Az Ujság, 1922. július (20. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

s politikai foglyokkal vannak tömve. Nem­ fogadhatjuk el a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy itt ferrói ítéletekkel állunk szemben, mert itt nem bírói ítéletekről van szó, hanem kivételes intézkedésekről, ahol legtöbb esetben a védelmet, meg sem hallgatták és felebbezésnek sem volt helye. A népjóléti miniszternek az egyik elmúlt ülésen a munkás biztosító pénztárak autonómiájának helyreállítása ügyében tett nyilatko­zata teljesen egyezik­ a miniszterelnök felfogásával. Egyik sem akarja enyhíteni a kivételes állapotot és úgy látszik, hogy fenn kívánják tartani a kivételes rem­eteteteket szociálpolitikai téren és a szabadságjogok te­rén egyaránt. Egyébként az indomnitási javaslatnál a párt több szónokot állít, akik az egyes részletkérdések­kel behatóan fognak foglalkozni. ,, Ki a vésés-­­ Bethlen István gróf miniszterelnök ma tudvalévően hosszabb beszédet mondott a parlamentben. Hangsú­lyoz­ta, hogy minden társadalmi osztály harmonikus együttműködéssel dolgozzék a h­áz,a javán. Ezenkívül több megszívlelésre méltó óhajt is nyilvánított a minisz­terelnök, főleg azt, hogy az országnak felekezeti békére van szüksége. Egy nappal előbb Wolff Károly ugyan­csak beszédet mondott Debrecenben az egyesült keresz­tény nemzeti liga közgyűlésén. Wolff Károly lelkes Jave a kormány politikájának és vezére a kormánytámogató keresztény egység pártjának. Logikus lett volna tehát, hogy ugyanazokért az eszmékért, lelkesedjen Debrecen­ben, amiket a miniszterelnök Budapesten jelölt meg a kibontakozás alapjául. De nem ez történt. Íme néhány szemelvény Wolff Károly beszédéből: — Újból itt van a kettős tagozódás: az egyik helyen állanak azok, akik a Krisztusért akarnak harcolni, a másik csoportban azok, akik az antikrisztus luciferniz­­­­musának adták oda a lelküket. Vájjon nem csoporto­sultak-e mindazok egy táborba, akik nem Krisztust­ vallják a világ megm­entőjének? Vájjon nem láttuk-e a nagytőke urait mind ott, a vörös rém táborában"­­ Wolff Károly beszédének további folyamán a kor­szellem hirdetőjének vallja magát. Tisztelettel kérdez­ésük:­ mi is az a korszellem! És tisztelettel kérdezni!.: ki a vezére voltaképpen a kormány táborának, Bethlen István gróf, vagy pedig Wolff Károly i Új képvisel­őjelöltek. A kiskundorozsm­ai kerületben a sajtófőnök lesz az egységes párt hivatalos jelöltje. Vele szemben a pol­gárság zöme Széll Gyula dr. szegedi ügyvéd köré sora­kozik. A sajtófőnök csütörtökön Dorozsmán járt Szabó István (sokorópátkai) és Kúttá P. András társaságában. A tsiregyhá-­áról küldöttség jött Budapestre é­s Kródy Ernőt kérte fel jelöltjének. Andahási-Kasnya Béla esete. Szeged, június 30. (Az Újság szegedi tudósítójának telefon jelentése.) Szerdán este Szegedre érkezett Amla­­házy-Kasnya Béla, aki Rassay-párti programmal akar fellépni a dorozsmai kerületben. Alig hogy megszállt a Tisza-szállóban, megjelent a szálló portásánál egy rendőr és egy deteketív, akik Andaházy felől kérdezős­ködtek. Ettől a pillanattól kezdve detektívek ügyelték Andaházy-Kasnya minden lépését. Kasnya másnap reg­gel Dorozemára készült, de szándékát nem valósíthatta meg, mert korán reggel, amikor még ágyában pihent, bekopogtatott hozzá S­éber Árpád dr. államrendőrségi fogalmazó egy detektív kíséretében és közölte vele, hogy felsőbb rendeletre további intézkedésig