Az Ujság, 1921. augusztus (19. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

Kedd, 1921 augusztus 5. AZ ÚJSÁG Táborozó cserkészrajok. fRobinscfi'étet Magyarországon. — Start ! a testi kulturalzéfán.J Mintej*- tiz évvel ezelcp^tnt fel az első cserkész­­dressz JJrMapest utczára^^kko­r eszmélt a magyar is­kola arra , gondolvá, h­ogy az ifjúság testi kuturáját nem szabais^w-i^ra aterem négy fala közé szorítani s nem elég az üdvösséghez, ha . xri itt-ott uszócsarnokba merész­­kedik az ifjú, vagy atlétikai jop versenyen ágaskodik a pálma Ss-V \ I után. Valami átfogóbb testi í xKíh. 1 nevelés lebegett az irányadók / \\ /. .. szeme előtt, olyan testikultúra, V-v' ? a milyen a klasszikus korabeli WfoT VJ­­ Hellas ifjait segítette babér­jai '\u hoz. Nem a látszat-sikerek ké­t 7 / v7­nyelmes útján akarták vezetni is v az ifjúságot, hanem a robin­-HV, zoni önállóság, leleményesség és erőkifejtés irányvonalát je­lölték meg programmal. Nem magyar földön termelték ki ugyan ezt a palántát, de az is érdem, hogy jó talajba ültették az importált növényt. S tíz évi munka után nyugodtan lehet mondani, hogy Magyarországon is van végre cserkészélet. Időközben lekopott a külső czafrang, a gyerekes öntetszelgés és a cserkészgondolat nagy pedagógiai súlya nyomult az elő­térbe. Itt állunk a jövő ember­kitermelés biztató kü­szöbén. Egyelőre csak fiú­cserkészekről lehet komolyan be­szélni, de itt sem alakult ki még az egységes típus. Hármas irányban törtetnek a czél felé : az egyik irány hívei a valláserkölcsöt teszik meg bázisul, mások vi­szont az atlétikai és turisztikai szempontokat tűzik ki ezélul s újabban a harmadik zászló is hódit híveket a katonai rendszerű nevelés jelszavával. Közös jellemzője mind a három iránynak a hazafias gondolkodás és tennivágyás kimélyítése, azonkívül a feltétlen engedel­messég gyakorlati kidomborítása. Az állam valójában csak most kezd érdeklődni a cserkész­probléma iránt s a kultuszminiszter testnevelési javaslata, kísérli meg első ízben, hogy ezért tűzzön ki a magyar cserkészetnek. Ugyanakkor a Magyar Országos Cserkészszövetség gőz­erővel szervezi a kicsikék társadalmát s már a falura is kiterjesztette a kezét. Jánoshalmán működik az első falusi cserkészcsapat. Gerely Jolán már hónapok óta jár Svédországban és Angliában a szövetség megbizásá­ból és nyitott szemmel figyeli a modern leánycserkészet titkait. A czél nem kisebb, mint az, hogy egyelőre el­méletben rajzolják meg az ideális magyar leánytípust s aztán gyakorlatilag építsék ki a magyar leányok cserkészvárát. Nagyvonalú újításról van szó éppen azért, mert a működő leánycserkészcsapatok nem felel­tek meg a várakozásnak. Szinte négerfeketére sült diákcsapatok vándorolnak országszerte , a magyar cserkészek most rendezik az első nagyobbszabású hadgyakorlatukat. Nincsen olyan megye, a­hol tuc­atszámra ne táboroznának. Komoly parancsnokok dirigálnak erdők mélyén, patakok part­ján, trombitaszó hullik a határban, máról-holnapra sátortelepek teremnek olyan helyeken, a­hol eddig nyu­godtan megbújt a nyúl : divatba jött a Robinzon-élet Magyarországon. Íme néhány pillanatfelvétel az egyik cserkészcsapat táborhelyéről. Megérkeznek a fiúk s nyomban megkezdődik a ko­moly munka: a táborverés. Mindenki tudja, mi a ten­nivalója, nincs kapkodás, nincs zűrzavar. Órák kérdése csupán és már büszkén feszül a ponyva a szilárdan be­épített favázon. Kényelmes fekvőhelyet varázsolnak elő, árkokat ásnak a sátrak köré, konyhát rendeznek