Az Ujság, 1923. február (21. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

p­luszt törtek, 1923 február . AZ ÚJSÁG8 Kiütéses tífusz a toloncházban. Meggátolták a betegség továbbterjedését. — A toloncház legrégibb ápolónője és egy fogoly meghalt. — A toloncház vesztegzár alatt. — Egy fogoly vitte be a betegséget. A toloncház öt nap óta teljesen el van zárva a külvilágtól. A tisztviselőkön kívül senki sem járhat be és ki, a rendes ügyforgalom egyelőre teljesen szü­netel. Vesztegzár alatt van a toloncház, mert öt nappal azelőtt egy fogoly, akit csavargás miatt vittek be, hirtelen gyanús körülmények között megbetegedett. Nagy láz fogta el és testén vörös foltok ütöttek ki. A rab a háborús járványok legveszélyesebb betegségét, amely erősebben pusztított, mint más ragályos betegség, a kiütéses tífuszt cipelte be a toloncházba. Nyomban felismerték a veszélyes betegséget, min­­den óvintézkedés megtörtént, hogy annak járvány­­szerű továbbterjedését megakadályozzák. A toloncház tudvalevőleg tisztaság és közegészségügyi tekintetben kifogástalan. Fertőtlenítő berendezései vannak, mert többnyire munkakerülők, csavargók kerülnek be, akik a tisztasággal nagyon keveset törődnek. Rongyos ruhá­jukat fertőtlenítik, megfürösztik őket, hogy bent az Intézetben minden betegségnek elejét vegyék. A kiütéses tífusz becipelése elemi csapás, amit még a legszorgosabb ellenőrzés mellett sem lehet megaka­dályozni. A toloncház vezetője, Nagy Károly dr. fő­kapitányhelyettes és a rendőrség főorvosa, Rózsa Imre dr. nyomban érintkezésbe léptek a főváros tisztifőorvosi hivatalával, a fertőtlenítő intézettel, a Szent László járványkórházzal és a tífuszban megbetegedett foglyot a járványkórházba vitték. A toloncház minden zegét-zugát, minden lepedőt, ruhadarabot, bútort, szerszámot, ágyneműt, a padlót, aj­tókat, kilincseket, munkaműhelyeket, konyhákat, egy­szóval minden helyiséget karbollal fertőtlenítettek. A rendőrorvosi kar több tagja két napon át szünet nélkül minden egyes foglyot tüzetesen megvizsgált. Ezzel a nagy munkával több mint hétszáz foglyot vizsgáltak meg. Épp igy vizsgálat alá kerültek a toloncházba be­osztott tisztviselők, detektívek, rendőrök és az egész sze­mélyzet. Akin a láznak legkisebb tünete mutatkozott, elkülönítették, orvosi megfigyelés alá vették és ha lála növekedett, mint tífuszgyanást a jár­vány kórházba vitték. Az első beteg, akin a tífuszt konstatálták, néhány­­órával később a kórházban meghalt. Még tizennégy más fogoly k­erült a kórházba, azonban csak hármukon álla­pították meg kétségkívül a tífuszt. A többi tizenegy, minthogy a tífusz jelei nem mutatkoznak rajtuk, egy­előre a járványkórház meg­figyelő­osztályán vannak. A foglyokat továbbra is állandóan vizsgálat alatt tartják, de két nap óta újabb gyanító eset nem fordult elő, úgy hogy az orvosok véleménye szerint a ragály továbbter­jedését megakadályozták. A tolonch­ázi kiütéses tífusznak két áldozata van. Az egyik az a csavargó, akin a betegség kitört, a má­sik Alba nővér, a toloncház legrégibb ápolónője, aki a Szent Paula apácarend tagja. Majdnem negyedszázad óta ápolja a toloncház betegeit soroz­atba. Mindenkihez nyájas volt, önfeláldozó, alig mozdult ki a szomorú ház falai közül és kizárólag a főváros söpredékének szentelte életét. Sok bukott nőt térített vissza a tisztességes életbe, sok csavargóban keltette fel a munkakedvet. Hatvanöt éves volt és még mindig fiatalos frissességgel ápolt fáradhatatlanul. Minden óráját a társadalom ki­vetettjeinek szentelte és most nemes hivatásának lett áldozata. Ő is megkapta a kiütéses tífuszt és nem lehe­tett megmenteni. Holnap délután három órakor kisérik utolsó útjára a szentéletű, igénytelen, szegényen el­hunyt apácát díszes