Az Ujság, 1924. október (22. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

9 Az újság Szerda, 1924 október 1. ■ IHl 11IM —li-imutlMUB III 11■ W Megállapította a kormány, hogy a bírói ítélet el­len elhangzott kifogások és aggályok csupán per­­orvoslat útján bírálhatók el és miután a jelen esetben a királyi ügyész fellebbezést be is jelen­tett, egyéb intézkedésre szükség nincsen. Egyéb­ként a honvédelmi miniszter bejelentette a mi­nisztertanácsnak, hogy a tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt máris írásbeli panasszal élt az igazságü­gyminiszterhez, akihez a belügy­miniszter a tényállás felderítése után — ha szük­ségesnek mutatkozik — ugyancsak panasszal fog fordulni. Az igazságügyminiszternek módjában áll ezekben az­­esetekben a felügyeleti vizsgálatot elrendelni és en­nek kapcsán a szükséges intézkedéseket megtenni. Miután pedig az elsőfokú ítélet a vádlottakat felmen­tette, természetes, hogy a nyomozás a tettesek felkuta­tása iránt tovább folyik. Mit kritizált a belügyminiszter ? Rakovszky Iván belügyminiszter környezetéből eze­­­ret mondottak Az Újság munkatársának a miniszter teg­napi nyilatkozatáról: — Különböző kommentárokkal kisérték a belügymi­niszter tegnapi nyilatkozatát és főleg azt kifogásolták, hogy a miniszter bírói ítéletet kritizált. Disztingválni kell, mert a belügyminiszter nem a bírói ítéletet kritizálta, csak annyit tett, hogy a meghozott bírói ítélet­ indokolását­­ tette szóvá. Ehhez pedig nemcsak a miniszternek­, hanem akárkinek­ joga van, a bírói ítélet indokolását bárki kritizálhatja. •Semmiféle kormányválság nincs.» Informátorunk ezután a hozzáintézett kérdésre így­­ válaszolt: — A leghatározottabban meg kell cáfolnom a kor­mányválságról szóló híreket.Sem­mi­éle­vátsán nincs s azok a hírek, a­intha a belügyminiszter és igazságügy-­­ miniszter között ellentétek volnának, nem helytállók.­­ Az egész üggyel, amit annyira felfújtak politikai körök­ben, a mai minisztertanács csak epizódszerűen foglal­kozott. Mire terjed ki az igazságügyminiszter főfelügyeleti hatásköre? Pestiig Pál igazságügyminiszter környezetéből a mi­nisztertanács után ezt az információt kapták: — Szóba került, hogy mire terjed ki az igazságügy­­miniszter főfelügyeleti hatásköre. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a miniszter csak a bíróságok ügykezelését vizsgálhatja felül.­­ Kiterjed a miniszter főfelügyeleti hatásköre arra is,­­ hogy a perrend szempontjából megvizsgálhatja a tiltói funkciókat. • Ez nem beavatkozás a bírói ítéletbe. Bárkinek joga van arra, hogy panasszal forduljon az eljáró bíró ellen az igazságügyminiszterhez, amiatt, hogy nem járt el per­­rendszerű­leg. Az igazságügyminiszter megvizsgálja ezt a panaszt, a felü­gyeleti vizsgálat­ alá vonja és elbírálja? jo­gos-e az vagy jogtalan. Ha jogos, akkor módjában áll az illető bírót figyelmez­tetni, sőt még előmeneteli jegy­zékébe is bevezetheti a maga észrevételeit s ez még mindig nem beavatkozás az ítélkezésbe, mert hiszen az ítélet korrigálása a perorvoslat sorába tartozik. Egy volt biró kritikája a nyomozásról. Az Újság ebben az ügyben kérdést intézett Füzes­­s­éry Zoltánhoz, aki tudvalévően magas birói funkciót töltött be, mielőtt ügyvédi