Az Ujság, 1924. május (22. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

2 Véget ért a nyomdászsztrájk. Hogyan folytak le a tárgyalások ? — A kormány közvetítése. — A nemzetgyűlés ülése. — A megegyezés lényege. — A Napilapok Szindikátusának nyilatkozata. Április 15-én indult meg a munka — egyheti szüne­telés után — a budapesti nyomdákban azzal, hogy más­nap megkezdik a munkások a tárgyalásokat a munka­adókkal. A tárgyalások során 50%-os azonnali bérjavítást követelt a nyomdászszakszervezet, amihez­­ a nyomda­­tulajdonosok hozzájárultak azzal a feltétellel, hogy az óriási béremelést részletekben hajtják keresztül. A mun­kások képviselői erre beszüntették a további tárgyalást és április 17-én délelőtt a nyomdákban a munkások meg­­lepetésszerűleg egy szerződésszöveget terjesztettek elő s követelték annak 10 percen belül való elfogadását. Az előbbi alapot félretéve ebben 110%-os béremelést követel­­tek. A munkásságnak ez a fellépése azt jelentette, hogy a kollektív szerződést semmisnek tekintik. Természetesen az összes nyomdákban még aznap délelőtt megállott a munka, mert a munkaadók —­, eredeti álláspontjukhoz híven, hogy csak a szakszervezet útján tárgyalnak — visz­­­­szautasították az előterjesztett szerződéseket. A főváros­ban tehát újból nem jelenhettek meg a napilapok, kivéve a szocialisták központi lapját és a két fajvédő orgánumot, ami­ellyel szintén a­­ szociáldemokrata munkások állí­tottak elő. Egy hétfői reggeli lap is megjelent azzal a kifogással, hogy a szociáldemokrata nyomdában készül. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter megbízásából Schirling miniszteri tanácsos napokon keresztül tárgyalt a munkaadókkal és a munkásokkal a sztrájk megszünteté­sére s végül is létrejött a megállapodás. A lapok mégsem jelenhettek meg, mert a munkásság belső egyenetlensége , folytán ez az igen jelentékeny béremelést jelentő plattform is meghiúsult. .A munkások főbizalmi testülete­ a meg­állapodást nem ratifikálta, mire a kormány és a munka­adók azt követelték, hogy a nyomdai munkásság összes- e­lésse szavazzon le. A szavazás megtörtént, bár az ellen a főbizalmi testület tiltakozott s a munkásság többsége a sztrájk folytatása mellett döntött. A nemzetgyűlés leg­utóbbi ülésén a miniszterelnök kifejezést adott annak a­­gyanújának, ami több komoly helyen felmerült, hogy a szavazáson a munkásság akarata nem nyilatkozott meg minden befolyástól mentesen. A munkaadók még ekkor is tovább tárgyaltak a kereskedelmi miniszter és Vass József népjóléti minisz­ter közvetítésével, mert meghajoltak a kormány ama érvelése előtt, hogy a nyomdai sztrájk megszűnését fontos állami érdekek kívánják. Április 26-án a kormány betiltotta a két fajvédő lapot és a szociáldemokraták napilapját is, mert nem tartotta, megengedhetőnek, hogy a közönség az állam mai súlyos helyzetében csupán a szélsőséges sajtó egyoldalú információjára legyen utalva. Most már csak a kormány megbízásából szerkesztett és­ kiadott magyar- és németnyelvű lapok tájékoztatták a közönséget. A lapbetiltás miatt a szociáldemokratapárti és néhány ellenzéki­ képviselő május 2.