Az Ujság, 1923. június (21. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

­­ dott régi adóhátralékok behajtása veszi igénybe, ami helyett a mostani koronaértékben kiszabott adóknak és egyéb kincstári tartozásoknak első­sorban való behajtását sürgette. A korona romlá­sával kapcsolatban Iklódi-Szabó János azt a gon­dolatot vetette fel, hogy a kisebb pénzjegyek, és 50 és 100 koronások megfelelő szaporítása esetén nem lehetne-e azokat az Orell Fassli drága nyo­mása, helyett itthon készíteni, mert azoknak az előállítási költsége ma már többe kerül, mint­ amennyi a pénzjegy vásárló ereje. A pénzügy­­miniszter ezt a propozíciót helyesléssel fogadta. . Megírtuk annak idején, hogy a pénzügymi­niszter távolléte alatt a jegyintézet 20 milliárd új bankjegyet kapott és ennek forgalombahozatalát a Tanács ezen az ülésen elhatározta és kéthónapi időre heti két és félmilliárd államjegy kibocsátá­sához járult hozzá. A mezőtaajdasági kamara módosítani kívánja a földreformnovellát. Az országos mezőgazdasági kamara ma dél­után A­lm­ássy Imre gróf elnöklésével igazgató­­választmányi ülést tartott, amelyen a földbirtok - reform-novella kérdésével foglalkozott A novella­tervezet egyes szakaszait részletes vita során be­szélték meg. A kamara általánosságban helyesli, hogy a földreform gyakorlati végrehajtása során nyert tapasztalatokat a gyorsabb végrehajtás ér­dekében novelláris úton óhajtja, a kormány érté­kesíteni. Ami a részleteket, illeti, az igazgató vá­lasztmány véleménye két kérdésben eltér a no­vella eredeti szövegétől. A földművelésügyi mi­nisztertől azt kívánja a kamara, hogy a föld­birtokrendező bíróság ne szerezhessen jogot az ötven éven belül szerzett középbirtokok igénybe­­zvételére. A második kívánság az, hogy a novella 113,326 fellebbezés a választójogi sérelmek ügyében. Bár a miniszterelnök kijelentette, hogy a választó­jogi sérelmeket pótrendelettel orvosolják, az ellenzéki pártok mégis idejére elkészítették a sérelmek elleni fel­szólamlásokat. Május 30-án járt le ez a terminus, ami­korra az egyes ellenzéki pártok, a nemzeti demokrata párt,, a szociáldemokrata párt, a függetlenségi és 48-as párt, valamint az egyes érdekképviseletek, így a TÉBE, s az iparosok és kereskedők testülete tömegesen nyúj­tották be az okmányokkal felszerelt fellebbezéseiket az egyes kerületi elöljáróságokhoz. Az összes fellebbezés­­ek száma 119.329. A legtöbb fellebbezést, 35.000 darabot, a VII. kerületben nyújtották be, utána következik a sorban a VIII. kerület, ahol 33.000 a fellebbezések száma, majd a VI. kerület, ahol 19.970 és az V. kerület, ahol 11.000 fellebbezést adtak be. A többi kerületekben benyújtott fellebbezések 2—6000 között váltakoznak. A felszólamlások feldolgozását most kezdik meg az elöl­járóságokon, valószínű azonban, hogy hiábavaló munkát végeznek, mert időközben megjelenik a jelzett kormány­­rendelet és az nyilvánvalóan más utasításokat fog tar­talmazni ,a választói sérelmek elbírálására. A felszólam­lások elleni észrevételeket június 1-től 11-ig lehet írás­ban megtenni az egyes elöljáróságokon. Szombaton egyébként ankét lesz a belügyminiszté­riumban a parlamenti ellenzék bevonásával, ahol a bel­ügyminiszter be fogja mutatni a most készülő pótren­­deletet. ■' mii in i­m un i ■­­im nm. Must-iiarmliw mltliá volt Laihmnnfik vagyona. A szomszédok becslése szerint Lachmannék vagyona