Az Ujság, 1922. február (20. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

3 AZ UJSÁG Szerda, 1922 február 1. a­kik rettenetes és veszedelmes­ időkben helyt­álltak a mi jogegyenlőségünkért. Mi csak­ olyan férfiakra adhatjuk szava­ a munkát, a kiknek sza­badelvűségre kétségtelen. _ A gyűlölködés politiku­sainál még hitványabbak azok, a kik a gyűlölkö­dés zivatarai közepette bölcsen és élelmesen félre­vonultak és meglapultak és most egyszerre hősie­sen bontogatják a síwibadelvűség sarokba rakott, frissen leporolt f­a Líkel­ék­ zászlaját. Nem tűrhető, hogy zsidó felelőtlen elemek tetézzék azt a bajt, a­melyet más felelőtlen elem­ek hoztak ránk.­­ Volzsonyi Vilmos végül az egységes politikai front megalkotására szólít­ja fel a magyar zsidó­ságot. „A zsidóságnak okos középpolitikát kell folytatnia czéljai elérésére." A Múlt és Jövő holnap megjelenő számában­ érde­kes nyilatkozatokat közöl arról, hogy miképp­­viselked­jék a­­magyar zsidóság a­­legközelebbi választásokon? Gaál Gaszton, a nemzetgyűlés elnöke pédául azt taná­csolja a zsidóknak, hogy a választási küzdelembe ne squa zsidóság? menjen bele és ne üljön fel olyan ugra­tásoknak, a­melyek mint felekezetet késztetnék állásfog­lalásra. Csak hazafias magyar szempontoktól vezé­reltetve vegyenek részt a zsidók a választáson. Bettuik József, a nemzetgyűlés­ alelnökie szerint a zsidóságnak létérdeke, hogy az a politika, a­mely első és másodosztályú hazafiakat kreált, elveszítse talaját. A közvéleményben lényeges enyhülés állott be és a zsidók­nak ezt a helyzetet ki kell aknázniok, de nem úgy, hogy ellentámadásba menjenek át. Ez csak olaj volna a tű­zre. Most, a választások előtt igyekezték a zsidóság pozitív előnyöket kiszorítani. A zsidóság sérelmei két csoportra­­ oszthatók. Az első csoport: Törvények, rendeletek, nu­merus clansus és egyebek, a­melyeknek zsidóellenes ten­­dencziája kétségtelen. Ezeknek a megváltoztatására ga­­rancziákat kell követelni! A másik csoport: A végre­hajtó hatalom szelleme. Azok az egyoldalú tendencziák, a­melyek a zsidósággal szemben jelentkeznek. A zsidó­ságnak okos középpolitikát kell folytatnia czéljai el­érésére. Nők választójogi gyűlése. A Magyar Asszonyok Nemze­ti Szövetsége ma dél­után gyűlést tartott. Vass József miniszter is felszólalt és a többi között ezt mondotta: — Két évvel ezelőtt idegen , hatalmak diktálták az országra a­ legszélesebb választójogot. Már csak ezért is antipatikus nekem a Kriednek­-féle választójog. A kormánynak az az intencziója, hogy fejlődésképes vá­lasztójogot adjon. Abba semmi esetre sem egyezhetik bele a kormány, hogy a nők a férfiakkal egyenlő ezon­­zus alapján kapjanak választójogot A miniszter beszédét számos közbeszólás szakí­totta meg, beszéde után pedig a közbeszólások hosszú fel­szólalásokká szélesedtek. Mindegyiknek az volt az alap­­gondolata, hogy a korhatárt lényegesen le kell szállí­tani. Első vendég az egységes pártban. Mahunka Imre nyílt levelet intézet­­t választóihoz, a­melyben bejelenti, hogy belépett az egységes pártba. A kisebbség védelme. Toron­tál vármegye közönsége a következő felira­tot intézte a nemzetgyűléshez: Torontál vármegye közönsége elmulaszthatatlan erkölcsi és hazafias kötelességét teljesíti, a­midőn a vármegye elszakí­tott részében maradt, a trianoni, békével Torontál várt­a­egyé­nek elszakított részeiben sínylődő ,véreinek jajveszékelő sza­vától megindulva tiltakozik az S. H. S. királyságnak és