Az Ujság, 1921. augusztus (19. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-02 / 169. szám
Kedd, 1921 augusztus 5. AZ ÚJSÁG Táborozó cserkészrajok. fRobinscfi'étet Magyarországon. — Start ! a testi kulturalzéfán.J Mintej*- tiz évvel ezelcp^tnt fel az első cserkészdressz JJrMapest utczára^^kkor eszmélt a magyar iskola arra , gondolvá, hogy az ifjúság testi kuturáját nem szabais^w-i^ra aterem négy fala közé szorítani s nem elég az üdvösséghez, ha . xri itt-ott uszócsarnokba merészkedik az ifjú, vagy atlétikai jop versenyen ágaskodik a pálma Ss-V \ I után. Valami átfogóbb testi í xKíh. 1 nevelés lebegett az irányadók / \\ /. .. szeme előtt, olyan testikultúra, V-v' ? a milyen a klasszikus korabeli WfoT VJ Hellas ifjait segítette babérjai '\u hoz. Nem a látszat-sikerek két 7 / v7nyelmes útján akarták vezetni is v az ifjúságot, hanem a robin-HV, zoni önállóság, leleményesség és erőkifejtés irányvonalát jelölték meg programmal. Nem magyar földön termelték ki ugyan ezt a palántát, de az is érdem, hogy jó talajba ültették az importált növényt. S tíz évi munka után nyugodtan lehet mondani, hogy Magyarországon is van végre cserkészélet. Időközben lekopott a külső czafrang, a gyerekes öntetszelgés és a cserkészgondolat nagy pedagógiai súlya nyomult az előtérbe. Itt állunk a jövő emberkitermelés biztató küszöbén. Egyelőre csak fiúcserkészekről lehet komolyan beszélni, de itt sem alakult ki még az egységes típus. Hármas irányban törtetnek a czél felé : az egyik irány hívei a valláserkölcsöt teszik meg bázisul, mások viszont az atlétikai és turisztikai szempontokat tűzik ki ezélul s újabban a harmadik zászló is hódit híveket a katonai rendszerű nevelés jelszavával. Közös jellemzője mind a három iránynak a hazafias gondolkodás és tennivágyás kimélyítése, azonkívül a feltétlen engedelmesség gyakorlati kidomborítása. Az állam valójában csak most kezd érdeklődni a cserkészprobléma iránt s a kultuszminiszter testnevelési javaslata, kísérli meg első ízben, hogy ezért tűzzön ki a magyar cserkészetnek. Ugyanakkor a Magyar Országos Cserkészszövetség gőzerővel szervezi a kicsikék társadalmát s már a falura is kiterjesztette a kezét. Jánoshalmán működik az első falusi cserkészcsapat. Gerely Jolán már hónapok óta jár Svédországban és Angliában a szövetség megbizásából és nyitott szemmel figyeli a modern leánycserkészet titkait. A czél nem kisebb, mint az, hogy egyelőre elméletben rajzolják meg az ideális magyar leánytípust s aztán gyakorlatilag építsék ki a magyar leányok cserkészvárát. Nagyvonalú újításról van szó éppen azért, mert a működő leánycserkészcsapatok nem feleltek meg a várakozásnak. Szinte négerfeketére sült diákcsapatok vándorolnak országszerte , a magyar cserkészek most rendezik az első nagyobbszabású hadgyakorlatukat. Nincsen olyan megye, ahol tucatszámra ne táboroznának. Komoly parancsnokok dirigálnak erdők mélyén, patakok partján, trombitaszó hullik a határban, máról-holnapra sátortelepek teremnek olyan helyeken, ahol eddig nyugodtan megbújt a nyúl : divatba jött a Robinzon-élet Magyarországon. Íme néhány pillanatfelvétel az egyik cserkészcsapat táborhelyéről. Megérkeznek a fiúk s nyomban megkezdődik a komoly munka: a táborverés. Mindenki tudja, mi a tennivalója, nincs kapkodás, nincs zűrzavar. Órák kérdése csupán és már büszkén feszül a ponyva a szilárdan beépített favázon. Kényelmes fekvőhelyet varázsolnak elő, árkokat ásnak a sátrak