogy ha rákerül a sor, ők is részt vesznek benne. A tartomány a kormány minden figyelmeztetésének ellenére is önállóan jár el, sőt a tartománygyűlésen meggyanúsították a szövetségi kormányt, hogy az entente uralmát egyenesen megrendelte. A jugoszláv követ kormánya nevében holnap tiltakozó jegyzéket ad át az osztrák kormánynak. A kis entente elhatározta, hogy az általános zálogjogról való lemondását visszavonja. Hasonlóképpen intézkedik Japán, Franczia és Olaszország is. . . Fülön Jenő: A délutáni ülés. Sándor Pál a délutáni ülésen igen érdekes adatokat olvas föl egy franczia revükön megjelent cikkből. Megdönthetetlen bizonyítékok vannak arra, hogy nialatt a magyar katonák milliói áldozták vérüket Ausztriáért, eddig az osztrák monarchia külügyminisztere, akit Magyarország pénzéből fizettek, rut árulást követett el Magyarország ellen. Czernin gróf alig hogy kormányra lépett, bizalmasan közölte a franczia kormánynyal, hogy az új orientácziót kizárólag a magyar befolyás gátolja és ha sikerülne neki Magyarországot letörnie, szabad volna az út egy új politika felé. Sándor Pál részletesen, mindenkor konkrét adatokat mutatva be, ismerteti a volt kanczellár filuchináczióit. Czersein sokkal magyarellenesebb volt, mint az angol diplomáczia, mert utóbb a Monnssdorff-Pouilly és Smuts angol tábornok között folyt megbeszélésen az angolok pnfit kívántak többet, mint Magyarország dzvedlését magyar föderáczióvá. Mialatt az utolsó pillanatban is még magyar ezredek védelmezték a szlovének által cserbenhagyott Ausztriát, Czernin Magyarország feldarabolásét szorgalmazta. (Windischgraetz felelőst) Windischgraetz herczeg az ő hírhedt czikkében elárulja azt, hogy ő is tudott Czernin intrikáiról. Del miért nem lépett fel ezek elleni És ha csak később tudta meg, miért nem hozta később a Ház elé. Az olyan magyar ember ellen, aki ezt a nemzetnek nem hozza tudomására, sokkal erősebben kell eljárni, mint olyanok, ellen, akik esetleg tudatlanságból követnek el hazafiatlan cselekedeteket. Windischgraetz herczeg felelős, mert tudta, hogy Ausztria milyen ellenségünk és nem tett semmit! Sándor Pál ezután újabb bizonyítékokat olvas föl az osztrák diplomáczia aljasságának bizonyítására. Bemutatja Czernin közismert könyvét is, melyben a monarchia volt külügyminisztere azt mondja, hogy ha a háborút nem vesztettük volna el, nem lehetett volna elkerülni Ausztriának a magyar néppel való élet-hajk harczát, így ítél tehát Czernin önmaga felől. Ez volt a mi külügyminiszterünk, aki a mi érdekeinket képviselte a háború alatt! (Károlyi nem kellett a francziáknak.) Bemutat Sándor Pál egy levelet. Volt külügyi osztályfőnök Írja neie és elmondja, hogy 1918. decemberében egy franczia képviselőházi tudósításban olvasta, hogyan támadták Frebon külügyminisztert azért, mert 1917-ben a franczia diplomámig megbízottja tárgyalt Károlyival, aki kész volt Magyarországon forradalmat organizálni, minek következtébena front is felbontott volna. Ezzel szemben kikötötte Magyarország területi integritását. A franczia külügyminiszter elismerte, hogy ilyen módon tárgyalt Károlyival, de nem állapodtak meg, mert rossz információkat kapott róla. (Közben járt-e Andrássy Károlyi érdekében ?) Sándr itt kitér arra az informácziójára, mely szerint Andrássy Gyula gróf a királynál interveniált, hogy Károlyit ne érje bántódás. Foglalkozik ezután Sándor a forradalom előtti magyar parlament elvadult állapotaival. Andrássy Gyula gróftól, az akkori ellenzék vezérérétől elvárta volna, hogy kezébe vegye az ország ügyeinek intézését. (Mit tett volna Tisza István !) . Meg van arról győződve, hogy Ha Tisza István néni halt volna meg és ha Tisza István vezette volna a konfektónak azokat a rettenetes akczióit, melyeket Andrássy vezetett Tisza ellen, — és ha nagy ellenfele Cseste után Tisza maradt volna egyedül mint oszlop — nem követte volna azt az eljárást, melyet Andrássy követ. (Andrássy és a nemzeti tanács.) " Részletesen foglalkozik ezután Sándor Pál a nemzeti tanács megalakulásának körülményeivel és azt bizonyítja, hogy Andrássy közös külügyminiszterré való kinevezése és a nemzeti tanács megalakulása között összefüggés volt. Sándor szerint Andrássynak kellett volna átvenni a kormányt Magyarországon és akkor, el lehetett volna kerülni, hogy Magyarországon nemzeti tanács alakuljon. Maga a nemes gróf állította, hogy Károlyi Mihályt nem szabad egyedül hagyni. Nos, hát neki nem lett volna szabad akkor itthagynia Károlyi Mihályt meg Magyarországot és elmenni a Ballplatzra külpolitikát csinálni ! Itt kellett volna maradnia, még a saját életének kockáztatásával is, mint ahogyan Szekerle, Szterényi, Szurmay tették. Még ha úgy játszott volna is az életével, mint a boldogult édesapja tette... (Ki játszott az életével !) — Én jobban játszottam az életemmel, mint a képviselő úr a bankokban! — szól közbe indulatosan Andrássy — amire Sándor Pál megjegyzi, hogy ő életében soha nem volt bankember, nem vállalt soha bankigazgatóságot, pedig vállalhatott volna, de egyébként is 15 olyan kis ember Andrássy Gyulához képest, hogy ez a motívum nem fontos ! Határozottan állítja, hogy nem jutottunk volna idáig, ha Andrássy akkor Magyarországon marad. Ismerteti ezután az október végi politikai helyzetet az egymásra torlódó eseményeket, az anarchiát, az interregnumot és a teljes fejetlenséget, — ezzel bizonyítva mennyire szükség volt akkor egy olyanféle szervre mint a nemzeti tanács, amely a parlamenten kívüli elemekkel próbálta lecsillapítani a helyzetet. (Ki a hazaáruló ?) Bizonyítja ezután a szónok, hogy nem volt hazaáruló az, aki abban az időben a Károlyi-kormány mell állott. Ez volt látszólag az egyetlen tíz pont Magyar