nem hagyhatja el a szobát. Andaházy-Kasnya tiltakozott ez ellen és ki­jelentette, hogy csak az erőszaknak enged. A detektív egész nap fogva tartotta An­daházy-Kasny­át, aki csak este kilenc óra után hagyhatta el szobáját, amikor ki­jelentették neki, hogy most már mehet, ahová akar, még Dorozsmára is. Andaházy-Kasnya a belügyminiszternek bejelenti a történteket, Brotka Sándor rendőrkapitány kijelentette Az Újság szegedi tudósítója előtt, hogy­ az esetről nem tud semmit, Andaházy-Kasnya őrizetbevételét a kerü­leti rendőrkapitányság felsőbb utasításra rendelte el. Az Újság munkatársának alkalma volt az időköz­ben: Budapestre érkezett Vadaházy-Kasnya Bélával be­szélni, aki­, kijelentet­te, hogy mindaddig, amíg ezt a hallatlan esetet a belügyminiszter tudom­ására nem hozza, az ügyről érdemlegesen nem nyilatkozik. AZ TJJSAQ Szombat, 1922 julius I Bethlen miniszterelnök munkaprogrammot adott. A társadalmakat és a különböző felekezeteket együttes munkára hivta fel. — Nem szün­teti meg az internálást. — Nem ad amnesztiát az emigránsoknak. — Kállay Tibor pénz­ügyminiszter a szabad forgalom fokozatos helyreállitását ígéri. — Stabilizálni akarja a valutát. — Friedrich István támadja a kormány gazdasági politikáját. ( A nemzetgyűlés mai ülése hivatva lett volna arra, hogy a békés együttműködés atmoszféráját megteremtse. Bethlen István gróf progra­m­be­­szédének szem­mel l­áthatóan ez is volt a célja. Ha ez még­sem sikerül, úgy ennek oka kizárólag az, "hogy a szélsőbal­oldal több követelésével szemben a kormány a legridegebb elutasítás álláspontját foglalja el. A szociáldemokrata követelések lefa­ragásával, módosításával a komoly békülés szán­déka sokkal inkább célravezetne, mint azok nyers visszadobása. Félő tehát, hogy a lojális tárgyalás , az együttműködésnek a felvétele ezen az úton nem fog sikerülni. De a miniszterelnök expozéja a baloldal többi pártjait sem elégí­tette ki. Elsősorban nem elégí­tette ki az, hogy a miniszterelnök minden más kérdést félretéve, legelőször a felsőhöz reform­ját­­tűzi munkarendre. Ez a kérdés a liberális, de még­­a keresztény ellenzék szemében is a másodrangú­­kérdés, a választójogi reform megalkotásával szemben. A miniszterelnök azonban valószínűleg a főrendiház reformját fogja siettetni, mivel arra szüksége van. Választási intézkedéseket szükség­­esetén rendeletileg is életbe léptethet. Ez a mód­szer, legalább is a múltban, reá nézve nem bizo­­­nyult kedvezőtlennek. Nincs is ok tehát rá, hogy­­tőle eltérjen. Kállay pénzügyi programul.)a némely vonat­­­kozásokban Hegedűs Lóránt emlékét idézte fel, s­­ez a jelen pillanatban nem vált túlságosan a pénz­­ü­ügyminiszter előnyére. , K­U (A mai ülés.) P Gaál Gasztov elnök az ülést néhány perccel tizenegy­­óra után nyitja meg. Jelenti, hogy Pakots József, Nagy ‘­Ernő, Rakovszky István, Halter István, Berky Gyula, ‘Apportás Antal gróf, Lukács György, Peidl Gyula, Sze­­­der Ferenc és Urbán Péter báró mandátumát megpeti­­cionálták. Majd kijelenti, hogy részéről tévedés volt, hogy a szociáldemokrata­ párt deklarációjának felolvasá­­s­át nem engedte meg és azt sajnálja. (Helyeslés.) I Ivády Béla előadó ismerteti az indemnitásról szóló­­javaslatot.­­ Nagy Emil: Kéri, hogy kisebbségi véleményét ké­sőbb indokolhassa meg.