Az Ujság, 1923. július (21. évfolyam, 147-170. szám)
1923-07-03 / 147. szám
Kedd, 1923 juMus 1 AZ UJSAS ták, hogy ha a császár megtudja a lázadást, visszariad attól, hogy saját fia ellen fegyverrel menjen és így fegyverdörrenés nélkül megtörténhet a szakadás? Nem tudom, de kétlem, hogy eljön-e valaha az idő, amikor Rudolf tettének oka kiderül. Huszonnégy év telt már el azóta, hogy a császárné vonakodott elfogadni és kihallgatás nélkül elitélt. Az idő megenyhítette a keserűséget, amit akkor éreztem és ha ma visszagondolok reá, — úgy tetszik, bizonyos igazság van néném részén. Talán hasonló körülmények között én is úgy cselekedtem volna. He mégis nagyon szomorú volt, kitaszítva lenni annak a nőnek életéből, akit oly bensőleg szerettem —• és akinek bizalmát olyan híven megőriztem ... Több mondanivalóm nincsen! Negyedik rész. Végszó a lezárt aktasorozatról: szomorú királytragédia aktasorozata ezzel lezáródik. De nem minden időkre. A történelem örökké kutat és feltár. Hosszú évezredek után is kiássa a fáraók sírját, nyomára jön ismeretlen titkoknak és gyarapítja a világ történelmi tudását. Rudolf királyfi megrendítő sorstragédiájának is vannak még ismeretlen és homályos részletei. Lehet, hogy ezek mindenkorra homályban maradnak, ámde valószínűbb, hogy egyes adatok és akták még utólag is napfényre kerülnek. Noha harmincnégy esztendeje történt a magyar királyfi végzetes katasztrófája, mégis vannak az eseménynek még élő tudói és részesei, akik előbbutóbb még megszólalhatnak és tanúságot tehetnek a történelem ítélőszéke előtt. Iratok, akták, feljegyzések pedig bizonyosan vannak még az udvari levéltárban, a Vatikánban, egyes családok birtokában. Évtizedek, esetleg évszázadok múlva is napfényre kerülhetnek feljegyzések, okmányok, levelek, hiteles akták. Egy azonban bizonyos és nem fog megváltozni soha. ,az itt közölt leírás hitelessége szinte kétségbevonhatatlan és a lényegen az idők során se fog változtatni semmit bármely utóbb napfényre kerülő újabb részlet. (A legendák és mesék megdőltek.) Talán akadnak még némelyek, akik ma is makacsul vallják és hirdetik: — Nem hiszek semmi írásnak, vallomásnak, aktának, mert eleinte sokat hazudtak, ferdítettek és szépítgettek még hivatalos és udvari körök is. Itt nem öngyilkosság történt, hanem bűntett. A trónörököst annak idején meggyilkolták: bosszúból, féltékenységből vagy politikából történt-e a gyilkosság, majd ki fog derülni. Ámde lehetetlen, hogy ez a nagy szellemű, hatalmas tradíciókban felnőtt, végtelenül geniáns ember, a leghatalmasabb trón várományosa úgy halt volna meg, mint egy szerelmes kis diák, vagy egy szentimantális boltoslegény. (Holnapi számunkban folytatjuk.) Kteolc embert vett őrizetbe a rendőrség a Club-kávéház elleni bom£s@migénysei miatt. Összefogdostták az összes britanitásokat. Lesevics László eltűnt Budapestről. A szombatról vasárnapra virradó éjjel újabb megdöbbentő merényletet követtek el a fővárosban. Ugyanakkor, amikor a sorozatos merényletterv nyomán a rendőrség a legnagyobb eréllyel igyekszik rendet teremteni, nyugtalankodó csoportok a zavarosban halászva, kihívóan, mintegy keztyűt dobva a rendőrségnek, kézigránátot hajítottak az ablakon keresztül a Club-kávéházba. A rendőrség megindította a nyomozást, ma késő éjszakáig azonban, amikor e sorokat írjuk, eredményre nem tudott bukkanni. A megdöbbentő merényletről és a rendőri vizsgálatról részletesen az alábbiakban tudósítunk: Hogyan történt a merénylet ? Szombaton éjjel egy óra előtt a Club-kávéház Csákyutcai frontjának negyedik ablakánál ült egy ügyvédekből álló társaság, amelynek ez volt a rendes törzsasztala. A kassza melletti asztalnál ült Katona József, a kávéház tulajdonosa, akit a Club-kávéházban történt első két merénylet óta többizben megfenyegettek, mert a rendőrségen felismerni vélte a merényletek elkövetőit. A kávéházban már csak kevesen voltak, amikor egy óra tájban a Csáky utcai front negyedik ablaka