Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-04 / 3. szám
16*AZ ÚJSÁG ♦ VASÁRNAP, 1925 JANUÁR 4 A HÉT írja A. L. Az év története. Az Újság már közölte kronologikus sorrendben az év történetét. Az 1924-ik év momentuozusabb eseményeit. Most pedig itt közöljük az év furcsább eseményei közül a legfurcsábbakat: — Két úr fontos és sürgős ügyben keresi Gömbös Gyula fajvédő, ellenzéki vezér urat. Órákig várakoznak reá a fajvédő klubban, tűvé teszik az egész várost, mindenütt keresik. Csak éppen az nem jut az eszükbe, hogy Bethlen István gróf miniszterelnöknél keressék. — Sylveszter éjjelén egy szolid nyárspolgár berúgott és elolvasván a lapokból, hogy Rakovszky belügyminiszter a községi választások bizottsága tagjaivá nagyobbára Wolff pártiakat nevezett ki, lelkesültségében azt kiáltotta: Apja fia, Smith Jeremiás az ország szanálása érdekében a többtermelést sürgette. Nem volt lehetséges a tavaszi szárazság miatt. De őszkor megindult az aranycső és akkor főtanácsosokból túltermelés következett be. — Az igazságügyi orvosi tanács X. Y. kereskedő elmebeli állatsorának megvizsgálását rendelte el, mert a házbéremelést az előre nem látható kiadások rubrikájában könyvelte el. — Az öreg Tihany is megbolondult. Amikor a turisták beléje ordították, Förstert ő azt ordította vissza: Schultzer — Egy hites bécsi művész-család nem értett egyet Eugén D'Albert zongoraművész Beethoven és Bach értelmezésével. Ellenben lelkesült örömmel fogadta őt, mint kérőt, ötödik háztűznézése alkalmából. Tessék: itt a plattform. Csillapítható fájdalommal észleljük, hogy az egységes párt és az ellenzék a „haragszom rád‘‘ című társasjátékot játsza az ünnepek alatt. Ok: az új házszabály. Az ellenzék azt mondja: Inkább a passzív rezisztencia, mint hogy az óra percmutatójára figyelve beszéljünk. Tisztelettel ajánlunk egy béke-plattformot. Az expedienst megadta hozzá felejthetetlen kortársunk Deutsch Willy, a kitűnő zongoraművész, aki séta közben a vele csevegő barátainak azt szokta mondani: — Várjatok meg itt a kapuban vagy öt percig, csak felszaladok az emeletre egy zongoraórát adni. Ezen az alapon egy verzátus nemzetgyűlési elnökkel a mellényzsebben kitűnően meg lehet kötni a békét az ellenzékkel. A tíz perc helyett egy órai beszélő időt kell engedélyezni. Az ügyes elnök aztán — á la Deutsch Willy — az egész órából öt percet csinál a városi órák metódusa szerint javított óramutató segítségével. Végre mégis csak a forma a lényeg. A papíron meg lesz az egy órai beszélő idő. Az ellenzék ezt a béke kedvéért elfogadhatja. Hiszen Wolff Károly úr példája igazolja, hogy öt perc alatt — még ha semmit sem mond is, — de beszélni sokat lehet. Chopin Minuten-Walter-ját megfelelő technikával egy perc alatt lehet eljátszani. És egy Chopin- Walter igazán legalább is olyan szép, mint egy sokorópátkai interpelláció. *u Evés közben jön meg az étvágy a filoszemitizmusra. Intranzigens, fajvédő lapból ollózuk ki a következő hírt: Teljesen valótlan az a hír, hogy az ébredő egyesület brriketjén kormányzósértő kijelentés történt. Az illető képviselő pohár köszöntőjében csupán annyit mondott: Nem elég érzelmileg velünk lenni, de ezt tettekkel is kell bizonyítani. Egyébről szó sem esett. Kihallgatták a kiszolgáló pincéreket is — köztük a zsidó pincéreket is —, de egy sem akadt, aki valami terhelő vallomást tett volna. Ebben az eseményben csupán annyi az érdekes, hogy az ébredő egyesület banketján zsidó pincérek is szervíroznak. Tehát