Az Ujság, 1923. november (21. évfolyam, 247-271. szám)

1923-11-01 / 247. szám

Budapest, 1923. Ára 330 korona. XXL évfolyam. 247. számig s tíki Csütörtök, november 1. i­é i­ 11 .......................... ....... ......................11,1 ....1 111 Előfizetési árak: ISeCedérr. ...................2MM K Egy hóra.........................7­MW K Süllőldre az előfizetési ár két­­szeresét számítják. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon heti kornap 350 K, vasárnap 490 ha Ausztriában hétköznap 2000.—, vasárnap 2508.— osztrák kor* Megjelenik ünnep után! napok kivételével minden nap. AZ UJSÁG SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: V. Vilmos császár-út 54. telefon: 154-24, 154-21, 154-23, 154—23. Nyomdai telefon (csak este S órt­tól kezdve): 154-21. FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST. Erzsébet-körut­­. Telefon: József 16—28. ROVÁS. "Azelőtt ha belü­gyeinkbe a­va­tkozó külső nyilat­kozat történt, a mi kormányunk azon törte a fejét, mit mondjon, hogy idehaza minél elégedettebben tap­soljanak neki. Ma­ a kormány arra néz, hogy mi mó­don utasítsa vissza, amit feltétlenül vissza kell uta­sítani, anélkül, hogy a külső tényezővel konfliktusba kerüljön. A lényeg ugyanaz, de a forma adja meg a lényeg tartalmát. Benes cseh külügyminiszter a vis­-­­­szautasítás hangja alapján nem­ csinálhat frontot a magyar kormány ellen, legfeljebb azt a valószínű ma­gyarázatot adhatja, hogy csak véleményt mondott a beavatkozásnak minden szándéka nélkül. * A­ városi politika nem lehet közömbös a kor­mánynak, mégsem értjük, miképen függne a városi vezetés iránya a kormány elhatározásától. Hiszen autonóm testület választásáról volna szó, tisztán a város lakóinak elhatározásáról és egészen kizárólag a város ügyeinek intézéséről. A városi autonómia és­ az országos politika merőben két dolog s a kormány tárgyalása a politikusokkal merőben egy dolgot csinál a kettőből. -­­. . . Furcsa ez a mi életünk. Amíg valami jön, üvöl­­tünk, mint a sakálok. Pedig addig még nem fáj sen­kinek. De ha­ már itt van, mindenkinek teljes néma­ság közepette ropog a csontja. íme, a házbéremelés, a tarifaemelés, a telefonemelés, az a sok minden, ami november elsejére összegyűlt. És november elsejére elül minden lárma, elhallgat minden kritika, tilta­kozás. S az emberek űzetnek és élnek s nyoma sem látszik annak, hogy az előzetes lármának­­voltaképen igaza volt. Konferenciává®. Megint vajúdik egy új konferencia. . Négy év óta ontják a szót diplomaták és államférfiak s pocsékolják a papirost egy szomorúan kilátás­talan ügyre. A reparációk kérdésére még min­­­dig nem találnak megoldást. Mert az egyáltalán nem oldható meg mindaddig, míg el nem jutnak annak a felismeréséhez, hogy ez a kérdés szoro­san egybefügg egy másikkal, fontosabbal: a bé­keszerződések revíziójával. S miután ez utóbbi az, amiről Poincaré hallani sem akar, s miután nem ok nélkül tart attól, hogy a reparációs kér­dés komoly és teljes felvetésével a revízió kér­dése is előtérbe nyomul,, mindenféle konferen­cia eleve meddőnek ígérkezik. A nagy-entente államai pedig visszariadnak a nyílt szakítás kon­zekvenciáitól s ezzel csak erősítik Poincaré po­zícióját. Ezen a sötét háttéren nem változtat sokat a reparációs bizottságnak az a legújabb határo­zata sem, hogy szakértő bizottságot küld ki Né­metország teljesítőképességének