Az Ujság, 1924. május (22. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
2 Véget ért a nyomdászsztrájk. Hogyan folytak le a tárgyalások ? — A kormány közvetítése. — A nemzetgyűlés ülése. — A megegyezés lényege. — A Napilapok Szindikátusának nyilatkozata. Április 15-én indult meg a munka — egyheti szünetelés után — a budapesti nyomdákban azzal, hogy másnap megkezdik a munkások a tárgyalásokat a munkaadókkal. A tárgyalások során 50%-os azonnali bérjavítást követelt a nyomdászszakszervezet, amihez a nyomdatulajdonosok hozzájárultak azzal a feltétellel, hogy az óriási béremelést részletekben hajtják keresztül. A munkások képviselői erre beszüntették a további tárgyalást és április 17-én délelőtt a nyomdákban a munkások meglepetésszerűleg egy szerződésszöveget terjesztettek elő s követelték annak 10 percen belül való elfogadását. Az előbbi alapot félretéve ebben 110%-os béremelést követeltek. A munkásságnak ez a fellépése azt jelentette, hogy a kollektív szerződést semmisnek tekintik. Természetesen az összes nyomdákban még aznap délelőtt megállott a munka, mert a munkaadók —, eredeti álláspontjukhoz híven, hogy csak a szakszervezet útján tárgyalnak — viszszautasították az előterjesztett szerződéseket. A fővárosban tehát újból nem jelenhettek meg a napilapok, kivéve a szocialisták központi lapját és a két fajvédő orgánumot, amiellyel szintén a szociáldemokrata munkások állítottak elő. Egy hétfői reggeli lap is megjelent azzal a kifogással, hogy a szociáldemokrata nyomdában készül. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter megbízásából Schirling miniszteri tanácsos napokon keresztül tárgyalt a munkaadókkal és a munkásokkal a sztrájk megszüntetésére s végül is létrejött a megállapodás. A lapok mégsem jelenhettek meg, mert a munkásság belső egyenetlensége , folytán ez az igen jelentékeny béremelést jelentő plattform is meghiúsult. .A munkások főbizalmi testülete a megállapodást nem ratifikálta, mire a kormány és a munkaadók azt követelték, hogy a nyomdai munkásság összes- elésse szavazzon le. A szavazás megtörtént, bár az ellen a főbizalmi testület tiltakozott s a munkásság többsége a sztrájk folytatása mellett döntött. A nemzetgyűlés legutóbbi ülésén a miniszterelnök kifejezést adott annak agyanújának, ami több komoly helyen felmerült, hogy a szavazáson a munkásság akarata nem nyilatkozott meg minden befolyástól mentesen. A munkaadók még ekkor is tovább tárgyaltak a kereskedelmi miniszter és Vass József népjóléti miniszter közvetítésével, mert meghajoltak a kormány ama érvelése előtt, hogy a nyomdai sztrájk megszűnését fontos állami érdekek kívánják. Április 26-án a kormány betiltotta a két fajvédő lapot és a szociáldemokraták napilapját is, mert nem tartotta, megengedhetőnek, hogy a közönség az állam mai súlyos helyzetében csupán a szélsőséges sajtó egyoldalú információjára legyen utalva. Most már csak a kormány megbízásából szerkesztett és kiadott magyar- és németnyelvű lapok tájékoztatták a közönséget. A lapbetiltás miatt a szociáldemokratapárti és néhány ellenzéki képviselő május 2.