Az Ujság, 1924. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
» meggyőződésem, hogy ez az ügy a nemzetnek és a magyar jövőnek az ügye. (Lelkes éljenzés és taps.) Becsüljük meg egymást kölcsönösen. Berki Gyula a pénzügyminisztert köszöntötteel és kit hangoztatta, hogy a miniszterelnök által kifejtett politikának csak akkor lesz sikere, ha fajra, felekezetire, társadalmi különbségekre való tekintet nélkül minden tisztességes erő összefog és minden téren jogrend és konszolidáció lesz. Hárlap Tibor pénzügyminiszter beszédében ezeket fejtegette: — A külföldi tárgyalásokon nem kölcsönről volt szó, hanem arról, hogy a kölcsön felvételének lehetősége teremtessék meg. Elsősorban külpolitikai kérdésekről volt szó és ebben az irányban jelentős lépést tettünk előre, hogy újra szerepet játszhassunk a népek társadalmában. A külföldi tárgyalások során az a legfőbb eredmény, hogy megváltozott a trianoni szerződések idején kialakult hangulat — talán nem egészen, de most már nem ugyanaz a hangulat mint volt, amikor a szomorú szerződést papírra vetették. Akkor elsősorban a jóvátétel gondolata állott előtérben s azóta már rájött a világ arra, hogy a nemzetek feltámadásának és megerősödésének meg kell előznie minden reparációt. A tárgyalások során csak a kibontakozás érvényre jutásának gondolata adatott meg, de ehhez szükséges a belső elhatározás. A belső erőkifejtést csak akkor érhetjük el, ha kölcsönösen megbecsüljük egymást. Én azt hiszem, Berki Gyula szavai nem hiába hangzottak el Azt hiszem, mindenféle különbség nélkül kölcsönös szeretettel és becsüléssel kell egymás iránt viselkedniük mindazoknak, akik arra a célra törekszenek, hogy szebbé, jobbá, nagyobbá tegyék államunkat és gazdasági életünket. Erre a kölcsönös megbecsülésre ürítem poharamat. (Zajos éljenzés.) Csontos Imre után Vass József népjóléti miniszter szólalt fel Molnár Ferenc Vörös malom című darabjából indul ki. A Vörös malom az író elképzelése szerint a világot ábrázolja, de úgy, hogy azt az ördög csinálta. Emiatt az egész darab nem érhette el azt a lelki sikert, mint a nagyszerű elgondolás. Nem a világot szimbolizálja ez a vörös malom, de mégis szimbolizál valamit. A trianoni békeszerződést, amelyben mint trianoni vörös malomban, mi legyőzött némáét is benne vagyunk. És amint Molnár Vörös malmában azért robbant fel a gép, mert megőröl minden energiát, minden szépet, minden jót, csak a fiú szívében levő gyémántszemcsét, az anyja iránti szeretetet nem tudja felőrölni, éppen úgy nem tudja megőrölni a trianoni vörös malom a magyar nemzetet, bár már felőrölt Ruhr-vidéket s más nemzeteket. Nem tud minket felőrölni, mert mi nem olyan fából vagyunk faragva, amelyet meg lehet őrölni. De egy másik okból sem tud felőrölni. Molnár Vörös malmában, ott van, a Magister és Rubicante, akik egész sereg ördöggel kezelik a malmot. És én azt mondom, hogy a trianoni vörös malomban nincs olyan Magister és Rubicante, amelyek ezt a malmot a felrobbanás veszélye nélkül tudnák működtetni. Nekünk van egy Magister Rubicanténk Bethlen István gróf személyében, akinek az lesz a feladata, hogy a vörös malom működésével szemben áltva, a magyar problémát kivonva ennek a vörös malomnak rettentő kerekei közül, egészen új beállításba állítsa Európa köztudatába. Bethlen István a Magister Rubicante Hungwicus, aki munkáját a nemzet megmentésére már eddig is nagyszerűen végezte s ezután is úgy fogja végezni. Köszönti a vezért és a sereget. A vezér méltóvá tette magát a seregre, s most a sereg hivatása, hogy méltó legyen a vezérhez. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Szabó István földmivelésügyi miniszter kit Rubinek István köszöntött fel — azt hangoztatta, hogy már sok miniszterelnök alattszolgált és tisztelet, becsület valamennyinek, de ami az ügyeknek minden ágazatában való teljes ismerését, járatosságát, a tárgyalások vezetését illeti, Bethlenhez hasonló miniszterelnököt nem kitolt még. Viharosan derűs botrány két tehén körül Fel kellett függeszteni az ülést a percekig tartó kacagás miatt. Szokatlan jelenetek a nemzetgyűlés esti ülésén. A nemzetgyűlés mai ülésén a napirend előtt Lendvai István ünnepélyesen megkövette a parlamentet tegnapi magaviseletéért. Azután harmadszori olvasásban elfogadták az indemnitási javaslatot, majd a földreformnovella részleteit tárgyalták egész nap. Nagyobb vita csupán Ganl Gesztor indítványa körül volt, aki azt indítványozta, hogy nemzetgyűlési képviselők, aktív katonatisztek és közalkalmazottak semmi címen ne juthassanak földhöz. Az indítványt sokan helyeselték az egységes párton is. A földművelésügyi miniszter is felszólalt a vitában és azt fejtegette, hogy azért, mert valaki képviselő, nem juthat rosszabb helyzetbe, mint a nem képviselő igényjogosult. Vannak kisgazdaképviselők, akiknek oly csekély birtokuk van, hogy az igénylők közé tartoznak. Ha ezeket az igényléstől elütik, akkor tulajdonképen ez a kisgazdaképviselők kiszorítását jelenti. (Felkiáltások: Mondjon te előbb az illető, azután kaphat földet!) Több felszólalás után Rácz János azt javasolta, hogy ezek a kategóriák csak az alaptörvényben megállapított mértéken tul ne juthassanak földhöz. Ezt azután el is fogadták s eszerint a fentebb említettek csak házhelyet kaphatnak, köztisztviselők pedig egy hold földet. Fél nyolckor megszakították a vitát és Rubiner István, a mentelmi bizottság előadója tett jelentést a bizottság elé utasított Lendvai István ügyében. A mentelmi bizottság a nemzetgyűlés ünnepélyes megkövetésére utasította Lendvait, aminek már a délelőtti ülésen önként eleget is tett. Szeder Ferenc: El kell tiltani a hűskétől! (Zajos derültség.) A holnapi ülés napirendjének megállapítása után Eöry-Szabó Dezső, a tegnapi Esküdt-viharok előidézője, kért személyes megtámadtatás címén szót. Az egységes párti képviselők tömör sorokban vonultak fel meghallgatásira. — Nem akarom a szenvedélyeket fa varni — kezdte Eöry-Szabó Dezső. Podmaniczky Endre báró: Aki szelet vet, vihart arat! " Zaj. Eöry-Szabó Dezső: Egy világraszóló panamaügynek a kiderítését sürgettem tegnap és a személyes invektiváknak egész orkánja zúdult felém. (Zajos felkiáltások az egységes párton: Megérdemelte! Nagy zaj). Különösen azért," mert egy hírlapban megjelent vádat felolvastam. Ha az Esküdt nyilatkozatában megvádoltak eljárást indítottak volna, akkor talán joggal mondhatták volna rám, hogy illojális magatartást tanúsítottam (Zaj). Hírlapokban mindannyiunkat megvádolhatnak alaptalanul, de akinek drága a becsülete, az vigyáz rá és eljárást indít. (Nagy zaj) Podmaniczky Endre báró: Már megint kezdi! Szeder Ferenc: A báró úr is kezdi! (Zaj). Estry-Szabó Dezső: Én csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy ezek a súlyos vádak három hónappal ezelőtt közöltettek és azóta rágalmazás miatt nem indult meg eljárás. (Nagy zaj). Vlayer János: Nem veszi azokat senki komolyan! Felkiáltások az egységes párton: Már a tárgyalás is ki van tűzve! Eöry-Szabó Dezső: Bocsánat, ebben a vádaskodásban nincs tárgyalás kitűzve. Bűnvádi feljelentés sem történt a borzasztó vádak ügyében, így tehát nem tudom, hogy olyan borzasztó sérelem volt-e, hogy felolvastam azt a nyilatkozatot. (Nagy zaj.) Hédry Lőrinc: Botrányhajhászat volt. (Zaj.) Szeder Ferenc: Hát a panama nem volt botrány? Erdőhegyi Lajos (Szeder felé): Fogja be a száját. (Nagy zaj. Felkiáltások:jetidre!) ■Szeder Ferenc: Fogja be maga a száját, kis náthát! (Nagy zaj.) Viharos derültség a kát lehélt körül. Eöry-Szabó Dezső: Azok a képviselő urak, akik a nyers többség erejére támaszkodva megengedték maguknak, hogy velem, az úgyszólván védtelen emberrel szemben súlyos invektivákat alkalmazzanak, gyávák, ha nem intetnek invektiváikkal olyan helyeken előhozakodni, hogy azokért felelősségre vonhassam őket. (Óriási zaj az egységes párton. Viharos ellentmondások.) Drozdy Győző: No, ezt jól megmondta.! Eiky-Szabó Dezső: Hogy milyen eszközökkel dolgoztak bizonyos