Ro­mániának az emberi­ jogokat, a törvényt és minden humánus érzést mélyen sértő eljárása ellen. A­­teánk, kényszerűért béke más hónapok óta ratifikálva van, az elszakított területen élő nemzeti kisebbségek jogait ,­­azonban ellenséges érzülettel kezelik: tulajdonuktól fosztják meg őket, földjüket elveszik, annak elidegenítését teleldköny­­vileg korlátozzák, súlyos adókkal rójják, meg, megélhetésüket, boldogulásukat­­lehetetlenné teszik, iskoláikat elveszik, a béke­­szerződésben biztosított politikai jogok gyakorlásában gátol­ják, kiüldözik őket, holott a Magyarországon maradt sz­era, román és egyéb nemzetiségű polgárok itt a legteljesebb egyéni és politikai jogokat élvezik és minden tekintetben a legember­­ségesebb bánásmódban részesülnek. A vármegye közönsége úgy hiszi, hogy a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés tagjai az elszakított területeken jelenleg uralkodó hatalmak erőszakoskodásai ismeretesek, a sérelmek orvoslására irányuló törekvés azonban megfelelő módon eddig kifejezésre nem jutott. Torontál vármegye elszakított magyar­ságának önfeláldozó, bátor hazafisága példányképe lehet a belső konszolidáczióra törekvő minden magyarnak. Erejük azonban napról napra fogy, egymásután dől ki egy-egy ha­­talmas oszlop és a vármegye közönsége megdöbbenve kell, hogy lássa a siralmas jövőt, mely a lassú, de biztos kimúlást fogja eredményezni a legkegyetlenebb terrortól vissza nem­ tántorodó ,hazafias felbuzdulás külső megnyilvánulásának, ha az elszakított területeken a magyar érzést, a magyar­­ haza iránti ragaszkodást, bizalmat, a hitet, a reményt nem táplál­juk legalább azzal, hogy szomorú keservüket unos-untalan a n­agy nyilvánosság előtt a nagy­, entente-nak fel nem tárjuk és jogaik biztosítása érdekében, nem munkálkodunk. A­­vár­­ megye közönsége ezért in tiszteletteljesen arra kéri a tisztelt nemzetgyűlést, illetve tagjait: intézzen a nagy entente-hoz és a népek szövetségéhez át­iratot, követelje abban határozottan és hangsúlyozottan a tria­­noni békeszerződésn­ek a kisebbségek jogaira vonatkozó ren­delkezései legteljesebb, pontos és lelkiismeretes végrehajtását, vegye igénybe esetleg a semleges államok erkölcsi támoga­tását is és, ne szűnjék meg e jogos követelését hangoztatni mindaddig, mig a nggy f­ enterite, — mely a Nyugat mű­valt népeiből, áll — a törvény és igazság legelemibb követelményei­nek n ' kic-énterite-val szemben érvényt nem szerez. Kelt Torontál vármegye törvényhatósági bizottságainak Kiszomboron, 1082 január 7-én tartott rendkívüli közgyűlésében. Ereky végül személyeskedik Szterényivel mire 3­ utóbbi szót kér és tiltakozik az ellen a ráfogás ellen, hogy a monopóliumokat ő támogatta. Ő a monopoliu­­mok ellen küzdött és meg akarta azokat szüntetni. Az elnök nem lát összefüggést... A további részletes vita során többen felszólalnak köztünk kedvenc­ünk, Budavári atyamester is, a­kinek megint pechje van, mert az elnök nem lát összefüg­gést szavai és a tárgy között. Csodálatos dolog, hogy az elnök csak most veszi ezt észre. Mi már két esz­­ten­deje nem látunk semmi összefüggést Budavári sza­vai között. Giesswein Sándor mond ezután igen előkelő szín­vonalú beszédet, egészen magasrendű humanisztikus és szoc­iális szempontokból bírálva a javaslatot Fáj­lalja, hogy az otthon dolgozó kézművesek ügyével nem foglalkozik­ eléggé a javaslat és szeretné, ha a szoc­iá­­lis szempontok nagyobb teret nyernének. Csak maradjunk a