irodát nyitott. Válaszképen a következőket mondotta: — A bíróság szuverén joga, hogy a főtárgyaláson felmerült bizonyítékokat a büntető perrendtartás 324. g. alapján mérlegelheti és erre alapíthatja az ítéletet. Nyo­mozás során tett vallomások, amennyiben a főtárgyalás adataival ellenkeznek, figyelembe nem jöhetnek. A visz­­szavonás, ha elfogadhatóan van indokolva, a bíróság előtt döntő befolyású. Ennélfogva a szolnoki bíróság, amennyiben úgy ta­lálta, hogy az­ a helyes vallomás, amelyet a főtárgya­­lás produkált az egyes kihallgatottak részéről, per­­rendszerű­en járt el. Senkinek­ sincs joga a bíróságot ítélethozatalban utasí­tani, vagy korlátozni. Sem hivatalos fórumnak, sem tár­sadalmi köröknek. Beállhat az az eset, hogy ugyanabból az első bíróság által megállapított tényállásból a felsőbb bíróság más jogi konzekvenciákat von le és ez mégsem ellentétes, csak a bírói felfogás különbözik. Az egyik bí­róság meggyőződését egy másik meggyőződés hatályon kívül helyezheti, anélkül, hogy megróná azt a bíróságot, amelyiknek a meggyőződése az övével ellenkezik.­­ A csongrádi esetnél egy hiba történt: a nyomozás megindításakor a vizsgálóbírói közegek megürültek an­nak, hogy valakiket tettesekként állítottak eléjük és ezen a nyomon kapva, nem vizsgálták meg, hogy tényleg ezek-e a tettesek, vagy lehetséges, hogy félrevezetésül állították őket oda. Ma én sem tudnám már megmondani, hogy melyik a helyes. De, amikor megindult a nyomozás, már akkor mondottam, hogy fiaskó lesz. Fiaskót pedig abból gyanítottam, mert elkövették azt a hibát, hogy a vizsgálóbíró és a kir. ügyész mellé közigazgatási közeget adtak, akinek mégis kevesebb gyakorlata lehetett, mint a hivatásos bírónak és ügyésznek. Dió­szeg­hy Jánost nagyon régóta ismerem. Korrekt és tisz­tességes úriembernek tartom, aki nézetem szerint nem képes galádság elkövetésére, de képzettségét messzi felül­haladó feladatra vállalkozott, amikor néma szemlélő he­lyett irányító akart lenni ennél a vizsgálatnál. — A másik hibát elkövette a vizsgálóbíró és a kir. ügyész, amikor ahelyett, hogy Diószeghy Jánosnak meg­köszönte volna szíves közreműködését, megengedte, hogy résztvehessen hivatalos ténykedésben. Még közölni sem lett volna­ szabad vele az egyes vizsgálati tényeket, leg­feljebb hivatalos felsőbbségükkel, mert az által, hogy so­kat tudott, sokat referált és talán félreértések fordultak elő, amelyek keserű bűnhődést okoztak. De viszont hibát követ el az a politikai párt is, főleg annak jogász tagjai, akik az újságok hasábjain akarnak érvényesülni és né­zetüket részben a bíróságra — s ha nem sikerül — a kö­zönségre oktrojálják. Áll ez mind a két politikai pártra. Mint bírónak, nekem is volt ily esetem, de már akkor ki­jelentettem, hogy amikor a bíróság törvénykönyvvel a ke­zében egy jogesetet elbírál, akkor az összes politikai pár­tok felett áll s igy nincs joga semmiféle politikai pártnak a bíróság ítéleteit ilyen nézőpontból kritizálni. A mai helyzet más. A lelkek nem a régi indulattól vannak vezé­reltetve és bizony-bizony mondom, hogy a politika a bírói körökbe is — habár szerencsére nagyon csekély mértékben —■ beférkőzött. Ezt azonban nem szabad rossz néven venni, mert a birói körökben a másik