Az Ujság, 1923. április (21. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
2 M Habsburg-atna Isztím tönvényei. ÚStő király a frász törvények szerint Hé éves korában Sesz naopfrOPMm sSz Misúg bécsi szer»fvesztesége megszavazta a fk&zjogi és tör ténelmi szempontból e&yfowm&n. nevezetes és b&zévsiefeiZ Mabs&wg-Ssázi i&wén&efc Mzúvólagos b&ziési fogát Magyarországon, ffl húsvéti számban, hezújilis meg a hagpévnekü közléseket* A második cikk dárcius 6-án jelenik meg• Ki alfiottv ír töményét ez ? Az osztrák császári ház családi törvényét eddig gondosan őrizték a nyilvánosság szemei elől. A törvény 1889-ből származik és I. Ferdinánd császár az alkotója. De sokáig tagadták, hogy egyáltalában léteznék ilyen családi törvény és később is megakadályozták nyilvánosságra hozatalát, még akkor is, ha azt tudományos kutatás céljából kívánták. Amikor 1918-ban Turba Gusztáv dr. egyetemi tanár megbízást kapott Stürgkh gróf akkori osztrák miniszterelnöktől a családi törvény keletkezését felderítő adatok összegyűjtésére és közlésére, a családi törvénynek csakis egy, a trónöröklésről szóló fejezetébe engedték meg hogy bepillantson. Itt kerül a családi törvény legelőször a nyilvánosság elé. M csa.»«S.tig. fosta. A családi törvény 1839 február 3-án kelt és «. uralkodóház tagjainak egymásközti jogviszonyait szabályozza.. Megállapítja egyúttal a Habsburg-házban divó szokásokat is, ami a mindenkori császárnak és királynak, mint családfőnek joga s kötelessége volt. Ha elolvassuk a törvény szakaszait, megértjük, miért tartották titokban azokat, amíg a monarchia fennállott. Mert e határozatok közül a vagyonjogi intézkedések bizonyára nem kerülhették volna el, hogy egyes parlamenti csoportok támadást ne intézzenek ellenük, de a nem vagyonjogi határozatok közül is több ellentétben állott a közjoggal. A parlamenti tárgyalások során ugyan különböző kormányok ismételten is hivatkoztak a családi törvényre, mint fontos államjogi intézkedések alapjára, legutóbb 1900-ban, amikor Ferenc Ferdinánd, ('Kotok Zsófiával való eljegyzése kapcsán, utódaira nézve lemondott a trónról. És ha tartalmát nem is közölték, magát a törvényt gyakran felhasználok mint indítóokokat, ha az uralkodócsalád valamilyen úgynevezettafférját kellett eltitkolni. Gondoljunk csak azokra a misztikus eljárásokra, melyek következtében a később szerencsétlenül járt János (Orth János) főhercegnek ki kellett lépnie az uralkodóházból, amit egyesek azzal magyaráztak, hogy a főherceg állítólag felségárulást követett volna el. Hasonló misztikus módon tagadták ki Lipót Ferdinánd (i Wölflirg Linót, főherceget is az uralkodócsaládból, így akarták megtiltani Károly (Burg Ferdinánd) házasságait is a prágai Prnber Bertával és igy aggodalmaskodtak Stefánia, özvegy trónörökösnének Lónyay gróffal való eljegyzésekor. A házi törvény első fejezete családjogi viszonyokat szabályoz. Eszerint a családfő és ennek hitvese, az előző császár özvegye az összes főhercegek és főhercegnőkkel szemben kivételes helyet tölt be a kormányzásban. A főhercegek hitvesei csak akkor tartoznak .A fenséges UralkodóHáz«-hoz, ha házasságukat elismerik, főhercegek özvegyei csak addig, amig új házassságot nem kötnek. A császárt a határozatok alapján nemcsak, a szuverenitás és ítélkező hatalom illeti meg családjának