nívónál. Kár, hogy a nemzetgyűlési tárgyalások megszokott nívójától eltér és nem a kisüst-frazeológia mellett ma­rad, mert Temesváry Imre a ma­ kisgazdák kü­löni tin té­nyének egyik hímneme klaustrum­tja kijelenti, hogy az egész üres szalmacseplés. Temesvárjánál tudniillik csak az nem üres szalmacséplés, ha azt bizonyítják, hogy a gazdának egy mázsa búzáért annyi pénzt kell kapni, a­miből kimélik egy pár csizma. Giesswein, a­ki ezek után kijelenti, hogy nem törődik Temesváryval, a­kinek dunsztja nincsen az egész dolog­ról, figyelmessé teszi az elnököt e vidéki fiskális foga­­datlan prókaforoskodására, mire Gaál Gaszton elnök le­inti Temesváry­t, ■ . Ilyen ipai törvény sehol a világon nincsen! Méhely Kálmán mond még nagy szakértelemről ta­núskodó beszédet,, a­mely­ben az ipartörvényt az ipari közigazgatás alaptörvényének nevezi. Kapuzárás előtt nem találja alkalmasnak az atmoszférát ilyen fontos törvényjavaslat tárgyalására. Képtelenségnek tartja, hogy a­mikor a középiskolákban a vizsgálatok eltörlése felé halad a­ modern pedagógia, ez a javaslat a képesí­tés rendszerét hozza be az iparba. Mindenütt az ipar­szabadság elve, érvényesül és ilyen ipartörvény sehol a világon nincsen. Ezzel a javaslattal megint unikumként állunk a világban. Ez retrográd és reakc­iós javaslat. A kisiparos munkája a törvény­­életbelépése után több utánjárással jár majd, mint eddig. Az iparos nagyon­­ lesz szolgáltatva az iparhatóságok önkényének. Sok­kal több baj lesz ezután, mint eddig volt és a kis gyá­rak kapitalisztikus fejlődése fog bekövetkezni. Kupert Rezső következett volna ezután, de­ a Ház megengedi neki, hogy beszédét holnap mondja el. A hol­napi ülés napirendjének megállapítása után Bródy Ernő sürgős interpellácziója következik, a­melyről lapunk más helyén számolunk be. Ki fid­estin psmu­sti? Avagy: ki a legény a csárdában és kinek van na­gyobb fúrója! — Szterényi és Ereky. — Ernst sze­rint gazdasági háború van az országban. — Az ipartörvény retrográd és reakcziós. Mikor a mai ülést megnyitják, egyetlen­egy képvi­selő nincsen a teremben. Ezért tulajdonképpen meg sem nyitják az ülést, hanem az elnök lemegy az emelvény­ről és vár. Mikor végre néhányan jelentkeznek és Gaál Gaszton meglóbálja a csengőt , Bródy Ernő kéri a ta­­nácskozóképesség megállapítását, mire az ülést kényte­lenek felfüggeszteni. Szünet után­ beterjesztik a fehér foszforral való gyű­j­tógyártás eltiltásáról szóló törvényjavaslatot. Az ipartörvény első szakaszához Szterényi József báró szólal fel. Az ipari kérdéseknek ez a meg­­felebbezhetetlen szakértője annak a néhány képviselőnek az általános figyelme közben beszél, a­kiket ez a ke­véssé mulatságos, ide annál életbevágóbb kérdés annyira érdekel, hogy megjelennek­ az ülésen. Szterényi liberá­lisnak vallja magát és kijelenti, hogy ő támogatta a kisipart hivatali működésében és nem illetheti az a vád, hogy a liberalizmus elnyomta a kisipart, a­melyről ő állapítja meg, hogy a magyar polgári társadalomnak egyik erős oszlopa volt. Sajnálattal látja, hogy a kis­iparosok a közszárításnél nem részesülnek megfelelő ré­szesedésben. »Kátmérgezés, izgatás!» Szóváteszi egy hivatalos orgánum rágalmait. Az OKH hivatalos lapja őt és ellenzéki társait azzal rá­galmazta, hogy a szövetkezetek ellenségei. Kutmérge­­zés, izgatás az, a­mit az a lap írt, hogy ők százmilliós állami hozzájárulásokat szereztek a múltban vállala­toknak és hogy ez­ek érdekében ténykednek a