Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

4 U| taEianieréiiylet Budapesten. Ekrazilszerencse robbant fel a Ferenc­ József gyalogsági kaszárnyában. Az Erzsébetvárosi Körben elkövetett bomba­­merénylet rejtélye még kiderítve nincs, s a fő­város közönségét újabb bombamerénylet döbbenti meg. Tegnapelőtt, vasárnap este háromnegyed kilencz óra tájban az Üllői-úti Ferencz József gyalogsági laktanyában egy bomba robbant fel. (Ekrazitdoboz a tiszti laktanya pinczeablakában...) A merénylet eszköze egy ekrazitdoboz volt, a­melyet a gonosztevők a tiszti laktanyának sza­bad térre nyíló pinczeablakában helyeztek el és gyújtózsinórral gyújtottak meg. A tiszti pavillon­­ban csak kevesen voltak, az utczán pedig a szeles, esőre hajló idő következtében alig lézengett né­hány ember, mikor a hatalmas robbanás megre­megtette a laktanya falait Ugyanebben az idő­ben a kaszárnya udvarán gyülekezett a legény­ség kilenczórai őrségváltásra, a­mely május el­sejére való tekintettel erősebb volt. A robbanásra nagy riadalom támadt a ka­szárnya épületében. A legénység tisztjeinek ve­zénylete alatt kiszaladt az utczára, arra a helyre, a­hol a robbanás történt. A tiszti pavillonban tar­tózkodó tisztek családtagjai közül többen a nagy ijedtségtől idegsokkot kaptak. A katonaság nyom­ban értesítette a rendőrséget, a­melynek képvise­letében a vezető tisztviselők jelentek meg számos detektívvel s megtartották a helyszíni szemlét, a­melyen a városparancsnokság és a katonaság képviselői is résztvettek. nyomozás.) A nyomozás megállapította, hogy körülbelül nyolcz óra ötven perc­kor explodált egy bomba. Hatalmas detonáczió rázta meg a Ferencz József laktanyát és néhány másodperc­nyi időközben több egymást követő robbanás hallatszott. Sze­rencse, hogy az épületnek éppen abban a részé­ben, a­hol a robbanás történt, sem a pinezében, melynek ablakában a bombát elhelyezték, sem a fölötte levő földszinti lakásban, a­mely egy ma­­gasrangú tiszt számára volt kijelölve, de a­melybe még nem költöztek be, nem tartózkodott senki. Megállapították később, hogy a pincze ablakpár­kányán elhelyezett robbanóanyag, valószínűleg ekrazit robbant fel. A robbanásnak különösebb hatása nem volt. A több c­entiméter vastagságú vakolatból álló pinczeablakrácsot törte csak szét, az épület falát rongálta meg, körülbelül húsz ab­lakot tört be, a pinczehelyiségben is­ okozott ká­rokat. Itt a robbanás következtében a pincze egyik falán repedés támadt. A pinczében elhelye­zett sok lim-lom, bútordarabok, fakészletek szin­tén kárt szenvedtek. A bomba különben olyan szerkezetű lehetett, mint az, a­melyet az Erzsébetvárosi Körben talál­tak. Alig volt szakember, a­ki a robbanást előké­szítette. A merénylő csak elhelyezte a pincze ab­lakában a bombát és azért nem volt annak na­gyobb hatása, mert nem volt beillesztve valami szilárd testbe, úgy hogy az ellentállóképessége csekély volt, a szabadban robbant fel. A robbanás után sliffi ezredparancsnok azon­nal intézkedett, hogy a kaszárnyában tartózkodó legénység­­szádja meg a Népligetet, mert az volt a feltevés, hogy a merénylők a Népliget felé szök­hettek meg. A katonaság őrjárata a Népliget felé erősen razziázott, több mint huszonöt embert előállítottak, de ezek sorra, igazolták, hogy semmi közük nincs a bombarobbanáshoz, úgy hogy az előállítottakat nemsokára szabadon bocsátották. (Laikus ember volt a merénylő.) A rendőri közegek igyekeztek a bombaszilán­kokat összeszedni, de a robbanó készülék annyira szétforgácsolódott, hogy mindössze néhány apró vasszilánkot találtak meg. A robbanás közvetlen szemtanúi egyértelműleg vallották, hogy a rob­banás után sárgás és mandulaszagú füst áradt ki a pinczéből, a­miből arra lehetett következtetni, hogy a robbanóanyag ekrazit volt. Szakértők azt a véleményt adták, hogy a robbanást