a holtpontra jutott nyomozásból közöljük a következő indiszkréciót: A nyomozó. Mondja csak Jacques pincér, magának, mint zsidónak volt annyi bátorsága, hogy ezdíjja és ezer ébredő között éjjel kiszolgáljon és védtelenül önmagát kiszolgáltassa a veszedelemnek? A pincér. Kérem, bizalom bizalmat szül. Ha ők nem féltek attól, hogy levesükbe ciánkálit szórok, akkor én sem félek attól, hogy tálalás közben igazoltatnak. Nem olyan gusztusos ez étkezés közben. A nyomozó. Milyen egy ébredő bankot elhelyezkedés szempontjából? A pincér. Ugyanolyan, mint a legtöbb más vendéglős. Van egyszerűbb, olcsóbb menü. Ez a vörösterítékes asztal, aztán az elegánsabb: a fehérterítékes. De az Isten sok ébredőnek felvitte a dolgát. Akik még 1918-ban és 1919-ben a vörös teríték mellett hangoskodtak, ma a fehér terítéknél terpeszkednek. A nyomozó: És minő a menüjük? A pinér: Kétféle leves van. Fehér és barna leves. A fehér levest erőlevesnek (& la militarizmus) írjuk be az étlapba. A nyomozó: És az ébredő urak melyik levest rendelik inkább? A pincér: Túlnyomó többségük a fehér erőlevest rendeli. A barnát, a hamis levest alig kéri valaki. Az erőlevest népszerűen, fehérterrorlevesnek is írjuk az étlapba. Ezért van olyan nagy fórja. A nyomozó: És a toasztokat mikor kezdik meg? A pincér: Mint egyéb banketten. A sült tálalása után. A nyomozó: És mi a kedvenc sültjük? A pincér: A szíriai kappan. De nem tudják jól kimondani. A szájuk úgy van dedresszírozva, hogy folyton szíriai kappant rendelnek. A nyomozó: És most térjünk át a lényegre. A gyanúsított nemzetgyűlési képviselő mondott-e toasztjában olyasvalamit, ami a kormányzósértés bűntettének alkatelemeit magában foglalná? A pincér: Ilyesmit nem vettem észre. Én csupán azt észleltem, hogy a gyanúsított képviselő úr valakinek az egészségére ürítette a poharát. De később aztán olyan gyakran ürítette a poharát, hogy azt már ellenőrizni nem is lehetett volna, hogy közben szól-e, avagy nem szól-e valamit? A nyomozó: Egyénileg önnel szemben a banketten hogyan viselkedtek. A pincér: Ha a töpörtős-túrós csusza igen ízletes volt és pláne, ha az adag mennyisége is bőséges volt, akkor azt mondták, hogy én egy kivétel vagyok az idegen nemzetiség között. A nyomozó: Meddig tartott a bankér? A pincér: Hajnalban ébredtünk. A nyomozó: Mi az, hogy ébredtünk? Maga is ébredő? A pincér: Igenis, kérem. Éjfélkor egy Méhély nevű öreg profeszor úr kezdett beszélni valamibiológiáról és a vér átütő erejéről. Attól — val- Hajnali négy órakor abbahagyta és akkor —láskülönbség nélkül — mindnyájan elaludtunk, valláskülönbség nélkül — mindnyájan felébredtünk. tt forgalom felszabadítása és a gyáripari termelés. Drágaság, irracionális gazsdálkodás és bizonytalanság az egész vonalon. Gyáripari körök a vámtarifa életbeléptetését még mindig átmeneti helyzetnek tekintik. Sem a termelés, sem a fogyasztás nem rendezkedett be véglegesen azokra a viszonyokra, amelyeket a vámvédelemnek az új tarifában biztosított mértéke jelent. Addig, amíg egyik szomszédunkkal — mondjuk Csehországgal — meg nem kötjük a kereskedelmi szerződést, a forgalom felszabadítása az ipari termelés szempontjából teljes bizonytalanságot jelent. Csak az első szerződés megkötése után tudunk számot vetni azzal, hogy az új vámtarifa mennyire véd, illetve az autonóm vámtételek a kereskedelmi szerződéseken keresztül hogyan alakulnak át a gyakorlatban s nem kerül-e sor az ipari érdekek feláldozására a mezőgazdasági érdekekkel szemben. Ipari