Az Ujság, 1924. október (22. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
9 Az újság Szerda, 1924 október 1. ■ IHl 11IM —li-imutlMUB III 11■ W Megállapította a kormány, hogy a bírói ítélet ellen elhangzott kifogások és aggályok csupán perorvoslat útján bírálhatók el és miután a jelen esetben a királyi ügyész fellebbezést be is jelentett, egyéb intézkedésre szükség nincsen. Egyébként a honvédelmi miniszter bejelentette a minisztertanácsnak, hogy a tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt máris írásbeli panasszal élt az igazságügyminiszterhez, akihez a belügyminiszter a tényállás felderítése után — ha szükségesnek mutatkozik — ugyancsak panasszal fog fordulni. Az igazságügyminiszternek módjában áll ezekben azesetekben a felügyeleti vizsgálatot elrendelni és ennek kapcsán a szükséges intézkedéseket megtenni. Miután pedig az elsőfokú ítélet a vádlottakat felmentette, természetes, hogy a nyomozás a tettesek felkutatása iránt tovább folyik. Mit kritizált a belügyminiszter ? Rakovszky Iván belügyminiszter környezetéből ezeret mondottak Az Újság munkatársának a miniszter tegnapi nyilatkozatáról: — Különböző kommentárokkal kisérték a belügyminiszter tegnapi nyilatkozatát és főleg azt kifogásolták, hogy a miniszter bírói ítéletet kritizált. Disztingválni kell, mert a belügyminiszter nem a bírói ítéletet kritizálta, csak annyit tett, hogy a meghozott bírói ítélet indokolását tette szóvá. Ehhez pedig nemcsak a miniszternek, hanem akárkinek joga van, a bírói ítélet indokolását bárki kritizálhatja. •Semmiféle kormányválság nincs.» Informátorunk ezután a hozzáintézett kérdésre így válaszolt: — A leghatározottabban meg kell cáfolnom a kormányválságról szóló híreket.Semmiélevátsán nincs s azok a hírek, aintha a belügyminiszter és igazságügy- miniszter között ellentétek volnának, nem helytállók. Az egész üggyel, amit annyira felfújtak politikai körökben, a mai minisztertanács csak epizódszerűen foglalkozott. Mire terjed ki az igazságügyminiszter főfelügyeleti hatásköre? Pestiig Pál igazságügyminiszter környezetéből a minisztertanács után ezt az információt kapták: — Szóba került, hogy mire terjed ki az igazságügyminiszter főfelügyeleti hatásköre. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a miniszter csak a bíróságok ügykezelését vizsgálhatja felül. Kiterjed a miniszter főfelügyeleti hatásköre arra is, hogy a perrend szempontjából megvizsgálhatja a tiltói funkciókat. • Ez nem beavatkozás a bírói ítéletbe. Bárkinek joga van arra, hogy panasszal forduljon az eljáró bíró ellen az igazságügyminiszterhez, amiatt, hogy nem járt el perrendszerűleg. Az igazságügyminiszter megvizsgálja ezt a panaszt, a felügyeleti vizsgálat alá vonja és elbírálja? jogos-e az vagy jogtalan. Ha jogos, akkor módjában áll az illető bírót figyelmeztetni, sőt még előmeneteli jegyzékébe is bevezetheti a maga észrevételeit s ez még mindig nem beavatkozás az ítélkezésbe, mert hiszen az ítélet korrigálása a perorvoslat sorába tartozik. Egy volt biró kritikája a nyomozásról. Az Újság ebben az ügyben kérdést intézett Füzesséry Zoltánhoz, aki tudvalévően magas birói funkciót töltött be, mielőtt ügyvédi irodát nyitott. Válaszképen a következőket mondotta: — A bíróság szuverén joga, hogy a főtárgyaláson felmerült bizonyítékokat a büntető perrendtartás 324. g. alapján mérlegelheti és erre alapíthatja az ítéletet. Nyomozás során tett vallomások, amennyiben a főtárgyalás adataival ellenkeznek, figyelembe nem jöhetnek. A viszszavonás, ha elfogadhatóan van indokolva, a bíróság előtt döntő befolyású. Ennélfogva a szolnoki bíróság, amennyiben úgy találta, hogy az a helyes vallomás, amelyet a főtárgyalás produkált az egyes kihallgatottak részéről, perrendszerűen járt el. Senkinek sincs joga a bíróságot ítélethozatalban utasítani, vagy korlátozni. Sem hivatalos fórumnak, sem társadalmi köröknek. Beállhat az az eset, hogy ugyanabból az első bíróság által megállapított tényállásból a felsőbb bíróság más jogi