laikus em­ber idézte elő, mert az ekrazit csak akkor rombol, ha ellentállásra talál, már­pedig a bombát sza­badon az ablak párkányára tették le, azért volt a hatása aránylag kicsiny. A rendőrség és katonai hatóság párhuzamosan nyomoz a bombamerény­let ügyében, de egyelőre, épp úgy mint az Erzsé­betvárosi Kör elleni merénylet dolgában, ebben sem tudtak a legkisebb eredményre sem jutni. (Gyanú a kommunistákra.) A Ferencz József-laktanya legénységét sor­jában igazolták és bebizonyult, hogy a robbanás időpontjában és annakelőtte is egyetlenegy ottani katona sem hagyta el a kaszárnyát, a merényle­tet tehát kívülről intézték. Akkor, a­mikor a bombamerénylet történt, a laktanya közelében senki sem tartózkodott az utczán, úgy hogy a rendőrség ebben az irányban sem kapott útmuta­tást. Nagyon messze a laktanyától tartózkodott egy-két ember, a­kik a robbanás hallatára oda­szaladtak, de gyanús embert nem láttak. Senki sem futott el, úgy hogy a merénylők kilétére vo­natkozólag a helyszínen a nyomozó hatóság sem­mit sem tudott megállapítani. Az a feltevés, hogy ezt a merényletet valószínűleg kommunisták kö­vethették el, mert május elseje előtti napon tün­tetni akartak, összefüggést keresnek a bomba­­merénylet és ama tény között, hogy május else­jén több száz példányban eddig ismeretlen em­berek kommunista röpecédulákat terjesztettek. A rendőrség az újabb bombamerénylet dolgában épp oly erélyesen nyomoz, mint az egy hónappal ezelőtt történt katasztrófa ügyében és remélhető, hogy ezúttal eredményesebb munkát végez, mint a múltban. • (A rendőrség hivatalos jelentése.) A bombamerényletről a rendőrség a követ­kező hivatalos jelentést adta ki: Tegnap este kilencz órakor a Ferencz József gya­logsági laktanya tiszti étkezőjében robbanás történt. A robbanást egy ekrazitszelencze okozta, a­melyet az is­meretlen gonosztevő a tiszti laktanya szabad térre nyíló pinczeablakában helyezte el és időzített gyújtó­zsinórral meggyújtott vagy pedig kis távolságról oda­vetett. A robbanás folytán a pincze oldalfala erősen meg­sérült, magában a pinczében a bomba kevesebb kárt okozott. A légnyomás az utczára szolgáló földszinti és első emeleti ablakokat betörte. Emberéletben nem esett kár. A városparancsnokság és a rendőrség közegei azon­nal helyszíni szemlét tartottak, azonban eddig nem volt megállapítható, milyen robbanó eszközzel történt a me­rénylet, mert alig találtak néhány szilánkot. A tettes a sötétben eltűnt. Nyomban a robbanás után kiküldött járőrök a kör­nyéken húsz embert letartóztattak, a rendőrség azon­ban mindegyiket igazoltnak találta. Ma délelőtt a vizs­gálatot folytatták. A robbanás idejében a kispesti villamosvasútnál rövidzárlat volt és ennek következtében a laktanya kör­nyékén a világítás szünetelt. Az eset következtében a városparancsnokság a helyőrségben a szükséges óvóintézkedéseket megtette. A még tegnap éjjel azonnal megindított rendőrségi vizs­gálat eddig még nyomra nem vezetett. AZ ÚJSÁG • Szerda, 3­922 május 3. Bécsben letartóztatták Székács Béla dr.-t. — 390.000 koronát csalt ki. — A bécsi rendőrség a budapesti rendőrség megkere­sésére letartóztatta Székács Béla doktort, mert ez Erényi Béla budapesti gyógyszerésztől 390.000 koronát csalt ki azon a c­ímen, hogy a pénzért Belgiumból gyógyszereket fog szállítani. A pénzt állítólag Kóbing Lujza herczegnő czéljaira fordította. Székácsnak a bécsi rendőrség előtt tett kijelentései szerint Lujza herczegnő arra kötelezte magát, hogy birtokainak a zárlat alól való feloldása után minden 100.000 korona után 10.000 belga frankot fog fizetni. Matlasich Géza, a herczegnő bizalmasa ugyanilyen értelemben tanúskodott a bécsi rendőrségen. Ezzel szemben Erényi Béla, a­ki eredeti levelekkel és okmányokkal bizonyítja Székács vallomásának alap­talanságát, a következőket