legszerényebb becslés szerint 20—30 milliót tesz ki és ez a pénz mind Molnár kezébe került. Nincs kizárva az, hogy a Kanozsay-házaspáron kiírni még más tettestár­sak is voltak, úgy hogy a sokmilliós vagyon sok részre oszlott. Molnár-Tóth felesége, aki szintén őrizetben van­, nem tagadja, hogy a Lachmann-pár és Kövessné birto­kában lévő ékszereket értékesíteni próbálta, de azt ál­lítja, hogy az ékszerek eredetéről semmi tudomása nem­ volt, férje mindennel ügynökösködött s azt hitte, hogy az is urának egyak alkalmi üzlete. A gyilkosság elkö­vetésében minden valószinüség szerint nem volt része. A tömeggyilkosságok elkövetése után azonban tudnia kellett, hogy férje bűnös után jutott a nagy vagyon birtokába , ő tűrte, hogy férje egy másik asszonnyal szerelmi viszonyt folytat, de annak anyagi hasznát ő is élvezte. Mióta Molnár-Tóth Kövessnét hálójába kerítette és annak a kitartottja lett, feleségét jobban öltöztette és a szegényes háztartás egyszerre megváltozott. Az élés­kamara tele lett liszttel, zsírral, előkelő éttermekben ét­keztek és a szerény lakásban igen sűrűn fordultak meg a vendégek, akiket nagyon gyakran pezsgőztettek. Mol­nár-Tóth József miután az egész család elpusztult, suttyomban gyakran kiment Rákosszentmihályra. Fur­dalta a lelkiismerete, ki akarta kémlelni, mi történik a villa körül, ahol áldozatait elásta. A­ villába nem mert bemenni, csak leselkedett a kerítés körül és megtörten leverten tért vissza pesti lakásába. Italban keresett fe­ledést, mámorba fojtotta bűnös lelkiismeretét. Holnap folytatják a kihallgatásokat. A mai kihallgatások befejezése után Molnár-Tóth József feleségét, valamint Kanozsaynét és Böhm Imrét átkisérték a főkapitányság épületébe, miután a bel­ügyi nyomozóknak a volt Nádor-szállóban lévő helyi­ségeiben nincs elegendő fogda. A bűnösöket azonban holnap reggel a kihallgatások folytatása végett újból átkiséri­k a b­elügyti nyomozókhoz.­­•--- * •• AZ ÚJSÁG Szombat, 1923 június ?■ 9-ik szakaszát változtassa meg a kormány. A 9-ik szakasz ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az 50 éven belül szerzett középbirtokoknak az igénybevételi eljárás után fennmaradó részét is meg lehet váltani a földmivelésügyi miniszter rendeletére. A mezőgazdasági kamara június 11-én délelőtt tartja a novella részleteinek meg­vitatását. Molnár-Tóth a Lachmann-családot Kanozsayék segítségével gyilkolta meg. Molnár-Tóth József megtört és vallott. — Három holttestet a rákosszent­­mihályi villában temetett el, egyet Kispesten. — A gyanúsítható bűntár­sak. — A hallgatás dija. — Kispesti barátai és a Kanozsay-házaspár őri­zetben. — Az öreg Lecfimann 30,000 dollárja. A rákosszentmihályi tömegyilkosság ügyére rémes Világosság derült. Molnár-Tóth József, akit már a bűn­eset fölfedezésének első napján megtalált a gyanú, félig beismerő vallomást tett, s ennek alapján sikerült a már néhány nappal ezelőtt véletlen megtalált első hullán kívül reáakadni Lachmann András, Lachmann Andrásné és Kövess Lőrincné holttestére. Molnár-Tóth József, a teljesen elzüllött, rovottmúltu kereskedősegéd a gyil­kosság elkövetésével kezdetben Lachmann Andrásnét és leányát gyanúsította meg. De sarokba szorították és » bűnös lelkiismeret megszólalt. 