be, tüzelőt halmoznak össze, már vígan pattog is a rozsé, kész szakácsok szorgoskodnak a tűz körül. Készül a va­csora a pompás habgyabolyban. Háromszor annyit főz­nek, mint otthon a normális viszonyok között. A fizi­kai munka és a friss­ levegő háromszorosára fokozza az­­étvágyait, valósággal kis farkasokká idomulnak át a fiúk. Mindenre gondolnak, főleg a higiéniára s perczek alatt megoldják a latrina, problémáját is. Fü­rdőtrikó­­ban sürög-forog a diáksereg, diadalát üli a leleményes­ség, az Önfegyelem, az erőkifejtés és ezer szoc­iális mo­tívum. Az erősebb többet vállal, mint a kicsi, amaz három kenyeret czipel a hóna alatt, emez csak egyet, izmaihoz mérten. Fát dönt az izmosabbik, csak galyaz a gyengébb, kondért súrol, a­ki példát akar mutatni arra a tételre, hogy a legprimitívebb munka sem szé­iJ/UI&bz Ideális Jftiuatiuasííssétájiaal sssx unfldei* •­ • Edénymosás a patakban. Cserkész­sátrak. Mennyi hadifogoly van Oroszországban? — Az orosz éhínség részletei. — Mit mondanak a most hazatért hadifoglyok? — A magar újságok állandón hatvanezer magyar hadifogolyról írnak, a­kitrftmdesen hazatérnek Orosz­országból, a szásik elég tekintélyes, mindenesetre azonban kérdezny­ tényleg haza fog-e jönni ennyi ma­gyar a hadifogságból. A genfi nemzetközi Vöröskereszt felhívja ugyanis a figyelmet arra, hogy egyrészt ő maga már negyven­­ezernél több magyar hadifoglyot szállított haza, más­részt járványok és balesetek következtében nagyon sokan elpusztultak már Oroszországban, illetőleg Szibériában. A­ Vöröskereszt azután megemlíti és hang­súlyozza azt a körülményt, hogy vannak olyan hadi­foglyok is, a­kik a maguk jószántából Oroszországban akarnak maradni. Felkerestük azokat a hadifoglyokat, a­kik pár nap­pal ezelőtt­ érkeztek haza és még a hadifogoly fogadó­­bizottság ideiglenes szállásán tartózkodnak. Elmondták, hogy csakugyan vannak nagyszámban olyan hadifog­lyok, a­kik nem akarnak a hazaszállításban résztvenni, így például csak a jenisseyi kormányzóságban — az egyik hazatért hadifogoly előadása szerint — körül­belül tízezer ember van, a­ki végleg letelepedett és be­rendezkedett. — Május 20-án, a­mikor hazaindultunk, a tisztek közül mindössze hatszázan maradtak Krasznojarszk­­ban. A táborban magában körülbelül százhuszan élnek, de ők is szabadon járnak ki munkára, egyesek kint is laknak a városban, csak hatvan-hetven tiszt alszik a táborban. Ez a százhúsz ember van Krasznojarszkban túszként kezelve. A tisztek valamennyien úgy dolgoz­nak, mint a legénység. A legnehezebb munkákat is végzik,­például a zsákolást.­­ A drágaság elég nagy. Húszezer rubel volt egy púd rozsliszt, harminczezer rubel egy púd búzaliszt. Egy pár czipő háromszázötven-négyszázezer rubel, a gyerekemnek kis czipőjéért negyvenezer rubelt fizettető. Taskendban olcsóbb a czipő. Százötvenezer rubel egy pár félezipő. Kétszáznyolc­vanezer rubelért már jó csizmát lehet kapni. Egy arsing (70 c­entiméter) silány ruhavászon tízezer rubelba kerül. A munkások nagy­­része sem Taskendban, sem Moszkvában nem tud meg­élni a nyolczórai munkájából, úgy hogy kénytelen a munkaidőn túl is dolgozni. Moszkvában egész megszo­kott jelenség, hogy a munkások szabad idejüket,­ mint hordárok és málházók töltik el. Moszkvában júniusban körülbelül­­­ következők voltak az árak: Egy font GO dkg.) liszt háromezer rubel, egy font fehérliszt hét­ezer rubel. Egy font marhahús hatezer rubel, egy font bárányhús tízezer rubel. Az egyes tartományok között nagy