Az Ujság, 1922. december (20. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-31 / 297. szám

AZ Ú­JSÁG (Vasárnap, 1922 december 3. Nagy politikai változást jósolnak. Miért késik a miniszterelnök újévi szózata ? ’Az Újság már hírt adott arról, hogy Beth­len István gróf miniszterelnök nem szakit­ja meg radványi pihenőjét s újév napján még nem lesz Budapesten. Arról is beszámoltunk, hogy január 1-én elmarad a szokásos kor­mányelnöki nyilatkozat. Mint kitűnő forrásból értesülünk, a miniszterelnök tüntető hallgatá­sának különleges okai vannak. Informátorunk szerint olyasvalami történik a háttérben, ami azokat fogja igazolni, akik azt jósolják, hogy jelentős belpolitikai változás várható a közel­jövőben. Ilyen körülmények között az is két­séges, vajjott Bethen István gróf miniszter­­elnök az egységes párt január 9-iki vacsoráján fogja-e pótolni az elmaradt újévi szózatot. A magyar elmet Ugye. Az Új Nemzedék mai Számában az alábbi hírt kö­zölte: *A nagy-entente legfelsőbb tanácsa — mint jól in­formált helyről értesülünk — azzal a kívánsággal for­dult a magyar kormányhoz, intézkedjék a magyar kor­mány, hogy az utódállamok szuverenitását sértő régi magyar címer helyett olyan címert használjon Csonka- Magyarország minden hatósága, intézménye, amely a trianoni szerződés határozatait figyelembe veszi. rA leg­felsőbb tanács egyben azt is értésére adta a magyar kormánynak, hogy a magyar címer ilyen­­helyesbítését* a legrövidebb időn belül megvalósítva kívánja látni.­ Ezzel kapcsolatosan a Magyar Távirati Irodát ille­tékes helyen felhatalmazták annak megállapítására, hogy ez a közlemény nem felel meg a valóságnak. A magyar kormányhoz ebben a tárgyban semmiféle jegy­zék nem érkezett. Az osztrák kancellár budapesti útja. Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefo­non. Pénteken délelőtt az osztrák nemzeti tanács külügyi bizottsága ülést tart, amelyen Seipel szö­vetségi kancellár és Grünberger külügyminiszter budapesti útjukról tájékoztatják a képviselőket Ez az első eset hogy vezető osztrák államférfiak, mielőtt külföldi útra indulnak, informálják a parlamentet utazásuk céljáról. Rendelet a sz8­ő- es erdővagyonváltságról. A pénzügyminiszter a nemzetgyűlés utólagos jóváhagyásának fentartásával rendeletet adott ki a szőlő- és erd­őbi­rt­okok vagyon­­váltságára megállapított kedvezményes határidő meghosszabbításá­ról. Eszerint a százezer koronát meg nem haladó vagyonváltsá­­got fizető szőlő- és erdőbirtokos 1923 március 31-ig fizetheti be válságának 80 százalékát. A százezer koronán felüli váltsággal megterhelt erdőbirtokos nem kötelezhető a 25 százalékos váltság­­pótlék fizetésére, ha a vagyonváltság teljes összegét március 31-ig megfizeti.­ ­Sipőcz polgármester újévi nyilatkozata a főváros aktuális ügyeiről. A külföldi kölcsönök fedezésére az adókat és a közszolgáltatások díjait lényegesen fel kell emelni. Felkerestük Sipőc­z Jenő dr. polgár­mestert és megkértük, hogy az újév alkal­mából nyilatkozzék Az Újság számára a főváros aktuális problémáiról, főként pedig azokról, amelyek a jövő esztendőre várnak és amelyek Budapest lakosságát közelebbről érintik. Kérdéseinkre a következőkben kap­tunk feleletet: — A francia kölcsönügyben Páriában kötött megállapodás jelentékenyen kedvezőbb, mint az eredeti francia javaslat után reméltük. A párisi tárgyalások folyamán sokkal nagyobb jóindulat­tal és megértéssel találkoztunk hitelezőink részé­ről, mint a megelőzőleg lefolyt budapesti tárgya­lásokon. — A külföldi kölcsönök rendezése során májd a jövő év folyamán nagyobb összeg fizetése válik esedékessé. Ennek összegére vonatkozó számítá­sok még folyamatban vannak. — A kölcsönök törlesztésére szükséges több kiadás fedezését illetően tárgyalások van­nak folyamatban, melyek a pillanatban m­­ég konkrét eredményre nem vezettek. Kétségte­len az, hogy közönségünk áldozatkészségét meg­lehetősen igénybe kell vennünk s egyes adóne­meket, valamint egyes közszolgáltatási díjakat fel kell emelnünk. Mindenesetre azon leszünk, hogy ezek az emelések a lakosság teherbíró ké­pességével arányban legyenek s a szociális szem­pontoknak is megfeleljenek.