konzekvenciákat von le és ez mégsem ellentétes, csak a bírói felfogás különbözik. Az egyik bíróság meggyőződését egy másik meggyőződés hatályon kívül helyezheti, anélkül, hogy megróná azt a bíróságot, amelyiknek a meggyőződése az övével ellenkezik. A csongrádi esetnél egy hiba történt: a nyomozás megindításakor a vizsgálóbírói közegek megürültek annak, hogy valakiket tettesekként állítottak eléjük és ezen a nyomon kapva, nem vizsgálták meg, hogy tényleg ezek-e a tettesek, vagy lehetséges, hogy félrevezetésül állították őket oda. Ma én sem tudnám már megmondani, hogy melyik a helyes. De, amikor megindult a nyomozás, már akkor mondottam, hogy fiaskó lesz. Fiaskót pedig abból gyanítottam, mert elkövették azt a hibát, hogy a vizsgálóbíró és a kir. ügyész mellé közigazgatási közeget adtak, akinek mégis kevesebb gyakorlata lehetett, mint a hivatásos bírónak és ügyésznek. Diószeghy Jánost nagyon régóta ismerem. Korrekt és tisztességes úriembernek tartom, aki nézetem szerint nem képes galádság elkövetésére, de képzettségét messzi felülhaladó feladatra vállalkozott, amikor néma szemlélő helyett irányító akart lenni ennél a vizsgálatnál. — A másik hibát elkövette a vizsgálóbíró és a kir. ügyész, amikor ahelyett, hogy Diószeghy Jánosnak megköszönte volna szíves közreműködését, megengedte, hogy résztvehessen hivatalos ténykedésben. Még közölni sem lett volna szabad vele az egyes vizsgálati tényeket, legfeljebb hivatalos felsőbbségükkel, mert az által, hogy sokat tudott, sokat referált és talán félreértések fordultak elő, amelyek keserű bűnhődést okoztak. De viszont hibát követ el az a politikai párt is, főleg annak jogász tagjai, akik az újságok hasábjain akarnak érvényesülni és nézetüket részben a bíróságra — s ha nem sikerül — a közönségre oktrojálják. Áll ez mind a két politikai pártra. Mint bírónak, nekem is volt ily esetem, de már akkor kijelentettem, hogy amikor a bíróság törvénykönyvvel a kezében egy jogesetet elbírál, akkor az összes politikai pártok felett áll s igy nincs joga semmiféle politikai pártnak a bíróság ítéleteit ilyen nézőpontból kritizálni. A mai helyzet más. A lelkek nem a régi indulattól vannak vezéreltetve és bizony-bizony mondom, hogy a politika a bírói körökbe is — habár szerencsére nagyon csekély mértékben —■ beférkőzött. Ezt azonban nem szabad rossz néven venni, mert a birói körökben a másik politikai pártnak is vannak emberei. Inkább arra kellene törekedni, hogy a kormányzat akadályozza meg a birói ítéleteknek politikai szempontokból való kritizálását. Megengedhetőnek tartom azonban a jogi kritikát, hiszen a fellebbezés maga is az s ezt a törvény, megengedi. Meg kellene tiltani azt, hogy akár egyes egyének, akár újságok még ítélethozatal előtt véleményeket adnának le, hogy mi is lesz tulajdonképpen az ítélet. Mindent egybevetve úgy találom, hogy a szolnoki bírói ítélet törvényes formák közt jött létre. Ami pedig azt illeti hogy kényszerlépéseket akarnak tenni a bíróság ellen ez indokolatlan s nem is vihető keresztül, mert szemben találná magét a mélyen és igazságtalanul megsértett bírói karral. Ulalu Ferenc nyílt levele. Ulalu Ferenc, mint a csongrádi vádlottak védője, az alábbi nyílt levelet intézte Rakovszky Iván belügyminiszterhez: Belügyminiszter úr! Ön aszolnoki bombeper tárgyalásával kapcsolatosan a mai napon egy hivatalos nyilatkozatot tett, amely szerint Ön a „közrend fenntartásáért a felelősséget magától kénytelen volna elhárítani", ha a szolnoki, tárgyaláson történt bizonyos ténykedések „megismétlődése ellen kellő garanciák nem állanának rendelkezésére". Ez a nyilatkozat félreérthetetlenül azt jelenti, hogy önBelügyminiszter úr nemtudja biztosítani az ország belső rendjét Diószeghyek, Posztós detektívek, bikacsehek, kényszervallatások és ehez hasonló gyalázatosságok nélkül; de félreérthetetlenül jelenti ez a nyilatkozat azt is, hogy ön Belügyminiszter , Úr nem tudja biztosítani az ország belső rendjét, ha a magyar bíróság tagjainak tovább is joguk