megállapítására. Ez a határozat is csak elvi határozat s a bizott­ság kiküldéséig és tanácskozásáig bizony még sok víz fog lefolyni a Dunán. Hogy Amerika végre hajlandóságot mutat egy megbízottat kül­deni a konferenciára, csupán arra vall, hogy el akarja magáról hárítani azt az ódiumot, hogy ridegen, érdektelenül nézi a káoszt, mely Európa gazdasági összeomlásra vezethet. De a kikötések, melyekkel a konferenciázásba belemegy, inkább köntörfalazásnak látszanak, mint eltökélt szán­déknak a cselekvésre. S ez annál inkább gyen­gíti a kilátásokat, mert viszont azok a kikötések, amelyekkel Franciaország megy bele a bizottsá­gosdiba, egy jottányival sem mutatnak az eddi­ginél több hajlandóságot az eltérésre attól a makacs és hajthatatlan állásponttól, melyet Poincaré nyilatkozataiból ismerünk. Maga Ang­lia, mely tömérdek jegyzékváltás útján vívta ki azt az eredményt, hogy Amerika hajlandóságot mutatott a bizottságban való részvételre s hogy Franciaország belemegy egy reparációs kon­ferenciába, ugyancsak szkeptikusan tekint a jövő elé. A Reuter-iroda félhivatalos helyzetképe is csak abban foglalja össze az általános angol ■ véleményt, hogy a szakértőbizottság konferen­ciája még mindig jobb­­ a semminél. Az angol f v,MUm ydajga,fa ajt,», fliegefe fefig, Amerika' es. Nagy-Britannia közös óhaja nem több, mint be­érni azzal, ami a jelen pillanatban a legjobb módszer a reparációs kérdés megmunkálására. A lényegben tehát egyetlen oly­an mozzanat sem észlelhető, mely reális eredménnyel kecseg­tetne. Az a konferencia, mely most vajúdik, minden valószínűség szerint elvetéléssel fog vég­ződni, mint valamennyi elődje. Az igazi oka a meddőségnek pedig az, hogy egyetlen entente állam sem hajlandó felelősséget vállalni oly lé­pésért, amely komolyan dűlőre juttatná a nagy kérdést. Mindegyikük meg akarja menteni a maga számára a komoly megoldási szándék lát­szatát, de már arra, hogy e szándéknak nyomá­ban komolyan is cselekedjék, nincs sem kedve, sem mersze. Presztízskérdés valamennyire nézve, hogy Európa megmentőjének lássék, de addig nem megy egyik sem, hogy a végső kockázatot vállalja. S ezt Fran­ciaországban nagyon jól tud­ják, ezért is megy bele Poincaré a legújabb kon­ferenciába. Viszont a szövetségesei is tisztában vannak azzal, hogy a konferencián a reparációs kérdés,„­megmunkálása" csak addig mehet, amed­dig az a francia elhatározással összeütközésbe, nem kerül. A kilátás tehát, elfogulatlanul te­kintve, az, hogy vagy meddő marad a konferen­cia, ha ellentétbe jut a francia akarattal, vagy deferál ennek , akkor nem volt érdemes meg­tartani. Az a megoldás, amelyet Európa meg­gyötört népei várnak, az, mely a nagy por reví­ziójára vezet, ebből a legújabb konferenciázás­­­ből sem fog kisarjadzani. A német közellátásügyi miniszter Az Újság útján Magyarországhoz fordul segítségért „Az éhségkatasztrófa megtizedeli a lakosságot.