44a «!sd' vailemts. Molnár-Tóthnak az volt­ az első meséje, hogy Kö­­vessné ölte meg előbb a mostohaapját, aztán az édes­anyját, akik nagyon rosszul bántak vele. Ő csak hetek múlva szerzett erről tudomást, úgy mondotta, az asz­­szony, kérte fel aztán, hogy segítsen neki a saját fiának meggyilkolásában, mert nagyon szerette ugyan a fiát, de éppen azért nem akarta, hogy a gyermek valaha megtudja, hogy gyilkos anyja van. Már Gergely dn kapitánynak, a mátyásföldi rendőrség vezetőjének kér­dései közben közel jutott Molnár-Tóth védekezésének rendszere az összeomláshoz. De a bűnös ember még tartotta magát. Czövek Sándor főkapitánynak is még azzal a mesével hozakodott elő, hogy csak a Kövess­­fiut gyilkolták meg, Laekmanné és a leánya pedig ki­vándoroltak román megszállt területre. De ekkor már egész testében remegett, flappadozott, foga vacogott, egyszóval már küzdött magában. A főkapitány ekkor azt mondotta neki, hogy egy óra hosszéig magára hagyja, szálljon magába, aztán tegyen beismerő vallo­mást, azzal még könnyíthet sorsán. Alig telt le öt perc és Molnár kijelentette, hogy vallani akar. Elmondotta most már, hogy a lakás melletti viskó­ban, a padlózat alatt hónapok óta ott fekszik Lachmann­­András hullája. Másfélméteres mélyi égben meg is talál­tak egy mésszel teljesen betemetett, feloszló holttestet. Az 54 éves Lachmann András volt, lőtt sebbel a mel­lén. Molnár Tóth József csak ennyit mondott: — Az öreget a felesége, meg a leánya gyilkolta meg. De né­hány perc múlva bevallotta, hogy a villa kertjében egy virágágy alatt fekszik Kövess Lőrincné holtteste. Ott is volt. Molnár Tóth József már azt mondotta ez­, után: — Kövess Lőrincnét én gyilkoltam meg, már a villa eladása után, a múlt év novemberében. A kispesti Szék titka. Jött aztán a következő vallomás: Lachmann András­nét szintén ő gyilkolta meg s holttestét faládába rejtve, éjjel kocsin Kispestre, a Rózsa­ utca 34. számú házba vitte, ahol Szegi Antal lakik három fiával, s rendőr­­bizottság ment ki a kispesti házba és a ház fás­­kamrájában. a szénrakás alatt megtalálták Lachmann Andrásnét, kinek nyakán szintén burok volt. A gyilkos ennyi beismerés után sem akarta még vállalni Lach­­mann András meggyilkolását. Az öregasszony tetemét — így szólt — úgy rejthette el Kispesten, hogy Szegi Antalnak hallgatási díj fejében 50.000 koronát fizetett. A rendőrség a Szegi-családot azonnal őrizetbe vette, de a család tagadja bű­ntészességét. őrizetben van még a Kanazsay-házaspár, a Lachmann-féle villa vevője is, de a szerepe még nincs tisztázva. Molnár-Tóth Józefet és feleségét teg­nap behozták Budapestre a belügyi nyomozóhivatalba, ahol Kövy dr. rendőrfőtanácsos kezdte meg a kihallgatásukat. A Ka­­nozsay-házaspárt ma este szállították be a belügyi nyom 4­ásstá-mk te aftsfesa sarnak Jussit Lőrincné holttestén .tegnap a­ boncoló orvosok megál­lapították, hogy a gyilkosság ötmilliméter és Piper-pisz­­tollyal történt, valószínűleg ugyanazzal, mellyel a fiát küldötték másvilágra. Ma délután boncolták fel az öreg Lachmann holttestét. Lachmannét holnap Kispesten boncol­ják fel. Jelentkezett több tanú és azt mondották,­hogy az öreg Lachmann már a múlt év júniusában sem volt Szentmih­ályon. A felesége állandóan sírt, hogy a férje bucsúzás nélkül hagyjta el és visszaköltözött Amerikába, Ohio államba, hol éveken át virágzó kenyérgyára volt, melyben 460 munkást foglalkoztatott s ahonnan körül­belül 30.000 dollárral jött vissza az óhazába. A felesége meg a leánya rosszul bántak az öreggel. Ezek