lesz az előttük álló tanúk vallomásait lelkiismeretük és a törvények parancsa szerint szabadon és öntől, vagy kormánytársaitól függetlenül mérlegelni. Látom Belügyminiszter Úr, hogy ön bölcs férfiú. Engedje meg mégis, hogy nyilatkozatának némely hiányaira nagybecsű figyelmét felhívjam. ön megfeledkezett ugyanis a többi jogrendbiztosító tényezőről. Így kitűnő barátjáról, Hetényi-Hofbauer Imre h. főkapitányról, az álpuccsok és hamis vádak e szánalmas szerkesztőjéről, továbbá az agent provokátorokról és Döhmel Frieről, úgyszintén Andréka Károly h. főkapitány úrról, a Kovács-fivérek koronatanújáról, akit ön a nemzetgyűlés nyílt ülésén volt kénytelen dezavuálni. Ezért melegen ajánlom önnek, hogy a köznyugalom érdekében egy kiegészített pótnyilatkozatot adjon ki és egyúttal törvényjavaslatot készíttessen a magyar bírói intézmény eltörléséről és minden tisztességes magyar ember azonnali kitoloncolásáról; biztosíthatom róla, hogy egy ilyen értelmű törvényjavaslat támogatásban és elismerésben fog részesülni az ön providenciális vezére, Bethlen István gróf részéről, mert akkor végre testet ölt az ige és csakugyan az övé lesz az ország, a hatalom és a dicsőség. Nádossy helyett Schreiber államtitkár. Fentartással közöltük, de nyomban állást is foglaltunk az ellen, hogy a belügyminiszter Nádossy Imre országos főkapitányt kívánta megbízni Diószeghy János miniszteri tanácsos fegyelmi ügyeinek elintézésével. Jó helyről eredő közlés szerint a fegyelmi ügy tényleg nem Nádassy Imre elé kerül, hanem Schreiber belügyi h. államtitkár fogja lefolytatni a fegyelmi vizsgálatot. Shanghait bombázzák az ostromlók. A város több helyen kigyulladt. — Az európai negyedeket elbarrikádozták. Bécs, szeptember 30. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Newyorkból jelentik: Shanghaiban a helyzet kritikus. A város egyes részei az ostromlók kezébe kerültek. Shanghai több helyen ég. Mandzsúriai repülőgépek bombákat hajítanak avárosra. A repülőgépek bombázása több mint huszonnégy óra óta szüntelenül tart. A tüzérségi harc elkeveseredetten folyik közvelenül a város mellett. Li- Jung-Hsian csapatai a második védelmi vonalra vonultak vissza. Több száz sebesültet hoztak be Sanghaiba, akiket az idegen negyedekbe akartak vinni. Hogy ennek az inváziónak elejét vegyék, az idegen negyedeket elbarrikádozták. A barrikádok mögött európai csapatok őrködnek. Meg akarta zsarolni gyermekének hollandiai nevelőapját. 541.000 holland forintot követelt leánya «megróniójától]. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy zsarolni akart. A főkapitányságot néhány nap óta igen érdekes zsarolási ügy foglalkoztatja, amelynek tervezője egy rosszindulatú magyar apa, kinek gyermekét hónapokon keresztül a legmelegebb vendégszeretetben részesítették Hollandiában. A sok jótettet azzal hálálta meg, hogy aljas vádat emelt a hollandi nevelőapa ellen. Ez a vád azonban összedőlt és most a rendőrség zsarolás miatt a vádló ellen indított eljárást. Amikor a kommunizmus után Magyarország legsanyarúbb korszakát élte és a gyermekek százezrei betegen, gyengén táplálva, lerongyolódva éltek országszerte, Hollandia sietett elsőnek a kis magyar gyermekek segítségére. Jószivű hollandiak ezerszámra vettek magukhoz magyar fiúcskákat, leányokat, hónapokig, egyeseket évekig tartottak maguknál, sőt többeket örökbe is fogadtak. A tejjel-mézzel folyó Kánaánban érezték magukat a magyar gyermekek odakint, egyiknek sem volt panaszolni valója, amikor hazaérkezett. A hollandi nevelőszülők még később sem feledkeztek meg kicsiny neveltjeikről és bőségesen ellátták őket szeretetadományokkal, élelmiszer- és pénzküldeményekkel, amelyekből a magyar szülőknek is juttattak. Néhány héttel ezelőtt érkezett vissza Budapestre egy ilyen hollandiai gyermekcsoport s vele egy tizenhároméves leányka. Sem útközben, sem idehaza senkinek sem panaszkodott hollandiai nevelőszüleire, sőt a szomszédoknak, gyermekpajtásainak csak jót és szépet mesélt a hollandusokról és