urak ellenem, elég, ha a tehenek ügyére kitérek. (Ez érdekes! Hallunk! Halljuk!) Azt mondották, hogy a választások után az egységes párthoz mentem s azt mondottam, térítsék meg a választási költségeimet s akkor belépek. (Nagy zaj.) Podmaniczky Endre báró: Beszéljen a két tehén áráról! Eöry-Szabó Dezső: Hogy ez a tehénügy hogyan üti, erre vonatkozólag felolvasom Gömbös Gyulának hozzám intézett levelét, amely így szól (olvassa): Tisztelt barátom! Szíves felszólításodnak eleget téve, közlöm veled, hogy annak idején, mint a párt ügyvezető alelnöke, én voltam az, aki megtudván, hogy megválasztásod téged anyagilag annyira érintett, hogy kénytelen váltód állatállományodon is túladni ... Gúnyos hahota robbant, ki erre az egységes párton. A képviselők zajosan kacagva kiáltozták a szónok felé: — Mi van a teheneivel? Mi van az állatállományával? Tehénért lépett az egységes pártba! Percekig tart a viharos derültség, úgy hogy Eöry- Szabó Dezső alig tudja folytatni a levél felolvasását. . .. felkerestelek és felajánlottam neked költségeid, visszatérítését. Helytelen tehát az a beállítás, mintha te fordultál volna hozzám ezzel a kéréssel.“ Az egész egységes párt állandó kacagással kiséri a levél felolvasását. Podmaniczky Endre báró gúnyosan kiáltja Eöry-Szabó felé: Valorizálva fogja visszafizetni? Griger Miklós: Ez nem Eöryre, hanem az egységes pártra kompromittáló! Zajos felkiáltások az ellenzéken: Halljuk a fiskákat! Horváth Zoltán a zajos derültséget, tenyerével tölcsért csinálva szája elé, túlharsogja: — Egységes tehénpárt! Éljen a tehénpárt! Egész szokatlan képet mutat a nemzetgyűlés ezután a közbeszólás után. Perceken keresztül jóízűen kacag mindenki, Horváth Zoltánnak szinte könnyek potyognak a szeméből. Alig bírja magát visszatartani. Az ellenzéken kórusban kiáltják zajos nevetés közepette a kormánypárt felé: — Éljen a tehénpárt! Huszár Károly az elnöki székben is alig tudja megőrizni a komolyságot. Csengője azonban, hiába szól percekig, a kacagást nem tudja megfékezni. Végül is kénytelen az ülést a ,,tartós derültsége miatt felfüggeszteni. Erre még jobban elharapózik a nevetés, az egész ülésteremben. A kormánypárti képviselők csoportosan sietnek át Horváth Zoltánhoz s kedélyesen gratulálnak neki sikerült közbeszólásáért. A terem közepén van mindenki a szünet alatt s most a kormánypártiak is túl akarnak tenni Horváth Zoltán jóízű közbeszólásán. — Tehénért ökröket cserél az egységes párt! ,— hangzik ki a zajból egy öblös kormánypárt hang. Huszár Károly elnök jó öt perc múlva tudja csak megnyitni az ülést s erre rögtön kórusban zúgják Eöry- Szabó felé: Jönnek a tehenek! Eiky-Szabó Dezső: Nem tudom, hogy a képviselő urak közül melyik meri ilyen őszintén megmondani, mennyit fogadott el választási költségekre. (Nagy zaj. Felkiáltások: Kikérjük magunknak! Aki ezt meri mondani, hazudik!) Podmaniczky Endre báró: Mikor fizette vissza a tehenek árát? (Nagy zaj.) Héjj Imre: Mi nem csináltunk elveinkből ökröket! Eöry-Szabó Dezső: Még csak azt óhajtom megjegyezni, hogy az én becsületes meggyőződésemtől semmiféle terror, fenyegetés nem riaszt vissza. (Zaj. Ki fenyegeti? Nagy zaj.) Az elnök Erdőhegyi Lajost előbbi sértő kifejezése miatt rendreutasítja. Most Breki Gyula áll felszólásra. (Hány tehene vak,’ kiáltják feléje az ellenzéken.) Nagyon sajnálom — kezdi Berki — hogy ebbe a marha-ügybe belekerültem. (Viharos derültség.) Horváth Zoltán: Pártügy! (Percekig tartó óriási derültség.) Berki Gyula: Csak azt akarom, hogy ez az ügy tisztán álljon a nemzetgyűlés előtt. Méltóztassék meggyőződni, hogy a mi pártunkat az elvi meggyőződés hozta össze. (Óriási zaj az ellenzéken. Felkiáltások: Hohó! A tehenek hozták össze! Zajos derültség.) Én szóltam közbe tegnap, amikor Eöry-Szabó beszélt, hogy mi van a tehenekkel. A mi pártunkban ez az első és utolsó két tehén... (Zajos derültség az ellenzéken. Egy hang: Mi van az ökrökkel?)