a tanuk úgy tüntetik fel a dolgot, hogy a sorozatos gyilkosságo­kat Molnár-Tóth segítségével Lachmann Andrásné és a leánya követték el, de aztán Molnár-Tóth József ha­talmába kerültek. Az öreg­em­ber halála után Molnár Tóth bonyolította le Kövess Lőrincnével együtt az ösz­­szes üzleteket, aztán pedig, hogy végképpen a milliók birtokába jusson, a két asszonyt és a fiút erőszakos mó­don fosztotta meg életétől. Lachmanná szabadulni akar urától. Molnár-Tóth József kihallgatása még a késő éj­szakai órákban sem ért véget. Kövy rendőrfőtanácsos, aki a kihallgatást eszközli, a legapróbb részletekig val­latja ki a tömeggyilkost, aki egykedvűen, mintha csak mindennapi eseményről volna szó, mondja el mindazt, ami a gyilkosság előzményeire és a tett elkövetésére vonatkozik. Úgy látszik, hogy Molnár-Tóth József most már nagyvonásokban a teljes igazságot vallja. Lach­­manné és leánya mindenáron meg akartak szabadulni az öregtől, aki nagyon rossz szemmel nézte, hogy az asz­­szonyok valutaüzletekkel foglalkoznak. Az öreg úr nem nagyon csínján bánt a hozzátartozóival, szidta, sőt tettleg is megfenyítette őket és Molnár-Tóth Józssef, aki látta a házi perpatvart, csak élesztette a gyűlöletet az öreg ellen. A két asszony gyakran emlegette hogy jó volna, ha az öreg mihamarabb elpatkolna. Molnár- Tóth József, aki rávetette szemét a sok milliót érő va­gyonra, buzdította az asszonyokat az öreg elpusztítá­sára. Előbb mérget szerzett be, sztrichnint és veronait, de úgy látszik, romlott volt a méreg és­ az öreg Lach­mann nem halt meg. Erre az asszonyoknak átadta, mint vallja, revolverét, amellyel az öreg Lachmannt meg is ölték. Még mindig tagadja, hogy az első gyilkosságnak elkövetője ő lett volna. Tény az, hogy a mérgezési kí­sérletben az asszonyoknak részük volt, épp ezért Molnár Tóth József állítását valónak kell elfogadni. Molnár Tóth egy ideig zsarolta az asszonyokat. Később rá­bírta őket, hogy a villát adják el. Közben az öreg­asszony Budapestre költözött át és egy kis szállóban vett lakást. Januárban Molnár-Tóth értesítette az öreg­asszonyt, hogy a leánya és az unokája Romániába köl­töztek át, m­ert a lelkiismeretük nem engedi, hogy ál­landóan ott tartózkodjanak, ahol gyilkosságot követtek el. Molnár-Tóth januárban meggyilkolta Kövessnét is, fiát is, a villa egyik hátsó szobájában pisztolyával le­lőtte őket. Most még itt volt az öregasszony, ki a teljes vagyon megszerzésének útjában állott. Február 5-én­­ki­csalta az öregasszonyt a rákosszentmihályi villába a villa eladásának ürügye alatt és itt ugyanabban a szo­bában, ahol előzőleg már Lachmann Andrást, később leányát és unokáját gyilkolta meg, zsineggel fojtotta meg a család utolsó tagját is. Faládába tette a holt­tetemet, melyet azután Kispesten a Rózsa­ utca 34. szám alatt smfg Sági utaa eíté­l . Havi 20 ezer korona a hallgatásért. A gyilkosságról tudhatott a Kanozsay-házaspár is. Tény az, hogy Kanozsayék már az öreg Lachmann meg­­gyilkolása után havi 20,000 koronás járadékot kaptak Molnár-Tóth Józseftől, ingyen laktak a villában, gyak­ran pezsgőztek és dáridóztak a gyilkos költségén és — mint ők maguk is bevallják — tudatosan hamisították a villaeladási okmányra az öreg Lachmann aláírását. A Kanozsay-házaspárt ma este behozták a főkapitány­ságra, ahol Mikes dr. rendőrtanácsos kezdte meg ki­hallgatásukat. Tagadják a gyilkosságban való