óriási csörömpöléssel bezúzódott és a nyitáson keresztül egy kézigránát repült be a kávéházba. A gránát annál az asztalnál esett a földre, ahol az ügyvédek és a tőkések ültek. A vendégek ijedten ugrottak fel és menekültek a kávéházból. A gránát azonban szerencsére nem robbant fel. A kávéház telefonjai — mint az első két merénylet alkalmával is —egész éjjel nem működtek, sőt az egész házban és az egész környéken nem jelentkezett a központ, így csak későn lehetett értesíteni a főkapitányságot és csak éjjeli félháromkor ért a helyszínre a rendőri bizottság a rendőrség robbanási szakértőjével. A nyomozás azonnal megindult. Kihallgatták a szemtanukat, akik azonban semmi pozitív adatot nem tudtak adni a tettesekről. füryen volt a kézigránát? A kézigránát Lorci szakértő véleménye szerint szokványos csőgránát. Gyújtózsinórját az elhajítás előtt kirántották, a funkciós gyújtó jó állapotban volt, de a gyújtózsinór nem gyújtotta meg, mert valószínűleg nedves helyen való állás miatt a benne lévő lőpor nem tudott meggyulladni. A robbantószer körülbelül 65 gramm súlyú, a robbantó töltés kétgrammos, a gyújtó jó állapotban van. A kézigránát ugyanolyan szerkezetű és ugyanolyan tartalmú, mint aminőt hónapokkal ezelőtt konzervdobozba csomagolva Rassay Károly nemzetgyűlési képviselőnek küldtek. Ugyanilyen gránátot használtak a Club-kávéház ellen elkövetett régebbi merényleteknél, az Athenaeum-nyomda lerombolásánál, a Ferenc Józseflaktanyában, az ébredők, székháza, a Markó utcai törvényszék fogháza ellen elkövetett merényletnél, ugyanezt használták a Britanniában és általában mindenütt ott, ahol az úgynevezett felelőtlen elemek büntetlenül akcióba léphettek. Csupán az Erzsébetvárosi Kör elleni merényletnél használtak más robbantóeszközt, ott tudvalevően óraműre állították be a bombát." A kézigránát német gyártmányú, amelyet a mi hadseregünk utoljára 1918-ban használt a Piave melletti harcokban. Amikor a háború véget ért, a kézigránátok egy része a szökött katonák kezére jutott. A Károlyi-forradalom idején a kommunisták a Magyarországon át visszavonuló Mackensen-hadsereg muníciós készletéből raboltak el nagymennyiségű hasonló kézigránátot. Amikor Kun Béla uralma összeomlott, sok ilyen kézigránát az ellenforradalom jelszavaival takarózó terrorcsapatok birtokába jutott, amelyek immár évek óta hátráltatják a konszolidációt. A rendőrség és a katonaság számos esetben tarton már házkutatást és a többi közt egy ismert társadalmi egyesület helyiségeiben is talált hasonló bombákat. Nem egyszben foglaltak le nagymennyiségű fegyvert és muníciót olyanoknál, akiknek nem volt fegyverviselési engedélyük. Bizonyos helyeken azonban el sem jártak, mert tudták, hogy úgyis magasabb hatalmakkal találják szemben magukat. Összefogtassák a régi merényletek gyanúsítottjait. A rendőrség gyanúja azokra hárul, akik az előbbi merényletek alkalmával már az igazságszolgáltatás kezére kerültek, de részint amnesztia útján, részint kétségtelen bizonyítékok híján szabadlábra kerültek. Elsősorban a Club-kávéház elleni régebbi merényletekkel gyanúsítottakat vették elő. Mint emlékezetes, a Club-kávéház elleni merényleteket egy szervezett banda követte el, amelynek vezére egy vendéglős volt, az V. kerületi ébredő szervezet vezető alakja, aki egyszerűen konkurensétől akart megszabadulni. Ez a vendéglős annak idején fogságba került ugyan, de a büntetés elől megszabadult. A rendőrség újra előállította a merényletekkel gyanúsítottakat, kivéve azt a vendéglőst, akinek néhány nap óta nyoma veszett. Eddig huszonnyolc ember került a rendőrség elé, akik a Club-kávéházi merényletekkel kapcsolatban gyanúba kerültek. Legtöbbjük azonban teljes alibit igazolt. Bebizonyították, hogy már egy-két év óta teljesen távoltartják magukat minden politikai mozgalomtól, tisztességes foglalkozás után néztek és szánják-bánják régi bűneiket. A Club-kávéházi embereken kívül a britanniások felé is terelődik