­­ (A miniszterelnök m­unkaprogrammja.) Bethlen István gróf: Szükségesnek tartom, hogy tá­jékoztassam a nemzetgyűlést néhány politikai kérdés­ről és egyúttal munkaprogrammot is adjak. Ebben az országban mindenekelőtt belső békére és békés munkál­kodásra van szükség. (Helyeslés az egész Iránban.) Semmi áldozat sem elég arra, hogy ezt a célt elérjük. (Helyeslés a baloldalon.) A magyar kormány a kiengesz­­telődés politikáját folytatja. Felekezeti békére és har­móniára van szükség. Enpert Rezső: Itt van végre a destrukció! Bethlen István gróf: Erős kézzel kívánja végrehaj­tani a jogrendet. A kormány felszólít minden felekezetet, hogy a felekezeti torzsalkodások helyett minden mun­kát csakis a nemzet javára használjunk fel. (Taps az egész Házban és tapsol a szélsőbal is.) Békére van szüks­­ég politikai életünkben is. Ennek a békének a létesíté­sére a kormány kész és kapható. Az ellenzéket meg­illeti a kritika, joga. Már ígéretet tett a kor­­m­ssül, hogy ha 14­jffla kivid­ejel ezi a kivételes hatalom alapján kiadott rendeleteket. A kormány utasítást kül­dött a hatóságoknak arról, hogy a fentartott rendelete­­ket is enyhébben alkalmazzák. Az internáltak számát apasztottuk. Farkas István: Most is internálnak! Bethlen István gróf: Tovább is fogunk menni. Peidl Gyula képviselő úr általános amnesztiát követel, hogy nyíljanak meg a börtönök ajtajai és mindenki szabadul­jon ki. (Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Csak a politikai foglyok!) Én arra kapható nem vagyok, hogy a börtönök kapuit kinyissam. Drozdy Győző: Elég, ha a gyilkosokat szabadon en­gedik. (Nagy zaj.) Bethlen István gróf: Különben már kétszer adtunk amnesztiát. Drozdy Győző: Még az akasztott embereket is sza­badon engedték. (Óriási zaj. Elnök csenget.) Bethlen István gróf: Arra sem vagyok hajlandó, hogy az emigránsoknak egyformán amnesztiát adjak. Az emigránsok bűnüket tetézték meg azzal, hogy kint az ország jóhírnevét megtépték. (Felkiáltások a kor­mánypárton: Maradjanak ott, nincs szükség rájuk.­ A rendkívüli hatalom leépítése terén egy lépéssel tovább megyünk most. Csak ama rendelkezések érvényességét fogjuk meghosszabbítani, amelyek vagy a trianoni béke végrehajtásával kapcsolatban, vagy a háborús gazda­sági állapotról a békegazdaságra való áttéréssel kapcso­latban, vagy közérdekből és közrend szempont­jából szük­ségesek. Mindezt csak hat hónapra kérjük, amely időn belül törvényjavaslatokkal fogjuk rendezni ezt a kér­dést. Hat hónapon belül teljes mértékben meg fog szűnni a kivételes hatalom. Valóságos heroikus erőfeszítést kell tennünk pénzügyi helyzetünk helyreállítására. Ha nem akarunk Ausztria sorsára jutni, múlhatatlanul szükséges, hogy kezünkbe vegyük a pénzügyi helyzet helyreállításának igen fontos kérdését. A külföldi kölcsön előfeltételeit is meg kell terem­teni! Kétségtelen és vitán felül áll, hogy ez a nemzet reparáció fizetésére nem képes. Megfizetett már akkor, amikor a békeszerződést megkötötte. (Úgy van! Helyes­lés a Ház minden oldalán.) Dacára annak, hogy ez az álláspont elfogadva még nincs, kérnem kell ezt az áldo­zatot, máskülönben pénzügyi lezüllésünk bizonyos és el­kerülhetetlen. Egy másik kifogást is hallottunk, hogy a termelés fokozására van szükség, még fedezetlen bankjegyek ki­bocsátásával is. Rém osztom ezt a felfogást. Csak egy eszköz az, amelyet nem vehetünk igénybe, ez a fedezet­len bankjegyek inflációjának növelése. A kormány a pénzügyi programmját olyan fontos­nak tartja, hogy vele áll vagy bukik. Rakovszky István: Dehogy bukik! Bethlen István gróf: Egykamarás