­­ Remélem, hogy a jelenleg még folyamat­ban levő igen fontos és sürgős kérdések elinté­zése után nyomban megkezdhetjük a fővárosi törvény revíziójának munkáját. Elsősorban az ön­­kormányzat minél teljesebb kiépítését, valamint a közigazgatás egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb munkáját fogjuk szem előtt tartani.­­ Hogy a törvényhatósági bizottság tagjai­nak választása­­ milyen elvek szerint és milyen választójog alapján történjék, azzal még nem foglalkoztunk. Hogy a jövő évben megtartandó törvényhatósági választások milyen eredménnyel fognak végződni. természetesen nem tudhatom és e tekintetben áj­­ásókba sem­ bocsátkozhatom. — A maga^^részéről­­azon voltam, hogy pél­dául a külföldi ti­­lésönök kérdésében a közgyűlés két oldala között némi közeledést és egységes ál­lásfoglalást hozzak létre. Sajnos, törekvésemnek csak , annyiban volt eredménye, hogy felkérésemre csak az ellenzéki pártok egyik része, a liberális- és gazdaság­politikai pártok vezetői jelentek meg nálam, a másik rész azonban — a demokrata párt, — a megbeszéléstől távol maradt. Ez oly tünet, amely nem ad kilátást arra, hogy a kö­zeljövőben itt változás álljon be a nemzetre, melynek, dalnoka szivével együtt ada­tott feldobogni, s dalnoka szivével együtt elha­­nyatlani a véres harcmezőn... De még messze a forradalom, a szabadság nagy harcának virradatja. Még gyermek a kis Petőfi, aki első iskoláit apja jóvoltából Aszódon, Gödöllőn, Pesten s egyebütt végzi. Amit tehetett: megtette gyermekéért a szegény mészáros, isko­láztatta, taníttatta, hogy ember váljék belőle. De az elemek rettentő csapásai, az emberek gonosz­sága megfosztották kis vagyonától. »Pénzét« — úgymond a költő — »a hitetlen emberek csalása — házát a Dunának habjai vitték el...« így sze­gényült el a jó öreg korcsmáros, áldja meg az Is­ten mind a két kezével... És a bekövetkezett szűk esztendők nyomorát a gyermeknek is meg kellett éreznie. Ez a keserű pohár nem múlhatott el tőle, ki kellett azt ürítenie... Az ország egyik végéről a másikra vándorol. Selmectől Pestig, Soprontól Zágrábig, egyszer gyalogszerrel, éhezve, fázva, zimankós tólviz ide­jén — majd meg kocsin, ünnepeltetve, éljeneztetve, ott, ahol először még a fejét sem volt hová lehaj­tania. Debrecenben, ahová félholtan vánszorgott s a Pákh Albert lakása előtt összerogyva, hetekig élet-halál között lebegett, m­­áinem a sors meg­enyhült iránta és újra felvehette a vándorbotot — majd meg a közönség felállva üdvözölte a debre­ceni színházba belépő költőt, s a közönség harsogó éljenei tisztelték az ő dalait, amelyeket a színpad­ról zengett a társulat csalogánya... A pozsonyi ligetben nem engedték megpihenni sem, de jött idő, mikor fényes márványszobor hirdette ugyan­ott a Petőfi dicsőségét, s Felső-Magyarország tün­­déri szép vidékein ünneplő, közönség fogadta és tapsolta a szegény kiskőrösi mészáros vándorló fiát... És mikor felvirradt negyvennyolc, s a Múzeum lépcsőjén harsogta el a március 15-ike nagy dalát, akkor egyszerre népének prófétája, szebb jövendő hírnöke lett a költő. A kiskőrösi csillag fénye új­ból fellángolt és megint fényt hintett szerteszéjjel az országban! Aztán jöttek a rettentő jóslatok. Amit szomjas lélekkel óhajtott már ifjúkora napjaiban: a hősi halált, a csatatéri elesést azt jövendölti magá­nak szüntelenül. »Ott essem el én — óhajtotta —­ ott­ folyjon az ifjúi vér ki szivemből...