nemzet­gyűlésen. Ő áldozott a kisipar támogatására, de utána ismét mostohagyermek lett az. Nagy tévedés, ha az ipartörvénytől várják a kisipar fejlődését. Sta ez a ja­vaslat törvényerőre erő­elkedik, akkor tegyünk le a fej­lődés reményéről! Ez csak fojtogatólag hathat a kis­iparra. Magyarázza, mennyire nem igaz, hogy a gyár­ipar megöli a kisipart, összehasonlítja a törvényjavas­latot a kül­földi példákkal és azt mondja, hogy sehol ehhez hasonló reakc­iós törvény nincs, csak a régi orosz- és szerb-rendszer bírja ezzel a versenyt. Ki tud jobban gorombáskodni és személyeskedni? Ereky Károly, most beleakasztja tomahawkját Szte- Tányibe, miközben ez kijelenti, hogy a legvadabb liberá­lis korszakban nem volt a kapitalizmus védelme olyan nagy, mint a kurzus alatt. Mikor Szterényi egész enyhe e­érzást tesz arra, hogy Ereky is volt,miniszteri Ereky bejelenti, hogy majd ő is személyeskedni fog, pedig ő ahhoz jobban ért, mint Szterényi. Ezt igazán nem vonta senki kétségbe, hogy ehhez jobban ért Ereky! Mégis, a­mikor­­Szterényi csak annyit mond: A képviselő úr miért nem igyekezett, mint miniszter... — Ereky Ká­roly közismert tónusában közbefenyeget: — Erre a személyeskedésre ráfizet! Én tízszer go­rombább tudok lenni, mint ön. I senki nem érti, miért erősítheti ezt már másodszor Ereky! Hiszen ez annyira közismert tény, hogy nem szorul bizonyításra. Az előzékeny Szterényi. Szterényi csak ennyit felel: — A képviselő úrnak a gorombaságra való hajla­mait sohasem fogom kétségbevonni! Ez végre is nem gorombaság. Szterényi e legna­gyobb előzékenységgel siet igazat adni B­ek.-nek és meghajolni Ereky olyan tulajdonságai és képességei előtt, a­melyekkel nevezett úr félperczézel előbb dicse­kedett. Nem tudjuk megérteni ezek után, hogy Ereky Károly mégis vörös lesz, mint a pulyka és annyira megharagszik, — nyilván az általános derültség kelle­metlen, friss ú­t-jának hatása alatt — hogy így válaszol: — Nem tűröm ezt a fölényes hangot, nem tűröm, hogy leczkéztessen! Mi van a monopóliumokkal! ön háborús miniszter volt! Szterényi pedig olyan embernek a nyugalmával, a­kinek erre a nyugalomra oka és joga van, kijelenti, hogy m­egleczkézteti Erekyt azért, mert olyasmit dilit, a­mit nem tud bizonyítani, Ereky fúrója. — Majd jövök a fúróval! — fenyegetődzik nagy de­rültség közben Ereky Károly, hivatkozva egyetlen szel­lemi fegyverére. — Vagyok olyan kemény legény, — felel neki Szte­rényi — hogy belém törik a képviselő úr fúrója. — Hadd törjek, — kötekedik Ereky — legalább benne marad a hegye! Miután az elnök nem Erekyt, hanem Szterényit figyelmezteti, hogy térjen vissza a tárgyhoz, ez meg­ígéri zajos derültség közben, hogy ő most már nem fogja zavarni a közbeszóló képviselő urat! A numerus clausus vonul végig az egész javas­laton — mondja Szterényi. — Elítéli a túlzást, a­mely a képesítés terén megnyilatkozik. Kellemetlen és találó kritikával szedi darabokra a javaslatot, a­melyet azért elfogad. Ezután az igazságügyminiszter a beteg honvédelmi miniszter helyett törvényjavaslatot nyújt be a honvéd­ségi törvény módosításá­rl. A pénzügyminiszter a köz­szolgál­ati alkalmazottak helyzetének­­javításáról, a föld­­­miv­ésü­gyi miniszter az állami erdei alkui­masottak ügyének rendezéséről, a belügyminiszter a rendőrség és csendőrség létszámrendezéséről nyújt be javaslatot. Kié a dicsőség? Rövid szünet után Ereky Károly beszél a javaslat­ról és közben dicsekszik azzal, hogy Korányit ő buk­tatta