minden egyes tagja felett, hanem még külön felügyeleti jog is, mely főképpen gyámok és gondnokok kirendelésére és törvényesítésekre vonatkozik. A családtagok jogait a házi törvény két pontban szabályozza: először joguk van nyilvánosan a császári ház hercegeit és hercegnőit megillető tekintélyre és bánásmódra, másodszor joguk van rangjukhoz méltó kiházasításra és ellátásra. E rendelkezésekből értjük meg, hogy néhai Károly király a háború alatt Frigyes főherceget, a forradalom után pedig József és Albert kir. hercegeket felelősségre vonhatta, megértjük azt is, hogy miért volt köteles Károly király Svájcban nemcsak magáról és családjáról gondoskodni, hanem törődni Miksa, Frigyes, Jenő, Péter Ferdinánd és Lipót Szalvátor anyagi ügyeivel is, míg a többi főhercegek, mint ismeretes, lemondtak az uralkodócsaládhoz való tartozásukról. Ifl nagyhonessága. Nagyon fontos határozatokat tartalmaz a teljeskorúság és a gyámságról szóló fejezet. Eszerint a trónörökös fiú, tizenhatodik évének betöltésével nagykorú lesz, de a nagykorúság, ha a viszonyok sürgetők és a trónörökös kellő érettségről tesz tanúbizonyságot, már koráikban is bekövetkezhetik. E határozatokat Ottó kiskorúsága teszi érdekessé, aki tehát az osztrák, házi törvény értelmében tizenhat éves korában feltétlenül nagykorú lesz. A főhercegek és főhercegnők is korábban lesznek nagykorúak, mint ahogy a magánjogi törvények előírják és pedig huszadik évük betöltésével. A nagykorúság jogot ad a trónralépéshez, a főhercegeknek külön udvar tartástoz. ffl gyámság. A gyámságra nézve a házi törvény úgy rendelkezik, hogy az elhunyt uralkodó végrendeletének intézkedései e tekintetben korlátlan érvénnyel elfogadandók. Károly király végrendeletében Zita királynét és Miksa főherceget nevezte ki gyámul. Csak ha a végrendeletileg kijelölt gyámok meghalnak, lépnek érvénybe a házi törvény további rendelkezései,melyeknek egyébként ma alig lehetne eleget tenni. A házi törvény ugyanis ez esetre az utódlási sorrendben legközelebb öröklésre hivatott főherceget jelöli ki gyámul, amennyibenez önrendelkezési joggal bír és a monarchia határain belül lakik. Ha átveszi a gyámságot, köteles a kormányzás székhelyére költözni. Ha gyámságra vonatkozó végrendeleti intézkedés hátrahagyása nélkül hal meg egy főherceg, akkor a királyt illeti a jog a kiskorú herceg számára gyámot és pótgyámot kijelölni. A főgyám mindig a király marad, akinek a gyámok felelősek étt számadásra kötelezettek. A gondnokok felett hasonló a király hatalma, csecsedtrón és a hercegnők húszasság is. A harmadik fejezet a hercegek és hercegnők házasságáról intézkedik. Az egyik szakasz — Wölfittig Lipót esetében volt aktuális — előírja, hogy császári herceg vagy hercegnő nem köthet házasságot a családfő beleegyezése nélkül. A beleegyezés a házassági szerződés előzetes ratifikálása, vagy más formaszerű kijelentés útján történik. Az a házassági szerződés, mely e beleegyezés nélkül jött létre, semmis és az új házastársnak és a házasságból született gyermekeknek nem biztosít jogigényt sem a trónöröklésre, tartásdíjra,özvegy díjra, kiházasításra, sem pedig a császári ház tagjait megillető rangra, címre és címerekre. Ez a szakasz érvényesült Ferenc Ferdinánd házasságánál is. Ugyan a császár beleegyezésével vette feleségül Chotek