mondotta ez ügyben lapunk munkatársának: — Székács Béla doktort egy közös ismerősünk mu­tatta be nekem Bécsben a kommün alatt, mint az At­­lantica-társaság volt főtitkárát és a Pesler Lloyd mun­katársát. Ő nekem akkoriban kisebb szívességeket tett, a­mennyiben Budapestről apróságokat és leveleket ho­zott a számomra. A kommün után azután Budapesten gyakrabban ellátogatott a gyógyszertáramba, a­hol sokat beszélgettünk arról, hogy Budapesten a legfonto­sabb gyógyszereket sem lehet beszerezni, így támadt az a gondolatunk, hogy talán Belgiumból lehetne gyógy­szereket hozatni. Székács előadta, hogy Lujza h­erczeg­­nőnek, a­kivel ő állandó érintkezésben él, nagy összeköt­tetései vannak Brüsszelben, sőt Bécsben egy szállo­dában is laktak, a schönbrunni Park­ Hotelben. Vállal­kozott arra, hogy beszélni fog a herczegnővel, kinek jogtanácsosa ez alatt az idő alatt is állandóan utazott ide-oda Brüsszel és Bécs között. Székács, a­ki minden héten Bécsben volt, rövidesen azzal állított be hozzám, hogy az egész ügyet megbeszélte a herczegnővel és a jogtanácsosával és abban maradtak, hogy miután ők néh­ány hét múlva úgy is elutaznak Brüsszelbe, ha ked­vem van és is velük utazhatok, hogy személyesen győ­ződhessek meg arról, hogy ott milyen gyógyszereket lehet kapni. Vállalkoztak arra, hogy ezeket a gyógy­szereket legitim módon Brüsszelből Budapestre szállít­ják. Székácscsal körülbelül 350.000 koronában állapod­tunk meg, hogy ezért a pénzért vásárolunk majd gyógy­szereket. Ezt a pénzt írás ellenében át is adtam neki. Arra a kérdésemre, hogy milyen biztosítékot bír nyúj­tani, azt mondta, hogy leköti összes bútorait, melyek egy budapesti raktározónál vannak elraktározva. — Az elutazásból akkor nem lett semmi. És a gyógy­szerek se érkeztek meg. Az idő múlott és én végre is már csak azt az összeget kértem tőle vissza, a­mit tő­lem kapott. Soha kamatot se magyar, se külföldi valu­tában nem kértem. Erről szó sem volt, a­mit igazol­nak a levelei és az én leveleim valamint sürgönyeim és az eredeti írásbeli megállapodás. Lujza herczegnőről se a leveleimben, se a megálla­podásokban szó sem volt. Én a pénzt Székácsnak ad­tam és tőle követeltem, vissza. Azt, hogy a 40.000 koro­nát a szabómnak nem fizette meg, csak véletlenül tud­tam meg. Arról, hogy Székács doktor a herczegnővel miben állapodott meg, nekem nem lehet és nem is volt tudomásom. Én is csak a lapokból olvastam erről. — A bútorokból nem kártalaníthattam magamat, miután a bútorokra a felesége tartott igényt, annak daczára, hogy Székács írásban mint a saját tulajdonát kötötte le a bútorokat.­­ A bűnvádi feljelentés megtételére az indított, hogy Bécsben ellene egy Budapesten lakó berlini nő tett feljelentést. A feljelentésről a bécsi lapok írtak is. Illetékes helyen felkérték a Magyar Híradót a következők közlésére: A szovjetkom­­ány mindinkább fél az ellen­forradalom erősbödésétől és ennélfogva radiká­lisabb eszközökhöz nyúl. Legutóbb kiadott egy­­rendeletet, melyben külföldi szervezeteit, uta­sítja, hogy elsősorban az orosz ellenforradalmáro­kat, de más tényezőket is vegyenek nyilvántar­tásba, figyeljék és ha kell, erőszakkal akadályoz­zák meg működésüket. Pénz rendelkezésre áll. E parancs értelmében megalakult a bécsi »Donner« szervezet (központ: Hainburg), melynek szerve­zésével Popper Luknis József kommunistát bíz­ták meg. Ez a szervezet jelenleg körülbelül 300 teljesen megbízható és elszánt kommunistából áll és ők adják a keretet a további kiépítésre. Fel­adatuk minden bolsevistaellenes mozgalmat fegy­verrel és bombával megakadályozni. A kémszer­­vezetnek a feje Rosenbaum Linót, kinek Bécsben már minden hivatalban stb. bizalmi emberei van­nak. Ha egyes személyek antibolsevista, illetve antikomm­unista működést fejtenek ki, mely a szovjetnek árt úgy a Donner-szervezet