Az Ujság, 1924. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

» meggyőződésem, hogy ez az ügy a nemzetnek és a ma­gyar jövőnek az ügye. (Lelkes éljenzés és taps.) Becsüljük meg egymást kölcsönösen. Berki Gyula a pénzügyminisztert köszöntötte­­el és kit hangoztatta, hogy a miniszterelnök által kifejtett po­litikának csak akkor lesz sikere, ha fajra, felekezetire, társadalmi különbségekre való tekintet nélkül minden tisztességes erő összefog és minden téren jogrend és konszolidáció lesz. Hárlap Tibor pénzügyminiszter beszédében ezeket fejtegette: — A külföldi tárgyalásokon nem kölcsönről volt szó, hanem arról, hogy a kölcsön felvételének lehetősége te­remtessék meg. Elsősorban külpolitikai kérdésekről volt szó és ebben az irányban jelentős lépést tettünk előre, hogy újra szerepet játszhassunk a népek társadalmában. A külföldi tárgyalások során az a legfőbb eredmény, hogy megváltozott a trianoni szerződések idején kialakult han­gulat — talán nem egészen, de most már nem ugyanaz a hangulat mint volt, amikor a szomorú szerződést pa­pírra vetették. Akkor elsősorban a jóvátétel gondolata ál­lott előtérben s azóta már rájött a világ arra, hogy a nemzetek feltámadásának és megerősödésének meg kell előznie minden reparációt. A tárgyalások során csak a kibontakozás érvény­re jutásának gondolata adatott meg, de ehhez szükséges a belső elhatározás. A belső erőkifejtést csak akkor érhetjük el, ha köl­csönösen megbecsüljük egymást. Én azt hiszem, Berki Gyula szavai nem hiába hangzottak el Azt hiszem, mindenféle különbség nélkül kölcsönös szeretettel és becsüléssel kell egymás iránt viselkedniük mindazoknak, akik arra a célra törekszenek, hogy szebbé, jobbá, nagyobbá tegyék államunkat és gazdasági életünket. Erre a kölcsönös megbecsülésre ürítem poha­ramat. (Zajos éljenzés.) Csontos Imre után Vass József népjóléti miniszter szólalt fel Molnár Ferenc Vörös malom cím­ű darabjá­ból indul ki. A Vörös malom az író elképzelése szerint a világot ábrázolja, de úgy, hogy azt az ördög csinálta. Emiatt az egész darab nem érhette el azt a lelki sikert, mint a nagyszerű elgondolás. Nem a világot szimboli­zálja ez a vörös malom, de mégis szimbolizál valamit. A trianoni békeszerződést, amelyben mint trianoni vörös malomban, mi legyőzött némáét is benne vagyunk. És amint Molnár Vörös malmában azért robbant fel a gép, mert megőröl minden energiát, minden szépet, min­den jót, csak a fiú szívében levő gyémántszemcsét, az anyja iránti szeretetet nem tudja felőrölni, éppen úgy nem tudja megőrölni a trianoni vörös malom a magyar nemzetet, bár már felőrölt Ruhr-vidéket s más nemzete­ket. Nem tud minket felőrölni, mert mi nem olyan fából vagyunk faragva, amelyet meg lehet őrölni. De egy másik okból sem tud felőrölni. Molnár Vörös malmában, ott van, a Magister és Rubicante, akik egész sereg ördöggel keze­lik a malmot. És én azt mondom, hogy a trianoni vörös malomban nincs olyan Magister és Rubicante, amelyek ezt a malmot a felrobbanás veszélye nélkül tudnák működ­tetni. Nekünk van egy Magister Rubicanténk Bethlen Ist­ván gróf személyében, akinek az lesz a feladata, hogy a vörös malom működésével szemben áltva, a magyar prob­lémát kivonva ennek a vörös malomnak­ rettentő kerekei közül, egészen új beállításba állítsa Európa köztudatába. Bethlen István a Magister Rubicante Hungwicus, aki munkáját a nemzet megmentésére már eddig is nagyszerűen végezte s ezután is úgy fogja végezni. Kö­szönti a vezért és a sereget. A vezér méltóvá tette magát a seregre, s most a sereg hivatása, hogy méltó legyen a vezérhez. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Szabó István földmi­velésügyi miniszter kit Ru­­binek István köszöntött fel — azt hangoztatta, hogy már sok miniszterelnök alatt­­szolgált és tisztelet, becsület valamennyinek, de ami az ügyeknek minden ágazatában való teljes ismerését, járatosságát, a tárgyalások vezeté­sét illeti, Bethlenhez hasonló miniszterelnököt nem ki­tolt még. ­ Viharosan derűs botrány két tehén körül Fel kellett függeszteni az ülést a percekig tartó kacagás miatt. Szokatlan jelenetek a nemzetgyűlés esti ülésén. A nemzetgyűlés mai ülésén a napirend előtt Lendvai István ünnepélyesen megkövette a parlamentet tegnapi magaviseletéért. Azután harmadszori olvasásban elfogad­ták az indemnitási javaslatot, majd a földreformnovella részleteit tárgyalták egész nap. Nagyobb vita csupán Ganl Gesztor indítványa körül volt, aki azt indítványozta, hogy nemzetgyűlési képviselők, aktív katonatisztek és közal­kalmazottak semmi címen ne juthassanak földhöz. Az indítványt sokan helyeselték az egységes párton is. A földművelésügyi miniszter is felszólalt a vitában és azt fejtegette, hogy azért, mert valaki képviselő, nem juthat rosszabb helyzetbe, mint a nem képviselő igényjogosult. Vannak kisgazdaképviselők, akiknek oly csekély birto­kuk van, hogy az igénylők közé tartoznak. Ha ezeket az igényléstől elütik, akkor tulajdon­képen ez a kisgazda­­képviselők­ kiszorítását jelenti. (Felkiáltások: Mondjon te előbb az illető, azután kaphat földet!) Több felszó­­lalás után Rácz János azt javasolta, hogy ezek a kategó­riák csak az alaptörvényben megállapított mértéken tul ne juthassanak földhöz. Ezt azután el is fogadták s esze­rint a fentebb említettek csak házhelyet kaphatnak, köz­­tisztviselők pedig egy hold földet. Fél nyolckor megszakították a vitát és Rubiner Ist­ván, a mentelmi bizottság előadója tett jelentést a bizott­ság elé utasított Lendvai István ügyében. A mentelmi bi­zottság a nemzetgyűlés ünnepélyes megkövetésére utasí­totta Lendvait, aminek­­ már a délelőtti ülésen önként eleget is tett. Szeder Ferenc: El kell tiltani a hűskétől! (Zajos de­rültség.) A holnapi ülés napirendjének megállapítása után Eöry-Szabó Dezső, a tegnapi Esküdt-viharok előidézője, kért személyes­ megtámadtatás címén szót. Az egységes párti képviselők tömör sorokban vonultak fel meghallga­tásira. — Nem akarom a szenvedélyeket f­­a varni — kezdte Eöry-Szabó Dezső. Podmaniczky Endre báró: Aki szelet vet, vihart arat! " Zaj.