Az Ujság, 1923. szeptember (21. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

­ Olaszország nem fogadja el a görög választ* Olasz hadihajók Korfu előtt*. A világ ijedten nézi az olasz-görög konfliktus fejlő­dését Az ellentét a két ország közt ma kiélesült. A Musso­­lini-kormány ultimátumára a forradalmi görög kormány olyan választ adott, amelyekkel Olaszország nem elég­szik meg, készül is már a szankciók életbeléptetésére, melyeknek eleje, mint mondják —­ s el is lehet hinni — Korfu s néhány más görög sziget megszállása volna. Korfu kitűnő kézi zálog volna az olaszoknak. Ha ezen a szigeten megvethetik lábukat, urai a korfui csatornának, melyre­zü­kségük van, mióta végképpen le kellett mondaniok az Adria kulcsáról, Valonáról. Azt akarják, hogy a korfui csatorna másik oldalán megállapíthassák befolyásukat Koncán, ezért is akarják elvenni ezt a jelentékeny pontot Görögországtól és átjátszani Albánia kezére. Mert Albá­niával sok ellenkező érdekük kiegyenlítése óta megbé­­k­ültek. A világ, mely látja az olasz—görög­ konfliktus nagy összefüggéseit, ezért áll megdöbbenve, mikor látja, hogy a helyzet ma kiélesült Anglia és Franciaország — egy­előre a félhivatalosak lármájával — máris frontot csinál Olaszországnak s elítéli azt, hogy Mussolini a népszövet­ség nélkül, a saját szakállára — és saját hadihajóival akarja elintézni az ügyet A politikusok kezdik felismerni, hogy ez a konfliktus is úgy kezdődik, mint a világhá­ború: ott a szerajevói gyilkossággal, itt az olasz határ­­megállapító tisztek megyilkolásával. A párhuzam gonosz sejtelmeket ébreszt Londonban és Parisban, s a legköze­lebbi órákban várhatjuk egy új harc kitörését: a harcot a béke megmentésért. A mai nap eseménye a válasz, melyet Görögország adott Mussolini ultimá­tumára. Ez a válasz nem elégíti ki az olaszokat, kiket annyira ex­tázisba ejt a nemzeti érdek és a nemzeten tényleg ejtett sérelem, hogy Olaszországszerte görögellenes tüntetések voltak, Milanóban megostromolták a görög konzulátust s letépték róla a görög elmert, Triesztben elégették a görög zászlót, Firenzében és Olaszország több nagyobb városá­ban pedig tiltakozó gyűléseket tartottak. Mi van tehát a görög válaszban, mely megérkeztekor ily néphangulatot talál Olaszországban? Mindenekelőtt igazságtalannak tartja, hogy a gyilkos­ságokért Róma Görögországot teszi felelőssé. Aztán vissza­utasítja Mussolini ultimátumának három pontját, a ne­gyediket, ötödiket és hatodikat, egyébként pedig a követ­kező négy elégtételt hajlandó megadni Olaszországnak: 1. Hivatalos formában kifejezi sajnálkozását az olasz kormánynak. 2. A meggyilkoltakért gyászmisét mondat, melyen részt vesz a kormány testületileg. 3. Ugyanakkor az athéni helyőrség egy szakasza tiszte­letadással üdvözli az olasz követség előtt az olasz zászlót. 4. Prevetóban katonai tiszteletadással búcsúz­tatják olasz hajóra való szállításuk közben az áldo­zatokat. Egyébként pedig Görögország hajlandó jogos kártérítést adni az áldozatok családjainak. Ezzel szemben Rómából a következőket jelentik: Olaszország minden eshetőségre felkészül Görög­ország kihívó magatartása beláthatatlan következ­ményekkel járhat, mert Mussolini el van tökélve, hogy az ultimátumnak egyetlen pontjából sem enged. Úgy látszik, az egész olasz közvélemény Mussolinit támogatja. A tegnapi minisztertanács egyhangúlag helye­selte Mussolini kijelentéseit és úgy belügyi, mint külügyi politikáját, nemkülönben a már tett és az események menetéhez képest még teendő intézkedéseket. Míg a nagykövetek tanácsa tegnap elhatározta, hogy a francia, brit és olasz kormány nevében erélyes tilta­kozást küldenek Görögországhoz, Londonban az a véle­mény alakul ki a Reuter-ügynökség jelentése szerint, hogy az olasz-görög konfliktussal kapcsolatban támasz­tott olasz követelések túlságosan szigorúak és elsietettek. Megadhatatlan a görög