külsőségekkel, magasrangú állami tisztviselők, sok száz volt ápoltja kísérik el a rákos­keresztúri temető halottasházából. A toloncház lakói ke­gyelettel őrzik az áldott nővér emlékét. A toloncházat egyelőre tizennégy napig tartják vesztegzár alatt ,és ha újabb megbetegedés fordulna elő, ezt a határidőt még kitolják. Csak a toloncház utcára néző épületében foglalatoskodó tisztviselők, akiket min­den nap fertőtlenítenek, hagyhatják el az épületet. A többi alkalmazottak egyelőre tizennégy napig inter­nálva vannak. Senkit sem fogadhatnak és csak rend­kívüli óvintézkedésekkel juttatják hozzájuk az élelmi­­­­szereket. A tolonch­ázi rabok, akik időközben kiszaba­dulnának, tovább is kénytelenek ottmaradni a mosonyi­­utcai szomorú házban. Új foglyokat nem szállítanak be, aki különben toloncházba kerülne, az egyelőre a fő­­kapitányságon és a kerületi kapitányságokon marad őrizetben. De nemcsak a toloncházat fertőtlenítették, hanem az egyes kapitányságokat és őrszobákat is, mert innen is többször jártak egyesek a toloncházban. A ki­ütéses tífuszjárvány veszélye, hála a rendőrorvosi kar fáradhatatlan buzgóságának, elhárult a főváros lakos­ságáról. Kedvezően áll az osztrák hitel ügye. Bécs, január 31. (Az Újság bácsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Egy kőnyomatos jelentése szerint Seipel dr. kancellártól Parisból levél érkezett, amelyben a kancellár igen kedvezőnek mondja a hiteltárgyalások állását. Kienböck dr. pénzügyminisztertől is olyan érte­sítés jött, hogy Londonban igen jó talaj nyílt a pénz­ügyi tárgyalásokra. Kormánykörökben erősen bíznak abban, hogy sikerülni fog egyelőre egy évi lejáratú köl­csönt kapni. Páris, január 31. A népszövetségi tanács osz­trák bizottsága ma meghallgatta Zimmermann dr. főmegbízott jelentését az ausztriai helyzetről. A bizottság elhatározta, hogy tervezetet dolgoz ki a rövid- és a hosszúlejáratú kölcsön ügyében.­ ­ Két héttel meghosszabbítják az alkalmazottak kereseti adójának bejelentési terminusát. Ezrek tolongtak ma is bejelentőlapért a kerületi adószámviteli hivatalok előtt. A kereseti adó végrehajtási utasítása értelmében ma járt volna le az alkalmazottak bejelentésének határideje. Az utasítás szerint ugyanis minden munkaadó köteles bármiféle alkalmazottjának keresetéről bejelentőlapot kiállítani, hogy ily módon az adót kivethessék. A beje­lentési terminus január elsejétől kezdődően tartott a mai napig, de a legtöbben erről mitsem tudtak. Ezzel magyarázható meg, hogy a korábbi napokban a legna­gyobb nyugalom uralkodott a kerületi adószámviteli hi­vatalokban, ahol a vallomást be kellett nyújtani, illetve ahol a bevallási ívet tízkoronás áron meg kellett sze­rezni. Annál nagyobb volt azonban a tolongás az elmúlt két-három napban, ami , mára, a terminus utolsó idejére, egyenesen élet­­veszélyessé fokozódott. A legtöbben ugyanis most vettek tudomást erről a rendelkezésről, még­pedig úgy, hogy az ismerősök és jóbarátok figyelmeztették egymást a cselédek, a háztar­tási és egyéb alkalmazottak bejelentési kötelezettségei­ről. Főként a magánembereknek gyűlt meg a bajuk, mert a nagyobb cégek tulajdonosai adminisztrációjuk révén már korábban elvégezték a bejelentést. A privát emberek, az orvosok, az ügyvédek, a tisztviselők és hasonlók, akiknek csupán egyetlen háztartási alkalma­zottjukról kellett adóval­,,mást tenni, sorbaálhattak a kerületi elöljáróságok épületében, ahol az egyes adó­­számviteli osztályok működnek, hogy félnapi időveszte­ség és kínos ácsorgás, tülekedés u­tán egy-egy bejelentő­lapot szerezhessenek. A tortúra a bejelentés kitöltése után természetesen megismétlődött, mert akkor újból fel kellett sorakozni, hogy a negyedéves papírlapokat be­nyújthassák. Ami ma az egyes