politikai pártnak is vannak emberei. Inkább arra kellene törekedni, hogy a kormányzat aka­dályozza meg a birói ítéleteknek politikai szempontok­ból való kritizálását. Megengedhetőnek tartom azonban a jogi kritikát, hiszen a fellebbezés maga is az s ezt a törvény, megengedi. Meg kellene tiltani azt, hogy akár egyes egyének, akár újságok még ítélethozatal előtt vé­leményeket adnának le, hogy mi is lesz tulajdonképpen az ítélet. Mindent egybevetve úgy találom, hogy a szolnoki bírói ítélet törvényes formák közt jött létre. Ami pedig azt illeti hogy kényszerlépéseket akarnak tenni a bíróság ellen ez indokolatlan s nem is vihető ke­resztül, mert szemben találná magét a mélyen és igaz­ságtalanul megsértett bírói karral. Ulalu Ferenc nyílt levele. Ulalu Ferenc, mint a csongrádi vádlottak védője, az alábbi nyílt levelet intézte Rakovszky Iván belügyminisz­terhez: Belügyminiszter úr! Ön a­­szolnoki bombeper tárgyalásával kapcsolatosan a mai napon egy hivatalos nyilatkozatot tett, amely szerint Ön a „közrend fenntartásáért a felelősséget magától kénytelen volna elhárítani", ha a szolnoki, tárgyaláson történt bizonyos ténykedések „megismétlődése ellen kellő garanciák nem állanának rendelkezésére". Ez a nyilatkozat félreérthetetlenül azt jelenti, hogy ön­­Belügy­miniszter úr nem­­tudja biztosítani az ország belső rendjét Dió­­szeghyek, Posztós detektívek, bikacsehek, kényszervallatások és ehez hasonló gyalázatosságok nélkül; de félreérthetetlenül jelenti ez a nyilatkozat azt is, hogy ön Belügyminiszter , Úr nem tudja bizto­sítani az ország belső rendjét, ha a magyar bíróság tagjainak tovább is joguk lesz az előttük álló tanúk vallomásait lelkiismeretük és a törvények parancsa szerint szabadon és öntől, vagy kormánytársai­tól függetlenül mérlegelni. Látom Belügyminiszter Úr, hogy ön bölcs férfiú. Engedje meg mégis, hogy nyilatkozatának némely hiányaira nagybecsű figyelmét felhívjam. ön megfeledkezett ugyanis a többi jogrendbiztosító tényezőről. Így kitűnő barátjáról, Hetényi-Hofbauer Imre h. főkapitányról, az álpuccsok és hamis vádak e szánalmas szerkesztőjéről, továbbá az agent provokátorokról és Döh­mel Frieről, úgyszintén Andréka Ká­roly h. főkapitány úrról, a Kovács-fivérek koronatanújáról, akit ön a nemzetgyűlés nyílt ülésén volt kénytelen dezavuálni. Ezért melegen ajánlom önnek, hogy a köznyugalom érdekében egy kiegészített pótnyilatkozatot adjon ki és egyúttal törvényjavas­latot­ készíttessen a magyar bírói intézmény eltörléséről és minden tisztességes magyar ember azonnali kitoloncolásáról; biztosíthatom róla, hogy egy ilyen értelmű törvényjavaslat támogatásban és elis­merésben fog részesülni az ön providenciális vezére, Bethlen István gróf részéről, mert akkor végre testet ölt az ige és csakugyan az övé lesz az ország, a hatalom és a dicsőség. Nádossy helyett Schreiber államtitkár. Fentartással közöltük, de nyomban állást is foglal­tunk az ellen, hogy a belügyminiszter Nádossy Imre országos főkapitányt kívánta megbízni Diószeghy János miniszteri tanácsos fegyelmi ügyeinek elintézésével. Jó helyről eredő közlés szerint a fegyelmi ügy tényleg nem Nádassy Imre elé kerül, hanem Schreiber belügyi h. államtitkár fogja lefolytatni a fegyelmi