a rendőrség figyelme. Aki csak lakója volt a Britanniának és azóta foglalkozás nélkül lézeng a fővárosban, azok a politikai detektívcsoportok razziái útján a rendőrség őrizetébe kerültek. Ott van a többi között a halálra ítélt, de amnesztiát kapott. Rumbold Attila és a Club-kávéházi események egyik főhőse, Ily László. Rajtuk kívül előállítottak néhány diákot és jelentéktelen állásokban lévő magántisztviselőket, akik szegényes fizetésük ellenére igen nagylábon éltek. Hogy miből, azt a rendőrség még nem tudja. Végül a rendőrségen vannak többen olyanok is, akik résztvettek a nyugat-magyarországi felkelésben, nem annyira hazafias érzésből, mint inkább kalandorvágyból és főként azért, hogy harácsolni próbáljanak. Keresték Lesovics Lászlót is, de nem találták. Hirtelen eltűnt a fővárosból. Minden pozitív nyom díjján nyomoz a rendőrség. A rendőrség megállapítása szerint a merénylet néhány perccel éjjeli egy óra előtt történt. A kézigránátot a sötét Csáky-utcából dobták be a kávéházba. Néhány perccel előbb haladt arra a Csáky-utcában posztoló két rendőr és úgy látszik, hogy a merénylők éppen azt várták meg, amíg a rendőrök elmennek. Személyleírás a tettesekről nincs. Ebben az időbe alig volt járókelő a Csáky utcában. Mindössze egy tanú jelentkezett. Ő sem látott semmit, de a kérdéses időben az utca közepéről olyan hangot hallott, mint amikor egy vasszerkezetet felhúznak, majd sustorgás ütötte meg a fülét. Egyesek látni vélték, hogy egy-két fiatalember egy óra tájban a Lipótkörút felé szalad, mások meg azt mondják, hogy a Csákyutca felé, de ez a futás nem volt menekülésszerű, hanem inkább azt a látszatot keltette, mintha valaki nagyon sietne hazafelé. Azok, akik bent voltak a kávéházban és akiknek az életére törtek a merénylők, semmit sem tudnak mondani. Első rémületükben természetesen saját magukra gondoltak és nem arra, hogy a merénylők után szaladjanak. Amikor végre magukhoz tértek, a sötét utca üres volt s a merénylőknek teljesen nyomuk veszett. A rendőrség feltevése szerint a merénylet végrehajtásában nem sokan vehettek részt. A közvetlen tettes a rendőrposztok elvonulása után működésbe hozta a kézi-, gránátot és bedobta a kávéházba. Néhány társa figyelőőként állhatott a Lipót-körút és Csáky-utca sarkán, továbbá a mellékutcák betorkolásánál, hogy baj esetén jelt adhassanak a főtettesnek. Kihallgatták mindazokat a rendőröket, akik a Lipót körúton és tájékán teljesítettek szolgálatot, de egyikük sem látott semmi gyanúsat. Ez könnyen meglehet, hiszen a kézigránát kabátzsebben kényelmesen elfér. Az előállítottak lakásán házkutatást tartottak, de nem sok eredménnyel. Egyiknél-másiknál találtak Mannlichertöltényt és revolvergolyót, összesen ötven darabot, de erre vonatkozólag azt vallották, hogy a háború idejéből maradt meg. Kézigránát, ekrazit, vagy valamilyen más robbantóanyag nem került elő. Ez a kétnapi nyomozás igen sovány eredménye. Az előállított emberek közül a rendőrség ma estig nyolcat vett őrizetbe. A nyomozás iránt nagy érdeklődést tanúsítanak a kabinet tagjai s a rendőrség ma több ízben informálta a miniszterelnököt, a belügyminisztert és az igazságügyminisztert. Megint rendcsinálást ígér a rendőrség. Ma éjszaka a rendőrség razziát tartott igen sok helyen, főleg olyan egyesületek helyiségeiben és vendéglőkben, ahol gyanús múltú társaságok szoktak találkozni A razziát kora éjjel kezdték meg és hajnalban még mindig folytatták, így a razzia eredménye csak holnap délelőtt lesz megállapítható. A rendőrség egyik vezető emberének nyilatkozata szerint a kormány, illetve a rendőrség el van tökélve arra, hogy — még akkor is, ha az eddigi nyomozás nem vezetne eredményre — feltétlen rendet teremt és megszabadítja a fővárost mindazoktól, akiknek nevei négy év óta annyiszor szerepeltek a rendőrség politikai osztályának jegyzőkönyveiben. Több mint száztíz név van proskribálva, ezek viselőit összefogdossák és a toloncházba viszik. A