« És ez a jós­lat be is teljesült. Nem maradt puszta szó a költő szörnyű jóslata. Petőfit ott érte a halál, a vágtató orosz csordák patkói alatt, kozák dárda fúrta át szivét, de hajh, a holttestén át fújó paripák nem száguldottak a kivívott diadalra...« A nemzet nem akarta, nem tudta elhinni, hogy a »Talpra magyar­ költője halott. Regényes histó­riák jártak szerteszéjjel. Hol itt látták — hol ott. Voltak ál-Petőfik, akik hetekig, hónapokig éltek vissza a magyar nép hiszékenységével... Végre is bele kellett törődnie a nemzetnek abba, hogy Fehéregyháza csatasikján lehelte ki nagy lelkét. És ott is van eltemetve, a két honvédsír egyiké­ben. És az a sir ma nem a miénk... Azok a sírok idegen országban vannak, s nem honi füvet ingat rajtok a szellő... Szépséges emléke a megjósolt csatatéri halál­nak, a­mily sokáig nem talált hitelre a te legen­dád! Sokáig nem tudtuk, nem akartuk elhinni, hogy te is halandó voltál, »hogy te is sebhető valál!...« ,. És azóta évente feltámasztjuk az ő nagy alak­ját országunk minden ünnepén... Tavasszal fel­riad országszerte a V­alpra magyar..« Vallásos himnusszá lett a »Honfidal«, amelynek minden sora egy ihletett költő fohászkodása a magyarok istenéhez... Mikor közéig az ősz s­zk­tég nyílnak a völgyben a kerti virágok s még zöldes a nyárfa az ablak előtte — mikor lehull a fák lombja a köl­tői parkban, mely boldogságának néma tanúja volt, mikor elzengik országszerte az a­ Egy gondo­lat bánt engemet...« rémes jóslatát... mikor a magyar házak, templomok és színházak csarnokai­ban meg-megrendülnek az ő igéi, ez a drága és megbecsülhetetlen örökség, melyet nemzetére ha­gyott — Petőfi feltámad... Nem halt meg, mert nem volt halandó... És ameddig magyarok ma­gyarul éreznek, ameddig a költészet lelke ihletett apostolokat talál, ameddig Petőfi igéi­ hevítik a magyar ifjak és leányok lelkét-szívét. Él Petőfi és halhatatlan marad a kiskőrösi szerény ház la­kója, akinek születése percében ragyogó meteor futott a magyar égre! Feloszlatták az újpesti szakszervezeteket. Pest megye alispánja ma minden megokolás nélkül beszüntette a Szakszervezeti Tanácshoz tar­tozó szakszervezetek újpesti helyi csoportjainak működését. Ez az intézkedés az újpesti munkásság körében nagy megdöbbenést keltett, mert a szak­mai csoportok alapszabályokkal működő szövet­ségek bejelentett helyi szervei. Az alispán betiltó határozatát, értesülésünk szerint, megfellebbezik a belügyminiszterhez. „ Mit lehet kapni húsz koronáért? Sokat és mégis semmit. Körülbelül annyit, mint haj­danában egy vörös­rézkrajcárért. Akkoriban egy kraj­cárért kaptunk egy darab medvecukrot, egy kávékrémet, egy darab édesfagyökeret, két-három tollat. Most minden húsz koronába kerül. És huss koronába kerül a reggeli újságon kívül. Egy patent nadrággomb, egy doboz éjjeli mécs, egy­ gyüszü, 1 kulcskarika, egy kis x-horog képek felakasz­tásához, 1 tyúkszemkarika, 1 kis tubus szindetikon, amely fát, fát, cserepet, vasat, mindent ragaszt, egy keztyűstoppolót és végül egy kulcsjelzőcimkét. Húsz ko­ronáért a borbély is simára fésül, az igaz ugyan, hogy a mai időkben a borravaló sem kevesebb ennél. De nem­csak a borbélynál, hanem kávéházban, vendéglőben sem. Sőt előkelőbb helyen a »huszkoronás«­ vendéget bizony nem vádolják gavallérsággal. Vendéglőben, természete­sen nem lehet jóllakni husz­koronáért." Legfeljebb a le­vesig terjedhet a b­uszkoronás ,»menü«, mert még az As­toriában is húsz koronáért szolgálják fel az serőlevest­. Az ennivalók kategóriája már ki is merült, ha megálla­pítjuk, hogy husz koronáért ezenkívül két zsemlyét, vagy két kiflit, 7—8 szem sültgesztenyét lehet kapni. Húsz korona az ára egy citromnak is. Az uridivatüzletben mindössze egy nadrágtartó­­potgammit vásárolhatunk tíz papírforintért. Ugyan­ennyibe kerül egy kis papír-zsebnaptár 