körök felfogása szerint a behozatal lényeges emelkedésére nem lehet számítani. Az utolsó hónapokban a kötött forgalom már csak fikció volt, mert az egyes külforgalmi bizottságok, amelyek az export-import ügyeket intézték, olyan kontingensekkel dolgoztak, amelyek mellett igazi tilalomról alig lehetett szó. Egyedüli kivétel ez alól a gépipari külkereskedelmi bizottság volt. Valószínű, hogy a felszabadítást követő hónapban behozatalunk emelkedni fog, utána azonban — mint azt a részleges felszabadítások alkalmával tapasztaltuk — visszaesés következik be. A behozatal lényeges emelkedésére nemcsak azért nem lehet számítani, mert a korlátlan importnak magas vámok állják az útját, hanem azért sem, mert a rossz termés és az általános pangás miatt a belső fogyasztás megcsappant és így a belföldi piac csökkent felvevőképessége maga állít korlátot a külföldi áruk tömeges beözönlése elé. Gazdasági köreink egyébként megütközéssel látták, hogy a kormány csak olyan árucikkek vámját mérsékelte, amelyekben ipari termelésünk hosszú idő óta pang, míg a termelés és fogyasztás szempontjából egyaránt fontos árucikkek vámjának mérsékléséről csak a küszöbön álló gazdasági tárgyalások alkalmával lehet szó. Így tehát ezek az iparágak a cseh szerződés életbeléptetéséig — amire csak ez év őszén kerülhet sor — a vámvédelemnek azt a túlzott mértékét élvezik, amit nem kértek s amire nem is számítottak. Ez a körülmény legkevésbé sem alkalmas arra, hogy elősegítse a gyárak racionális gazdálkodását és gátat vessen a drágaság további fokozódása elé. SS gépipar a Sietl 56 órás munkaütót szeretné visszaállítani. A magyar gépipar jelentése az üzemredukcióról. — A termelést hátráltatja a drága étel is. — A kereskedelmi szerződésektől várják a termelés fokozását. — A gépipar a kedvezőtlen viszonyok dacára az elmúlt hat év alatt óriási fejlődést mutat. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete most adta ki az elmúlt 1924. évről szóló jelentését, amelyben beszámol a vasipar aktuális problémáiról, a munkásügyekről, az ipari hitel, az ipari devizák, a külkereskedelem, a vámtarifa, a vasúti szállítási tarifa és egyéb kérdésekről. Az elmúlt 1924. év a jelentés szerint nem volt kielégítő, amit a legjobban az bizonyít, hogy az 1923 novemberben a vasiparban foglalkoztatott 50.284 munkással szemben 1924. év augusztusában a munkáslétszám már csak 40.837, vagyis a visszafejlődés 18,79%. Ezek a számadatok azonban nem mutatják a ■jelenlegi redukció hű tükrét, mert a gyárak nemcsak jól felfogott üzleti érdekből, hanem hogy megmaradt munkásaik életlehetőségét biztosítsák, nemcsak munkáselbocsátással, hanem a munkaidő csökkentésével is redukálták üzemeiket. Vannak gyárak, amelyek ma csak öt napot, vannak, amelyek csak négy napot, sőt vannak egyesek, amelyek már csak három napot dolgoznak. A jelentés beszámol ezután az elmúlt év sztrájkmozgalmairól és arra a konklúzióra jut, hogy a 48 órai munkaidővel nem fogják a hazai gyárak a versenyt megállni a külfölddel szemben, különösen, ha kedvezőbb termelési viszonyokkal és 48 óránál többet dolgozó versenytársakkal kell megküzdenie. Meg kell tehát majd barátkozni munkásoldalon is azzal a gondolattal hogy nyáron legalább 56 órát kell hetenként dolgozni. Az ipari hitelről szólva, míg a békében a gyáripari vállalatok körülbelül 6%-os hitelt élveztek, ezzel szemben az elmúlt esztendőben a 70%-os hitel — kamatokat és költségeket beleszámítva — általános volt. Ezt a hitelt — mihelyt a korona stabilizálódott — a gyáripari termelés nem bírta el. Ugyanekkor a nyugati gyáripar — beleértve Ausztriát és Csehországot — a 2%-os hitelt is sokalja. Az elmúlt hónapok során ugyan lépésről-lépésre csökkentek a hitel költségei, de ma még mindig 30—40% között mozognak, így még mindig elviselhetetlenül súlyosak a termelésre. A drága hitelek főleg az ipar versenyképességét teszik próbára, éppen ezért minden tényezőnek össze kell fogni a hitel olcsóbbítására. Az ipar devizaellátásának nehézségeit ismerteti ezután a jelentés. A gyárak általában két okból voltak kénytelenek az üzletkötéstől tartózkodni. Az egyik az volt, hogy nem rendelkeztek a külföldi nyersanyagok megvásárlására szükséges devizákkal; a másik pedig az, hogy az exportból befolyó devizákat 30 százalékkal alacsonyabban kellett beszolgáltatniuk, mert ebben az időben ilyen különbözet is mutatkozott a hivatalos és a korona tényleges külföldi értékelésének megfelelő derivaárfolyamok között. Az ipar nagy örömére szolgál az, hogy a szanálás terén eljutottunk a Devizaközpont intézményének leépítésére. A külkereskedelmi forgalom az elmúlt évben a kivitel fokozás felszabadításának jegyében folyt le. 1924-es év a szanálással kapcsolatban meghozta az első felszabadításokat is a behozatali forgalomban. Az iparnak nincsen súlyosabb kifogása az ellen, ha a kormány az új autonóm magyar vámtarifa tételeinek életbeléptetésével egyidejűleg a forgalmat szabaddá teszi. De általános kereskedelempolitikai szempontokból kifogásolni lehet azt, ha egyoldalúan olyan cikkek behozatalát szabadítja fel a kormány, amikor ugyanazon fajtájú magyar gyártmányú cikkeknek a külföld országaiba való szabad bevitelére nincsen semmi biztosíték. Ilyen intézkedés volt például 1924 közepén a patkószegek behozatalának felszabadítása. A magyar vas- és gépipar az egészséges viszonyok kialakulását csak a kereskedelmi szerződések megkötésétől reméli. A magyar-jugoszláv kereskedelmi szerződés megkötése a legtöbb kedvezmény elvének alapján éreztetni fogja hatását. Ez annál örvendetesebb, mert a magyar vas- és gépiparnak Jugoszlávia ma még fontosabb piaca, mint volt a békében. Jelentékeny exportterületnek tekinthető különösen elektromos ipari termékekben és a gépipar finomabb gyártmányaiban Lengyelország is. Érdekesen növekvő vásárló szerepét játssza Magyarországgal szemben — mondja a jelentés — Spanyolország és Olaszország is. A vámtarifa-fejezetben az évkönyv arra a megállapításra jut, hogy a magyar gépipar a nyersanyagbeszerzés szempontjából önhibáján kívül olyan kedvezőtlen helyzetbe került, hogy az álammal szemben a védővámok tekintetében jognál támaszthat fokozottabb igényt. Másfelől tekintetbe kell venni azt is, hogy a gépipar helyzete a gyártmányok elhelyezése szempontjából is válságos lett. Megszűntek azok az állami szükségletek, amelyek összefüggésben voltak Magyarországnak, mint egy világhatalom részének beruházási pro MULATSÁGOK. -1- CharitébáL A Charité-poliklinika orvosi kara létesítendő kórháza javára január 31-én a Gellért-szállóban rendezi ezidei bálját, mely a farsang kimagasló eseményének ígérkezik. A rendezőség állandó permanenciában van, hogy a meghívókat írásbeli vagy telefonkérésre az érdeklődők címére eljuttathassa. (VI., Csengeryutca 69. Telefon 5—49.) + A Bölcsészbál közönségének a legragyogóbb meglepetésekben lesz része a február 4-én a Gellért-szálló összes termeiben tartandó Bölcsészbálon. A rendezőbizottság karöltve