Az Ujság, 1924. november (22. évfolyam, 232-256. szám)

1924-11-01 / 232. szám

____ tak le a munkáspártra, ismét optimista lett és büszke és büszkeséggel néz azokra az eredmé­nyekre, amiket a munkásmozgalom ebben a ne­héz harcban elért. Mikor Cardiffból Londonba utazott, búcsúbe­szédében h­angoztatta, hogy sokszor a legjobb valamely pártra nézve az, ha vereséget szenved. A dolgok jelenlegi állapotában, azoknak a nagy követeléseknek láttára, amelyeket a kormányra kerülő párttal szemben támasztanak, csak annyit­­mondhat, hogy a tory-párt egyáltalában nem irrigylésreméltó. Pak­sból jelentik: Az összes politikai kérdések háttérbe szorulnak az angol politikai események előtt. A ma reggeli sajtó nem ír egyöntetűen a választások eredményeiről. A jobboldali lapok egy része Macdonald bu­kásától kedvező befolyást vár a francia köz­társaságra, a baloldali sajtó azonban azt hiszi, hogy a választási eredmény nem fogja külö­nösebben befolyásolni Franciaország poli­tikáját. A kormányhoz közelálló Quatidien azt írja, hogy a munkáspárti kormány bukása nem jött várat­lanul. A munkáskormány helyzetét semmiesetre sem szabad összehasonlítani a Herriot-kormány helyzetével, mert Herriet kormánya a parlament pártjainak többférfire támaszkodik, míg Amcdo­­nald csak a liberálisok segítségével tarthatta ma­gát kormányon. A Malin meg van győződve róla, hogy a kormányváltozás nagy szilárdságot fog hozni az angol politikában és a konzervatívok legalább tíz évig uralmán maradnak. Londonból jelentik: A kormányválság elinté­zésének két módja van. Vagy azonnal visszalép a kormány, vagy pedig a trónbeszéddel kapcso­latban megvárja, míg a parlament bizalmatlan­­sági indítványt fogad el ellene. A Macdonald kormány tagjai az utóbbi el­járás mellett vannak. Szükségesnek tartják ugyanis, hogy még a jelenlegi kormány tisz­tázza a Zinovjev-féle ügyet. Holnap, szombaton tesz a döntő minisztertanács. Ha a minisztertanács úgy határoz, hogy a kor­­m­ány egyelőre hivatalban marad, akkor Mac­­d­onald november végéig tovább vezeti az ügye­ket. A parlament november 18-án ül össze és az első héten elnökválasztással fog foglalkozni. 22-én kerül sor a trónbeszédre és ezzel kapcso­latban a kormány nyilatkozatára. Az efelett meg­induló vita valószínűleg két-három napig eltart és a szavazásra csak azután kerül sor, amikor a liberálisok a konzervatívakkal együtt a munkás­párt ellen fognak szavazni. A liberálisok nagyon el vannak keseredve, amiatt, hogy a munkáspárt ellenük küzdött és így romlásukat elősegítette. Anglia kompromittilta magát. London, október 31- (Az Újság külön tu­­d­ósítójától.) A konzervatívok a választási harc alatt főképen azzal érveltek, hogy ha Macdo­­nald lesz Anglia vezére, akkor a birodalmat a bolsevizmus veszélye fenyegeti. A kommu­nizmust az inkvizícióhoz hasonlították, amely egyetlen merev, békülést, körültekintést nem­ ismerő elvért kínoz, gyilkol, rombol. Macdonaldot angol Kerenszkynek nevez­ték el, hogy a miniszterelnök helyzetét történelmi áttekintés kientében megvilá­gítsák. Hivatkoztak arra is, hogy az Egyesült­ Álla­mok példája szerint kell cselekedni. Az asszo­nyok lelkét idomító külön propaganda pedig egyéb pontozatokat állapított meg. 1. Ha liberális jelöltre szavaznál — néhány hónap múlva új választások lesznek. 2. Ha szocialistára szavazol, az a káoszt, osztályharcot, a szólásszabadság végét jelenti. 