-ra öss­zehivatta a nemzetgyűlést, amely zajos jelenetekben bővelkedett. A­ fajvédőknek és a szocialistáknak­ együttműködése ez alatt az úlcs^Mk^rte el, a csúcspontját s vállvetve sikerült ú­­rrl. A­ kormánynak szemben azonban Wr W­­­ö válaszunk, htm^n&n­kasg^K'SUaifS* jföfífttiái pár­toknak terrorját a magyar sajtóban nem fogjuk tűrni. A miniszterelnök beszéde nem volt pusztában hangzó szó. Az elmúlt szombaton újból összeültek a munkások és a munkaadók megbízottai s ezek a tárgyalások ered­ménnyel végződtek. A megállapodást vasárnap délelőtt írták alá s annak lényege a következő: A munkásság újra felveszi a munkát és minthogy a sztrájk következtében a kollektív szerződés megszűnt, új kollektív szerződést fognak a munkaadók kötni a munkásokkal, amely július 14-én lesz életbeléptetendő. Az első bér­javítás május 10-én kerül kifizetésre az április 7—12-ig terjedő kizárásra eső munkabérek 50 százalékával együtt. A­ heti index a 10 százalékos stan­­dardjavítással együtt a béremelésektől függetlenül to­vábbra is érvényben marad. Az elmúlt munkaszünetelés alkalmából technikai munkát végzett alkalmazottak min­den háborgatástól vagy megtorlástól ment­esütt­etnek,­­viszont mentesek maradnak minden megtorlástól az olyan alkalmazottak is, akik a munkaszü­netelés alkalmá­ból technikai munka végzésére nem vállalkoztak. Ugyan­úgy nem érheti megtorlás a munkába visszatérő sze­mélyzeteket sem és nem tagadhatja meg senki az elha­gyott munkahelybe való visszaadást. Ez a háromhetes nyomdászsztrájk rövid története. Nyilatkozat. r" 'fi nemzetgyűlés legutóbbi ülésén, melyen a szedők sztrájkjának ügyével foglalkoztak, egyes képviselő, urak részéről olyan nyilatkozatok történtek, amelyeknek cá­­folatlanul maradása a közönségben azt a hitet kelthetné, mintha a szónokok kritikája a ténybeli igazság szempont­jából helytálló lett volna. Miután ennek éppen az ellen­kezője az igaz és a­­. felszólalók egy része éppen a leg­lényegesebb kérdéseknél nem tartotta szükségesnek az igazsághoz szorosan ragaszkodni, kénytelenek vagyunk nem az illetőkkel való vitába szállás, hanem kizáróan a közönség felvilágosítása céljából a következőket megál­lapítani: — Gömbös Gyula képviselő úr beszédében azt mon­dotta, hogy a Stádium-nyomda és a Szózat vállalta — a polgári front erősítésére — beszüntetni mindaddig a szoli­daritást a szindikátussal és a nyomdai főnökök egyesü­letével, ameddig meg nem győződhetett arról, hogy más megoldás gyorsabban vezet célhoz és hogy azért lépett ki a főnökegyesü­letből és szüntette meg a szolidaritást a többi polgári lappal, mert a főnökegyesület nem fogadta el a munkások ajánlatát.­­ Ezzel szemben egyszerűen megállapítjuk, hogy Zsilinszky Endre úr, a Szózat főszerkesztője, április 10-én azon a szerkesztői gyűlésen, amely együttes sajtóorgá­num kiadásáról tanácskozott, a következőképen indokolta meg a Szózat külön álláspontját: „Vészi József főszerkesztő a következő kérdést intézte Zsilinszky Endre főszerkesztő úrhoz: Itt szembek­állunk a munkásság részéről szerződésszegéssel; a lapok és nyomdavállalatok szerződtek egymás­sal, hogy ha bármely lapnál a munkásság megszegi kötelességét, úgy valamennyi lap beszünteti megjelenését mindaddig, míg az a lap meg nem jelenhetik, ahol a szerződésszegést elkövették. Kérdezem Zsilinszky képviselő urat, a­­ja-e ezt a megállapodást a Stádium vagy nem s odaszegődik a másik felfogáshoz? Zsilinszky Endre: Én a szolidaritást és a szerződést minden­esetre fontosnak és betartandó dolognak tartom, vannak azonban oly érdekek, amelyek esetleg felette állanak ennek a szerződésnek és szolidaritásnak. Ez elsősorban az or­ság érdeke. Én végzetes hibá­nak tartom az egész harcba való la­menetelt. Ez a­ mi részünkről