­­ Eöry-Szabó Dezső: Egy világraszóló panamaügynek a kiderítését sürgettem tegnap és a személyes invektivák­­nak egész orkánja zúdult felém. (Zajos felkiáltások az egységes párton: Megérdemelte! Nagy zaj). Különösen azért," mert egy hírlapban megjelent vádat felolvastam. Ha az Esküdt nyilatkozatában megvádoltak eljárást indí­tottak volna, akkor talán joggal mondhatták volna rám, hogy illojális magatartást tanúsítottam (Zaj). Hírlapok­ban mindannyiunkat megvádolhatnak alaptalanul, de aki­nek drága a becsülete, az vigyáz rá és eljárást indít. (Nagy zaj) Podmaniczky Endre báró: Már megint kezdi! Szeder Ferenc: A báró úr is kezdi! (Zaj). Estry-Szabó Dezső: Én csak arra hívtam fel a figyel­met, hogy­ ezek a súlyos vádak három hónappal ezelőtt közöltettek és azóta rágalmazás miatt nem indult meg eljárás. (Nagy zaj). Vlayer János: Nem veszi azokat senki komolyan! Felkiáltások az egységes párton: Már a tárgyalás is ki van tűzve! Eöry-Szabó Dezső: Bocsánat, ebben a vádaskodás­ban nincs tárgyalás kitűzve. Bűnvádi feljelentés sem történt a borzasztó vádak ügyében, így tehát nem tudom, hogy olyan borzasztó sérelem volt-e, hogy felolvastam azt a nyilatkozatot. (Nagy zaj.) Hédry Lőrinc: Botrányhajhászat volt. (Zaj.) Szeder Ferenc: Hát a panama nem volt botrány? Erdőhegyi Lajos (Szeder felé): Fogja be a száját­. (Nagy zaj. Felkiált­ások:­­jetidre!) ■­Szeder Ferenc: Fogja be maga a száját, kis náthát! (Nagy zaj.) Viharos derültség a kát lehélt körül. Eöry-Szabó Dezső: Azok a képviselő urak, akik a nyers többség erejére támaszkodva megengedték maguk­nak, hogy velem, az úgyszólván védtelen emberrel szem­ben súlyos invektivákat alkalmazzanak, gyávák, ha nem intetnek invektiváikkal olyan helyeken előhozakodni, hogy azokért felelősségre vonhassam őket. (Óriási zaj az egy­séges párton. Viharos ellentmondások.) Drozdy Győző: No, ezt jól megmondta.! Eik­y-Szabó Dezső: Hogy milyen eszközökkel dolgoz­tak bizonyos urak ellenem, elég, ha a tehenek ügyére ki­térek. (Ez érdekes! Hallunk! Halljuk!) Azt mondották, hogy a választások után az egységes párthoz mentem s azt mondottam, térítsék meg a választási költségeimet s akkor belépek. (Nagy zaj.) Podmaniczky Endre báró: Beszéljen a két tehén áráról! Eöry-Szabó Dezső: Hogy ez a tehénügy hogyan üti, erre vonatkozólag felolvasom Gömbös Gyulának hozzám intézett levelét, amely így szól (olvassa): Tisztelt barátom! Szíves felszólításodnak eleget téve, közlöm veled, hogy annak idején, mint a párt ügyvezető alelnöke, én voltam az, aki megtudván, hogy megválasztásod téged anyagilag annyira érin­tett, hogy kénytelen váltód állatállományodon is túl­adni ... Gúnyos hahota robbant, ki erre az­ egységes párton. A képviselők zajosan kacagva kiáltozták a szónok felé: — Mi van a teheneivel? Mi van az állatállományával? Tehénért lépett az egységes pártba! Percekig tart a viharos derültség, úgy hogy Eöry- Szabó Dezső alig tudja folytatni a levél felolvasását. . .. felkerestelek és felajánlottam neked költségeid, visszatérítését. Helytelen tehát az a beállítás, mintha te fordultál volna hozzám ezzel a kéréssel.