Az Ujság, 1923. február (21. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
pluszt törtek, 1923 február . AZ ÚJSÁG8 Kiütéses tífusz a toloncházban. Meggátolták a betegség továbbterjedését. — A toloncház legrégibb ápolónője és egy fogoly meghalt. — A toloncház vesztegzár alatt. — Egy fogoly vitte be a betegséget. A toloncház öt nap óta teljesen el van zárva a külvilágtól. A tisztviselőkön kívül senki sem járhat be és ki, a rendes ügyforgalom egyelőre teljesen szünetel. Vesztegzár alatt van a toloncház, mert öt nappal azelőtt egy fogoly, akit csavargás miatt vittek be, hirtelen gyanús körülmények között megbetegedett. Nagy láz fogta el és testén vörös foltok ütöttek ki. A rab a háborús járványok legveszélyesebb betegségét, amely erősebben pusztított, mint más ragályos betegség, a kiütéses tífuszt cipelte be a toloncházba. Nyomban felismerték a veszélyes betegséget, minden óvintézkedés megtörtént, hogy annak járványszerű továbbterjedését megakadályozzák. A toloncház tudvalevőleg tisztaság és közegészségügyi tekintetben kifogástalan. Fertőtlenítő berendezései vannak, mert többnyire munkakerülők, csavargók kerülnek be, akik a tisztasággal nagyon keveset törődnek. Rongyos ruhájukat fertőtlenítik, megfürösztik őket, hogy bent az Intézetben minden betegségnek elejét vegyék. A kiütéses tífusz becipelése elemi csapás, amit még a legszorgosabb ellenőrzés mellett sem lehet megakadályozni. A toloncház vezetője, Nagy Károly dr. főkapitányhelyettes és a rendőrség főorvosa, Rózsa Imre dr. nyomban érintkezésbe léptek a főváros tisztifőorvosi hivatalával, a fertőtlenítő intézettel, a Szent László járványkórházzal és a tífuszban megbetegedett foglyot a járványkórházba vitték. A toloncház minden zegét-zugát, minden lepedőt, ruhadarabot, bútort, szerszámot, ágyneműt, a padlót, ajtókat, kilincseket, munkaműhelyeket, konyhákat, egyszóval minden helyiséget karbollal fertőtlenítettek. A rendőrorvosi kar több tagja két napon át szünet nélkül minden egyes foglyot tüzetesen megvizsgált. Ezzel a nagy munkával több mint hétszáz foglyot vizsgáltak meg. Épp igy vizsgálat alá kerültek a toloncházba beosztott tisztviselők, detektívek, rendőrök és az egész személyzet. Akin a láznak legkisebb tünete mutatkozott, elkülönítették, orvosi megfigyelés alá vették és ha lála növekedett, mint tífuszgyanást a járvány kórházba vitték. Az első beteg, akin a tífuszt konstatálták, néhányórával később a kórházban meghalt. Még tizennégy más fogoly került a kórházba, azonban csak hármukon állapították meg kétségkívül a tífuszt. A többi tizenegy, minthogy a tífusz jelei nem mutatkoznak rajtuk, egyelőre a járványkórház megfigyelőosztályán vannak. A foglyokat továbbra is állandóan vizsgálat alatt tartják, de két nap óta újabb gyanító eset nem fordult elő, úgy hogy az orvosok véleménye szerint a ragály továbbterjedését megakadályozták. A toloncházi kiütéses tífusznak két áldozata van. Az egyik az a csavargó, akin a betegség kitört, a másik Alba nővér, a toloncház legrégibb ápolónője, aki a Szent Paula apácarend tagja. Majdnem negyedszázad óta ápolja a toloncház betegeit sorozatba. Mindenkihez nyájas volt, önfeláldozó, alig mozdult ki a szomorú ház falai közül és kizárólag a főváros söpredékének szentelte életét. Sok bukott nőt térített vissza a tisztességes életbe, sok csavargóban keltette fel a munkakedvet. Hatvanöt éves volt és még mindig fiatalos frissességgel ápolt fáradhatatlanul. Minden óráját a társadalom kivetettjeinek szentelte és most nemes hivatásának lett áldozata. Ő is megkapta a kiütéses tífuszt és nem lehetett megmenteni. Holnap délután három órakor kisérik utolsó útjára a szentéletű, igénytelen, szegényen elhunyt