kerületi elöljáróságok épületében­ történt, az felülmúlja mindazt, amit a sorbanállás szo­moru *intézménye, a háború folyamán a községi bódék is* produkált. Majd minden kerületben rettenetes kü­z­delem folyt egy-egy bejelentőlapért, úgy hogy minde­nütt rendőri asszisztenciát kellett igénybe venni. A na­gyobb kerületekben, igy a VI., VII., VIII. és IX. kerü­letben ezrével vívtak elkeseredett harcot egy-egy adó­­bejelentőért és sok helyen minden emberi érzést meg­­csúfoló jelenetek játszódtak le eközben. A VII. kerületi elöljáróságon, amely tudvalévően egyike a legnagyobb forgalmuaknak, ma i '­romezer ember, férfi és nő szoron­gott a bejelentő-nyomtatványért, holott a hónap első napjaiban megtörtént, hogy mindössze csak nyolc em­ber igyekezett eleget tenni kötelezettségének. Az egész hónap folyamán különben mintegy tizen­hétezren fordultak meg itt ez ügyben. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy mily nagy volt a tolongás. A legfurcsább helyzetet teremtette azonban, hogy a várakozás kínos félóráiban a legtöbb helyen kifogytak a bejelentő-nyomtatványok és ekkor újabb hiábavaló órákat kellett az ácsorgóknak eltölteni, amíg az adó­számviteli hivatalok­a­t,központból* pótlást kaptak. Ez azután a végletekig felbőszítette az ácsorgó tömegeket, ami természetesen érthető is. A kerületi adószámviteli hivatalok különben sem funkcionáltak ez alkalommal a legtüneményesebben. Különös, de így van, hogy a leg­több helyen maguk az illetékesek sem tudtak közelebbi felvilágosítást adni az érdeklődőknek, mert ti hivatalos szervek sem tanulmányozhatták át tökéletesen a bonyo­lult végrehajtási utasítást. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy a közönség legnagyobb része tanácstalanul állott az utolsó napon. Ezt persze még a várható kellemetlenség érzete is te­tézte, ami a kereseti adó végrehajtási utasításainak büntető szankcióiból eredt. A rendelkezések szerint ugyanis mindazok, akik a bejelentőlap kitöltését elmu­lasztják, ötezer korona bírsággal sújthatók. Természe­tes tehát, hogy megindult a tülekedés, mert senki sem akart az adón kívül még ilyen önkéntelen formában is adózni. Már a délelőtti sorbanállás közben is sokan le­hetetlennek tartották, hogy a bejelentési terminust, te­kintve, hogy sokan önhibájukon kívül nem tehettek ele­get a rendelkezéseknek, meg ne hosszabbítsák. A dél­után folyamán már konkrét formában elterjedt a hír, hogy ez hivatalosan is megtörtént. Érdeklődtünk a VII. kerületi elöljáróságon ez iránt, ahol kijelentették, hogy ugyancsak tudnak a híresztelésekről, amely szerint a bejelentési határidőt feb­ruár 15-éig, tehát két héttel meghosszabbítják, de erről ezideig hivatalos értesítés még nem érkezett.­­ Valószínű, hogy a csütörtöki nap folyamán ez meg­­t­­örténik.­­ A kereseti adóról szóló végrehajtási utasítás meg­­­­valósításának még csak a kezdetén vagyunk, s máris ilyen bonyodalmak keletkeztek. A bejelentőlapok közül a legfőbb hiba az, hogy eltértek attól az évek óta be­vált rendszertől, hogy az ilyen nyomtatványokat a házfelügyelők útján az illetékes lisztbizottságok osszák ki. " Ez lett volna az egyetlen helyes megoldás, amely eset­ben a legtöbb drága id­ejű­ ember nem egy-egy félnapi, sőt egésznapi ácsorgást, tülekedést, bókolást­­keresett e­l volna a kereseti adón. Hogy azonban a hibák csak íté­­s miképen is jóvátehetők legyenek, azonnal ntézkedni kell a bejelentési terminus megho­sszabbitása iránt, ne­­­­hogy még ez is károkat okozzon a közönségnek. Máskor­­pedig világosabb, rendelkezéseket kérünk! Átadták a törököknek a békeszerződést. Lausanne, január 31. (Svájci Távirati Iroda.) A békeszerződésnek a török delegáció részére való ünnepélyes átadása céljából a három bizottság ma délelőtt