... amely politikai szerepet játszott. (Óriási derültség az egész házban.) .Kupert Rezső: Az a baj, hogy a tehenek csinálják a politikát! (Zajos derültség.) Berki Gyula: Nem az a lényeges, hogy ki kérte a tehén árát, hanem az, hogy ki tette zsebre. Én felszólítom a képviselő urat, hogy a két tehén árát, a mi szegény pártunknak ötvenmillió korona értékben valorizálva fizesse vissza... (Percekig tartó kacagás az egész Házban.) ... vagy pedig természetben fizesse vissza. (Zajos derültség.) Reisehl Ruhárd: Ha visszavezeti a teheneket az Esterházy utcába, akkor a borjukat a mi pártunk részére követelem, mert kormányt támogatók vagyunk! (Derültség.) Drozdy Győző: Van ott ökör is! (Nagy zaj.) Berki Gyula: Mi a megkárosításunkat nem tűrjük el és ha a képviselő úr elveit megváltoztatta, akkor vigyázzon, hogy ne kösse azokat össze a marhák kérdésével. (Zajos derültség.) Eöry-Szabó Dezső jelentkezett most újból szólásra, mire kórusban kiáltották feléje az egységes pártból: Visszafizeti a tehenek árát? — Élt tisztán választókerületemnek bizalmából kerültem ide. (Zajos felkiáltások: És a marhák árából!) Gömbös Gyula rámtukmálta a két tehenet. (Viharos derültség az egész Házban. Báró Podaoniczky Endre a padot csapva kiált fel: Ez a hét legjobb vicce!) Negyedkilenc tájban ért véget az ülés és még a folyosó is visszhangzott a képviselők derűs megjegyzései is. AZ UJSÁG Péntek, 1924 február 1. Mi tárgyal! Bárczy, Ugrás és Hernricfe a minisztereinekl ? Keinkefi Ferenc kilngáscím, Sintfy még mi is i&Pik tiínek városatyák az egyes üzgsnerc vezetüségértfm. Bethlen István gróf miniszterelnök külföldi útja elött többizben tárgyalt ellenzéki politikusokkal a fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatban. Az illetők előadták kívánságaikat, amelyeket a miniszterelnök akkoriban jórészt magáévá is tett. Ennek azonban semmi nyoma sinc a belügyminiszter törvényjavaslatában, amely minden intézkedésében nyilvánvalóan Wolfféknak tesz koncessziókat és az ő uralmukat akarja meghosszabbítani. A miniszterelnök annak idején közölte az ellenzék vezéreivel, hogy hazajövetele után folytatni fogja tanácskozásait. Ennek az ígéretnek ma eleget tett. Délelőttre magához kérette Bárczy Istvánt, Ugron Gábort és Heinrich Ferencet. Mindhárman hosszasabban időztek a miniszterelnöki palotában. Értesülésünk szerint az ellenzéki politikusoknál a miniszterelnök főként az iránt érdeklődött, hogy a fővárosi törvényjavaslatnak mely pontjait kifogásolják s melyeket tartják megváltoztatandónak. Heinrich Ferenc, akihez ugyancsak kérdést intéztünk a mai tárgyalásra vonatkozóan, így nyilatkozott: — A miniszterelnök felkért bennünket, hogy a fővárosi választásokra vonatkozó megjegyzéseinket és óhajainkat terjesszük elő. Ez ma meg is történt. Elmondottuk a fővárosi novella-tervezet elleni kifogásainkat. Én ismertettem a pártomban Márkus Jenő előadó által felsorolt kifogásokat, amelyek szerint helytelenítjük, hogy a választott bizottsági tagok számát 220-ra akarják leszállítani, kifogásoljuk a hat évi domiciliumot, az ajánlói, aláíróinak leszavazottakként való kezelését, valamint az életfogytiglan kinevezett szenátorok intézményét, amit az autonómia sérelme. Ugyanígy ismertettük azt a kívánságunkat is, hogy a jövőben a polgármester és az alpolgármesterek ne tisztviselők legyenek, hanem a törvényhatósági bizottság tagjaiból válasszák őket hat évre. Kifejtettük a miniszterelnök előtt: lehetetlenség, hogy egyes főváros üzemek vezetőségében még ma is helyet foglalnak azok a bizottsági tagok, akiknek a mandátuma a törvényhatósági bizottság megszűntével lejárt. Ezt az ellenőrző munkát az átmeneti idő alatt elvégezheti a kormánybiztos. Itt említjük meg, hogy az ellenzéki politikusok után Ernst Sándort fogadta Bethlen István gróf miniszterelnök. Politikai körökben feltűnést keltett, hogy az ellenzéki vezérekkel együtt ez alkalommal nem hívták meg a tanácskozásokra Vázsonyi Vilmost, aki a korábbi megbeszéléseken résztvett. . ...................................... ........