Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

0*' 1B201 m. p.. V)g) •é'/h'l v Budapest, 5 korona. XX. évfolyam. 123. szám. Csik­Sjrok, janin X. , " 7 SZERKESZTŐSÉG? I \­Bgéazfl­^TM81 ^moK­x 9 91 gn .JE* ^/^Budapest, Rákóczi-ut S&attj kivételével minden nap. *** fiB0 hA Budapest, Erzsébet-körút 4S.) ROVÁS Ha az urak egyszerűen és őszintén, azt mondanák, hogy most korteskedésről van szó, nem politikáról, a dolog rendben volna. Akkor mindent értenénk, csak azt nem, hogy vezető politikusok és felelős állásban levő állam­férfiak mért végzik a politikai tevékenységnek ezt a kutyamosó ágazatát a maguk becses személyé­ben. Eddigelé a vezérek kezén ott maradt tisz­tán a keztyü, s a kloákákba a gödörtisztítók vájták keztyűtlen kezüket. Most? Nagyon félő, hogy a kortes tempóból visszatérni a politika előkelő stílusára már bajos lesz, ahogy bajos a cigánynak glaszékeztyűt viselni. • Hja igen, az olasz módszer. Visszaélés és a kormány nyomban összeül, hogy lehetetlenné tegye. Hát nem szép ez? Sőt nagyon szép. S éppen ez bizonyítja, hogy a választások klasszi-­ kusan tiszták. Ha letartóztatások, ajánlási ívek elkobzása, választó tömegek fegyveres körülfo­­gása, zsidó választóknak kirekesztése visszaélés volna, a kormány az első hírre épp úgy össze­ült volna, mint most az olasz módszer eseténél. Egy hónap múlva lesz aratás és a gab­ona­­rendelettel már most foglalkoznak. Nem csodá­latos ez az előrelátás? Tavaly, ha jól emlék­szünk, még júliusban sem volt meg. És régeb­ben, ha jól emlékszünk, már februárban meg­­volt És a gabonarendelet nagyszerű lesz: a­ tavalyi, mely ellen, ha jól emlékszünk, min­denki tele volt panasszal, aki­­fogyasztó s úgy tett, mintha tele lenne panasszal, aki termelő. A tisztviselők továbbra is természetben kapják ellátásukat, noha rosszul kapták s ellátásuk most is a régi szervezetek útján monopoliszti­­kusan történik, noha a kortesbeszédekben éljen a szabad forgalom, ma a Stassayaknak és Szterényieknek,­­Vázso­­nyiaknak stb. radikalizmusa? Mi a sok abban, amitől ő a békés fejlődést félti? Talán a stílus? A hangosság? Engedelmet kérünk, mi nem vetjük szemére Lukács pártjának, hogy amikor a terror a szájunkig ért és tenyerével azt is befogta, abban az időben Lukács azt mondta: nincs itt az ideje, hogy megmozduljon. De vi­szont mi, akik abban az időben megkötözötten is megmozdulni kénytelenek voltunk, nem tehe­tünk szemrehányást azoknak, akik nagyon is mozogtak. Beszélni, igazságot hirdetni, az el­nyomottak szószólója lenni és szembeszállni a legkomolyabb veszedelmekkel, talán szintén­ nem elítélendő radikalizmus. Mi a radikalizmussal épp úgy ellenlábasak vagyunk, mint Lukács László, de csak akkor, ha fellép a maga mivoltával A múlt? Nos, akkor szembe is szálltunk vele.­­A jövő? Szintén meglesz a helyünk vele szemben. De személyek­ szerint a múltból következtetni a jelenre, mi­kor ez a jelen következtetések nélkül igazsága­ szerint előttünk áll, fölösleges logikai művelet, ha a tényeket akarjuk feltárni és nem tiszte­letreméltó művelet, ha mellékcéljaink vannak vele. a Radikálisok. Ma Lukács László is megszólalt, nem a tribünön, ahová való, hanem a hordó tetején, a­hová nem való. Azt bizonygatja, hogy az ő pártja a tiszta liberalizmus, a többi, az ellen­zéki nem liberális, hanem radikális és a forra­dalmat jelentik ma is, mint régebben. A szemé­lyeskedéseivel nem foglalkozunk, nem a mi feladatunk tisztára mosni­ azokat, akikről szó van. Éppen csak, amikor viszonzásul Lukács Lászlóra másznak rá és sópanamákat emleget-­ nek, jegyezzük meg, hogy ez a viszonzás az egyetlen, amivel a személyeskedés kezdőjét igazolni lehet. Tehát nem liberálisok, hanem radikálisok. Lukács László ajkán a mai körülmények között ennek a megkülönböztetésnek nincs értelme. Mert áll ugyan, hogy aki liberális, nem szük­ségképpen radikális, ellenben aki radikális, az szükségképpen liberális is. S amikor Lukács László is egyedül a liberalizmustól várja