3. Gyakorlati utasítások: Korán szavazza­tok, bevásárlás előtt, akkor nem kerültök még tolongásba. Ne várjatok a szavazással mig ura­tok hazaérkezik. Ne tartsátok házi dolgaitokat előbbrevalónak mint a szavazást. Ne higyjé­­tek, hogy a ti szavazatotokra nincs szükség, mert az az ellenség győzelmét jelentheti., A korteskedéssel sokkal kevesebb ered­ményt értek el, mint vártak. Ez a rendszer nem vált be, mert az angol választó nem szereti, ha kérdez­getik, tehát magánügyeibe beavatkoznak. Az angol köznevelés e vívmánya tehát lehetet­lenné tette a mosolygó és etikettérzésükben sértett angol állampolgárokhoz való férkőzést. Az újságok, a marconiphonok és a rádiók nyerték meg a csatákat. Jellemző volt az is, hogy a nevelésügy mint elsőrangú ütőkártya szerepelt a konzer­vatív agitációban. Az angol közönség mélységesen elítéli a választások formátlanságait. A közvélemény szerint a „parlamentek anyja“ elvesztette tekin­télyét a világ előtt. A megzavart meetingek, a hölgyszónokok sér­tegetése, a macskazene eddig példátlanul álló, hallatlan események az angolok történetében és csak az orosz befolyásnak tulajdoníthat­ják, hogy sorra kerülhettek Angliában is. De a győzelem mégis a konzervatívoké és most már egyre derűsebb, mondhatnók in­­gább a kommunisták elleni hangulat. Mit­­nem védekezésen, hanem végleges leigázáson van a hangsúly. Nagyvárad, október 30. ... A magyar ősz hanyatló napjának sár­arany sugarai glóriát fonnak a téli álom elé, ásítozó Nagyszalonta házaira, poros utaira, a város peremére, amely az Alföld végtelensé­gével ölelkezik. Szombat délutáni csendes idil, készülődés a vasárnapra. Ezt az örökösen szunyókáló paraszti vá­rostestet üstökénél fogva kegyetlenül megrázta a világtörténelem, de úgy látszik, a kis hajdú­­fészek aludni akar ... A görög bölcs szerint minden folyik ... Mintha Szalonta kivétel volna. Itt minden áll­ isitó, lusta közönyét fel nem adja és az, ami­ben a kisváros örök arcát látják: a vendéglő szombat esti kvaterkáló törzsasztala,­­ szin­tén a régi. Egészségi és kicsattanó, piros arcú, szorám­ósan kedélyes, civisek (valami átmenet­féle ez itt a kisgazda és a polgár közt) azok, akik tíz évvel, húsz évvel és harminc évvel ezelőtt is itt ülte­k. Csak az asztalfőn ül más: most Greavu főszolgabíró, Fildan főjegyző, meg a kedélyes granicsár . . . Idegen, aki jöttem, gyanútlanul néznek rám, nem zavarom őket. Mogyorós Gergely temetkezési vállalkozót kerestem. Ellmann Lajos, a vendéglős elhívja a notabilitások asztalától Mogyorós uramat. Letelepszünk és Mogyorós Gergely, aki már tudja, mi az, ami érdekel, beszélni kezd, kicsit pathetikus öreg kálvinista papos hangon. Már első szavaiból kiérződik a tiszta nyiltszivü, nyilteszű magyar ember. HIBK« latrán rónáéi. . . . Hát ott kezdem, hogy hat esztendővel ezelőtt, pontosan 1918 október 31-én délelőtt levelet kaptam Budapestről, a boldogult ke­gyelmes úrtől. Az állott benne: Igen Tisztelt Mogyorós úr, értesítem, hogy özvegy Nagy Ferencné, szül. Nagy Terézia, egykori nevelőm felesége itt Buda­pesten elhalálozott, holttestét egy pesti te­metkezési intézet leszállítja Szalontára, le­gyen olyan jó Mogyorós úr, november 2-án várja a halottasvagont a szalontai állomá­son, vigye ki a koporsót Gesztre és temesse el özvegy Nagy Ferencnét férje mellé. Kiváló tisztelettel Tisza István, Magyaros Gergely kis szünetet tart, az­után megindultan folytatja: , — Nagy Ferenc, a kegyelmes úr gyerek­kori nevelője, fiatalon meghalt, Geszten te­mettük el. Az özvegyről, meg kisleányáról, Nagy Ferikéről a kegyelmes úr gondoskodott egy életen keresztül. Nagy Ferike mostaná­ban ment férjhez, nem is tudom már, miféle pesti úr vette feleségül . . . Szóval hat itt ne­kem a kegyelmes úr. Egyidőben jött levél a pesti temetkezési vállalkozótól, Kigyó­ utca 5. szám a­lól. Elküldték a halottaslevelet is... Az elbeszélés itt pár percre megakad, amíg