együttes ülést tartott Ouehyban. A szövetségesek nevében Curzon lord, Garroni és Bompard beszéltek. Izmed basa a török de­­legáció nevében a szerződés tanulmá­nyozására nyolcnapi időt kért. Curzon lord a szövetségesek képviseletében kijelentette, hogy a török delegáció óhajtásának egész terje­delmében megfelelni nem lehet. Közölte azonban, hogy minden eshetőségre vasárnap estig Lausan­­neban marad. Megállapodás jött létre abban az irányban, hogy a még hátralevő néhány napot arra használják fel, hogy a fennálló nehézségeket a lehetőség­hez képest enyhítsék. Franciaország külön akciója, Berlin, január 31. A londoni sajtót, valamint a lausannei konferencia köreit nyugtalanítja az a hír, hogy Franciaország a törököknek külön béke­­egyezményt ajánlott fel. Az angol sajtó ebben az ügyben nem akar mindaddig állást foglalni, amíg a jelentést hivatalosan meg nem erősítették. A német lapok sem látják teljesen tisztán annak a javaslatnak mibenlétét, amelyet Poinearé állító­lag a törököknek tett. Harcra készölheti a tc,Sky­s, London, január 31. A Times jelenti Konstanti­nápolyból. A törökök a harc folytatására készü­lődnek. Angolai politikai körökben nyíltan kije­lentik, hogy a törökök nem riadnak vissza a há­borútól, ha Anglia a mosszak­i kérdésben nem vál­toztatja meg magatartását. — Ma véget ért a ,,hó’nap,‘ ? 3546 vidéki előfizetőnk m­ég nem kapta meg a MINDENT TUDOK című nagyszerű ajándékkönyvünket. Nem a mi hibánkból, hanem azért, mert 3546 előfizető — dacára többszöri kérésünknek — mind a mai napig nem küldte be a 70 korona ajánlott szétküldésre való postahelyedet. Enélkül ennek az igen értékes könyvnek újrabocsátását nem kockáztatja meg­ a kiadóhivatal. Tisztelettel kérjük tehát azokat a vidéki elő­fizetőket, akik még a 70 korona postadíjat a MINDENT TUDOK ajánlottan való megküldése céljából mind ezideig nem juttatták el a kiadó­­hivatalba, hogy­ azt az előfizetési összeggel együtt minél előbb szíveskedjenek beküldeni. Egy bizo­nyos időn túl meg fogjuk küldeni ugyan az aján­lási díj hátralékosainak is a MINDENT TUDOK ajándékkönyvünket, de nem ajánlottan, hanem egyszerűen. Az emiatt esetleg elkallódott példá­nyokért a kiadóhivatal nem vállal felelősséget. Vidéki­­ előfizetőinket, kiknek az előfizetése január hó végén lejárt, arra kérjük, hogy a lap pontos szétküldése érdekében az előfizetési össze­get minél előbb beküldeni szíveskedjenek. Február hó elsejével belépő új előfizetőinknek — amig a készlet tart — vidéken is, helyben is megküldjük a MINDENT TUDOK ajándékköny­vet. Helyben telefon útján is megrendelhető AZ ÚJSÁG. Telefonszámok: J. 16—26, J. 13—35, J. 122—56. — A lakók szervezkednek. Az a hír, hogy a háztulajdonosok az 1917. évi bérösszeg százszoro­sára akarják­ felemelni a házbért és hogy erre vo­natkozólag félig-meddig már megegyeztek a nép­jóléti miniszterrel, óriási izgalmat keltett ország­szerte a lakók között. A Lakók Szövetségéhez nap-nap után érkeznek levelek Szegedről, Debre­cenből, Nagykanizsáról, Sopronból és Székesfehér­várról, hogy a szövetség fiókegyesületeket létesit­­s®n ezekben a városokban a polgárság megszerve­zésére. Tegnapelőtt a második kerület huszon­­négytagú küldöttsége­­jelent meg Bródy Er­nő doktornál, a Lakók Szövetségének ügyvezető al­­elnökénél és kérték a második kerületi fi­ók­egye­sület megalapítását. Bródy Ernő­ megállapodott a küldöttséggel, hogy vasárnap délelőtt tizenegy órakor a fiókegyesület megalakulása céljából ülést tartanak a budai Winkler-vendéglőben, egyben a kormányhoz benyúlandó memorandumot szer­kesztenek, amelyben tiltakozni fognak a háztulaj­donosok szertelen követelései ellen. Értesülésünk szerint a második kerület példáját hamarosan követik a többi kerületek is.

Next