apácát díszes külsőségekkel, magasrangú állami tisztviselők, sok száz volt ápoltja kísérik el a rákoskeresztúri temető halottasházából. A toloncház lakói kegyelettel őrzik az áldott nővér emlékét. A toloncházat egyelőre tizennégy napig tartják vesztegzár alatt ,és ha újabb megbetegedés fordulna elő, ezt a határidőt még kitolják. Csak a toloncház utcára néző épületében foglalatoskodó tisztviselők, akiket minden nap fertőtlenítenek, hagyhatják el az épületet. A többi alkalmazottak egyelőre tizennégy napig internálva vannak. Senkit sem fogadhatnak és csak rendkívüli óvintézkedésekkel juttatják hozzájuk az élelmiszereket. A toloncházi rabok, akik időközben kiszabadulnának, tovább is kénytelenek ottmaradni a mosonyiutcai szomorú házban. Új foglyokat nem szállítanak be, aki különben toloncházba kerülne, az egyelőre a főkapitányságon és a kerületi kapitányságokon marad őrizetben. De nemcsak a toloncházat fertőtlenítették, hanem az egyes kapitányságokat és őrszobákat is, mert innen is többször jártak egyesek a toloncházban. A kiütéses tífuszjárvány veszélye, hála a rendőrorvosi kar fáradhatatlan buzgóságának, elhárult a főváros lakosságáról. Kedvezően áll az osztrák hitel ügye. Bécs, január 31. (Az Újság bácsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Egy kőnyomatos jelentése szerint Seipel dr. kancellártól Parisból levél érkezett, amelyben a kancellár igen kedvezőnek mondja a hiteltárgyalások állását. Kienböck dr. pénzügyminisztertől is olyan értesítés jött, hogy Londonban igen jó talaj nyílt a pénzügyi tárgyalásokra. Kormánykörökben erősen bíznak abban, hogy sikerülni fog egyelőre egy évi lejáratú kölcsönt kapni. Páris, január 31. A népszövetségi tanács osztrák bizottsága ma meghallgatta Zimmermann dr. főmegbízott jelentését az ausztriai helyzetről. A bizottság elhatározta, hogy tervezetet dolgoz ki a rövid- és a hosszúlejáratú kölcsön ügyében. Két héttel meghosszabbítják az alkalmazottak kereseti adójának bejelentési terminusát. Ezrek tolongtak ma is bejelentőlapért a kerületi adószámviteli hivatalok előtt. A kereseti adó végrehajtási utasítása értelmében ma járt volna le az alkalmazottak bejelentésének határideje. Az utasítás szerint ugyanis minden munkaadó köteles bármiféle alkalmazottjának keresetéről bejelentőlapot kiállítani, hogy ily módon az adót kivethessék. A bejelentési terminus január elsejétől kezdődően tartott a mai napig, de a legtöbben erről mitsem tudtak. Ezzel magyarázható meg, hogy a korábbi napokban a legnagyobb nyugalom uralkodott a kerületi adószámviteli hivatalokban, ahol a vallomást be kellett nyújtani, illetve ahol a bevallási ívet tízkoronás áron meg kellett szerezni. Annál nagyobb volt azonban a tolongás az elmúlt két-három napban, ami , mára, a terminus utolsó idejére, egyenesen életveszélyessé fokozódott. A legtöbben ugyanis most vettek tudomást erről a rendelkezésről, mégpedig úgy, hogy az ismerősök és jóbarátok figyelmeztették egymást a cselédek, a háztartási és egyéb alkalmazottak bejelentési kötelezettségeiről. Főként a magánembereknek gyűlt meg a bajuk, mert a nagyobb cégek tulajdonosai adminisztrációjuk révén már korábban elvégezték a bejelentést. A privát emberek, az orvosok, az ügyvédek, a tisztviselők és hasonlók, akiknek csupán egyetlen háztartási alkalmazottjukról kellett adóval,,mást tenni, sorbaálhattak a kerületi elöljáróságok épületében, ahol az egyes adószámviteli osztályok működnek, hogy félnapi időveszteség és kínos ácsorgás, tülekedés után egy-egy bejelentőlapot szerezhessenek. A tortúra a bejelentés kitöltése után természetesen megismétlődött, mert akkor újból fel kellett sorakozni, hogy a negyedéves papírlapokat benyújthassák. Ami