válasz. London, augusztus 31. A Reuter-ügynökség je­lenti Rómából: Az olasz kormány elfogadhatatlannak jelentette ki a görög válaszjegyzéket és meg fogja tenni a szükséges lépéseket. Róma, augusztus 31. A Stefani-ügynökség jelenti: Mussolini miniszterelnök ma közölte a minisztertanács­­sal a görög válaszjegyzék szószerinti szövegét. A minisz­terelnek elfogadhatatlannak mondotta a választ és be­jelentette, hogy már meghozták a megfelelő határozato­kat. A tengerészetügyi és a hadügyminiszter ezután rész­letes felvilágosításokat adott. Korfu blokádja, Bécs, augusztus 31. (Az Újság bécsi szerkesztő­ségének telefonjelentése.) A félhivatalos Corriere d’Italia külön kiadása jelenti: Görögország ki nem elégítő válasza következté­ben az olasz kormány azonnal az előkészítő szank­ciók megvalósításához látott. Egy olasz torpedór­om­­boló Korín parancsnokát a sziget átadására szólította fel. Olasz hadihajórat­ jelent meg a sziget előtt. A kocka eldőlt. Berlin,, augusztus 31. A görög kormány válasza a Vossische Zeitung szerint ma délben érkezett meg Rómába. Irányadó helyen természetesnek találják az olasz követelések­­visszautasítását Általános a meg­győződés, hogy a kocka eldőlt, Olaszországnak cse- Idi&im. tel h­ogy mennyire egységes Qiasiar&tág hangulata, kitűnik abból is, hogy ellenzéki lapok is szolidárisnak vallják magukat az erélyes fellépésre elszánt kormánnyal. Tüntetéseit Fiuméban és Raguzában, Berlin, agusztus 31. Ragujából jelentik, hogy az Or­­juna (jugoszláv nemzeti szervezet) tagjai egy olasz fre­gattkapitánynak és néhány olasz matróznak nyílt utcán letépték a fascista jelvényeit. Berlin, augusztus 31. Római jelentés szerint Fiumé­ban fiumei olasz fascisták a­­Baross-kikötőben megtámad­ták az egyik jugoszláv hajógyáros motorjachtját, az uta­sokat partra vitték és a jachtot szétrombolták. Anglia aggedlalaaaL. Bács, augusztus 31. (Az Újság bécsi szerkesztőségé­nek telefonjelentése.) Az olasz ultimátum által teremtett helyzetet,londoni politikai körökben komolynak mondják A jegyzéket elsietettnek és igen élesnek tartják, amely Mussolini gondolkodásmódjára vezetendő vissza. Remélik, hogy a konfliktus nem fog nagyobb arányokat ölteni.­ Egyébként a hivatalos körök rámutatnak arra, hogy az albán határbizottságot a nagykövetek tanácsa küldte ki, az ügy tehát elsősorban a nagykövetek tanácsára tartozik. Néhány lap az­­az, aggodalmát fejezi ki, hogy hábo-Mint félhivatalosan jelentik, Nagy­ Emil igaszágügy­­miniszter a mai napon a következő két átiratot intézte va­lamennyi főügyészhez. I. Az igazságügy becsülete attól függ ma, hogy az árdrá­gítás kérdésében tudunk-e nagyobbfajta bűnösöket is meg-­­­fogni, avagy pedig csak apró pincéreken és kofákon ver- t jü­k el a port, a nagyobb árdrágítókkal szemben azonban­­ tehetetlenek vagyunk. Végtelen nagy súlyt helyezek arra,­­ hogy az ügyészségek kevésbé üldözzék az autó­bűnösöket,­­ de annál kíméletlenebb, megalkuvás nélküli szigorral sújt­sák a nagyobb árdrágító bűnösöket. Felkérem tehát Méltóságodat arra, hogy ily értelem­­­­ben utasítsa a felügyelete alatt álló összes királyi ügyész­ségeket. Egyúttal közlöm azt, hogy három darab egyenként 1 millió korona összegű jutalmat tűzök ki annak a királyi ügyész urnak meg­jutalmazására, akinek siker­­­rül nagyobbfajta árdrágítót nemcsak vádba fogni, de egyúttal el is ítéltetni. Nagy árdrágító alatt értek mindenkit, aki széles körben , nagyban befolyásolja bűnös módon az árak drágulását, amiben természetesen a kartel-féle egyesüléseknek is nagy szerepük van s igy ezekre különös gond fordítandó, te­kintet nélkül arra, hogy a társadalmi előkelőség szempont­jából milyen helyet foglalnak el. Az ország ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban való­sággal most a kir. ügyészi karra néz s ha az árdrágítás üldözésének kérdésében erkölcsileg alul maradunk, ez na­gyon ki fog hatni az egész