erkölcsi v is majort jelent. Nekem Péter vezérigazgtó úr előadásá­hoz semmi hozzátennivalóm nincs. Azt teljesen valah. Ő azonban most kihagyott egy súlyos tényezőt. Kihagyta abszolúte a politikát és azt az érdeket, amelyet én mint politikus képviselek az ország érdekében. Tiszta lelkiismeretig állítom, hogy ez oly végzetes és sorsdöntő ügy, tudniillik a szanálási javaslat, amely eldönti félszá­­zadra az ország sorsát és amely végzetesen befolyásolja Magyaror­szág fejlődését. Miután ezt az érdeket veszélyeztetve látom,­­mert kellő előrelátás nélkül felvett harcban igenis veszélyeztetve látom ezeket az érdekeket, ezért én nem tudok más választ adni, mint a lehetőséget, és erkölcsi felmentését an­nak, hogy én nem tudtam a szerződésről." A Stádium elnöke és a Szózat főszerkesztője ezek szerint szerfelett eltérően indokolják meg a polgári szoli­daritás megszegését. Zsilinszky­­főszerkesztő úrnak ezen nyilatkozatával kénytelenek vagyunk szembeállítani Zsi­linszky Gábor úrnak, a Stádium vezérigazgató­jának ápri­lis 7-én a szindikátus ülésén tett kijelentését, amikor szóvá tették­, hogy a lapok között fennálló szerződés el­lenére a Nép megjelent. Zsilinszky Itálint vezérigazgató így nyilatkozott: A Nép esetében arról kell beszámolnom, hogy az én távollétemben és tudtom nélkül jelent meg. Amint azt Hüttner dr. később jelentette, a lán már ké­szen volt. A Nép sem fog megjelenni , teljesen szolidárisak vagyunk az urakkal és teljesen osztom az Önök felfogását. Viszont az április 10-iki szerkesztői értekezlet­ ekként fejeződött be a gyorsírói feljegyzések szerint: „Ágai Béla elnök: Teljesen tisztázódott, hogy a polgári frontot fenn kell tartani. (Általános helyeslés.) Egyetlen akadálya ennek a Szózat 1. szerkesztője, aki a gazdasági kérdéseket a politikai kérdé­­sek mögé helyezi­k . kijelenti, hogy politikai­ okok, késztetik őt a Szé­nit megjelentetésére, így tehát nem tudjuk, hogy a Szózat megjele­­nik-e, vagy sem. Indítványozom, hogy holnap reggel jöjjünk össze és beszéljük meg a helyzetet. Zsilinszky Endre: Nem tudok erre ígéretet­­tenni! Bassay Károly: Szóval akkor nincs kizárva, hogy holnap reggel megjelenik a Szózat.­­ Zsilinszky Endre: Tígy van! Cavaiver József: Sajnálom, hogy ezt a belső ügyet itt kell szóvá­­tennem, de a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék nejében kénytelen vagyok a Szózatra hárítani a felelősséget mindazokért a rendkívüli károkért, melyeket okoz, ha megjelenik. Zsilinszky Endre: A felelősséget minden tekintetben vállalom. Több szónok a nyomdai munkásság kizárását és az ezt követő sztrájkot úgy tüntette fel, mintha mindez az Athenaeum nyomdavállalat és Az Est érdekében történt volna. A tényállás ezzel szemben az, hogy a Budapesti Napilapok Szindikátusa és a főnökegyesület közötti meg­állapodás, amely vadsztrájk, amerik­ázás, vagy cenzúrázási kísérlet esetére, bármely nyomdavállalatnál is történjék­ ilyesmi, az összes többi nyomdák szolidaritását­ állapítja meg, egyformán szolgálta a Stádium, mint az Athenaeum érdekeit, sőt a Stádiumnak még korábban volt módjában e megállapodás hasznát élvezni, mert már hónapokkal az­előtt a főnökegyesületnek közbelépése mentette meg üze­mét komoly zavaroktól. A jelen esetben is, ha ez a vad­sztrájk nem az Athenaeumnál, hanem a Stádiumnál tört volna ki, a Budapesti Napilapok Szindikátusa és a főnök­egyesület, mint akik adott szavukat meg szokták tartani, ugyanígy jártak volna el, mint az adott esetben. Felvilá­gosításul közöljük még, hogy a nyomdáknak és lapvál­­lalatoknak jogosulatlan támadások esetére szóló szolida­ritását biztosító megállapodása akkor jött létre, mikor a Központi Sajtóvállalat Pallas r.