ma az egyes kerületi elöljáróságok épületében történt, az felülmúlja mindazt, amit a sorbanállás szomoru *intézménye, a háború folyamán a községi bódék is* produkált. Majd minden kerületben rettenetes küzdelem folyt egy-egy bejelentőlapért, úgy hogy mindenütt rendőri asszisztenciát kellett igénybe venni. A nagyobb kerületekben, igy a VI., VII., VIII. és IX. kerületben ezrével vívtak elkeseredett harcot egy-egy adóbejelentőért és sok helyen minden emberi érzést megcsúfoló jelenetek játszódtak le eközben. A VII. kerületi elöljáróságon, amely tudvalévően egyike a legnagyobb forgalmuaknak, ma i 'romezer ember, férfi és nő szorongott a bejelentő-nyomtatványért, holott a hónap első napjaiban megtörtént, hogy mindössze csak nyolc ember igyekezett eleget tenni kötelezettségének. Az egész hónap folyamán különben mintegy tizenhétezren fordultak meg itt ez ügyben. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy mily nagy volt a tolongás. A legfurcsább helyzetet teremtette azonban, hogy a várakozás kínos félóráiban a legtöbb helyen kifogytak a bejelentő-nyomtatványok és ekkor újabb hiábavaló órákat kellett az ácsorgóknak eltölteni, amíg az adószámviteli hivatalokat,központból* pótlást kaptak. Ez azután a végletekig felbőszítette az ácsorgó tömegeket, ami természetesen érthető is. A kerületi adószámviteli hivatalok különben sem funkcionáltak ez alkalommal a legtüneményesebben. Különös, de így van, hogy a legtöbb helyen maguk az illetékesek sem tudtak közelebbi felvilágosítást adni az érdeklődőknek, mert ti hivatalos szervek sem tanulmányozhatták át tökéletesen a bonyolult végrehajtási utasítást. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy a közönség legnagyobb része tanácstalanul állott az utolsó napon. Ezt persze még a várható kellemetlenség érzete is tetézte, ami a kereseti adó végrehajtási utasításainak büntető szankcióiból eredt. A rendelkezések szerint ugyanis mindazok, akik a bejelentőlap kitöltését elmulasztják, ötezer korona bírsággal sújthatók. Természetes tehát, hogy megindult a tülekedés, mert senki sem akart az adón kívül még ilyen önkéntelen formában is adózni. Már a délelőtti sorbanállás közben is sokan lehetetlennek tartották, hogy a bejelentési terminust, tekintve, hogy sokan önhibájukon kívül nem tehettek eleget a rendelkezéseknek, meg ne hosszabbítsák. A délután folyamán már konkrét formában elterjedt a hír, hogy ez hivatalosan is megtörtént. Érdeklődtünk a VII. kerületi elöljáróságon ez iránt, ahol kijelentették, hogy ugyancsak tudnak a híresztelésekről, amely szerint a bejelentési határidőt február 15-éig, tehát két héttel meghosszabbítják, de erről ezideig hivatalos értesítés még nem érkezett. Valószínű, hogy a csütörtöki nap folyamán ez megtörténik. A kereseti adóról szóló végrehajtási utasítás megvalósításának még csak a kezdetén vagyunk, s máris ilyen bonyodalmak keletkeztek. A bejelentőlapok közül a legfőbb hiba az, hogy eltértek attól az évek óta bevált rendszertől, hogy az ilyen nyomtatványokat a házfelügyelők útján az illetékes lisztbizottságok osszák ki. " Ez lett volna az egyetlen helyes megoldás, amely esetben a legtöbb drága idejű ember nem egy-egy félnapi, sőt egésznapi ácsorgást, tülekedést, bókolástkeresett el volna a kereseti adón. Hogy azonban a hibák csak ítés miképen is jóvátehetők legyenek, azonnal ntézkedni kell a bejelentési terminus meghosszabbitása iránt, nehogy még ez is károkat okozzon a közönségnek. Máskorpedig világosabb, rendelkezéseket kérünk! Átadták a törököknek a békeszerződést. Lausanne, január 31. (Svájci Távirati Iroda.) A békeszerződésnek a török delegáció részére való ünnepélyes átadása céljából a három bizottság