részvé­telt. A rendőrség nem ad hitelt vallomásuknak, de csak Molnár-Tóth József kihallgatásának befejezése után u­lalkozhatik bővebben a Kanozsay­ házaspárra. A rendőrség őrizetbe vette Szegi Máriát, továbbá annak három testvérét,­ Sándort, Józsefet és Lajost, de az utóbbiak bűnösségére semmi adat nincs, úgy hogy minden valószínűség szerint ki is szabadulnak. A nő­vérük és Molnár-Tóth is azt vallja, hogy a fiuknak a láda eltüntetésében semmi részük nem volt, őrizetbe k­érült egyúttal Böhm Imre magánhivatalnok, aki egy udafoki gyárban van alkalmazva és akinek Tóth­ 3.200.000 koronányi kölcsönt adott, úgy látszik már a rablott pénzből, hogy Budafokon egy házat vehessen., Böhm volt az, akihez Molnár-Tóth a csendőrségtől valói megszökése után elszaladt és megkérte, hogy a kezéről a bilincseket fűrészelje le. Megbeszélés céljából kicsalta az udvarra, mert a szobában Böhm anyjának jelenlété­ben nem akart vele tárgyalni. Böhm a bilincseket nem akarta lereszelni. Viszont azonban­­ nem értesítette nyomban a rákoscsabai csendőrséget, hanem csak egy órával később utazott a fővárosba és a keleti pályaudvar melletti rendőrőr szemnek mondta el, hogy egy meg­bilincselt ember jelent meg a lakásán és megkérte, hogy­ azt vegye le. Böhmnek szerepe gyanúsnak látszik, anél­kül, hogy a gyilkosságban része lett volna. Jelentkezik a bádogdobozok késeütdje. A belügyi nyomozók állandóan talpon vannak, hogy a döntő bizonyítékokat beszerezzék. Ma délutáni Molnár-Tóth József Kőris­ utca 10. számú lakásán újabb házkutatást tartottak és ez alkalommal egy ötmillim­é­­teres revolvert találtak, ugyanolyan kaliberűt, ami­lyennel Laehmannt Kövessnét és fiát is meggyilkolták. A szekrényben elrejtett revolver mellett egy véres zseb­kendőt is találtak. A nyomozás­­ további során a rend­őrség megtudta, hogy Molnár-Tóth József Czier Gusz­­távné József-körúti bádogosm­űhelyében ez év január­jában egy pléhdobozt rendelt meg, állítólag zsírszál­lítási célokra. A rendelést átvette az üzletvezető, aki­nek Molnár-Tóth megadta­ a méreteket és megkérte egyúttal, hogy a fedelet jól illesszék be, a forrasztási munkát majd maga fogja végezni, úgy is volt. A for­rasztást, mint a szakértők megállapították, nagyon pri­mitív módon végezte. Néhány nappal később Molnár-Tóth újra megjelent a mű­hely­ben és egy újabb fedelet kért. Február 5-én egy másik pléhdobozt, de valamivel kisebbet rendelt. Úgy látszik, hogy Kövessnét és a fiát, akiknek holt­testét a pléhdobozban zárta el, nem ugyanabban az időben földelte el, hanem a holttestet néhány hétig ott tartotta rejtve a gyilkosság színhelyén. A rendőrség a rettenetes bűnügyben többféle irány­ban nyomoz. Tagadhatatlan, hogy Molnár-Tóth állításai­nak nagy része megáll. Ő, aki magára veszi Kövesiné­­nek és fiának, továbbá az öreg Lachmannénak a meg­gyilkolását tudhatja, hogy az akasztófától úgy sem sza­badul meg, tehát nem volna emlme, hogy az első gyil­kosságot letagadja. El kell fogadni azt az állítását, hogy az öreg Lachmannt a két asszony gyilkolta meg, de az értelmi szerző feltétlenül Molnár-Tóth József, aki a mé­reg beszerzésénél segédkezett, később a revolvert köl­csönadta és végül a vagyont teljességében elharácsolta. A rablott vagyonból egyelőre csak 3.200.000 korona ke­rült meg, amelyet Tóth Böhm Imrének adott kölcsön. Ezt az összeget Böhmnek budafoki hására kebelez­ték be.

Next