-t. nyomdájában készülő Új Lap című lapnál a szedők bizalmi férfiaik útján kísér­letet tettek egy cikk szövegének módosítására, vagyis cen­zúrát próbáltak­ gyakorolni a szerkesztőség felett. Gömbös képviselő úr beszédében — igen helyesen — kikelt mindennemű uzsoráskodás ellen és kijelentette, hogy ő nem lehet keresztény uzsorás és nem lehet uzsorás nemcsak a fizikai munkásokkal szemben, de a szellemi munkást is ki kell szabadítani a tőke béklyóiból. A t. kép­viselő úr ebbéli törekvésének előmozdítására felvilágosítá­sul közöljük vele, hogy a Budapesti Napilapok Szindiká­­tusa ismételten kénytelen volt foglalkozni azzal a körül­ménnyel, hogy a Szózat és A Nép munkatársai a legrosz­­szabbul fizetett újságírók Budapesten. Ezzel szemben azon­ban a képviselő úr igen helyes elvi álláspontja természete­sen semminemű ellentétben nincs. A t. képviselő urak egész sora felszólalásában és közbeszólás formájában nyilatkozott a szindikátus és a főnökök »terrorjáról«. Igaz ugyan, hogy szerintük is ez a t­errori mindössze abban nyilvánult meg, hogy figyelmeztetések történtek arra, hogy az aláírt kötelez­vény megszegésével senki se gyengítse a polgári frontot, mégis rámutatunk arra, hogy ez a »terror« minő mér­téktelenül kegyetlen ahhoz képest, amely például a mun­kásságot akként fegyelmezi, hogy a legkisebb ellenkezés is a szakszervezetből való kizárással jár, ami pedig egy­értelmű az éhhalállal való elítéltetéssel, miután a szervezetlen munkást nem tűrik el az üzemekben. Né­mileg csodálatos tehát, ha a szociáldemokrata párthoz nem tartozó képviselők is vállalkoznak arra, hogy a saj­­nos szervezetlen polgári elem egészen kezdetleges szoli­daritási kísérleteit »terror« színében tüntessék fel. És ugyancsak különös az az egyoldalúság, amellyel a képviselő urak a kormánynak a napilapok szindikátusa által különben nem is kívánt lapbetiltó rendeletét bírál­­ták meg s amikor ezt a sajtószabadság flagráns sérel­mének tüntették fel, szándékkal vagy anélkül megfeled­keztek arról, hogy amikor a múltban a kormány a Nép­szava megjelenését lázító cikkek miatt néhány, napra betiltotta, a szociáldemokrata párt erre azzal felett, hogy szedősztrájk útján beszüntette az összes lapok megjele­nését. Tette pedig ezt azzal az indokolással, hogy nem engedheti meg, hogy polgári lapok kerüljenek a szo­cialista közönség kezébe. A Budapesti Napilapok Szindikátusa minden időkben első védelmezője volt a sajtószabadságnak, sohasem tekintve azt, minő pártolása vagy világnézetű az a sajtóorgánum, amelyet sérelem ért. Ámde amilyen kímé­letlen ellenfele volt a múltban és lesz a jövőben is a felülről kormányozható sajtószabadságnak, éppen any­­nyira visszautasít minden olyan kísérletet is, amely a sajtószabadságot alulról kívánja pártérdekek vagy osz­tályérdekek szempontjából kormányozhatóvá tenni. Budapesti Napilapok Szindikátusa. Iffc­­l H ■ ■k IBB H Hl ■ HL é AZ Ú­JSÁGI Ren­d, 1924 május 11. Munkában a népszövetség főbiztosa. Reggeltől estig a szanálást tanulmányozza. Néhány nap­ra írtva mutatkozik programmjáról. Magyarország garáfssági és pénzügyi újjáépítésének hatalmas­­munkája programmszerűen, a kormány által előre