a többi ifjúsági bálok rendezőivel, a legnagyobb agilitással dolgozik azon, hogy az évek óta szünetelő Bölcsészből a legteljesebb sikert arassa. Meghívók iránti kéréseket naponként délelőtt 12-től 1-ig intéz el a bálbizottság a Bölcsésztanhallgatók Segítő Egyesülete helyiségében (Vill., Múzeum-körút 6—8. II. udvar).A Közgazdász-bál, mint az idei farsang szezonnyitó bálja, kedden, e hórikán lesz a fővárosi Vigadó összes termeiben. A rendezőbizottság már a mai nap átköltözött új irodájába, a Hungária-szállóba, ahol vasárnap, hétfőn és kedden reggel 9 órától este 8 óráig található. A biztottság ezúton kéri fel a bálon megjelenni szándékozókat, hogy a helyszínei való torlódás elkerülése végett jegyeiket már most váltsák ki. A bizottság pontos megjelenést kér, mert a védnökök és háziasszonyok ünnepélyes fogadtatása és bevonulása alatt a vendégek felvonulása szünetel. + Estélyi és táncruhák Holzer divatházában, IV., Kossuth Lajos utca 9. gramotjéval: a hadsereg, a haditengerészet, a hajózás, a posta- és távirdaigazgatás, a vasút, a szárazföldi és vízi úthálózat szükségleteivel. Máról-holnapra elvesztettük legjobb fogyasztói piacunkat, a Bácskát, Bánátot, Felső- és Kelet- Magyarországot és Erdélyt. Ilyen körülményeik között a gépiparnak új cikkek és gyártmányok után kellett néznie, így kezdték meg gyáraink a lőszer, fegyver, tábori konyha gyártása helyett az ekék, általában mindenféle mezőgazdasági gépek, vadász-, puskák, konyhafelszerelési és háztartási cikkek gyártását. A haladás ezen a téren az elmúlt hat év alatt valósággal bámulatos. A jelentés szerint éppen a nemzeti munkavédelem szempontjából fájdalmasak azok a támadások, amelyek a vámtarifát és annak egyes tételeit eddig a kereskedelem és gazdaközönség részéről érték. Azok, akik szabadkereskedelmi jelszavak mellett a vámok eltörlését vagy lefaragását hirdetik, elfelejtik, hogy ezzel szemben az egész világ iparvédelmi, illetve munkavédelmi irányban fejlődik. • Végül megállapítja a jelentés, hogy a MÁV, igazgatósága honorálta az iparnak a belföldi forgalomban szállítandó nyers- és üzemi anyagok olcsóbb díjtételmegállapítására vonatkozó kívánságait, úgyszintén az egyes cikkekre méltányos exportdíjszabítsokat is állapított meg. a főváros és a font Mat uzsora. Irta Walles Antal dr., ny. m. kir. zálogházi aligazgató. A főváros tanácsa, amint Az Újság is közölte, felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, amelyben felkéri a kormányt, hogy a lombardkölcsön és a heti pénzüzletben egyre fokozódó visszásságok és visszaélések elkerülése céljából az ügyet sürgősen rendezze s a törvény intencióinak megfelelő rendeletet bocsásson ki. A törvény, amelyre hivatkozás történik, az 1881. évi XIV. t.-c. Ennek jog-a kimondja, hogy kézizálogra való kölcsönadási üzletet iparszerüleg csak az illetékes iparhatóság által megadott engedély mellett szabad folytatni. Ez egészen világos. Ehhez magyarázó rendeletre nincs szükség. Minden olyan lombardüzletet, amelyet iparengedély nélkül folytatnak, a főváros saját hatáskörében megszüntethet, bezárathat. Hogy ez eddig nem történt meg, sőt a lapok telve vannak oly cégek hirdetéseivel, amelyek külön engedély nélkül foglalkoznak lombardüzlettel, annak igen érdekes magyarázata van. A bankárengedéllyel bíró cégek és amelyek a pénz- és hitelforgalom közvetítésével foglalkoznak, a lombardüzleteket azon az alapon vonják üzletkörükbe, mert az általános jogi felfogás is az, hogy a lombardüzlet is a bankügyfelek közé tartozik. Vagyis a bankárengedéllyel bíró cégek kézizálogra jogosan adhatnak kölcsönöket. Annál is inkább, mert a jogi felfogás szerint a közönséges kézizálogkölcsönügyletnél, amelyről az 1881. évi XIV. t.