köré, konyhát rendeznek be, tüzelőt halmoznak össze, már vígan pattog is a rozsé, kész szakácsok szorgoskodnak a tűz körül. Készül a vacsora a pompás habgyabolyban. Háromszor annyit főznek, mint otthon a normális viszonyok között. A fizikai munka és a friss levegő háromszorosára fokozza azétvágyait, valósággal kis farkasokká idomulnak át a fiúk. Mindenre gondolnak, főleg a higiéniára s perczek alatt megoldják a latrina, problémáját is. Fürdőtrikóban sürög-forog a diáksereg, diadalát üli a leleményesség, az Önfegyelem, az erőkifejtés és ezer szociális motívum. Az erősebb többet vállal, mint a kicsi, amaz három kenyeret czipel a hóna alatt, emez csak egyet, izmaihoz mérten. Fát dönt az izmosabbik, csak galyaz a gyengébb, kondért súrol, aki példát akar mutatni arra a tételre, hogy a legprimitívebb munka sem széiJ/UI&bz Ideális Jftiuatiuasííssétájiaal sssx unfldei* • • Edénymosás a patakban. Cserkészsátrak. Mennyi hadifogoly van Oroszországban? — Az orosz éhínség részletei. — Mit mondanak a most hazatért hadifoglyok? — A magar újságok állandón hatvanezer magyar hadifogolyról írnak, akitrftmdesen hazatérnek Oroszországból, a szásik elég tekintélyes, mindenesetre azonban kérdezny tényleg haza fog-e jönni ennyi magyar a hadifogságból. A genfi nemzetközi Vöröskereszt felhívja ugyanis a figyelmet arra, hogy egyrészt ő maga már negyvenezernél több magyar hadifoglyot szállított haza, másrészt járványok és balesetek következtében nagyon sokan elpusztultak már Oroszországban, illetőleg Szibériában. A Vöröskereszt azután megemlíti és hangsúlyozza azt a körülményt, hogy vannak olyan hadifoglyok is, akik a maguk jószántából Oroszországban akarnak maradni. Felkerestük azokat a hadifoglyokat, akik pár nappal ezelőtt érkeztek haza és még a hadifogoly fogadóbizottság ideiglenes szállásán tartózkodnak. Elmondták, hogy csakugyan vannak nagyszámban olyan hadifoglyok, akik nem akarnak a hazaszállításban résztvenni, így például csak a jenisseyi kormányzóságban — az egyik hazatért hadifogoly előadása szerint — körülbelül tízezer ember van, aki végleg letelepedett és berendezkedett. — Május 20-án, amikor hazaindultunk, a tisztek közül mindössze hatszázan maradtak Krasznojarszkban. A táborban magában körülbelül százhuszan élnek, de ők is szabadon járnak ki munkára, egyesek kint is laknak a városban, csak hatvan-hetven tiszt alszik a táborban. Ez a százhúsz ember van Krasznojarszkban túszként kezelve. A tisztek valamennyien úgy dolgoznak, mint a legénység. A legnehezebb munkákat is végzik,például a zsákolást. A drágaság elég nagy. Húszezer rubel volt egy púd rozsliszt, harminczezer rubel egy púd búzaliszt. Egy pár czipő háromszázötven-négyszázezer rubel, a gyerekemnek kis czipőjéért negyvenezer rubelt fizettető. Taskendban olcsóbb a czipő. Százötvenezer rubel egy pár félezipő. Kétszáznyolcvanezer rubelért már jó csizmát lehet kapni. Egy arsing (70 centiméter) silány ruhavászon tízezer rubelba kerül. A munkások nagyrésze sem Taskendban, sem Moszkvában nem tud megélni a nyolczórai munkájából, úgy hogy kénytelen a munkaidőn túl is dolgozni. Moszkvában egész megszokott jelenség, hogy a munkások szabad idejüket, mint hordárok és málházók töltik el. Moszkvában júniusban körülbelül következők voltak az árak: Egy font GO dkg.) liszt háromezer rubel, egy font fehérliszt hétezer rubel. Egy font marhahús hatezer rubel, egy font bárányhús tízezer rubel. Az egyes tartományok