Mogyorós Gergely előkeresgél a kabátja zse­béből egy kék borítékot és két írást szedeget ki belőle. Az egyik a budapesti Entreprise le­vele: özvegy Nagy Ferenc Jené holttestét avi­­zálja. A másik papiros öz­gy Nagy Ferencné halotti bizonyítványa. — Mondtam, ugy­e, — emlékezik tovább az öreg úr — hogy október 31-én délelőtt kap­tam meg a kegyelmes úr, meg a temetkezési vállalat levelét. Tudomásom szerint aznap dél­után fél kettőkor ölték meg a kegyelmes urat ... ... Csend. Jó sokáig hallgatunk mind a ketten. Majd újra szóhoz jut: Egy helyett két koporsó. * — Október 31-én este hallottam a hírt, hogy a kegyelmes urat meggyilkolták. Más­nap, november elsején, este 9 óra 15 perckor táviratot kaptam Pestről, hogy özvegy Nagy Ferencné holttestével együtt, november 2-án érkezik a kegyelmes úr földi porsátora is, le­gyek hát elkészülve fogadásukra. Másnap kint is voltam, két gyászkocsival a vasútnál, de nem jött semmi, senki. Harmadnap megint csak hiába jártam. Hej, zavaros világ volt akkor! November 4-én hajnalban újra kimen­tem az állomásra. Ott már azzal fogadott Ba­laton Károly állomásfőnök úr meg Braun Vilmos úr, a forgalmi hivatalnok, hogy Kötegyán állomásáról jelezték a csabai sze­mélyvonatat, azon meg a két koporsót, amit várok. Ötödmagammal vártam, Kiss Ferenc nevű segédem, meg három munkásom volt ott. Kijött a vasútra Kálmán gróf meg Csa­­nády Jenő főszolgabíró úr is. Hét óra előtt néhány perc lehetett, amikor a csabai sze­mélyvonat bejött, a régére egy miniszteri sza­lonkocsi volt kapcsolva. Abban hozták a két koporsót. .. Mogyorós Gergely hangja kicsit fátyolos lett. Nem is beszél jó ideig, csak a zsebeiben" keresgél, aztán kihúz egy borítékot, abból meg két ív papírt és szótlanul elém teszi. Két vas­úti szállítólevél. Budapest — Keleti pályaud­varon, 1918 november 2-án állították ki mind a kettőt Írógépen. Az egyiken, a sablonrova­tokban ez áll: Feladó: Entreprise des Pompes Funebres Budapest, Kigyó­ utca 5. Egy láda. Hulla. Átvevő: Mogyorós Gergely. Első nagy­szalontai temetkezési vállalata, Nagy­­szalonta. Megfelelő helyen a szalontai ál­lomás pecsétje: Érkezett Nagyszalonta, 1918 november 04.10. A másik fuvarlevél történelmi dokumen­tum. Feladó: Baschmann és Kahan temetkezési vállalat Budapest, Baross-tér 3. Egy láda. Hulla. Átvevő: Gróf Tisza Istvánná, Nagy­szalonta. Érkezett: Nagyszalonta 1918 no­vember 04.10. Szamara menet. — A szalonkocsit lekapcsolták, — foly­tatja Mogyorós Gergely — a vonat elindult, tovább ment Nagyvárad felé. Mi meg itten tanakodtunk s már le is akartuk szedni a koporsókat, amikor Csanády főszolgabíró úr is, meg én is meggondoltuk, hogy bizony eb­ben a felfordult világban a feldühödt nép még valami bajt talál csinálni. Úgy fordítottunk hát rajta, hogy nem szedtük le a koporsókat, hanem vagy két órával később egy másik vo­nathoz kapcsoltattuk a szalonkocsit és el­vitettük Cséffára. A két gyászkocsi már előbb odament­. Cséffán azután megláttam, hogy kik jöttek a szalonkocsiban. Először a kegyelmes asszony szállt ki belőle, utána Nagy Ferike. Nem vártak semmit, nem szóltak senkihez, csak beültek egy csukott fogatba, aztán el­hajtottak Gesztre. Utánuk a többiek. Én meg Kiss Ferenc­ üzletvezetőmmel, meg a három munkásommal egy-kettőre levettem a kopor­sókat, az első gyászkocsira felraktam a ke­gyelmes űrét, a másodikra meg özvegy Nagy Ferencnéét, aztán elindultunk Gesztre. Bizony, nem volt az gyászmenet. Vágtában hajtot­tunk, mert kegyetlenül szakadt az eső, po­csék novemberi nap volt... Temetik Tiszát. — Persze, a kegyelmes úr temetése felöl érdeklődik? Hát azt még aznap, már mint november 4-én délután 3 