-ra összehivatta a nemzetgyűlést, amely zajos jelenetekben bővelkedett. A fajvédőknek és a szocialistáknak együttműködése ez alatt az úlcs^Mk^rte el, a csúcspontját s vállvetve sikerült úrrl. A kormánynak szemben azonban Wr Wö válaszunk, htm^n&nkasg^K'SUaifS* jföfífttiái pártoknak terrorját a magyar sajtóban nem fogjuk tűrni. A miniszterelnök beszéde nem volt pusztában hangzó szó. Az elmúlt szombaton újból összeültek a munkások és a munkaadók megbízottai s ezek a tárgyalások eredménnyel végződtek. A megállapodást vasárnap délelőtt írták alá s annak lényege a következő: A munkásság újra felveszi a munkát és minthogy a sztrájk következtében a kollektív szerződés megszűnt, új kollektív szerződést fognak a munkaadók kötni a munkásokkal, amely július 14-én lesz életbeléptetendő. Az első bérjavítás május 10-én kerül kifizetésre az április 7—12-ig terjedő kizárásra eső munkabérek 50 százalékával együtt. A heti index a 10 százalékos standardjavítással együtt a béremelésektől függetlenül továbbra is érvényben marad. Az elmúlt munkaszünetelés alkalmából technikai munkát végzett alkalmazottak minden háborgatástól vagy megtorlástól mentesüttetnek,viszont mentesek maradnak minden megtorlástól az olyan alkalmazottak is, akik a munkaszünetelés alkalmából technikai munka végzésére nem vállalkoztak. Ugyanúgy nem érheti megtorlás a munkába visszatérő személyzeteket sem és nem tagadhatja meg senki az elhagyott munkahelybe való visszaadást. Ez a háromhetes nyomdászsztrájk rövid története. Nyilatkozat. r" 'fi nemzetgyűlés legutóbbi ülésén, melyen a szedők sztrájkjának ügyével foglalkoztak, egyes képviselő, urak részéről olyan nyilatkozatok történtek, amelyeknek cáfolatlanul maradása a közönségben azt a hitet kelthetné, mintha a szónokok kritikája a ténybeli igazság szempontjából helytálló lett volna. Miután ennek éppen az ellenkezője az igaz és a. felszólalók egy része éppen a leglényegesebb kérdéseknél nem tartotta szükségesnek az igazsághoz szorosan ragaszkodni, kénytelenek vagyunk nem az illetőkkel való vitába szállás, hanem kizáróan a közönség felvilágosítása céljából a következőket megállapítani: — Gömbös Gyula képviselő úr beszédében azt mondotta, hogy a Stádium-nyomda és a Szózat vállalta — a polgári front erősítésére — beszüntetni mindaddig a szolidaritást a szindikátussal és a nyomdai főnökök egyesületével, ameddig meg nem győződhetett arról, hogy más megoldás gyorsabban vezet célhoz és hogy azért lépett ki a főnökegyesületből és szüntette meg a szolidaritást a többi polgári lappal, mert a főnökegyesület nem fogadta el a munkások ajánlatát. Ezzel szemben egyszerűen megállapítjuk, hogy Zsilinszky Endre úr, a Szózat főszerkesztője, április 10-én azon a szerkesztői gyűlésen, amely együttes sajtóorgánum kiadásáról tanácskozott, a következőképen indokolta meg a Szózat külön álláspontját: „Vészi József főszerkesztő a következő kérdést intézte Zsilinszky Endre főszerkesztő úrhoz: Itt szembekállunk a munkásság részéről szerződésszegéssel; a lapok és nyomdavállalatok szerződtek egymással, hogy ha bármely lapnál a munkásság megszegi kötelességét, úgy valamennyi lap beszünteti megjelenését mindaddig, míg az a lap meg nem jelenhetik, ahol a szerződésszegést elkövették. Kérdezem Zsilinszky képviselő urat, aja-e ezt a megállapodást a Stádium vagy nem s odaszegődik a másik felfogáshoz? Zsilinszky Endre: Én a szolidaritást és a szerződést mindenesetre fontosnak és betartandó dolognak tartom, vannak azonban oly érdekek, amelyek esetleg felette állanak ennek a szerződésnek és szolidaritásnak. Ez elsősorban az orság érdeke. Én végzetes hibának tartom az egész harcba való lamenetelt. Ez a mi részünkről