árkülönbség van. Vannak helyek, a­hol semmit sem lehet kapni, igaz Orenburgban, sőt az egész sam­a­­rai guberniumban. Az egész tartomány teljesen ki vatt fosztva. Elhajtották az­ egész marhaállományt és el­­rekvirálták az összes gabonát. Végig az egész tarto­mányon minden állomás telisded-teli éhes asszonynyal és gyerekkel, a kik kenyeret kérnek. — Orenburgban ismerkedtünk meg a ,,sóskakenyér­rel”. A sóskakenyeret kevés krumpliból és sok sóskából készítik, egy kis szelet belőle kétezer rubelba kerül. Bizony, azt a pénzt, a­mit munkánkkal kerestünk, út­közben ki kellett adnunk élelmiszerekre. Azután valamennyien panaszkodnak és szinte kórusban mondják : — Nincs pénz, nincs lakás, nincs munka. — De asszony van ! — mondja egy hang a sarokból Tényleg, a szegény emberek mind feleségestül érkeztek. A ha­piprogramm a következő: A Szolgálatos őrs riadót fuvat reggel hét órakor. Pár percz­­ alatt talpon van az egész tábor. Félnyolczkor negyedórás torna kez­dődik, majd negyedórás szabadgyakorlat követi s a fiuk­­ farkaséhesen nekilátnak a reggelinek pontosan nyolcz órakor. Kenyér és négy decziliter kakáé a reggeli. Kile­ncz órakor a napos őrs elkezdi a munká­ját, a többiek szabadon foglalkoznak, futkosnak, atleti­­zálnak. Tíz órakor újabb étkezés. Lekvár, gyümölcs, szalámi, felvágott kerül elő a raktárból. Majd újra szórakoznak. Egy órakor van az ebéd. Menüje: félliter leves, 20 deka hús, 3 deczi főzelék és kenyér. Ha nincs hús, akkor rizs vagy tészta 15—25 deka súlyban. Aztán jön a szieszta,, majd fürödnek, sportolnak, fényképez­nek, rajzolnak, búvárkodnak a természetrajz útmuta­tása mellett. Hat órakor uzsonnáznak s újból folytatják kedvtelésüket. Félnyolcz órakor van a vacsora. Csak egy tál étel! Este 9 órakor kihirdetik a napiparancsot és lepihennek. Lisztet és egyéb ennivalót a szülők pakkolnak úti­­társul, kis pénzt is mellékelnek hozzá. Friss húst tá­borhelyük vidékén szereznek a'fiuk, hol 'pénzen, hol a környékbeliek magyaros bőkezűségéből. Nagyobb edé­nyeket, kondért meg egyebet szintén ott a helyszínen kerítenek elő. Természetesen nem enyves kézzel. Ez a motívum ismeretlen fogalom, ebben a vonatkozásban nem követik spártai kollégáikat a magyar fiúk. Vasár­­naponkint szinielőadással és egyéb ünnepséggel szóra­koztatják a környék népét’. Csütörtökön és vasárnap szabad vendéget fogadni, egyébkor teljesen maguknak élnek a cserkészek. Több csapat olyan helyen vert tá­bort, a­hol több kilométernyi távolságban sem volt jó ivóvíz. Egy perczre sem jöttek zavarba. Nekiláttak a kútfúrásnak és fél nap alatt csak úgy öntötte a vizet a legmodernebb szivattyús kút. A vidék népe valóság­gal csodatevőknek nézi a diákokat és naphosszat is Cso­dálná ezen mester-virgonczságukat. És nagy a bánat, ha távoznak. És még nagyobb a csodálkozás azon, hogyan szedik fel a sátorfájukat. Becsületbeli kötelességének vallja ugyanis mindegyik cserkészcsapat, hogy teljes rendben hagyja ott azt a helyet, a­hol két-három hétig oly vígan és hasznosan telt el az idő. Felszedik a sze­metet, betöltik az árkokat, tisztán és rendesen adják vissza a táborhelyet annak, a­kié. Az idei nyáron főleg a „Regnum Marianum“ ne­velőintézet cserkészcsapatai éltek mozgalmas napokat. Kilencz csapatban táboroztak s a fiuk átlag­ három kilót híztak a rövid idő alatt. A közel­jövőben vízi­­cserkészeik is megkezdik a munkát. Pompás program­­mot állítottak össze a budapesti piaristák cserkészei is, az állami iskolák kis robinzonjai azonban még nem