vizsgálatot. Shanghait bombázzák az ostromlók. A város több helyen kigyulladt. — Az európai negyedeket elbarrikádozták. Bécs, szeptember 30. (Az Újság bécsi szerkesz­tőségének telefonjelentése.) Newyorkból jelentik: Shanghaiban a helyzet kritikus. A város egyes részei az ostromlók kezébe kerültek. Sh­anghai több helyen ég. Mandzsúriai repülőgépek bombákat hajítanak a­­városra. A repülőgépek bombázása több mint huszon­négy óra óta szüntelenül tart. A tüzérségi harc el­keveseredetten folyik közvelenül a város mellett. Li- Jung-Hsian csapatai a második védelmi vonalra­ vonultak vissza. Több száz sebesültet hoztak be­­ Sanghaiba­, akiket az idegen negyedekbe akartak vinni. Hogy ennek az inváziónak elejét v­egyék, az idegen negyedeket elbarrikádozták. A barrikádok mögött európai csapatok őrködnek. Meg akarta zsarolni gyermekének hollandiai nevelőapját. 541.000 holland forintot követelt leánya «megróni­ójá­tól].­­ Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy zsarolni akart. A főkapitányságot néhány nap óta igen érdekes zsa­rolási ügy foglalkoztatja, amelynek tervezője egy rossz­indulatú magyar apa, kinek gyermekét hónapokon ke­resztül a legmelegebb vendégszeretetben részesítették Hollandiában. A sok jótettet azzal hálálta meg, hogy al­jas vádat emelt a hollandi nevelőapa ellen. Ez a vád azon­ban összedőlt és most a rendőrség zsarolás miatt a vádló ellen indított eljárást. Amikor a kommunizmus után Magyarország legsanya­­rúbb korszakát élte és a gyermekek százezrei betegen, gyengén táplálva, lerongyolódva éltek országszerte, Hol­landia sietett elsőnek a kis magyar gyermekek segítségére. Jószivű hollandiak ezerszámra vettek magukhoz magyar fiúcskákat, leányokat, hónapokig, egyeseket évekig tar­tottak maguknál, sőt többeket örökbe is fogadtak. A tejjel-mézzel folyó Kánaánban érezték magukat a magyar gyermekek odakint, egyiknek sem volt panaszolni valója, amikor hazaérkezett. A hollandi nevelőszülők még ké­sőbb sem feledkeztek meg kicsiny neveltjeikről és bősé­gesen ellátták őket szeretetadományokkal, élelmiszer- és pénzküldeményekkel, amelyekből a magyar szülőknek is juttattak. Néhány héttel ezelőtt érkezett vissza Budapestre egy­ ilyen hollandiai gyermekcsoport s vele egy tizen­hároméves leányka. Sem útközben, sem idehaza senki­nek sem panaszkodott hollandiai nevelőszüleire, sőt a szomszédoknak, gyermekpajtásainak csak jót és szépet mesélt a hollandusokról és Hollandiáról, de főképen ne­velőszüleiről, akik néhány száz hollandi forintot is ad­tak útravalóul, ennivalón, ruhán és más ajándékon kí­vül a leánykának. Boldogan mesélte a kisleány, hogy hollandi nevelőszülői módfelett megkedvelték és nagyon kedvesek voltak hozzá. Határozott ígéretet tettek neki, hogy a jövő évben újból kiviszik magukhoz hosszabb időre, gondoskodnak neveltetéséről, sőt Budapestre is eljönnek közben és meglátogatják kedvencüket és a tényleges szülőket. A gyermek szüleit meghatotta az a szeretet, amely­­lyel a hollandi szülők gyermeküket körülvették, de kü­lönösen az a bőkezű gondoskodás, amelyet a nevelőszü­lők a kisleány iránt tanúsítottak. De ez a meghatottság igen múló természetű volt, mert a leányka apja gonosz fondorlattal, galád módon akart visszaélni a nevelőszü­lők