órakor megcsinál­tuk. A hármas koporsót, amiben a holttestet Buda­pestről ideküld­ték, a kastélyban ravata­lozták fel­. Temérdek virág volt a ravatalon, Pestről is sokat küldtek, özönsok őszi­rózsát . .. ... Hogy milyen volt a gyászszertartás? Bizony nem olyan, amilyen Tisza István éle­téhez illett volna. De nem is mertünk semmit sem csinálni, nem olyan világ volt. Hiszen a fiatal István gróf gyerekeit a Bölönyi­­kastélyba kellett vinni Szilasra, mert a cső­cselék ki akarta irtani őket. — Hogy kik voltak a temetésen? Pestről is, a környékről is jöttek urak. A família majd mind ott volt, azután Balogh Jenő igazságügyminiszterre, Csanády főszolgabíró úrra, Töpler György in­tézőre emlékszem hirtelenében. Bizony a pesti urakat nem igen ismertem ... ... Szabó István geszti tiszteletes prédi­kált a ravatalnál. Nagyon nyíltan beszélt, még féltettük is azt az embert, hogy szétszedi a csőcselék, ha kitudódik a nagyvilágban, hogy, mi mindent mondott el Tisza István grófnak a koporsójánál . .. — A kegyelmes asszony az egész gyász­­szertartás alatt úgy ült a koporsó mellett, ma­gas karosszékben, mint valami élő halott vagy­ valami szobor. Nem tudott szólni, sírni sem tudott, csak ült, mereven nézett maga elébe, mintha nem is ezen a földön lenne. Féltettük is, hogy megszakad a szíve abba a rettenetes bánatába. A fiatal István gróf meg napok óta beteges volt már akkor, megkapta a spanyolt, aztán 41 fokos lázzal hozták le a betegszobá­ból a ravatal mellé. Be volt bugyolálva min­denféle kendőkbe, de szólni már ő sem tudott. — Estefelé járt az idő, amikor a kopor­sót levittük a kriptába, ahol a kegyelmes úr édesapjának, az öreg Kálmán grófnak a holt­teste nyugoszik. Ma sincs még befalazva, nyit­va van a sir, ahogy akkor hagyták. A fiatal­ gróf halála. ... Másnap, 5-én délelőtt eltemettük özv. Nagy Ferencnét. Erre a temetésre már el sem jöhetett a kegyelmes asszony, mert a fiatal István gróf nagyon rosszul volt. Én azután az embereimmel mindent összepakoltam, hazajöttem Szalontára. Három nap múlva, november 8-án, üzennek értem Gesztről: Menjek ki az emberekkel, mert meghajt a fiatal István gróf, el kell temetni. Ahogy ki­jutok Gesztre, a kegyelmes asszony elé visz­nek. — Látja, látja Mogyorós úr — mondja a kegyelmes asszony — mit meg nem érek még én! Van-e még több hátra? — Akkor nagyon keservesen sirt, neken­ is rettenetesen sajgott a szivem, de hát ki­számíthatatlan az isteni gondviselés, a bol­dogult kegyelmes urnak is mindig ez volt a hitvallása. Felravataloztam hát a fiatal gró­fot is, aztán gyorsan, kevés gyászszertartással eltemettük. Nagyon, nagyon bánatosan sírt a kegyelmes asszony ... ... Egy hónap múltán hivatott Töpler in­téző úr. Azt mondja: Állítsa össze Mogyorós úr a számlát, mindenért. Egy-kettőre kész voltam a számadással, azonnal ki is fizette az intéző úr a 14.000 koronát, amit kértem. Na­gyon sok pénz volt az akkor. Ma 150.000 lej­ből sem telnék ki. Még külön megmondta Töp­ler úr, hogy az egész család meg van elégedve a munkámmal, szép temetést rendeztem. Pesti urak­ is kérdezték, hogy ki csinálja a temetést, aztán Töpler úr megmondta, hogy bizony Mo­gyorós Gergely. De ráértem volna ezzel a munkával . t_.