1‘128-ra, három csillagszóró -gyufa és három flóbert-t­öltény is, ami eb­ben a puskaporos világban a legolcsóbb cikk. A papírkereskedésben ezeket a holmikat kínálják húsz-húsz koronáért. Egy tollszárat, három tollat, egy rossz ceruzát, fa jobb minőségű 100—160 koronába kerül!) öt levélborítékot, két és fél levélpapirost, egy tekercs bankjegyragasztót (egy elrongyolt tízkoronás megra­­gasztására), egy ív miniszterpapirost, busz rajzszeget, egy képeslapot, és végül öt darab nyomtatott névkár­tyát, amellyel boldog újévet kivánhat a házmester. A trafikban egy doboz gyufa, egy papírszipka, egy levél cigarettapapír, öt Hercegovina, két­ Nílus, két Memphis, három Mirjam, négy Hölgy, három Király vagy tizenegy Duna cigaretta vásárolható egy húszko­­ronásért. A szivarok közül, a rövid nyolc koronával ol­csóbb, a Portoricó öttel. Szórakozni is lehet ezért az összegért. A Király­ Színház vizsgaelőadásán bárki öreg színházi rókának, előkelő habi­tűének képzelheti magát az emeleti zártszék I— III. sorában húsz koronáért. Ennyi az ára a magyar­­szín­házbeli középkarzat­ IV—X.sorának is a délutáni elő­adáson. Igaz ugyan, hogy még egy korona forgalmi adót kell külön fizetni. A Nemzeti Színház karzata már ol­csóbb: az esti előadásra is tizenöt korona az ára. Egy kabát ruhatári díja is husz­korona,a színházakban. Egy vidékre szóló­ levél portája már nem­ telik ki ebből. Egy hatósági tojás­ viszont csak tizenöt koronába kerül, de egy félkiló hatósági alma ára már eléri ezt a summát. Pluszérte kaphatunk egy deka szeget, egy csavart, egy kabátakasztót, vagy egy papírcipőfüzet, két tűzkövet, két csomag ruhafestéket, egy kis hajcsattot, egy rozsdás acél inggombot, egy hajvágógép-rugót, két csomag drót­­hajtót, egy kártyacérnát, vagy­ egy gyüszüt. A köszörűs húsz koronáért érésít meg egy pengét a zsebkésből. A drogériából sem kell üres kézzel távozni, ha történetesen csak húsz korona van a zsebünkben. Ennyi az ára öt deka fogpornak, egy csomag magnézium­nak, egy miniatűr fürdőszappannak, egy doboz szóda­­bicarbonának, egy csomag rossz shampoonnak, egy deka púdernek. Húsz koronába kerül egy szál gyertya. Kétezer ko­­rona tehát száz­ szál gyertya, hát még száz itce bor? ... A gyógyszertárban is sok mindenfélét adnak ezért a pénzért. Két aszpirint, herbateát, angol­ tapaszt, va­zelint, benzint, fogpasztát, öt gramm vattát. A patká­nyok legnagyobb szomorúságára a patkányirtószer is az olcsó cikkek közé tartozik. Egy nagy tégely fosztom irtószer sem drágább húsz koronánál. Az édességek már nem ilyen olcsók. A cukrászdák­ban nincs mit keresni húsz koronával. Legfeljebb egy deka teasü­teményt adnak érte, amivel nem igen lehet two 6'clock tee-t adni. Ellenben két és fél deka savanyú­­cukrot, egy deka drazsét, két deka szaloncukrot, négy kávékrémet, vagy egy szelet csokoládés nápolyit ad a­­kis cukros, a jó gyermekeknek egy húszkoronás bank­jegyért. , ■ ,­­S végül mint a legfrissebb huszkoronás árucikk: mától kezdve husz­korona Az Újság is. Mégis csak van olcsóság... (gy, Ci) Jh Mindent Tudok második kiadása December elején kezdték nyomni Az Újság karácsonyi ajándékkönyvét, a Mindent T­u­­do­k-ot. Előfizetőink számánál néhány ezerrel többet rendeltünk, hogy a később jelentkező előfi­zetőknek is megküldhessük az annyira népszerűvé vált M­inden­t T­u­d­o­k-ot. December hónapban azonban eddig soha nem tapasztalt számban je­lentkeztek új előfizetők, úgy, hogy mire a Min­dent Tudok hatalmas példány­számát kinyom­ták, ez már kevésnek bizonyult, így eshetett meg, hogy sok előfizető még nem kapta meg a M­i­n­­dent Tudó­k-ot. Az Újság kiadóhivatala több ezer példányban újra nyomatta a Mindent Tudó­k-ot és a gazdag, változatos tartalmú vas­kos kötet most már néhány napon belül minden előfizetőnknek kezében lesz.

Next