“ Az egész egységes párt állandó kacagással kiséri a levél felolvasását. Podmaniczky Endre báró gúnyosan kiáltja Eöry-Szabó felé: Valorizálva fogja visszafizetni? Griger Miklós: Ez nem Eöryre, hanem az egységes pártra kompromittáló! Zajos felkiáltások az ellenzéken: Halljuk a fiskákat! Horváth Zoltán a zajos derültséget, tenyerével töl­csért csinálva szája elé, túlharsogja: — Egységes tehénpárt! Éljen a tehénpárt! Egész szokatlan képet mutat a nemzetgyűlés ezután a közbeszólás után. Perceken keresztül jóízűen kacag min­denki, Horváth Zoltánnak szinte könnyek potyognak a szeméből. Alig bírja magát visszatartani. Az ellenzéken kórusban kiáltják zajos nevetés közepette a kormány­párt felé: — Éljen a tehénpárt! Huszár Károly az elnöki székben is alig tudja meg­őrizni a komolyságot. Csengője azonban, hiába szól per­cekig, a kacagást nem tudja megfékezni. Végül is kény­telen az ülést a ,,tartós derültsége miatt felfüggeszteni. Erre még jobban elharapózik a nevetés, az egész üléste­remben. A kormánypárti képviselők csoportosan sietnek át Horváth Zoltánhoz s kedélyesen gratulálnak neki sike­rült közbeszólásáért. A terem közepén van mindenki a szünet alatt s most a kormánypártiak is túl akarnak tenni Horváth Zoltán jóízű közbeszólásán. — Tehénért ökröket cserél az egységes párt! ,— hangzik ki a zajból egy öblös kor­mánypárt hang. Huszár Károly elnök jó öt perc múlva tudja csak megnyitni az ülést s erre rögtön kórusban zúgják Eöry- Szabó felé: Jönnek a tehenek! Eik­y-Szabó Dezső: Nem tudom, hogy a képviselő urak közül melyik meri ilyen őszintén megmondani, mennyit fogadott el választási költségekre. (Nagy zaj. Felkiáltások: Kikérjük magunknak! Aki ezt meri mon­dani, hazudik!) Podmaniczky Endre báró: Mikor fizette vissza a tehenek árát? (Nagy zaj.) Héjj Imre: Mi nem csináltunk elveinkből ökröket! Eöry-Szabó Dezső: Még csak azt óhajtom megje­gyezni, hogy az én becsületes meggyőződésemtől semmi­féle terror, fenyegetés nem riaszt vissza. (Zaj. Ki fenye­geti? Nagy zaj.) Az elnök Erdőhegyi Lajost előbbi sértő kifejezése miatt rendreutasítja. Most Breki Gyula áll fel­szólásra. (Hány tehene vak­,’ kiáltják feléje az ellenzéken.) Nagyon sajnálom — kezdi Berki — hogy ebbe a marha-ügybe belekerültem. (Viharos derültség.) Horváth Zoltán: Pártügy! (Percekig tartó óriási derültség.) Berki Gyula: Csak azt akarom, hogy ez az ügy tisz­tán álljon a nemzetgyűlés előtt. Méltóztassék meggyő­ződni, hogy a mi pártunkat az elvi meggyőződés hozta össze. (Óriási zaj az ellenzéken. Felkiáltások: Hohó! A tehenek hozták össze! Zajos derültség.) Én szóltam közbe tegnap, amikor Eöry-Szabó beszélt, hogy mi van a tehe­nekkel. A mi pártunkban ez az első és utolsó két tehén... (Zajos derültség az ellenzéken. Egy hang: Mi van az ökrökkel?)... amely politikai szerepet játszott. (Óriási derültség az egész házban.) .Kupert Rezső: Az a baj, hogy a tehenek csinálják a politikát! (Zajos derültség.) Berki Gyula: Nem az a lényeges, hogy ki kérte a te­hén árát, hanem az, hogy ki tette zsebre. Én felszólítom a képviselő urat, hogy a két tehén árát, a mi szegény pártunknak ötvenmillió korona értékben valorizálva fizesse vissza... (Percekig tartó kacagás az egész Ház­ban.) ... vagy pedig természetben fizesse vissza. (Zajos derültség.) Reisehl Ruhárd: Ha visszavezeti a teheneket az Es­­terh­ázy­ utcába, akkor a borjukat a mi pártunk részére követelem, mert kormányt támogatók vagyunk! (De­rültség.) Drozdy Győző: Van ott ökör is! (Nagy zaj.) Berki Gyula: Mi a megkárosításunkat nem tű­rjük el és ha a képviselő úr elveit megváltoztatta, akkor vigyáz­zon, hogy ne kösse azokat össze a marhák