ma délelőtt együttes ülést tartott Ouehyban. A szövetségesek nevében Curzon lord, Garroni és Bompard beszéltek. Izmed basa a török delegáció nevében a szerződés tanulmányozására nyolcnapi időt kért. Curzon lord a szövetségesek képviseletében kijelentette, hogy a török delegáció óhajtásának egész terjedelmében megfelelni nem lehet. Közölte azonban, hogy minden eshetőségre vasárnap estig Lausanneban marad. Megállapodás jött létre abban az irányban, hogy a még hátralevő néhány napot arra használják fel, hogy a fennálló nehézségeket a lehetőséghez képest enyhítsék. Franciaország külön akciója, Berlin, január 31. A londoni sajtót, valamint a lausannei konferencia köreit nyugtalanítja az a hír, hogy Franciaország a törököknek külön békeegyezményt ajánlott fel. Az angol sajtó ebben az ügyben nem akar mindaddig állást foglalni, amíg a jelentést hivatalosan meg nem erősítették. A német lapok sem látják teljesen tisztán annak a javaslatnak mibenlétét, amelyet Poinearé állítólag a törököknek tett. Harcra készölheti a tc,Skys, London, január 31. A Times jelenti Konstantinápolyból. A törökök a harc folytatására készülődnek. Angolai politikai körökben nyíltan kijelentik, hogy a törökök nem riadnak vissza a háborútól, ha Anglia a mosszaki kérdésben nem változtatja meg magatartását. — Ma véget ért a ,,hó’nap,‘ ? 3546 vidéki előfizetőnk még nem kapta meg a MINDENT TUDOK című nagyszerű ajándékkönyvünket. Nem a mi hibánkból, hanem azért, mert 3546 előfizető — dacára többszöri kérésünknek — mind a mai napig nem küldte be a 70 korona ajánlott szétküldésre való postahelyedet. Enélkül ennek az igen értékes könyvnek újrabocsátását nem kockáztatja meg a kiadóhivatal. Tisztelettel kérjük tehát azokat a vidéki előfizetőket, akik még a 70 korona postadíjat a MINDENT TUDOK ajánlottan való megküldése céljából mind ezideig nem juttatták el a kiadóhivatalba, hogy azt az előfizetési összeggel együtt minél előbb szíveskedjenek beküldeni. Egy bizonyos időn túl meg fogjuk küldeni ugyan az ajánlási díj hátralékosainak is a MINDENT TUDOK ajándékkönyvünket, de nem ajánlottan, hanem egyszerűen. Az emiatt esetleg elkallódott példányokért a kiadóhivatal nem vállal felelősséget. Vidéki előfizetőinket, kiknek az előfizetése január hó végén lejárt, arra kérjük, hogy a lap pontos szétküldése érdekében az előfizetési összeget minél előbb beküldeni szíveskedjenek. Február hó elsejével belépő új előfizetőinknek — amig a készlet tart — vidéken is, helyben is megküldjük a MINDENT TUDOK ajándékkönyvet. Helyben telefon útján is megrendelhető AZ ÚJSÁG. Telefonszámok: J. 16—26, J. 13—35, J. 122—56. — A lakók szervezkednek. Az a hír, hogy a háztulajdonosok az 1917. évi bérösszeg százszorosára akarják felemelni a házbért és hogy erre vonatkozólag félig-meddig már megegyeztek a népjóléti miniszterrel, óriási izgalmat keltett országszerte a lakók között. A Lakók Szövetségéhez nap-nap után érkeznek levelek Szegedről, Debrecenből, Nagykanizsáról, Sopronból és Székesfehérvárról, hogy a szövetség fiókegyesületeket létesits®n ezekben a városokban a polgárság megszervezésére. Tegnapelőtt a második kerület huszonnégytagú küldöttségejelent meg Bródy Ernő doktornál, a Lakók Szövetségének ügyvezető alelnökénél és kérték a második kerületi fiókegyesület megalapítását. Bródy Ernő megállapodott a küldöttséggel, hogy vasárnap délelőtt tizenegy órakor a fiókegyesület megalakulása céljából ülést tartanak a budai Winkler-vendéglőben, egyben a kormányhoz benyúlandó memorandumot szerkesztenek, amelyben tiltakozni fognak a háztulajdonosok szertelen követelései ellen. Értesülésünk szerint a második kerület példáját hamarosan követik a többi kerületek is.