erkölcsi v is majort jelent. Nekem Péter vezérigazgtó úr előadásához semmi hozzátennivalóm nincs. Azt teljesen valah. Ő azonban most kihagyott egy súlyos tényezőt. Kihagyta abszolúte a politikát és azt az érdeket, amelyet én mint politikus képviselek az ország érdekében. Tiszta lelkiismeretig állítom, hogy ez oly végzetes és sorsdöntő ügy, tudniillik a szanálási javaslat, amely eldönti félszázadra az ország sorsát és amely végzetesen befolyásolja Magyarország fejlődését. Miután ezt az érdeket veszélyeztetve látom,mert kellő előrelátás nélkül felvett harcban igenis veszélyeztetve látom ezeket az érdekeket, ezért én nem tudok más választ adni, mint a lehetőséget, és erkölcsi felmentését annak, hogy én nem tudtam a szerződésről." A Stádium elnöke és a Szózat főszerkesztője ezek szerint szerfelett eltérően indokolják meg a polgári szolidaritás megszegését. Zsilinszkyfőszerkesztő úrnak ezen nyilatkozatával kénytelenek vagyunk szembeállítani Zsilinszky Gábor úrnak, a Stádium vezérigazgatójának április 7-én a szindikátus ülésén tett kijelentését, amikor szóvá tették, hogy a lapok között fennálló szerződés ellenére a Nép megjelent. Zsilinszky Itálint vezérigazgató így nyilatkozott: A Nép esetében arról kell beszámolnom, hogy az én távollétemben és tudtom nélkül jelent meg. Amint azt Hüttner dr. később jelentette, a lán már készen volt. A Nép sem fog megjelenni , teljesen szolidárisak vagyunk az urakkal és teljesen osztom az Önök felfogását. Viszont az április 10-iki szerkesztői értekezlet ekként fejeződött be a gyorsírói feljegyzések szerint: „Ágai Béla elnök: Teljesen tisztázódott, hogy a polgári frontot fenn kell tartani. (Általános helyeslés.) Egyetlen akadálya ennek a Szózat 1. szerkesztője, aki a gazdasági kérdéseket a politikai kérdések mögé helyezik . kijelenti, hogy politikai okok, késztetik őt a Szénit megjelentetésére, így tehát nem tudjuk, hogy a Szózat megjelenik-e, vagy sem. Indítványozom, hogy holnap reggel jöjjünk össze és beszéljük meg a helyzetet. Zsilinszky Endre: Nem tudok erre ígéretettenni! Bassay Károly: Szóval akkor nincs kizárva, hogy holnap reggel megjelenik a Szózat. Zsilinszky Endre: Tígy van! Cavaiver József: Sajnálom, hogy ezt a belső ügyet itt kell szóvátennem, de a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék nejében kénytelen vagyok a Szózatra hárítani a felelősséget mindazokért a rendkívüli károkért, melyeket okoz, ha megjelenik. Zsilinszky Endre: A felelősséget minden tekintetben vállalom. Több szónok a nyomdai munkásság kizárását és az ezt követő sztrájkot úgy tüntette fel, mintha mindez az Athenaeum nyomdavállalat és Az Est érdekében történt volna. A tényállás ezzel szemben az, hogy a Budapesti Napilapok Szindikátusa és a főnökegyesület közötti megállapodás, amely vadsztrájk, amerikázás, vagy cenzúrázási kísérlet esetére, bármely nyomdavállalatnál is történjék ilyesmi, az összes többi nyomdák szolidaritását állapítja meg, egyformán szolgálta a Stádium, mint az Athenaeum érdekeit, sőt a Stádiumnak még korábban volt módjában e megállapodás hasznát élvezni, mert már hónapokkal azelőtt a főnökegyesületnek közbelépése mentette meg üzemét komoly zavaroktól. A jelen esetben is, ha ez a vadsztrájk nem az Athenaeumnál, hanem a Stádiumnál tört volna ki, a Budapesti Napilapok Szindikátusa és a főnökegyesület, mint akik adott szavukat meg szokták tartani, ugyanígy jártak volna el, mint az adott esetben. Felvilágosításul közöljük még, hogy a nyomdáknak és lapvállalatoknak jogosulatlan támadások esetére szóló szolidaritását biztosító megállapodása akkor jött létre, mikor a Központi Sajtóvállalat Pallas r.