az ország felépülését, a liberalizmus hitvallásából nem szabadna kirekesztenie a liberalizmus bármely szektáját sem. Akkor nézetünk szerint a sorrend az, hogy előbb győzzön a liberaliz­mus és vegyen igénybe mindenkit, aki hozzá tartozik s azután kerülhet sor a belső szelek­tálásra. Ha már van liberális többség, mint volt Tisza idejében, érthető, sőt szükséges is, hogy szembeszálljon a radikalizmussal. De addig? Nem a radikalizm­ustól tisztítja meg a közéletet, hanem azokat szolgálja, akiknek maga a liberálizmus sem más, mint agyonütni való .radikalizmus. rA személyeskedés helyett hálásak lettünk volna Lukács Lászlónak, ha felel tegnapi kér­désünkre: mi az, ami az ellenzéki követelések­ben ez idő szerint radikális? Ő nem akar teljes jogrendet? Teljes szabadságot? Teljes egyenlő­séget a nemzet tagjai között? Dehogy­nem, kell felelnünk a saját kijelentései alapján. Hát mi­vor sem volt nagyobb­ élénkség az egységes párt klubhelyiségében, mint az utóbbi­ hetekben, de ezúttal újabb vendég jelent meg a kormány­párt főfészkében: a pesszimizmus. Nem titkolták azt az aggodalmukat, hogy a holnapi, csütörtöki választáson nagy veszély fenyegeti az egységes pártot és azt a statisztikát, amit a néhány bennn­fentes már régebben felállított a párt győzelmi esélyeiről. Annak idején 180—185 mandátumról ál­modoztak, ma este már,­ 150 mandátummal is­ meg­elégedtek. Bizonyosra veszik, hogy a második turnusbeli választáson legfeljebb 16 kerületet tudnak elkönyvelni a maguk javára, ha ugyan nem jön közbe valami, ami még "lejebb szorítja ezt a számot. Nem vigasztalódnak azon a tényen, hogy a velük titkos Szövetségben lévő Huszár Károlyék győzelmet aratnak néhány kerületben, mert a disszidens kereszténypártiak úgy sem kö­vetik majd tűzön-vizen keresztül a kormánypár­tot. Különben pedig úgy tudják, h­ogy Huszár Károlyék esélyei is nagyon megromlottak, amióta a keresztény disszidensek politikai házasságot kö­töttek Wolff Károllyal és hangos társaival. Szó­val kettős vereségre készültek el: egyrészt a ma­guk pártját féltik csúfos kudarctól, másrészt a kormányt támogató Huszár Károlyéknak­ sem jó­solnak sikereket. , , Okuk is van erre, hiszen éppen a­ disszidens kereszténypártiak miniszterei forognak a­ leg­nagyobb veszedelemben. Hegyeshalmy Lajos ke­reskedelmi miniszter Győrött és Szombathelyen állt ki a porondra, de egyik helyen sem integet feléje a szerencse. Győrött a nemzeti polgári párt jelöltje, Németh Károly volt országgyűlési kép­viselő fogja legyőzni, Szombathelyen pedig Czi­­ráky József gróf ragadja el előle a mandátumot. Biztos vereség előtt áll továbbá Bernolák Nándor népjóléti miniszter, aki Veszprémben mérkőzik Klamnprecht Antal dr. volt főispánnal. Megbízható információk szerint a népjóléti miniszter helyzete kétségbeejtő. Ugyancsak pergőtűzben áll Vass József kultuszminiszter is Vas­vár­ott, ahol egy­kori pártelnöke és klubtársa, Haller István vezet heves offenzívát ellene, s Haller Istvánon kívü­l még három jelölt küzd a vasvári mandátumért. A kultuszminiszter talán kilóból a bajból és kis szerencsével pótválasztást tud kiprovokálni. Ál­talában balszerencse üldözi a minisztereket. Tom­­csányi Vilmos Pál nyitotta meg a bukott minisz­terek sorát, Klebelsberg Kunó gróf belügyminisz­tert érte a második baleset, s most újabb minisz­terbukások vannak küszöbön. Ezer szerencséje Kállay Tibor pénzügyminiszternek, hogy Nyír­egyházán már bebiztosította magát, mert Nagy­kanizsán őt is veszély fenyegeti Rassay Károly részéről. Nagy fejtörést okoz most az egységes pártban, hol helyezzék el a bukott minisztereket. A belügyminiszter hír szerint Nagyatádi barcsi kerületét veszi át és ott fog fellépni. Tomcsányi Vilmos Pál bizonyára Schandl Károlytól kap kerületet, valószínűen a kiskundorozsmait, ahol azonban nem bizonyos a megválasztatása. A keresztény ellenzék klubjában úgy tudják, hogy a kormány főleg az exponált legitimisták ellen fog védekezni a csütörtöki