Hollandiáról, de főképen nevelőszüleiről, akik néhány száz hollandi forintot is adtak útravalóul, ennivalón, ruhán és más ajándékon kívül a leánykának. Boldogan mesélte a kisleány, hogy hollandi nevelőszülői módfelett megkedvelték és nagyon kedvesek voltak hozzá. Határozott ígéretet tettek neki, hogy a jövő évben újból kiviszik magukhoz hosszabb időre, gondoskodnak neveltetéséről, sőt Budapestre is eljönnek közben és meglátogatják kedvencüket és a tényleges szülőket. A gyermek szüleit meghatotta az a szeretet, amelylyel a hollandi szülők gyermeküket körülvették, de különösen az a bőkezű gondoskodás, amelyet a nevelőszülők a kisleány iránt tanúsítottak. De ez a meghatottság igen múló természetű volt, mert a leányka apja gonosz fondorlattal, galád módon akart visszaélni a nevelőszülők jóságával és pokoli tervet kovácsolva, igyekezett őket megzsarolni. A leányka apja, ki egy fővárosi gyár alkalmazottja, levelet irt a hollandiai nevelőapának, melyben szemrehányást tesz neki, hogy leányával nem jól bánt, sőt a kis leányt teljesen tönkretette, mert a serdületlen leánykával erkölcstelen módon visszaélt és azt megbecstelenítette. Vázolta levelében, hogy a kis leányka teljesen nyomorék lett, itthon hosszú kórházi kezelésnek kell alávetni és a kezelési költség teljesen felemészti keresetét és miután az itthoni orvosi vizsgálat is igazolta állításait, felszólította a nevelőapát, hogy haladéktalanul tegye jóvá hibáját és azonnal küldjön 50.000 hollandiai forintot a gyermek gyógyítására. A hollandiai nevelőapa, ki egy Utrecht melletti város tekintélyes és igen előkelő, dúsgazdag polgára, meglepetéssel vette kézhez a levelet. Eleinte nem gondolt a zsarolásra, de miután az első ilyen felszólító levelet több is követte, teljes ártatlanságának tudatában érintkezésbe lépett az ottani magyar követséggel, továbbá a gyermeknyaraltatási akció hollandiai vezetőségével és előadva a leveleket, az ügy teljes tisztázását kérte. Úgy az ottani követség, mint a nyaraltatási akció vezetősége nyomban érintkezésbe lépett a budapesti bizottsággal és a Gyermekvédő Liga vezetőségével, amely erélyes lépésre határozta el magát. A kis leányt a liga vezetősége berendelte és Hajnis dr. igazgató-főorvossal megvizsgáltatta. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a kisleánynak semmi baja, a legjobb egészségnek örvend. Az orvosi vizsgálat eredményének birtokában a Gyermekvédő Liga vezetősége nyomban a rendőrséghez fordult, egyenesen Marinovich főkapitányhoz, hol előadta, hogy a további gyermeknyaraltatási akciót látja veszélyeztetve az ilyen galád zsarolási tervek miatt és a legerélyesebb bűnvádi eljárás megindítását kérte az elvetemült apa ellen. A liga vezetősége egyben értesítette a hollandiai nevelőapát is, hogy a felhozott vádak nem felelnek meg a valóságnak, ésa legteljesebb elégtételt szolgáltatják részére. A főkapitányságon rögtön tisztában voltak azzal, hogy aljas zsarolási kísérlet történt, miért is a főkapitány megbízta Vogt József dr. rendőrkapitányt az ügy tisztázásával. A főkapitányságon a holnapi napon kihallgatják újból Hajnis dr. igazgató-főorvost, akit vidéki tartózkodásából a fővárosba kérettek. Az igazgató-főorvos kijelentéseit jegyzőkönyvbe veszik és ennek megtörténte után nyomban a legradikálisabb eljárást teszik folyamatba zsarolás bűntette miatt az apa ellen, ki gyermeke nevelőszüleinek jóságával visszaélve, ily galád módon akart vagyonhoz jutni. A magyar korona jegyzése külföldön: Deviza Valuta Devti Valuta Szapt 30 Szapt 30 Szent 30 rer.t 30 Zürich (10.000 K-ért nfiR _ l’rága(10.000Kert ~76 7T svájci tr.l........... U-Wj „seb KI............. 4*43 1 38 Bécs (100 K-ért nyj on nfi '■ewyork (10.001- « .» osztrák KI......... al-öu 5*1 K-ért dollárt.... ° 13 Her“?11 K-ért 54, 5. Máris (10.000 K-ért millió márka)... 3 francia fr.U___ ~ zászábdlO.OOO K-ért __ _ Amsterdam (10.000 dinár) ............... K-ért holland Zrt — Balgrád (10 000 London (10.000 K-ért dinár)....... ~ K-ért sMUrk).. .* —