-t. nyomdájában készülő Új Lap című lapnál a szedők bizalmi férfiaik útján kísérletet tettek egy cikk szövegének módosítására, vagyis cenzúrát próbáltak gyakorolni a szerkesztőség felett. Gömbös képviselő úr beszédében — igen helyesen — kikelt mindennemű uzsoráskodás ellen és kijelentette, hogy ő nem lehet keresztény uzsorás és nem lehet uzsorás nemcsak a fizikai munkásokkal szemben, de a szellemi munkást is ki kell szabadítani a tőke béklyóiból. A t. képviselő úr ebbéli törekvésének előmozdítására felvilágosításul közöljük vele, hogy a Budapesti Napilapok Szindikátusa ismételten kénytelen volt foglalkozni azzal a körülménnyel, hogy a Szózat és A Nép munkatársai a legroszszabbul fizetett újságírók Budapesten. Ezzel szemben azonban a képviselő úr igen helyes elvi álláspontja természetesen semminemű ellentétben nincs. A t. képviselő urak egész sora felszólalásában és közbeszólás formájában nyilatkozott a szindikátus és a főnökök »terrorjáról«. Igaz ugyan, hogy szerintük is ez a terrori mindössze abban nyilvánult meg, hogy figyelmeztetések történtek arra, hogy az aláírt kötelezvény megszegésével senki se gyengítse a polgári frontot, mégis rámutatunk arra, hogy ez a »terror« minő mértéktelenül kegyetlen ahhoz képest, amely például a munkásságot akként fegyelmezi, hogy a legkisebb ellenkezés is a szakszervezetből való kizárással jár, ami pedig egyértelmű az éhhalállal való elítéltetéssel, miután a szervezetlen munkást nem tűrik el az üzemekben. Némileg csodálatos tehát, ha a szociáldemokrata párthoz nem tartozó képviselők is vállalkoznak arra, hogy a sajnos szervezetlen polgári elem egészen kezdetleges szolidaritási kísérleteit »terror« színében tüntessék fel. És ugyancsak különös az az egyoldalúság, amellyel a képviselő urak a kormánynak a napilapok szindikátusa által különben nem is kívánt lapbetiltó rendeletét bírálták meg s amikor ezt a sajtószabadság flagráns sérelmének tüntették fel, szándékkal vagy anélkül megfeledkeztek arról, hogy amikor a múltban a kormány a Népszava megjelenését lázító cikkek miatt néhány, napra betiltotta, a szociáldemokrata párt erre azzal felett, hogy szedősztrájk útján beszüntette az összes lapok megjelenését. Tette pedig ezt azzal az indokolással, hogy nem engedheti meg, hogy polgári lapok kerüljenek a szocialista közönség kezébe. A Budapesti Napilapok Szindikátusa minden időkben első védelmezője volt a sajtószabadságnak, sohasem tekintve azt, minő pártolása vagy világnézetű az a sajtóorgánum, amelyet sérelem ért. Ámde amilyen kíméletlen ellenfele volt a múltban és lesz a jövőben is a felülről kormányozható sajtószabadságnak, éppen anynyira visszautasít minden olyan kísérletet is, amely a sajtószabadságot alulról kívánja pártérdekek vagy osztályérdekek szempontjából kormányozhatóvá tenni. Budapesti Napilapok Szindikátusa. Iffcl H ■ ■k IBB H Hl ■ HL é AZ ÚJSÁGI Rend, 1924 május 11. Munkában a népszövetség főbiztosa. Reggeltől estig a szanálást tanulmányozza. Néhány napra írtva mutatkozik programmjáról. Magyarország garáfssági és pénzügyi újjáépítésének hatalmasmunkája programmszerűen, a kormány által előre megállapított