jóságával és pokoli tervet kovácsolva, igyekezett őket megzsarolni. A leányka apja, ki egy fővárosi gyár alkalmazottja, levelet irt a hollandiai nevelőapának, melyben szemrehányást tesz neki, hogy leányával nem jól bánt, sőt a kis leányt teljesen tönkretette, mert a ser­­dületlen leánykával erkölcstelen módon visszaélt és azt megbecstelenítette. Vázolta levelében, hogy a kis leányka teljesen nyomorék lett, itthon hosszú kórházi kezelésnek kell alávetni és a kezelési költség teljesen felemészti ke­resetét és miután az itthoni orvosi vizsgálat is igazolta állításait, felszólította a nevelőapát, hogy haladéktalanul tegye jóvá hibáját és azonnal küldjön 50.000 hollandiai forintot a gyermek gyógyítására. A hollandiai nevelőapa, ki egy Utrecht melletti város tekintélyes és igen előkelő, dúsgazdag polgára, meglepetés­sel vette kézhez a levelet. Eleinte nem gondolt a zsaro­lásra, de miután az első ilyen felszólító levelet több is követte, teljes ártatlanságának tudatában érintkezésbe lé­pett az ottani magyar követséggel, továbbá a gyermek­nyaraltatási akció hollandiai vezetőségével és előadva a leveleket, az ügy teljes tisztázását kérte. Úgy az ottani követség, mint a nyaraltatási akció vezetősége nyomban érintkezésbe lépett a budapesti bizottsággal és a Gyermek­védő Liga vezetőségével, amely erélyes lépésre határozta el magát. A kis leányt a liga vezetősége berendelte és Hajnis dr. igazgató-főorvossal megvizsgáltatta. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a kis­leánynak semmi baja, a legjobb egészségnek örvend. Az orvosi vizsgálat ered­ményének birtokában a Gyermekvédő Liga vezetősége nyomban a rendőrséghez fordult, egyenesen Marinovich főkapitányhoz, hol előadta, hogy a további gyermek­nyaraltatási akciót látja veszélyeztetve az ilyen galád zsa­rolási tervek miatt és a legerélyesebb bűnvádi eljárás megindítását kérte az elvetemült apa ellen. A liga veze­tősége egyben értesítette a hollandiai nevelőapát is, hogy a felhozott vádak nem felelnek meg a valóságnak, és­­a legteljesebb elégtételt szolgáltatják részére. A főkapitányságon rögtön tisztában voltak azzal, hogy aljas zsarolási kísérlet történt, miért is a főkapitány meg­bízta Vogt József dr. rendőrkapitányt az ügy tisztázásá­val. A főkapitányságon a holnapi napon kihallgatják új­ból Hajnis dr. igazgató-főorvost, akit vidéki tartózkodá­sából a fővárosba kérettek. Az igazgató-főorvos kijelen­téseit jegyzőkönyvbe veszik és ennek megtörténte után nyomban a legradikálisabb eljárást teszik folyamatba zsa­rolás bűntette miatt az apa ellen, ki gyermeke nevelő­szüleinek jóságával visszaélve, ily galád módon akart va­gyonhoz jutni. A magyar korona jegyzése külföldön: Deviza Valuta Devt­i V­aluta Szapt 30 Szapt 30 Szent 30 rer.t 30 Zürich (10.000 K-ért nfiR _ l’rága(10.000Kert ~76 7T svájci tr.l........... U-Wj „seb KI............. 4*43 1 38 Bécs (100 K-ért nyj on nfi '■ewyork (10.001- « .» osztrák KI......... al-öu 5*1 K-ért dollárt.... °­ 13 Her“?11 K-ért 54, 5. Máris (10.000 K-ért millió márka)... 3 francia fr.U___ ~ zászábdlO.OOO K-ért __ _ Amsterdam (10.000 dinár) ............... K-ért holland Zrt — Balgrád (10 000 London (10.000 K-ért dinár)....... ~ K-ért sMUrk­).. .* —

Next