“ Gyors segélyakcióra van szükség tárgyalás helyett. A miniszter beszélgetése berlini munkatársunkkal ”. / Berlin, október 28. Kitűnő taktikai érzéket árul el a német kancellár, mikor pár nappal ezelőtt Kanitz grófot hívta meg a közellátási és gazdasági miniszteri székbe. A koalíciós minisztérium az új miniszter belépésével majdnem teljes egészében képviseli a német nép külön­böző rétegeit. A szociáldemokraták a kabinet három tár­cáját tartják a kezükben. A polgári pártok a többit és az új miniszter is a szélsőjobboldal padjaiból a német nacio­nalista pártból került a kormányba. Azaz­­— mégsem egé­szen így történt. A kelet-poroszországi nagybirtokos előbb kivált a nacionalisták frakciójából és indokolásában kije­lentette, hogy nem viselheti tovább a felelősséget a párt­­ túlzó és veszedelmes politikájáért. A miniszter dolgozószobájában fogadott. Meglep a fiatalságával Nem lehet idősebb huszonkilenc-harminc évnél. Elegáns­ csontkeretes szemüvege az asztalon nyug­­szik. Folytonosan játszik vele. De még ettől a karakte­risztikus szemüvegtől is eltekintve, inkább emlé­keztet va­lami ambiciózus fiatal orvosra, olyan egyetemi tanárse­géd­ felére, mint a vérbeli gazdára, a legnagyobb kelet­­poroszországi földbirtok nagyszerű­­újjáalkotójára és a modern német gazdaságpolitika egyik elismert vezetőjére. EU- kérdésemben a német éhségkatasztrófa jelenségeit érintettem és a kivételes törvények esetleges alkalmazásáról kértem felvilágosítást. A miniszter így válaszolt: " Természetes dolog, hogy az éhínséget amely való­­színűtlen mértékben tizedeli meg a lakosságot, nem lehet különválasztani a német gazdasági leromlás más jelensé­­­­geitől A Ruhr-háború tökéletesen felemésztette a Németor­szág élelmiszerkészleteit is és a szervezetlenség, amely az egész német gazdasági berendezést most a csőd szélére juttatta, nem engedi meg, hogy energikusan, a megfelelő helyen és időpontban lépjünk közbe. Elsősorban a nagy­­■ ipari centrumokat és a városokat veszélyesen az éhsége­s k­a­tasztrófa. Ezeken a helyeken a természetbeni ellátást fog­­j­juk alkalmazni ezt a községi, városi magisztrátoroknak a­­ legmesszebbmenő hitelt nyújtjuk a beszerzésekre. És ezen fordul még az egész probléma. A természetbeni ellátást, amelyet ilyenformán a német nép igen jelentős részére ki kell terjesztenünk, egyesegyedü­l a Reichsgetreichstelle fe­dezné csurján. Ez az intézmény azonban csak a munka­­nélküliek és az államilag segélyezettek viszonylag kisebb­­ csoportjaira számított és raktárai elenyészően csekélyek. Több élelmiszerünk alig van. A birtokok és uradalmak rendelkeznek ugyan még valami gabonával, de ezek tá­volról sem elégítik ki a szükségleteket. Hiszen Németor­szág mindenkor importra rendezte be a gabonaforgalmát és ennek az importnak ma érthetően valutáris nehézségei vannak. Itt közbestelettem, hogy a szélsőbaloldali la­pok felfogása szerint a nagybirtokok szánt­ szándék­kal nem akarnak a „marxistáknak“ nevezett váro­soknak szállítani.­­ Erről szó sem lehet Voltak differenciák a nagy­birtokosság és a városi hatósági szervezetek között, de az más körülményekre vonatkozik. A termelő csak költsé­geit akarta behozni, amikor aranymárkában kéri a ga­bona értékét, míg a városok tökéletesen elértéktelenedett papírmárkával fizettek csupán. Érthető a termelő állás­pontja, hiszen különben nincs módja, hogy a következő év termelési költségeit fedezze. Ebben a pillanatban az egész államháztartással együtt átmegyünk az aranyvalu­­tára. Éppen erről az átmeneti időről, ennek a segítéséről van szó. Mert abban a percben, mikor a német gazdaság stabil értékszámításra tért át, megjavulnak a belpolitikai viszonyok és Németország hitelt kaphat külföldön, gabona­­import céljaira. Ebben az átmeneti időben azonban nem tud a német állam változtatni a katasztrofális