időpontban megkezdődött. A szanálási akció ellenőrzésére és irányítására kiküldött népszövetségi főbiztos, Smith Jeremiás, a rekonstrukciós törvényjavaslatok megszavazásával egyidejűleg szállott hajóra és május elsején érkezett meg a nyomdászsztrájk miatt némaságra kárhoztatott magyar fővárosba. Smith főbiztosnak a magyar kormány egyelőre a Hungária-szálló egyik előkelően berendezett lakosztályát bocsátotta rendelkezésére, hivatali helyiségül pedig a pénzügyminisztérium egyik emeleti szárnyán rendeztek be számára és munkatársai részére több szobát. A főbiztos megérkezése után jóformán i még huszonnégy órát sem várt és máris magához kérette a magyar sajtó és külföldi sajtó Budapesten időző képviselőit, tájékoztatta őket céljairól, törekvéseiről és bejelentette, hogy egész működése alatt a legszorosabb kapcsolatba akar maradni a magyar nyilvánossággal, amelyet munkájának minden fázisáról részletesen tájékoztatni óhajt. Elmondotta még, hogy a maga részéről a legteljesebb bizalommal kezdi meg tevékenységét és őszintén hisz a szanálási akció sikerében. Smith, főbiztos kíséretében érkezett Budapestre Mr. Royall Tyler, akit a szanálási akció időtartamára a Népszövetség Szvith főbiztos helyettesévé nevezett ki. Első tanácsadója Liebmann, akinek pénzügyi kérdésekben való szakavatottsága elegendő garancia arra, hogy a magyar rekonstrukcióval járó nehéz pénzügyi problémák eredményes megoldásra kerüljenek. Liebmann ugyanazt a szerepet tölti be Smith főbiztos mellett, amit Ausztriában Quesnay tölt be Zimmermann mellett. A főbiztos második pénzügyi tanácsadója Mr. Charzon, aki tegnap este érkeztt meg Budapestre,d" már mi ég'e’3 n®P°n *dolgozo. / A Népszövetség /Budapestre kiadott titkárai a főbiztos negérkezéseével befejezték M111. utat. Feikin titkár, ak.^L Népszövetség ittjárt pénzMp* delegációjának elutazása után ittmaradt Stoppani tímárt felváltotta, ma már el is hagyta a fővárost, miután r sziinálási akcióvall kapcsolatos ügydarabjait Tylernek é Biecmannak átadta. Tienis titkár, aki Smith főbiztossá, együtt érkezett meg Budapestre, a Népszövetség további interkitessifje itt marad, miután a magyar kérdésben vant jártasságával sok tekintetben szolgálatára lehet Smith főbiztosnak. Smith főbiztos megérkezése után amerikai gyorsasággal azonnal megkezdette munkáját. Elsősorban a Budapesten székelő diplomáciai testület néhány vezetőjét látogatta meg, köztük elsőnek tízentano Tivadar amerikai követet, akivel többórás eszmecserét folytatott. A főbiztos érintkezést keresett már a magyar kormány tagjaival is, akiket sorra meglátogat. Eddig Bethlen István gróf miniszterelnököt és Bod János közélelmezési minisztert látogatta meg, de megismerkedett már a magyar pénzügyi élet több kiváló képességű vezetőjével is, akikkel a szanálási programmal kapcsolatosan tanácskozásokat is folytatott. A főbiztos már a kora reggeli órákban munkához lát és szorgalmasan tanulmányozza a rekonstrukciós munka anyagát. Délelőtt 9-től délután 2-ig hivatalában van, tehát munkaidejét a magyar hivatalok munkaidejéhez hasonlóan állapította meg. Amíg a szanálási terv minden részletét áttanulmányozta, természetesen délután is bejár hivatalába, ahonnan tegnap is csak a késő éjszakai órákban tért haza szállóbeli lakására.A főbiztos eddigi nyilatkozatai szerint néhány napon belül fogja részletes programjáról tájékoztatni a közvéleményt