vidékiek szülőföldükre kerülnek, a budapesti illetőségűek ellen a munkakerülőkről szóló törvény alapján megindítják az eljárást és büntetésük elszenvedése után újra meg újra előveszik őket mindaddig, amíg rendes és tisztességes foglalkozás után nem néznek. A Kovács-testvérek ügye. A rendőri nyomozásnak eképen csak egy nogath eredménye van. Bebizonyult, hogy a legújabb merénylők egy pillanatig sem állottak összeköttetésben a Kovács testvérekkel és társaikkal, hanem teljesen különállóan dolgoztak. A Kovács testvérek ügye még mindig foglalkoztatja a rendőrséget. Megállapították, hogy bár mindenki tudta, hogy a Reismann-gyilkosság ügyében gyanúba kerültek, mégis sok olyan előkelő személyiséggel állottak összeköttetésben, akiknek becsületéhez és jelleméhez kétség nem fér, de akik politikai elfogultságból támogatták Kovácsért akcióit. A belügyminisztérium bámulatos gyorsasággal hagyta jóvá az általuk alakított egyesületek alapszabályait, egy szentéletű szerzetes pedig, aki a kommunizmus idején sok hasznos szolgálatot tett az ellenforradalomnak, a királyi család egy sarját bírta rá, hogy Kovácsék egyesületének fővédnöki állását elfogadja. A gyűjtésnél Kovácsék gyakran hivatkoztak magasrangú köztisztviselőkre. Mint értesülünk, Kovácsék ügye a nemzetgyűlésen is szóba kerül. Az ellenzék egyik tagja interpellálni fog és foglalkozni fog Prónay Pál nyilatkozatával, amelyet a minap közöltünk, annak a rendőrség ellen irányuló éles hangjával, egyben pedig rá fog világítani az előkelő összeköttetésekre, amelyekre Prónay Pál céloz és amelyek lehetővé tették, hogy a Kovács testvérek zavaros múltjuk ellenére is gyűjtési engedélyt kaptak és a rendőrség és városi hatóságok bélyegzőivel ellátott gyűjtőívekkel behálózták az egész országot. Ma délután a Club-kávéházban. A budapesti közönségnek igazán nagyszerűek az idegei. A Csáky utcában a kávéház előtt állnak isz emberek, mutogatják egymásnak a nagy üvegablak gyermekfejnagyságú lyukát és mutogatják, hol is állhatott a merülő? Bent a kávéházban ezalatt folyik a rendes kávéházi élet. Az asztaloknál ülnek a vendégek. A merénylet céltáblájának, az állandó asztaltársaságnak is itt van néhány tagja. Természetesen a merényletről beszélgetnek, de már éppen nem izgatottan. Az ablak alatt, a tátongó lyuk alatt pedig egy szőke hölgy ül és újságot olvas. Az újságból olvassa a merénylet történetét. Egy szemtanú a szerényletről, Deutsch Viktor dr., az ismert kitűnő jogász, így mondotta el a merénylet lefolyását munkatársunknak. — Régi jogász vagyok, sok tanú vallomását hallottam, de ha tanú valamely eseményről oly kevés tényt tudna elmondani, mint amennyit én a merényletről, hát azt mondanám az illetőről, hogy ott se volt. — Késő volt már, a kávéház néhány lámpáját már el is oltották. Mi ott ültünk régi törzsasztalunknál öreg bohém, agglegények. Öten voltunk, négy férfi és egy nő. Piactunk kívül mindössze egy társaságra emlékezem, kik ott voltak. Az asztalunk talán öt-hat méternyire van a Csáky utcai ablakoktól. — Fényes Rezső barátommal éppen arról beszélgettünk, hogy azok közül, kik együtt jogászkodtunk, kiből mi lett. Például Nagy Emilből igazságügyminiszter. Ebből ez, abból az. Ekkor egyszerre pukkanás jelet hallottam és rögtön utána üvegcsörömpölést. Néhány üvegszilánk odarepült hozzánk. Felpillantottam és az ablakon megláttam a nagy lyukat. Valaki elkiáltotta magát: »Belőttek.« És tényleg valamennyiünknek az volt az első gondolatunk, hogy belőttek. Magam fölé is néztem a tükörre, nem tört-e az is össze. Közbe valaki kirohant a Csáky-utcába, visszaszaladt és akkor kiáltotta csak egy hang: »Bomba!« Ekkor néztünk le a földre és néhány lépésnyire tőlünk ott feküdt döglötten a bomba. Nem is füstölgött már. Szétszaladtunk. A nők sikoltoztak. Néhányan a ház udvarára rohantunk, mások az utcára. De hamarosan bent voltunk ismét. A bomba még ott feküdt mindig. Az egész esemény nem tartott tovább három percnél, ‘ 3