mutathatták meg igazán, mit tudnak. De ők is levegő­höz jutnak egyszer. Marczell Mihály dr. miniszteri biz­tosi minőségben végiglátogatta a cserkészek táborhe­lyeit- s most tesz jelentést a kultuszminiszternek. Re­mélhető, hogy Vass József miniszter úr a jelentés nyo­mán nyomban kezébe veszi a tollat és érvényesülési lehetőséget biztosít az állami cserkészcsapatoknak. Ta­lán szabad remélni, hogy az állam is el tudja érni azt, a­mit a felekezeti intézetek elértek a gondjukra bízol; h­aífófiátL jajára­ , " ,L-Mó-L. Sont^ Fürdöző cserkészfiuk. Ingujjban." Beszélgetnat^róla, egyes helyeken meg is te­­az embarek, hogy szögre akasztják a fontol­­ist .ejflffykabátot, s ingujjban ülnek az irodá­­ainak az utczán, sőt kávéházakban és ven­­d­égélkben is ilyen dresszben jelennek meg. Az ingujjas divat hódolói mind az angol és amerikai szokásokra hivatkoznak. Azt mondják, ott min­denki így jár nyáron, sőt külön ingeket csinál­tatnak, finom patyolatból, a­mit bőrövvel szoríta­­nak le, s a­mihez csokorra kötött könnyű nyak­kendőt hordanak. A kalapot jóformán minden amerikai és angol gentleman otthon hagyja. Hát persze : az angol divatot mi itt Pesten nem ellenőrizhetjük. Azok se, a­kik hivatkoznak rá, mert közülök se járt valami sok Londonban. És Pest nem London, London nem Pest. A­mi az egyik helyen jó és szép, helyes és okos, a má­sik helyen rossz lehet és csúnya, oktalan és íz­léstelen. A­ki a botokádok közt körülrajongott szépség, a pesti korzón nyilván a legocsmányabb csufsag volna. . A divatból az a szép és az a követendő, a­mit általánosan elfogadnak és a­mi általánosan tet­­szik. Az ingujjban való nyilvános szereplés — mi legalább úgy tapasztaltuk — nem tartozik ezek közé. Nálunk nem és már régen nem. Mert nem kell ám azt hinni, tisztelt szenvedő embertársaim, a­mire minduntalan kifakadunk, hogy ilyen kutya meleg talán sose volt a vilá­gon. Volt bizony kánikula máskor is. Volt már tartós, tikkasztó nyár egyéb esztendőkben is. S akkor is panaszkodtunk, akkor is jajgattunk és akkor is szerettünk volna valamivel lengébben öltözködni. Kilenczszáznyolczban volt-e, vagy kilenczszáz­­kilenczben, — arra már nem merném letenni a hitet — de ugyanilyen kánikulát szenvedtünk vé­gig­, mint az idei. Akkor a mi istenben boldogult nagyszerű vezérünk, nagy emlékű szerkesztőnk, jó Gajáry Ödön vetette fel az eszmét : —­ Ingujjban fogunk járni, gyerekek ! Felvet­jük az eszmét a lapban, s tüntető példával járunk elől a végrehajtásban. Mingyárt ma este in­gujjas vacsorát rendezünk a Wampetitsben. Jöjjetek ki mind : a vendégeim vagytok. És megcsináltuk. Majdnem egy hétig min­dennap megcsináltuk. Igaz, hogy a leghátulsó asztalok köré gyűltünk, hogy mindig irodalmi és politikai kitűnőségeket vittünk magunkkal, hogy Gajáry Ödön, Mikszáth Kálmán, Tisza István gróf ültek többnyire az asztalfőn, mégse lett di­vat a mi divatunk. Furcsán néztek bennünket, s mi is csak szemlesütve ettük meg a vacsoránkat. S ha csak két lépésnyire mentünk is az asztaltól, vagy meglátogattunk valakit a közelben vacsorá­zók közül, menten magunkra kaptuk a kabátot. Hiszen volt azért akkor is ingujjas­ divat, hogyne lett volna. De csak külvárosi kurta korcs­mákban, kültelki kávéházakban tudott nagy nép­szerűségre kapni. Csak azok követték a nagy­szerű példát, a­kikről szerettük volna, ha nem követik. Ma meg egyszerűen vakmerőség volna ing­­ujjas divatra csak gondolni is. Hol vannak a régi, szép, ragyogóan fehér, , kifogástalan sza-^ 9

Next