kérdésével. (Zajos derültség.) Eöry-Szabó Dezső jelentkezett most újból szólásra, mire kórusban kiáltották feléje az egységes pártból: Vis­szafizeti a tehenek árát? — Élt tisztán választókerületem­nek bizalmából kerültem ide. (Zajos felkiáltások: És a marhák árából!) Gömbös Gyula rámtukmálta a két tehe­net. (Viharos derültség az egész Házban. Báró Podao­­niczky Endre a padot csapva kiált fel: Ez a hét legjobb vicce!) Negyedkilenc tájban ért véget az ülés és még a fo­lyosó is visszhangzott a képviselők derűs megjegyzései is. AZ UJSÁG Péntek, 1924 február 1. Mi­ tárgyal! Bárczy, Ugrás és Hernricfe a minisztereinekl ? Keink­efi Ferenc kilngáscím­, Sintfy még mi is i&Pik­ tiínek városatyák az egyes üzgsn­erc vezetüségértfm. Bethlen István gróf miniszterelnök külföldi útja elött többizben tárgyalt ellenzéki politikusokkal a fővárosi tör­vényjavaslattal kapcsolatban. Az illetők előadták kívánsá­gaikat, amelyeket a miniszterelnök akkoriban jórészt ma­gáévá is tett. Ennek azonban semmi nyoma sin­c a bel­ügyminiszter törvényjavaslatában, amely minden intézke­désében nyilvánvalóan Wolfféknak tesz koncessziókat és az ő uralmukat akarja meghosszabbítani. A miniszterel­nök annak idején közölte az ellenzék vezéreivel, hogy hazajövetele után folytatni fogja tanácskozásait. Ennek az ígéretnek ma eleget tett. Délelőttre magához kérette Bárczy Istvánt, Ugron Gábort és Heinrich Ferencet. Mind­hárman hosszasabban időztek a miniszterelnöki palo­tában. Értesülésünk szerint az ellenzéki politikusoknál a miniszterelnök főként az iránt érdeklődött, hogy a fővá­rosi törvényjavaslatnak mely pontjait kifogásolják s me­lyeket tartják megváltoztatandónak. Heinrich Ferenc, akihez ugyancsak kérdést intéztünk a mai tárgyalásra vonatkozóan, így nyilatkozott: — A miniszterelnök felkért bennünket, hogy a fővá­rosi választásokra vonatkozó megjegyzéseinket és óha­jainkat terjesszük elő. Ez ma meg is történt. Elmondot­tuk a fővárosi novella-tervezet elleni kifogásainkat. Én ismertettem a pártomban Márkus Jenő előadó által fel­sorolt kifogásokat, amelyek szerint helytelenítjük, hogy a­ választott bizottsági tagok számát 220-ra akarják leszállí­tani, kifogásoljuk a hat évi domiciliumot, az ajánlói­, alá­íróinak leszavazottakként való kezelését, valamint az élet­fogytiglan kinevezett szenátorok intézményét, amit az au­tonómia sérelme. Ugyanígy ismertettük azt a kívánságun­kat is, hogy a jövőben a polgármester és az alpolgármes­terek ne tisztviselők legyenek, hanem a törvényhatósági bizottság tagjaiból válasszák őket hat évre. Kifejtettük a miniszterelnök előtt: lehetetlenség, hogy egyes főváros üzemek vezetőségében még ma is helyet foglalnak azok a bizottsági tagok, akiknek a mandátuma a törvényhatósági bizottság megszűntével lejárt. Ezt az ellenőrző munkát az átmeneti idő alatt elvégezheti a kormánybiztos. Itt említjük meg, hogy az ellenzéki politikusok után Ernst Sándort fogadta Bethlen István gróf miniszter­elnök. Politikai körökben feltűnést keltett, hogy az el­lenzéki vezérekkel együtt ez alkalommal nem hívták meg a tanácskozásokra Vázsonyi Vilmost, aki a korábbi meg­beszéléseken résztvett. . ...................................... ........

Next