* ... Mogyorós Gergely uram csendesen bí­belődött tajtékpipájával, amely csak nem akart szeleim. Későre járt már az idő. ... É­j­­­fél van, amikor kifelé üget a szalontai fiákke­­­res izmos két derese az állomásra. — Merre van Geszt? — kérdem a kocsis­- tól. Csodálkozva néz rám, hogy nem tudo­m aztán megemeli ostorát egy irányba: — Arra ii! Nézek arra, amerre a kocsis mutatott. Rég elfelejtett verssorok jutnak eszembe: „Semmi sem oly csendes, mint sirlakod a rideg éj­ben .. Az Alföld síkjára pedig szelíden ráborul a csillagos ég és a sárguló akácok enyhén bólint­­gatnak a föld felé. A négy tragédia után. Mogyorós Gergely elmondja, hogyan temették hat év előtt Tisza Istvánt? Van még több hátra? — kérdi a kegyelmes asszony. — Alkalmi tudósítónktól. - ♦AZ ÚJSÁG* SZOMBAT, 1924 NOVEMBER 1 ERDŐS IVÁN. Rém diktátor, hanem csak előadó lesz a főváros pénzügyi szakértője. Ma délután minisztertanácsot tartottak, ame­lyen a folyó ügyeken kívül a fővárosi pénzügyi szakértő kirendelésének ügye is szóba került. A minisztertanács elvileg hozzájárult a pénzügyi szakértő kirendeléséhez. Személyére vonatkozóan még nem történt döntés. A pénzügyi szakértő ki­rendelése ügyében beszéltünk Ripka Ferenc kor­mánybiztossal, aki így nyilatkozott: — A kormány a legnagyobb megértéssel ho­norálta álláspontomat. Azt hiszem, ennek megfe­lelően hoztak ma döntést. Az a lényeges, hogy a pénzügyi ellenőrzés az autonómia sérelme nél­kül oldható meg s ebbeli előterjesztéseimet úgy a miniszterelnök, mint a belügyminiszter és a pénz­ügyminiszter is magáévá tette. Kimondották, hogy egyelőre nem alkalmazzák az 1924. évi VII. tc. 4. pontját, hanem az ellenőrzést a főpolgármesteri hatáskörben működő kormánybiztos teljes szigor­ral fogja érvényesíteni. Ennek a hatékonyabb végrehajthatása céljából a kormány pénzügyi szakértőt delegál, aki mint a kormánybiztos elő­adója működik. A szakértő köteles havonta jelentést tenni a főpolgármesternek, aki a kormánynak tesz vi­szont jelentést. A szakértő hatásköre kiterjed az egész városi gazdálkodás ellenőrzésére, ideértve azokat a városi közérdekű vállalatokat, amelyek külön jogalanyt alkotnak, így a villamosvasuta­­kat, valamint a Takarék- és Vásárpénztárt is. Ezenkívül felhatalmazást nyer a kormánybiztos, illetve a pénzügyi szakértő arra, hogy az összes üzemek ellenőrzését a külön részvénytársasági alapon működő üzemekkel együtt egy e célra alakítandó szakbizottság által sürgősen foganato­sítsa. Ez rövidesen megtörténik. A bizottság első­rendű hazai és külföldi szakértőkből fog állani. A pénzügyi szakértő kinevezése rövidesen vár­ható. Ezzel a megoldással sikerült azt a súlyos sérelmet eliminálni, amelyet az autonómia hívei a pénzügyi szakértővel kapcsolatban hangoztattak. Önként mondott bácsit a soproni főiskolának az egyik zsidóvallósű hallgató. Sopron, október 31. (Az Újság tudósítójá­nak telefonjelentése.) A főiskolai hallgató­ság tegnap este gyűlést tartott, amelyen kimondották, hogy nem tesznek eleget a mi­nisztertanácsi határozatnak, illetve a kötelező nyilatkozatot nem írják alá. A gyűlés hatá­rozata alapján az ifjúsági kör elnökségének fel kellett keresnie a két zsidó hallgatót, de csak az egyiket, Genárd Zsigmondot találták meg, akit az ifjúság nevében felkért arra, hogy hagyja el a soproni főiskolát és lássa be, hogy csak távozása állítja helyre a régi rendet, ha pedig ennek nem tenne eleget, megmarad- Tinto Jinnnichi clhntfirn-f’r'ml' Genárd Zsigmond kijelentette, hogy a vá­ros és az ország békéjének megóvása céljá­ból hajlandó eltávozni az iskoláról és erre sza­vát is adta. Az ifjúság megbízottai ezután a főiskola rektorát keresték fel, kinek előadták a hozott határozatot, hogy nem hajlandók aláírni semmiféle nyilatkozatot és kérelmez­ték, hogy a rektor tekintsen el a retorzióktól, amely esetben hajlandók volnának hétfőn megjelenni az iskolai előadásokon. A főisko­lai rektor válaszában közölte, hogy saját ha­táskörében nem tehet mást, mint a miniszté­rium jóváhagyásától feltételezetten egyszerűen tudomásul veszi az ifjúság határozatait s erről

Next