rendszernél nem maradhatunk.. Azt mondják, nem lehet a főrendiházi re­formot megcsinálni, amíg végleges választójog nincs. (Úgy van! Í­gy van,­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Nom osztom ezt a felfogást. Tizenöt éve foglalkozik a nemzet a választójoggal, és alig van kilátás arra, hogy e téren nyugvópontra jutunk. (Nagy zaj tör ki a miniszterelnök e szavainál a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kötelességem­nek tartom, hogy a nemzetgyűlés elé majd választójogi javaslattal lépjek, de a főrendiházi javaslatot ettől füg­gővé tenni nem lehet. (Állandó nagy zaj a bal- és a szél­­sőbaloldalon. Felkiáltások: Mi szükség van erre? Olcsó kenyeret, nem főrendiházat!) Rupert Rezső: Kincs kenyér és főrendiházról be­szélnek! (Nagy zaj.) Bethlen István gróf: A nemzetgyűlés ezzel önzetlen­ségének is tanujelét adja, hogy ragaszkodik az ezer év óta fennálló kétkamarás rendszerhez. Fábián Béla: Ezer év! M­agy zaj a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Azt hiszi talán, hogy az Árpádok főrendekkel jöttek be! (Nagy derültség.) Bethlen István gróf ezután bemutatja azokat a ja­vaslatokat, amelyek a minisztériumokban készen van­nak. (A kultuszminiszter javaslatainak felsorolásánál az egész baloldal kórusban kiabálja a miniszterelnök felé: Mi lesz a numerus clauxussa? Kérem a­ nemzetgyűlést, hogy eredményes munkát fejtsen ki. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, az elnök tízperces szünetet rendel el.) (A pénzügyminiszter expozéja.) Kállay Tibor pénzügyminiszter: Magyarországon senki sem vágyik már szenzációkra. Torkig vagyunk soz­zal, hogy történelmi időket élünk. (Felkiáltások! Ke­nyér kell!) Egyforma hétköznapoknak kell jönni. Gazda­sági programainak első pontja a kötött gazdálkodás fokozatos leépítése, ezért átvizsgáljuk újra az ellátat­lanok kategóriáját és megszorítjuk azokra, akikről az államnak feltétlenül gondoskodnia kell. Nem mehe­tünk rohamosabb lépésekkel előre a tisztviselőkérdés megoldásánál sem, mert százával jöttek át az elszakított területekről tisztviselők és az államnak az állampolgá­roknak újabban megint igen nagy részét el kell látnia. Nem­ emberek emberek ellen küzdenek, hanem emberek közös harca ez, hogy ezzel az ország legyen erősebb. Ezt fogja eredményezni az, ha sikerül a több termelés fokozása. A kormány első feladata, hogy bontam el minden akadályt az útból. Fel kell vennünk a tárgya­lás fonalát a környező államokkal. Mi a magunk részé­ről készek is vagyunk erre. Az én feladatom elsősorban az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Ez biz­tosítja azt, hogy valutánk további esése megszűnik. Az 1921 1922. év mintegy 12—13 milliárd deficittel fog zá­rulni. Az első félévben mutatkozó 6—7 milliárd deficit még nagyobb összegre fog növekedni, de semmiesetre sem fog azon felülemelkedni, amit decemberben bejelen­tettem. Első kötelességünk az állam folyó bevételeit fo­kozni. Vagy előre megyünk, vagy visszacsúszunk. A megoldásra két mód kínálkozik: az egyik az, hogy elh­­­asináljuk azokat a kiadásokat, amelyek nem odavalók a másik pedig, hogy a bevételt fokozzuk. A forgalmi és a fogyasztási adókat magasabban kell megszabni. (Fel­kiáltások a szociáldemokratáknál. Elviselhetetlenek az árak!) Az államháztartást 3—5 év alatt feltétlenül helyre kell állítani. Vannak, akik a leromló valuta mel­lett jól érzik magukat, mert azt gondolják, hogy na­gyobb