igazságügy reputációjára is. Kérem azért tehát, hogy a fenti értelemben igen sür­gősen utasítsa a kir. ügyészségeket s nagy súlyt helyez­nék arra, hogy méltóságod az exponáltabb helyekre sze­mélyesen is ellátogatna és meggyőződnék arról, hogy tör­ténik-e valami abban az irányban, hogy ne csak a kis bű­nöst, hanem a nagy bűnöst is sújtsuk az állam megtorló és elrettentő hatalmával. Kérem arra, hogy az árdrágí­tási ügyeket a legéberebb figyelemmel kísérni méltóztas­­sék s hozzám, közvetlenül a nevemre címezve, ezekben a kérdésekben a fejleményekhez képest többször jelentést tenni szíveskedjék. II. Megkeresem az iránt a főügyész urat, utasítsa az ár­­drágítási ügyeket tárgyaló összes ügyész urakat, hogy a hónapok előtt elkövetett kisebbfajta árdrágítási ügyeket a vádindítvány elkészítése, illetve benyújtása előtt tegyék újabb szigorú mérlegelés tárgyává és lehetőleg mellőzzék a vádemelést mindazokban az esetekben, amikor a korona időközben beállott zu­hanása és a gazdasági viszonyok eltolódása következ­tében ellentmondás látszik fenforogni az illető áru­cikkek amaz ára között, amelyek a bűncselekmény elkövetésekor állottak fenn és a jelenlegi sokkal ma­gasabb árak között, mert nem akarom azt, hogy az árdrágítások megtorlása irányában legújabban bevezetett szigorú eljárás mindjárt kezdetben az által tétessék folytonos kritika tárgyává, hogy az előző időkből származó restanciák elintézése olyan furcsa ellentmondásokat mutathasson fel, mint amilyeneket nap-nap­­után látunk az újabban meginduló árdrágítási tárgyalások során. Ugyanebből az okból méltóztassék a már benyúj­tott vádiratokat is revízió tárgyává tenni és amennyiben fenforognak azok a szempontok, amelyekre céloztam, ez esetben vonják vissza vádirataikat, tekintet nélkül arra, hogy az illető ügyben van-e már a főtárgyalásra határ­nap kitűzve avagy nincs, mert feltétlenül megköveteli azt ma az ügyészség tekintélye, hogy olyan esetekben tart­sunk főtárgyalásokat, amikor igazán a közönség szemé­ben is a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok szerint bűn­cselekmények forognak fennif­kus bonyodalmak esetén újra lángbaborul az egész Bal­kán. A Star a következőkben foglalja össze véleményét: Nem helyeselhetünk ilyen könnyelmű diplomáciát, amely sajnálatos módon emlékeztet Ausztriának 1914. évi ak­ciójára. Ugyancsak az igazságszolgáltatás komolyságának ro­vására megy az a körülmény, hogy nap-nap után meg­történt az, hogy a ra. kir. Curia jogerős ítélete alapján kiplakatíroznak olyan eseteket is, amelyeknél valósággal komikumszámba megy a mai árakkal szemben az illető árucikknek az az ára, amelyért a bírói ítélet az annak idején régebben elkövetett árdrágítási bűncselekményért a büntetést kiszabta. Ennek folytán szíveskedjék arra utasítani az összes ügyész urakat, hogy felelősségemre­­ eme tartalmilag teljesen idejüket múlt és az igazságszol­gáltatás tekintélyének rovására menő kiplakatí­ozásokat feltétlenül mellőzzék. Az újabban létrejött rendelettel feltétlenül elérjük azt, hogy jövőre a megtorlás azonnal be fog következni a bűncselekmény elkövetése után és nem fog többé előfor­dulni az a képtelen eset, hogy az illető bűncselekmény kiplakatírozásáig a gazdasági viszonyok oly mértékben to­lódnak el, hogy a közönség szemében mesebeli olcsóságú árképen jelentkezik az az ár, amiért annak idején a bün­tetést kiszabták Továbbá az átmenet szempontjából elrendelem azt is, hogy­­­ mindazokban az esetekben, amikor a fentebbiek ér­telmében a büntetés végrehajtása a laikus közönség szemében már valósággal nevetségesen igazságtalan­nak jelentkezik, az illető elítélteknek méltóztassék lehetőséget adni arra, hogy a halasztás elnyerése kapcsán kegyelmi öthöz folyamodhassanak. A kereskedelmi érdekeltséggel több órán át tartó részletes tárgyalást tartottam. Ezen egy lépést sem en­gedtem a tekintetben, hogy az eljárásnak