grófnőt, de gyermekei elveszítették jogukat a trónra. Mivel pedig a Házi Törvény erre vonatkozó rendelkezését titokban akarták tartani, Ferenc Ferdinándnak ünnepélyes, formális és nyilvános nyilatkozatban kellett lemondania arról, hogy hitvese és gyermekei utána a koronát örökölhetnék. Wölfling Lipót a császár beleegyezése nélkül kötött házasságot. Károly Ferdinánd úgynevezett morganatikus házasságra lépett, de mivel ezt is a császár beleegyezése nélkül tette, ki kellett lépnie a családból. Öröklő®fogadás. örökbefogadás csak a császári és királyi ház keretén belül, családtagok között történhetik, az örökbefogadás azonban a trónöröklés rendjére nézve illuzórius. Érdekes az a szakasz is, mely figyelmezteti a ház hercegeit és hercegnőit, hogy házasságkötésük alkalmával mindig őrködjenek a család javára és gondoljanak a közös alapelvekre. 72 legfőbb ven. A császárnak egyáltalán irányító és tiltó befolyása volt a család bármely tagjának cselekedeteire. Nemcsak az államban volt uralkodó, mindenható volt családjában is, oly hatáskörrel, aminőt még a régi római jog sem ad meg a családatyának. A császárnak mindig tudnia kellett az összes főhercegek és főhercegnők neveléséről, felügyelt rá, hogy ez »a fenséges családtagok meg is állásának és hivatásának megfelelő irányban történjék, befolyást gyakorolt az egyes családtagok »établissement«-jainak meg■ affilapításánál, beleszólása volt udvartartásuk megszervezésébe és vezetésébe, ellenőrizte utazásaikat, főleg ha külföldre mentek. Előzetes tudomása nélkül semmihez se volt szabad hozzáfogni. A házi törvény következő fejezetei a családhoz tartozó személyek bírói illetékességét, a vagyonjogi viszonyok szabályozását, az apanázs és magánvagyon kérdését tárgyalják. Ezeket érdekes részleteikkel és vonatkozásaikkal együtt legközelebbi cikkünkben fogjuk ismertetni. ***? Üdvözlégy lelkem ! írta Erdős Renée. Én immár énekelek neked —, énekelve köszöntelek így: Üdvözlégy lelkem. Keserű sas! Istennel, harcos madara! Elbusalt, minden örömbe Szerelmes lelkem, üdvözlégy! Te vagy, aki mindég magasabbra repülsz, Mint a bánatok, amik rád, nehezednek, Mint a vágynak, amelyek, megremegtetnek, Mint a célok, melyek a földet lakják, Mint minden szerelem... Azért van, hogy immár csak kevesen ismernek téged — s még kevesebben Fognak ismerni ezután, én lelkem — S ezért van, hogy néha már magam i- Ámulra nézek utánad és kérdem: Ki vagy te! « Mert én sem ismerlek többé egészen — Megtöltött titkokkal az Isten És a nagy álmok megaranyoztak, A Végtelenség rád adta fényé! —Uram vagy, mert vakítasz, — Fejedelmem, Mert magasan jársz, — szeretőm vagy, Mert te adod nekem a mámort. Lelkem, keserű sas. Istennek harcos madara — Te rettenetes szárnyaiddal Tüzesre versz, halálra versz! Meddig kell még szenvednem érted És vágyadért! Meddig kell várnom! Mikor simulunk egymáshoz, én és te? Mikor békit ki bennünket egymással Az Isten? Oh mikor, mikor Pihenhetem ki magamat egészen A szárnyaid alatt? És békén ■ Mikor álmodhatom — én lelkem. Én zsarnokom, kit én lázad özön Küzdőn, szerelmesen szolgálok ! Végső lehellel anig, hlagy majd a halál pillanatában Leejts magadról, mint könnyű, perli . És odaszállj Uradhoz S többé sohase találkozzunk... AZ TJJSÁG .Vasárnap, 1923 április 1. / Halál és feltámadás. Irta Dr. Apponyi