meg, a­mit Csernus Mihály kétségbevon, mire Ereky azt mondja Csernusnak, hogy hiába trillázik, mégis ő buktatta meg! Panaszkodik, hogy a kapitaliz­must védik mindenütt. Azt magyarázza, hogy a mono­póliumokat nem a keresztény irányzat teremtette, ha­nem azokat, a háború alatt csinálták. Háború, vagy bék­e? — Akkor háború volt, — mondja Ugron Gábor, — de ma nincs és igy nem kell monopolizálni. — Háború van, gazdasági háború! — bizonyítja siránkozó hangján a nemzetgyűlés tavaszi napsugara, Ernst Sándor A nyugati pályaudvaron beomlott egy lisztraktár. Egy munkás meghalt, ketten megsebesültek. Ma délután háromnegyed háromkor a nyugati pályaudvar 15. számú raktárában az ott felhalmozott liszttel tolt zsákok összeomlottak. A szerencsétlenség kö­vetkeztében egy munkás meghalt és két másik meg­sebesült. Ezt ,a nagyterjedelmű raktárhelyiséget, mely a Ferdinánd-híd közvetlen közelében fekszik, a Köztiszt­viselők Fogyasztási Szövetkezete bérli az Államvasutak­­tól A több mint h­úsz méter hosszú­­raktár tele van liszttel, a­melyet innen­ hordanak ki a szövetkezet városi elárusítóhelyeire. A liszttel teli zsákok máglyaformában vannak egymásra felhalmozva. Negyven­­ zsák ,liszt van egymás felett kettős sorban. Ebből áll egy máglya. A máglyáknak végtelen sora a raktárhelyiség. A lehorulás úgy történik, hogy a liszttel telt zsákokat máglyánként szedik szét.­­ . . Ma délután két óra után a raktér előtti térségen két teherkocsi állott készen, hogy azon több száz zsák lisztet szállítson a szövetkezet elárusító fiókjaiba. Alig hogy megkezdődött a munka, az a máglya, a melynek zsákjait elhordani készültek s a melyen egy munkás felmászott, felbillent. Több munkás észrevette, hogy valami baj van a zsákrakások körül. Ezek ügyesen jol­­rongrottak, de három munkás, a ki közvetlenül a zsá­kok mellett, a máglyák szélén volt elfoglalva, már nem tudott idejében elugorni. A máglyák földrengés­­tsizoróen inogtak s a több mint ötszáz zsák liszt, a­­mely látszólag szilárdan álltalt egy­más felett, szerteszéjjel hullott. Esés­ közben kilyukadt egyik vagy másik zsák és ennek liszttartalma szétömlött a padlón. Ruff Fe­­­rencs tizenkilencz, Arnóczi Péter húsz és Balogh Gyula tizennyolca éves raktári munkások a zsákok rom­halmaza alá kerültek. A többi munkás nyomban hozzá­látott a mentési munkálatokhoz. . Gyors egymásutánban, erejük teljes megfeszítésével emelték el a zsákokat, rést nyitottak a zsákhalnaz kö­zepéig, abban az­ irályban, a­hol a három szerancsétle­­nül járt munkás el volt foglalva és alig telt be 3-3 perez, mind a három munkást ki tudták ásni a lisztes zsákok tömkelegéből. Ruff Ferencz ekkorra már meg­­halt. A­ feje teljesen szét volt zúzva. Arnóczi Péter, a­kire csak néhány zsák esett, súlyos zúzódásokat szenve­dett és a Rókus-kórházba vitték. Legjobban járt Balogh, a­ki csak a lábán sérült meg. A mentők, a­kik kivonul­tak a szerencsétlenség színhelyére, bekötözték és ott hagyták. Nyomban rendőri bizottság ment ki a szín­helyére és megállapította, hogy körülbelül ötszáz zsák liszt volt egymásra, illetve egymás mellé rakva. Hogy az összedöllésnek közvetlen oka mi volt, azt az edd­gi tanúvallomásokból megállapítani nem lehetett. A rak­tári munkások valamennyien azt vallják, hogy a Zsák­­halom kifogástalanul volt egymásra rakva. Nincs ki­zárva, hogy az a’só zsákok k­özös patkányok rágtak ki réhányat így azután űr támadt és ennek következtében keletkezett a csuszautrági

Next