jövedelmet biztosíthatnak maguknak a rossz va­luta mellett és így tisztességtelen munkával vagyonra tehetnek szert. Elsősorban idetartoznak a sikerek. (Nagy taps a jobboldalon.) A második irányzat a kapitalizmus képviselőiből kerül ki. Figyelmeztettük a kapitalizmus képviselőit, hogy áldozatkészség nélkül odajutunk, hogy gazdaságilag vagy teljesen összeomlunk, avagy pedig ismét bolsevizmus lesz Magyarországon. Reparációt fizetni nem bírunk. A reparációs követelés­­ háborús mentalitásból fakad. Ha belsőleg normális viszonyok közt élünk, kedvezőbb helyzetben vagyunk, mintha a külső követeléseket szó nélkül el kell fogadni. Remélem, hogy ebben mindannyian egyetértünk, pártállásra való tekintet nélkül. A szociáldemokraták tegnapelőtti de­klarációja ebben a­ reményembe­n megerősít. (Élénk he­­lyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) (Friedrich István felszólalása.) Friedrich István: A javaslat különböző javaslatok­nak a gyűjteménye. Szerettem volna, ha tisztára indem­­nitási javaslattal állottam volna szemben, mert akkor, ha bizalmatlansággal vagyok is a kormánnyal szem­ben, talán megszavaztam volna, de most, hogy a javas­lat tele van politikával, nem vagyok abban a helyzet­ben, hogy megszavazhassam. Figyelmeztetem a minisz­terelnök urat, hogy ma az ország belső békéjét nem politikával, hanem csak a gazdasági probléma meg­valósításával lehet elérni. A gazdasági harctéren kell a nemzetnek létéért küzdeni. Forduljunk el a politiká­tól és minden erőnket­, minden energiafeleslegü­nket a gazdasági kérdések szolgálatába állítsuk. Munkaalkal­mat kell adni minden magyar embernek. — A sajtó egy része azt állítja, hogy köztem és a kormány között tárgyalások lettek volna és szerződés jött volna létre a kormány és az én pártom között. Én erről nem tudok pennáit, senkivel nem tárgyaltam és hozzám nem fordult senki azzal, hogy tárgyalni akar velem. Mi az elszegényedett keresztény társadalmat akar­juk felemelni gazdasági elnyomatásából és ezen az ala­pon megteremteni a nemzeti királyságot. Ez a pro­­grammunk röviden összefoglalva. A zsidók a legjobb példát mutatták arra, hogyan kell szolidárisnak lenni. A protekció züllesztő politikát jelent, ez nem kell! Ami a trianoni békeszerződés revíziójára vonatkozó részét illeti a deklarációnak, ez­t aláírom. Le kell szögeznem, ha van Európában állam, amelynek jogában van még egyszer öklével lesújtani, akkor ez a magyar. (Nagy taps az egész Házban. A szocialisták csendben ülnek.) Az­­ internáló­ táborok megszüntetését én is kívánom. (Felkiáltások a szociáldemokraták soraiban. Ehhez mi is hozzájárulunk.) A bankjegyinflációról beszélve, ki­jelenti, hogy nem híve a bankjegyek szaporításának, ha azonban, m­ár elkerülhetetlenül szükséges, akkor ab­ból egy részt fordítsanak a munka megindítására. Ne­­héz probléma még a vagyonlakók kérdése. Arra nincs pénz, hogy házat építsenek a vagyonlakók sémára, de arra van, hogy vagyonokat építsenek. A három gazda­sági minisztert ültessék be egy szobába és úgy, mint a pápaválasztásnál szokásos, se jöhessenek ki addig, amíg nem készítenek egy komoly gazdasági programmnot. (Nagy derültség. Egy hang balról: Falazzák be.) A ter­mészetbeni ellátásnak semmiféle vonatkozásban helye nincsen. A javaslatot, mert politika van benne, nem fo­gadja el. Tem­esváry Imre: Az indemnitást elfogadja. (Helyes­­lés jobbról.) Az ülés délután háromkor ért véget,.

Next