megállapított időpontban megkezdődött. A szanálási akció ellenőrzésére és irányítására kiküldött népszövetségi főbiztos, Smith Jeremiás, a rekonstrukciós törvényjavas­latok megszavazásával egyidejűleg szállott hajóra és május elsején érkezett meg a nyomdászsztrájk miatt né­maságra kárhoztatott magyar fővárosba. Smith főbiztosnak a magyar kormány egyelőre a Hungária-szálló egyik előkelően berendezett lakosztályát bocsátotta rendelkezésére, hivatali helyiségül pedig a pénzügyminisztérium egyik emeleti szárnyán rendeztek be számára és munkatársai részére több szobát. A főbiztos megérkezése után jóformán i még huszonnégy órát sem várt és máris magához kérette a magyar sajtó és külföldi sajtó Budapesten időző képviselőit, tájékoztatta őket cél­jairól, törekvéseiről és bejelentette, hogy egész működése alatt a legszorosabb kapcsolatba akar maradni a magyar nyilvánossággal, amelyet munkájának minden fázisáról részletesen tájékoztatni óhajt. Elmondotta még, hogy a maga részéről a legteljesebb bizalommal kezdi meg tevé­kenységét és őszintén hisz a szanálási­ akció sikerében. Smith­, főbiztos kíséretében érkezett Budapestre Mr. Royall Tyler, akit a szanálási­ akció időtartamára a Nép­­szövetség Szvith főbiztos helyettesévé nevezett ki. Első tanácsadója Liebmann, akinek pénzügyi kérdésekben való szakavatottsága elegendő garancia arra, hogy a magyar rekonstrukcióval járó nehéz pénzügyi problémák ered­ményes megoldásra kerüljenek. Liebmann ugyanazt a szere­pet tölti be Smith főbiztos mellett, amit Ausztriában Quesnay tölt be Zimmermann mellett. A főbiztos második pénzügyi tanácsadója Mr.­­ Charzon, aki tegnap este ér­keztt meg Budapestre,­­d" már mi ég'e’3 n®P°n *dol­gozo. / A Népszövetség /Budapestre kiadott titkárai a fő­biztos negérkezéseével befejezték M111. utat. Feikin titkár, ak.^L Népszövetség ittjárt pénzMp* delegációjának elutazása után ittmaradt Stoppani tímárt felváltotta, ma már el is hagyta a fővárost, miután r sziinálási akcióvall kapcsolatos ügydarabjait Tylernek é Biecmannak át­adta. Tienis titkár, aki Smith főbiztossá, együtt érkezett meg Budapestre, a Népszövetség további interkitessifje itt marad, miután a magyar kérdésben van­t jártasságával sok tekintetben szolgálatára lehet Smith főbiztosnak. Smith főbiztos megérkezése után amerikai gyorsa­sággal azonnal megkezdette munkáját. Elsősorban a Buda­pesten székelő diplomáciai testület néhány vezetőjét láto­gatta meg, köztük elsőnek tízentano Tivadar amerikai követet, akivel többórás eszmecserét folytatott. A főbiztos érintkezést keresett már a magyar kormány tagjaival is, akiket sorra meglátogat. Eddig Bethlen István gróf mi­niszterelnököt és Bod János közélelmezési minisztert lá­togatta meg, de megismerkedett már a magyar pénzügyi élet több kiváló képességű vezetőjével is, akikkel a szanálási programmal kapcsolatosan tanácskozásokat is folytatott. A főbiztos már a kora reggeli órákban munkához lát és szorgalmasan tanulmányozza a rekonstrukciós munka anyagát. Délelőtt 9-től délután 2-ig hivatalában van, tehát munkaidejét a magyar hivatalok munkaidejéhez hasonlóan állapította meg. Amíg a szanálási terv minden részletét áttanulmányozta, természetesen délután is bejár hivata­lába, ahonnan tegnap is csak a késő éjszakai órákban tért haza szállóbeli lakására.­­A főbiztos eddigi nyilatkozatai szerint néhány napon belül fogja részletes program­járól tájékoztatni a köz­véleményt

Next