állapotokon. Egyedül a semleges külföld segíthet Németországon, egy borzalmas és tömeges éhínség megküzdésére Mindenek­­elo M .Malmszmis. A bírói kapcsolatfa juvatkírjog, amelyek fennállottak és felnállanak a két állam között, a magyar kormányhoz és a magyar néphez fordulók. Mi­nél hamarabb segítenek, minél előbb mobilizálják az ön­kéntes segu­dakciókat, annál nagyobb a valószínűség, hogy enyhítik a rettentő nyomorúságot. A hosszú, bürokratikus tárgyalások helyett azonnali, sürgős mentőakcióra van szükség. Megkérdeztem a minisztert, mit felel azokra a támadásokra, amelyek a koalíciós kormányba való belépésénél érték. — Több oldalról kértek fel, fogadjam el a miniszteri tárcát. Azt tartom, hogy minden pártpolitikai szempon­ton felülemelkedve, elsősorban a német nép érdekeit kell figyelembe vennem. Hiszen lehet a koalíció összetétele fe­lül egyéni felfogásom, de ezt félreteszem. Éppen így lehet­nek különböző vélemények másutt is a koalícióról, de a jóhiszeműségünkben talán csak az egészen extrém pár­tok kételkedhetnek. Ami pedig engem illet, azt hiszem, dolgoznom lehet és szabad akkor is, ha a politikai jelsza­vakat kikapcsolom. ~ Berend Pál A szocialisták feltételei, Berlin, október 31. (Wolff.) A birodalmi gyű­lés szociáldemokrata csoportja ma este a következő határozatot hozta: A frakció csak a következő feltételek teljesítése esetén maradhat meg a koalícióban.: 1. A­ katonai kivételes állapot megszűnte­tése. § 2. A birodalmi kormány a bajorországi hata­lom birtokosainak magatartását nyílt alkotmány­­szegés­ként kezeli s a birodalmi alkotmánnyal össz­hangban haladéktalanul megteszi Bajorország ellen a szükséges lépéseket. • 3. Szászországban a rend és a nyugalom fen­tartása a védőrendőrség feladata. A birodalmi véd­­erő segítségét csak a polgári­hatalom birtokosának felszólítására lehet igénybe venni. A jobboldali radi­kális törekvések híveit, akiket újabban beállítottak a birodalmi véderőbe, el kell bocsátani. A frakció ezenkívül elhatározta, hogy a csoport elnökségének a birodalmi kormánnyal folytatandó megbeszélései alkalmával szóváteszi az értékálló pénz kérdését, valamint a gazdaszövetség által propagált és a gazdák által gyakorolt szállítási sztrájk elleni intézkedéseket.­ A takarékossági programjai: Berlin, október 31. A kormány nagyszabású takaré­kossági programmjának első lépése gyanánt az állami tisztviselők 25 százalékát készül elbocsátani. A tisztvise­lők öt nagy szervezete ma gyűlést tartott, amelyen hatá­rozatot fogadtak el arra nézve, hogy a kormány létszám­­csökkentési terve ellen minden eszközzel felveszik a har­­cot, ami annyit jelent, hogy általános tisztviselő-sztrájkot helyeznek kilátásba. Az általános drágulás közepette pe­dig a Hodos Ügynökség jelentése szerint a nagykövetek értekezlete elhatározta, hogy jegyzékben fordul a­­ német kormányhoz s a szövetségesközi katonai ellenőrzés hely­reállítását követei. Azt kívánja továbbá, hogy az ellen­­őrzőbizottságok tagjainak fizetését a németországi létfenn­tartási költségek em­elkedésének figyelembevételével újból állapítsák meg. Az O$­kfifitoreaebi, Pariz, október 31. .A New York Herald jelenti Washingtonból Coolidge elnök azon az­­állásponton van hogy : az a körülmény, hogy Franciaország a gazdasági szakértők felhatalmazását korlátozza, nem ilenti­­szükségMéns a taghatásad has­znntalni.­ ngUáL

Next