között nagy árkülönbség van. Vannak helyek, ahol semmit sem lehet kapni, igaz Orenburgban, sőt az egész samarai guberniumban. Az egész tartomány teljesen ki vatt fosztva. Elhajtották az egész marhaállományt és elrekvirálták az összes gabonát. Végig az egész tartományon minden állomás telisded-teli éhes asszonynyal és gyerekkel, a kik kenyeret kérnek. — Orenburgban ismerkedtünk meg a ,,sóskakenyérrel”. A sóskakenyeret kevés krumpliból és sok sóskából készítik, egy kis szelet belőle kétezer rubelba kerül. Bizony, azt a pénzt, amit munkánkkal kerestünk, útközben ki kellett adnunk élelmiszerekre. Azután valamennyien panaszkodnak és szinte kórusban mondják : — Nincs pénz, nincs lakás, nincs munka. — De asszony van ! — mondja egy hang a sarokból Tényleg, a szegény emberek mind feleségestül érkeztek. A hapiprogramm a következő: A Szolgálatos őrs riadót fuvat reggel hét órakor. Pár percz alatt talpon van az egész tábor. Félnyolczkor negyedórás torna kezdődik, majd negyedórás szabadgyakorlat követi s a fiuk farkaséhesen nekilátnak a reggelinek pontosan nyolcz órakor. Kenyér és négy decziliter kakáé a reggeli. Kilencz órakor a napos őrs elkezdi a munkáját, a többiek szabadon foglalkoznak, futkosnak, atletizálnak. Tíz órakor újabb étkezés. Lekvár, gyümölcs, szalámi, felvágott kerül elő a raktárból. Majd újra szórakoznak. Egy órakor van az ebéd. Menüje: félliter leves, 20 deka hús, 3 deczi főzelék és kenyér. Ha nincs hús, akkor rizs vagy tészta 15—25 deka súlyban. Aztán jön a szieszta,, majd fürödnek, sportolnak, fényképeznek, rajzolnak, búvárkodnak a természetrajz útmutatása mellett. Hat órakor uzsonnáznak s újból folytatják kedvtelésüket. Félnyolcz órakor van a vacsora. Csak egy tál étel! Este 9 órakor kihirdetik a napiparancsot és lepihennek. Lisztet és egyéb ennivalót a szülők pakkolnak útitársul, kis pénzt is mellékelnek hozzá. Friss húst táborhelyük vidékén szereznek a'fiuk, hol 'pénzen, hol a környékbeliek magyaros bőkezűségéből. Nagyobb edényeket, kondért meg egyebet szintén ott a helyszínen kerítenek elő. Természetesen nem enyves kézzel. Ez a motívum ismeretlen fogalom, ebben a vonatkozásban nem követik spártai kollégáikat a magyar fiúk. Vasárnaponkint szinielőadással és egyéb ünnepséggel szórakoztatják a környék népét’. Csütörtökön és vasárnap szabad vendéget fogadni, egyébkor teljesen maguknak élnek a cserkészek. Több csapat olyan helyen vert tábort, ahol több kilométernyi távolságban sem volt jó ivóvíz. Egy perczre sem jöttek zavarba. Nekiláttak a kútfúrásnak és fél nap alatt csak úgy öntötte a vizet a legmodernebb szivattyús kút. A vidék népe valósággal csodatevőknek nézi a diákokat és naphosszat is Csodálná ezen mester-virgonczságukat. És nagy a bánat, ha távoznak. És még nagyobb a csodálkozás azon, hogyan szedik fel a sátorfájukat. Becsületbeli kötelességének vallja ugyanis mindegyik cserkészcsapat, hogy teljes rendben hagyja ott azt a helyet, ahol két-három hétig oly vígan és hasznosan telt el az idő. Felszedik a szemetet, betöltik az árkokat, tisztán és rendesen adják vissza a táborhelyet annak, akié. Az idei nyáron főleg a „Regnum Marianum“ nevelőintézet cserkészcsapatai éltek mozgalmas napokat. Kilencz csapatban táboroztak s a fiuk átlag három kilót híztak a rövid idő alatt. A közeljövőben vízicserkészeik is megkezdik a munkát. Pompás programmot állítottak össze a budapesti piaristák cserkészei is, az állami iskolák kis robinzonjai