-c. rendelkezik, a zálog rendszerint használt dolgokból, ruhanemüekből, fehérnemüekből, használt ékszerekből stb. áll, holott az ő igazi üzletük az úgynevezett árulombard Ami alatt értik a kereskedő és iparos üzletében vagy műhelyében levő mindennemű új árura való kölcsönnyújtást. Ezzel a magyarázattal folyik az árulombardirozás. Holott egészen nyilvánvaló, hogy a lombardirozás legfőbb tárgyai az új árukon kívül használt ékszerek, szőnyegek, zongorák, bútorok, sőt ruhanemüek is, különösen prém- és bőranyagból, de fehérnemüek és minden oly tárgy, amelyre az 1881. évi XIV. t.-c. szerint külön engedély nélkül kölcsönt adni nem volna szabad. A közölt magyarázat tehát nagyon is sántít és mindenképpen indokolt volna a kormány erélyes beavatkozása, annál is inkább, mert a heti 2-4 százalékos kamatszedés sehogyan sem felel meg a mai gazdasági helyzetnek, sőt teljesen az uzsora jellegével bír. Valószínűleg ez indította a főváros tanácsát is arra, hogy sürgős intézkedést kérjen a kormánytól. De viszont kissé furcsa színezetet ad a tanács felterjesztésének az a körülmény, hogy ugyanakkor a kézizálogüzletet nyitni óhajtó folyamodók kérvényeit olyan javaslattal terjeszti fel a miniszterhez, amely semmiképpen sem alkalmas a helyzet megváltoztatására. A tanács határozata szerint ugyanis 600 millió készpénzbiztosíték letétele és a kihelyezett kölcsönök után évi 15%-os kamat felszámítása mellett volnának az engedélyek kiadhatók, holott a háború előtt elégséges volt 20 000 aranykorona (300 millió papírkoronai óvadék és engedélyezve volt 12—18%-os díjszedés. A gazdasági helyzet megváltozását és a tanács álláspontjának lehetetlenségét talán legjobban megvilágítja az az egy példa, hogy a kézizálogügyletek után szedhető 12—18%-os díj szedését akkor engedélyezte a kormány a magánzálogházaknak, amikor az állami zálogházak 9%-os kamatot számítottak és amikor a takarékbetétek után a bankok 2,5% évi kamatot fizettek Ma az állami zálogházak évi 18%-os kamatot és igen jelentékeny kezelési költséget számítanak fel, a zálogházi közvetítők pedig még külön közvetítési díjat is szednek, a kötött betétek után pedig a bankok általánosan 15—18% kamatot fizetnek. A logika legelemibb érvényesülése szerint is tehát aki tőkéjét takarékpénztárban helyezi el, nagyobb és biztosabb jövedelmezőséget ér el, mintha kézizálogüzletet folytat azon az alapon, amelyen azt a tanács javasolta. Amikor tehát a főváros egyrészt meg akarja szüntetni az uzsoraügyleteket, másrészt pedig lehetetlenné teszi a legális kézizálogüzletek felállítását, a legnagyobb ellentétbe került önmagával, így már csakugyan szükség van a kormány beavatkozására. A kereskedelemügyi miniszternek ugyanis tudnia kell, hogy az uzsoraügyletek azért szaporodtak el, mert a főváros területén levő állami zálogházak a közönség igényét nem tudták kielégíteni. Nem változtat ezen az sem, ha az állam a zálogházi közvetítőkszámát szaporítja. Nem változtat pedig azért, mert a közönségnek az a része, amely bizonyos okok miatt idegenkedik ezen intézményektől és egy másik része, amely árulombardot vesz igénybe, nem fordul sem az állami zálogházakhoz, sem azok közvetítőihez. Hogy miért nem, annak több oka van. Itt csak egyet említünk éspedig azt, hogy az ár-