vezető­sége dönt a fölött hogy mi történjék az illetővel , vagy merényletet követnek el ellene, vagy pe­dig egyszerű legyilkolására kiadják a rendeletet. Azonkívül van egy csapat, robbantásokra kiké­pezve, hogy esetleg egyes épületeket, nyomdákat és egyéb fontos középületeket a levegőbe röpít­senek, vagy felgyújtsanak. A fegyver, lőszer, bomba és egyéb robbanó­anyag Zarub József (Betriebsrat) lakásán van elrejtve. A Donner-szer­­vezetnek van egy magyarországi csoportja is, mely működését az 1921. év tavaszán már meg­kezdte. A szervezet czélját és eszközeit ismerve (a magyar katonai raktárak elpusztítására és a katonák közötti izgatásra is súlyt, fektetnek) talán megtaláljuk a kapcsot az utóbbi időben Buda­pesten előfordult nagy tűzesetek keletkezéséhez és bombamerényletekhez. Kijakíts Dián — karhatalommal. Bartosékat karhatalom vitte a Gellérthegy­­utczába. — Újabb sátoriakért. — A Deák Ferencz-tér és a Nagykörút lakói. A Vörösmarty-tér egyhetes szenzácziója, a Bartos­­család utczai szállása ügyében ma újabb, rendkívül ér­dekes fejleményekről számolhatunk be. Bartos Lajos ugyanis ma délután négy órától elmondhatja, hogy ha nem is az első, a­kit kilakoltattak, de mindenesetre a legelső, a­kit karhatalommal belakoltattak. Megírtuk annak idején, hogy a Lakáshivatal Bar­tos Lajosnak a Gellérthegy-utczában kétszobás lakást utalt ki, a régi helyett, a­mely háromszobás volt. Bar­tos egyszerűen nem vette tudomásul a kiutalást, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy Bundsehuch ta­nár három tagból álló családjának elég lehet két szoba, ő azonban nyolc­ családtagjával ragaszkodik régi laká­sához. Ma délután négy órakor azután egy rendőrfőfel­­ügyelő vezetésével nyolc­ rendőr jelent meg a Vörös­­m­arty­ téren s közölték Bak­ossal, hogy karhatalommal be fogják lak­oltatni a Gel­ithegy-utczai lakásba. Csak­hamar még két rendőrrel megérkezett egy teherautó és hozzáláttak a belakoltatáshoz. Leszedték a ponyvát a bútorokról, azokat egymás­után felrakták az autóra, azután megindultak a Gel­­lérthegy-utcza felé. Az aktust nagy közönség nézte végig. Munkatársunk érdeklődött a belakoltatást vezető rendőrfőfelügyelőnél, a­ki a következőket mondotta: — A rendőrség háromszor szólította fel Bartost, hogy foglalja el a részére kiutalt lakást. Bartos meg is ígérte, hogy május elsején délután elhurczolkodik. Később azt mondotta, hogy ma reggel elmegy. Miután mégis csak ittmaradt, most karhatalommal vitetjük el. Az u­tcza közterület, ott nem maradhat, úgy látszik azonban, hogy ez az egy eset nem volt elég, mert már újabb szabadlakók tűntek fel az utczán. Tegnap este a Deák Ferencz-tér közepére hurczolkodott Rosta Ferencz postatakarékpénztár­ szolga feleségével, három gyerekével és két unokájával, Rostáik Pongrátz Ferencz báró Wesselényi­ utcza 13. szám alatti lakásában laktak s a lakbér fejében takarították Pongrátz lakását. A családban van egy fiatalember, a­kit kommunista üzelmekért elítéltek s ezzel Pongrátz nem akart egy lakásban maradni. A cselédtörvény alapján tehát azt kérte a rendőrségtől, hogy bontsa fel a közöttük levő cselédviszonyt. Ez meg is történt. Tegnap értesítették erről Rostáékat, a­kik kivitték összes bútoraikat a Deák Ferencz-térre. Ma délelőtt a rendőrség gyermekes­től, bútorostól a tolonctházba akarta vitetni Rostáékat, azonban Raffay Sándor evangélikus püspök megengedte, hogy bútoraikat az evengélikus egyház Deák Ferencz­­téri házának kapujában elhelyezzék s igy a tolonczat elmaradt. A rendőrség egyébként olyan informácziót adott, hogy a Rosta-családnak nem kellett volna lakását el­hagynia, ellenük a kilakoltatási pert meg se indították. Harmadiknak egy villamoskalauz családja költözött ma az Üllői-út és József­ körút sarkára, ezek azonban hamarosan eltűntek az utczáról

Next