azonban még nem mutathatták meg igazán, mit tudnak. De ők is levegőhöz jutnak egyszer. Marczell Mihály dr. miniszteri biztosi minőségben végiglátogatta a cserkészek táborhelyeit- s most tesz jelentést a kultuszminiszternek. Remélhető, hogy Vass József miniszter úr a jelentés nyomán nyomban kezébe veszi a tollat és érvényesülési lehetőséget biztosít az állami cserkészcsapatoknak. Talán szabad remélni, hogy az állam is el tudja érni azt, amit a felekezeti intézetek elértek a gondjukra bízol; haífófiátL jajára , " ,L-Mó-L. Sont^ Fürdöző cserkészfiuk. Ingujjban." Beszélgetnat^róla, egyes helyeken meg is teaz embarek, hogy szögre akasztják a fontolist .ejflffykabátot, s ingujjban ülnek az irodáainak az utczán, sőt kávéházakban és vendégélkben is ilyen dresszben jelennek meg. Az ingujjas divat hódolói mind az angol és amerikai szokásokra hivatkoznak. Azt mondják, ott mindenki így jár nyáron, sőt külön ingeket csináltatnak, finom patyolatból, amit bőrövvel szorítanak le, s amihez csokorra kötött könnyű nyakkendőt hordanak. A kalapot jóformán minden amerikai és angol gentleman otthon hagyja. Hát persze : az angol divatot mi itt Pesten nem ellenőrizhetjük. Azok se, akik hivatkoznak rá, mert közülök se járt valami sok Londonban. És Pest nem London, London nem Pest. Ami az egyik helyen jó és szép, helyes és okos, a másik helyen rossz lehet és csúnya, oktalan és ízléstelen. Aki a botokádok közt körülrajongott szépség, a pesti korzón nyilván a legocsmányabb csufsag volna. . A divatból az a szép és az a követendő, amit általánosan elfogadnak és ami általánosan tetszik. Az ingujjban való nyilvános szereplés — mi legalább úgy tapasztaltuk — nem tartozik ezek közé. Nálunk nem és már régen nem. Mert nem kell ám azt hinni, tisztelt szenvedő embertársaim, amire minduntalan kifakadunk, hogy ilyen kutya meleg talán sose volt a világon. Volt bizony kánikula máskor is. Volt már tartós, tikkasztó nyár egyéb esztendőkben is. S akkor is panaszkodtunk, akkor is jajgattunk és akkor is szerettünk volna valamivel lengébben öltözködni. Kilenczszáznyolczban volt-e, vagy kilenczszázkilenczben, — arra már nem merném letenni a hitet — de ugyanilyen kánikulát szenvedtünk végig, mint az idei. Akkor a mi istenben boldogult nagyszerű vezérünk, nagy emlékű szerkesztőnk, jó Gajáry Ödön vetette fel az eszmét : — Ingujjban fogunk járni, gyerekek ! Felvetjük az eszmét a lapban, s tüntető példával járunk elől a végrehajtásban. Mingyárt ma este ingujjas vacsorát rendezünk a Wampetitsben. Jöjjetek ki mind : a vendégeim vagytok. És megcsináltuk. Majdnem egy hétig mindennap megcsináltuk. Igaz, hogy a leghátulsó asztalok köré gyűltünk, hogy mindig irodalmi és politikai kitűnőségeket vittünk magunkkal, hogy Gajáry Ödön, Mikszáth Kálmán, Tisza István gróf ültek többnyire az asztalfőn, mégse lett divat a mi divatunk. Furcsán néztek bennünket, s mi is csak szemlesütve ettük meg a vacsoránkat. S ha csak két lépésnyire mentünk is az asztaltól, vagy meglátogattunk valakit a közelben vacsorázók közül, menten magunkra kaptuk a kabátot. Hiszen volt azért akkor is ingujjas divat, hogyne lett volna. De csak külvárosi kurta korcsmákban, kültelki kávéházakban tudott nagy népszerűségre kapni. Csak azok követték a nagyszerű példát, akikről szerettük volna, ha nem követik. Ma meg egyszerűen vakmerőség volna ingujjas divatra csak gondolni is. Hol vannak a régi, szép, ragyogóan fehér, , kifogástalan sza-^ 9