gyorsnak és szigorúnak kell maradnia, úgy, amint azt a legújabb ren­delet előírja. Azonban alaposnak fogadtam el az érde­keltségnek ama panaszát, hogy a gyors eljárás, illetőleg főképen az azonnali végrehajthatóság tekintetében abból a szempontból emelhető kifogás, hogy maguk az anyagi jogi kérdések nincsenek kellőképen és úgy kitisztázva, hogy az egyes árdrágító bűncselekmények tényálladéka precízen körül volna írva, hogy maga a becsületes Lefes­ted­ő tudhassa, hogy mi a büntetőtörvény szerinti árdrá­gítás és mi nem az. Különösen az a kérdés, hogy a be­szerzési ár, az utánpótlási ár, illetve a kettőnek az egy­mással szembeállításából előálló valami kulcs és minő kulcs vétessék alapul, ma még tisztázva nincs. Nincs tisztázva még egészen az a kérdés sem, hogy amikor nyilvánvaló, hogy jogosult import esetén a Devizaközponttól nem kap az illető kereskedő ide­gen devizát és kénytelen azt más módon beszerezni, ez a körülmény az ü­gy büntetőjogi szempontjából minő súllyal éi? Megígértem az érdekeltségnek azt, hogy szeptember hó 20-ika körül nagyobb szabású ankétot hívok össze az összes érdekeltségek, az Árvizsgáló Bizottság és az érde­kelt minisztériumok, valamint jogi tényezők bevonásá­val, amelynek feladata lesz a szigorú eljárásnak tisztá­zásául szolgáló anyagi jogot olyképen körülírni, hogy egyfelől ártatlan ember ne legyen kitéve a felesleges zaklatásnak, másfelől pedig az igazi árdrágítóra tízszeres súllyal csaphasson le a büntető igazságszolgáltatás keze tétova bizonytalanság helyett. Ennek folytán arra kérem főügyész urat, szívesked­jék az árdrágítási ügyeket tárgyaló ügyészeket arra uta­sítani, hogy olyan ügyben, amelyekben az említett fontos anyagi jogi vitás kérdéseken múlik az elítélés kérdése, e hónap folyamán a főtárgyalás megtartását ne szorgal­mazzák, hanem csakis az előkészítő nyomozási eljárást folytassák le és a vádirat beadását ilyen vitás esetekben egyelőre tartsák függőben, mivel lényegileg úgy sem áll elő késedelem, mert hisz a bíróságok szeptember hónap folyamán úgyis a régebbi ügyek elintézésével vannak lekötve s amellett sok az olyan eset, ahol nem vitás az anyagi jog s igy az igazság szerinti ítélet minden kétség ! Az igazságügy mini­ster hárommilliós jutalmat tűzött ki a „nagy** árdrágítók megbüntetésére.­ ­ Nagy Emil két átirata a főügyészekhez. — A régebbi árdrágítás! ügyekben elejthetik a vádat. Ily büntetéseket nem plakatíroznak ki — Elhalasztják a tárgyalást oly ügyekben, mikor jogosult import esetén a kereskedő nem kapott devizát. AZ ÚJSÁG Szombat, 1928 szeptember 1. Hogyan történt a gyilkosság? Róma, augusztus 31. A Newyork Times tudósítója jelenti lapjának. Itt elterjedt hírek szerint megállapítást nyert, hogy a görög őrség, amely elég közel volt a mé­szárlás színhelyéhez arra, hogy a lövöldözést hallhassa, azt vallotta, hogy a harc hevességéből arra lehetett kö­vetkeztetni, hogy az olasz tiszteket körülbelül 30 vagy 40 emberből álló csapat támadta meg. Ez a körülmény azt látszik bizonyítani, hogy a gyilkosságot nem követhették el rablók, mivel ezek nem szoktak ily nagy csoportok­ban működni. Beigazolást nyert, hogy az olasz tisztek haláluk előtt erős ellenállást fejtettek ki. A görög őrség katonai tagjai azt vallották, hogy a puskalövések közül világosan meg lehetett különböztetni néhány revolverlövést is. Tényleg találtak is revolvereket az olasz tisztek holtteste mellett és megállapították, hogy a revolverekből néhány lövés esett. Az olasz tisztek hullái közül kettő csekély távol­ságra volt az automobiltól és úgy látszik, hogy ezek meg­támad­tatásuk­kor az országút árkában kerestek fedezéket a­ reájuk irányított lövések elől. A legyilkolt olasz tisztek nevei: Enrico Tellini tábor­nok, Luigi Corti őrnagy és Mario Bonardini hadnagy. Mindhárman vitézül harcoltak a világháborúban és ki­tűnő katonai minősítéssel bírtak.­ ­

Next