választáson, így elsősorban Rakovszky Istvánnal szemben a szé­­csényi, Sigray Antal gróffal szemben a körmendi, Lingauer Albinnal szemben a kőszegi, és Huszár Elemérrel szemben a rétsági kerületben. Biztos értesüléseink vannak arról, hogy a kormánypárt erőteljeses­en ráfekü­dt­ a fentebbi négy kerületre és egyébként is már minden lehetőt megtett a kor­mánypárt, hogy ezen a négy poszton elkerülje a vereséget. Már tegnap befejezték a karhatalmi intézkedéseket, s bíznak abban, hogy a kormány­párt mind a négy kerületben győztesen kerül ki a küzdelemből. A fentebb említett négy politikus megbuktatásával An­drássey Gyula­­ gróf­ párlat menti pozícióját akarják gyengíteni. Az egységes párt klubjában ma este kuriózum­ként emlegették, hogy a május 28-iki választáson, igen sok kerületben a választópolgároknak alig, egytizede járult a bizottságok elé, a többiek pedig egyszerűen otthon maradtak, mintha nem is érde­kelte volna őket, ki lesz a képviselőjük. Megállapít­­ották az egységespárti korifeusok, hogy ebben a passzív rezisztenciában az intelligencia járt elöl rossz példával. Ők nem tudták megmagyarázni az okát, pedig nagyon egyszerű: mindennek a nyílt szavazás az oka. Miután nem volt kötelező a sza­vazás ott, ahol nyíltan kell szavazni, az intelligen­cia nem vitte vásárra bőrét, de néma tüntetésével is megmutatta, hogyan gondolkodik a kormány választási taktikájáról. ■ Gömbös is a volt munkastávilag. Lapunk mai számában megírtuk, hogy a volt­ munkapártiak és több függetlenségi politikus akciót kezdtek Gömbös Gyula ellen azzal a ki­mondott céllal, hogy Gömbös kezéből kivegyék­ a­ hatalmat és liberális mederbe tereljék a kormány­politikát. Több oldalról nyert információnk alap­ján emlékeztünk meg erről a mozgalomról és an­nak várható eredményéről. Újabban az alábbi ér.-H fésülést szereztük ezzel a kérdéssel kapcsolatosan: — Az akció nem számíthat gyors sikerre, mert Bethlen István gróf ragaszkodik Gömbös Gyulához és gondosan ápolja a barátságot mind-­ azokkal, akik Gömbös Gyula szűkebb környeze­­­téhez tartoznak. Bajos elképzelni, hoggy a minisz­ti ter­elnök keztyüt tudna dobni ennek az összefor­rott együttesnek. A helyzet valójában az, hogy­ Gömbösék kezében van a hatalom és elsőrangú hatalmi tényezők valamennyien. Nem engedik ki kezükből a fegyvert senki kedvéért, legkevésbé­ pedig abból a célból, hogy az ő sarokfolállításuk­­kal a liberális áramlat kapjon erőre és irányítsa­ a kormány politikáját. Nem is igazi liberális megmozdulásról van szó, hiszen a volt munka­pártiak és a volt függetlenségiek már, akkor, le­vizsgáztak a szabadelvűségből, amikor, az egysé­ges pártba léptek. tj — Bethlen István gróf pártjának minden más lehet a célja és taktikája, csak az nem, hogy igazít szabadelvűség árassza áldásait az országra. Nem­keli sok bizonyítékkal magyarázni, hogy ez igaz van. Elég annyit említeni, hogy az ébredőknek it leginkább az egységes párt felé húz a szivük, Wolffék és az összes levitézlett kurzushősök ott keresnek menedéket és az Esterházy-palota a ked­­­venc találkahelyük mindazoknak, akik a reakciót­ hordozzák az ajkukon és a reakcióért lelkesednek szivükben. Ilyenformán a miniszterelnökhöz csat­lakozott Wolff—munkapártiak és egyéb régi poli­­­tikusok nem is lehetnek apostolai a liberálizmus-­­nak, s ezenfelül szabadkezük sincsen a pártban,­ hiszen Gömbös Gyuláék kegyelméből jutottak mandátumhoz. Reakciós talajból nem nőhet ki a­ liberálizmus fája, s míg Gömbös Gyula kegyeket oszt jobbra meg balra az egységes pártban, nem­ is lehet remélni azt, hogy korszerű alakulattá csi­szolódjék az Esterházy-palotában politizálgató társaság. Már* százötven mandátummal is­ * megelégszik az egységes párt. ‘1j Nem titkolták, hogy holnap, csütörtökön vereséget szenvednek• —í Hegyeshalmi­ és Ser­no­vák miniszterek bukás előtt állanak. — Erő­teljes rendszabályok az exponált legitimisták választókerületeiben. Gömbös Gyula mérkőzése a volt munkapártiakkal.

Next