Albert gróf. A lapokban azt olvasom, hogy mivel IV. Kásroly halálának évfordulója lvp.két vasárnapjáéólesik, amelyen az egyház csak örömünnepet ülhet, leboldogult királyért mondandó gyászmise csak a hnevét hete után, április 10-én fog elmondatni. Liturgikus szempontból az ügy máskép nem is lehet,de ama rövid közlés még jobban beleviszi öntudatunkba a boldogult király halála első évfordulójának találkozását a feltámadás ünnepével és ír'-inditia gondolkozásunkat e találkozás jelentőségét illetőleg. Hiszen bizonyos, hogy csak véletlen, de az még nem babona, ha ilyen véletlenekből hasznos gondolatokat vonunk le és rögzítünk meg a lelki iV!en lakó miszticizmus segítségével. Szinte lebéletten "d nem vélnünk a kérdést: fogja-e — és milyen — feltámadás követni ■fuucáüi sírható félt? Mi az, ami abból a sir ból feltámadhat? Jó-e, kivánatos-e, hogy feltámadjon? A választ erre, kérdésre az a tény adja meg, hogy ott valami nyugszik, ami a magyar nemzetet menthető erők közt első helyen áll; egy nagy elv; azaz: nem maga az elv, mert az tovább él és személyétntővel is bír, hanem az elvnek tényleges érvényesülése. Első pillantásra így neveznek: a magyar királyság elve; de én tágabb fogalmat látok mögötte és ekkér határozom meg: a jogfolytonosság elve. Az elv, mint olyan, meg nem szakadhat, de ideig-óráig nem érvényesül és ebben az értelemben feltámadásra vár. Az pedig magyar jogfelfogás szerint tökéletesen mindegy, hogy az alkotmányos jogfolytonosság melyik ágánál áll be a tényleges megszakítás: a népjogok gyakorlásában-e, vagy a törvényes királyi hatalom működésében. A magyar szent korona fogalmából fejlődött alkotmányban a kettő organikus egységet alkot, mindegyiknek sérelme az egész alkotmány sérelme és érezteti magát (amint tapasztaljuk), a másik tényezőnél is. Akik ma a legitim királyság érdekében foglalnak állást, ugyanazt cselekszik, amit őseink cselekedtek, midőn a nemzet sértett jogaiért léptek síkra. Hőre és átlátszóan irányzatos beállítás itt Habsburgpropa gyáridőről beszélni. Jogfolytonosságról van szó, forradalmi jogalkotással szemben, vagyis a magyar alkotmányos fejlődés lényegéről, legfőbb fentartó erejéről. Ez a feltámadás adná meg — és egyedül ez adhatja meg — a közhatalmaknak egymás közt és a szabadság elvével való tökéletes egyensúlyát és ennek alapjául azt a kétségbevonhatatlan, minden kérdésen felül álló tekintélyt, mely a hagyomány és atatisztikus érzés talajában bir mély gyökerekkel, mely nem köszönhet semmit egyes előtérbe tolakodó tényezőknek és igy egyenlő igazságot szolgáltathat mindenkinek, senki szabálytalanságát sem kénytelen elnézni, hanem kérlelhetetlen tárgyilagossággal a törvényes korlátok közé szoríthat mindenkit s ezzel jogtiszteletre, pontos hivatásteljesítésre, belső megnyugvásra neveli az egész társadalmat, elsősorban az ifjúságot. Ezt a feltámadást ma, sajnos, külső körülményeink folytán tényleg nem eszközölhetjük, de lehetséges a megállapodás abban, hogy kívánjuk, reméljük és akadályainak elhárítására törekszünk. Szóval, a lelkekben feltámaszthatjuk azt az erőt, amelyre a végleges konszolidáció érdekében szükségünk van és ezzel nagyon közel jutnánk tényleges feltámadásának gyümölcseihez. De vájjon nem nyugosznak-e a funchali sírboltban olyan dolgok is, amelyek feltámasztásától