Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-25 / 20. szám

18 SZÍNHÁZ — Pletykáll­odás. Az elmúlt színházi hét egyik kétségkívül leg­kellemesebb meglepetése Hajdú Eta fellépte volt A nótás kapitányban. Péchy Erzsi ugyanis eluta­zott a Tátrába és szerepét ez a végtelenül rokon­szenves fiatal művésznő vette át. A múlt hét hétfőjén lépett fel először és amint ott állott Graethe hercegnő pompás lovaglóruhájában, jelenésére várva, valaki bátor­talanul kopogtatott az öltözője ajtaján. Egy virágárus-leány volt, egy akkora dirág-arrange­­ment­et, mely alig hogy befért az ajtón. A művésznő nagyon megörült e rendkívüli és váratlan adománynak és hamarjában el sem tudta képzelni, ki lepte meg vele. Elsőizben a direkcióra gondolt, nyomban utána a szerzőre ... De amint izgatottan gyönyörködött az illatos virágoskertben, a virágárus­ leány megszólalt: — Ugy­e bár, Péchyné nagysága . .. Vége lett az örömnek és mivel megszólalt az öltöző csengője,­­ Hajdú Eta rohant a jelenésére. Most aztán az öltöztetőnő tárgyalt a virág­árus-leánnyal. — Péchy Erzsi a Tátrába utazott, szerepét Hajdú Eta játssza, hát vigye vissza kis leányba ezt a nagy virágot. . . — Kérem szépen — felelte ez —, hová vigyem vissza? Az üzlet már be van zárva, én pedig kérem, nagyon messzi lakom, egészen kint a Zuglóban kérem. — Hát akkor mit csi- / 0 Cg náljunk ezzel a sok nő­­i­­öS&f/1 vénnyel? .¥ 4'wjSIffi/f —­ Tessék megengedni kérem, hogy most ittf i*«/ hagyjam és majd holnap ti /• • A délelőtt eljövök érte. » * Ebben aztán meg-P:^ JlL-----■----- egyeztek ■"ásfcp. V V-j,. Az e's^ felvonás után pedig az történt, hogy a világ nobilis adakozója, aki ott élt a nézőtéren és maga is el volt ragadtatva Hajdú Eta töké­letes alakításától, előkereste címeres névjegyét, a következőket írta rá és küldte fel­ a páholy­­nyitogatónővel Hajdú Etának: algen tisztelt Művésznő! Nagyon kérem, fogadja szívesen ezt a néhány szál virágot, melyet igaz, hogy Péchy Erzsinek szántam. Egy félórája érkeztünk Budapestre vidékről és úgy tudtam, hogy ő játszik. Neki akartam kedveskedni e virággal. De a művésznő olyan nagyszerű, hogy jobb helyre a virág, mint önhöz, tisztelt művésznő, nem is kerülhetne. Fogadja, stb.........» A sok elismerés között, melyet Hajdú Eta ez estén kapott, ez volt kétségkívül egyik legbecse­­sebb, legértékesebb. Az ifjú festőművészek­nek nagy nyomorúságáról Az Újság már a tél elején beszámolt, amikor helyze­tüket a felemelt tandíjjal is megnehezítették. Ezek a nagyon tehetséges fiúk min­den nyomorúság ellenére is tanulnak és dolgoznak. Ha nélkülöznek is, mégis raj­zolnak, festenek. És pedig­­ kitűnően. És sorjában nye­rik meg a külföldi és itt­honi pályaaljakat. Ezért is megérdemlik, hogy minden művészetet szerető ember igaz pártfogá­sába fogadja őket. . Most január 28-án nagyszabású bál lesz a Képzőművészeti Főiskola menzája javára a Vi­gadó összes termeiben, mell­élletesség, szín és változatosság dolgában, grandiózusan fog el­ütni az elitbálok sablonjaitól. Maga a táncrend rajta Berán Lajos által mintázott és bőrbepréselt plakettjével, külön esemény. Hetek és hetek óta üléseznek és tárgyalnak írók­ és művészek, hogy a képzőművész-bál sike­rét ne csak biztosítsák, hanem teljessé is tegyék. Megbeszéltek, megvitattak minden egyes leg­apróbb részletet s készséggel meghallgatták az ifjú festőművészek minden kívánságát, mert hi­szen természetszerűen ők is benne vannak a ren­de­zőbizott­ságban. — Még csak egy baj van — mondotta közü­lük valamelyik —, hogy mi is szeretnénk elmenni a bálba. — No és ki akar benneteket ebben megaka­dályozni­? — kérdezte Tolnay Ákos, a rendező­bizottság lelkes elnöke. Tetszik tudni nem kiről van szó a jelen esetben, hanem miről. — Nos? , — Többen vagyunk, jN rv akiknek sok minden kö- Wv"\\ zött frakkunk sincsen. Szóval frakkokra van C^fV^sZíCsr?) szükségünk. NK'Jyi ^ " Hát persze! Honnan V A*f legyen manapság egy j .V y— v/y fiatal festőművésznek yTj frakkja, amikor az öre- / ( geké is, melyet nagyon régen csináltattak, alapo-­­san megkopott. — Ez valóban nehéz eset —­ felelte Tolnay —, de hát talán lehet valahogy segíteni a dolgon. Hátha a színházaktól kérnénk kölcsön frakkot? Fájdalom, csakhamar kiderült, hogy a szín­házak garderobjai, bármily készséggel állnának is rendelkezésre e célra, manapság szintén nin­csenek bővében olyan frakkoknak, amelyek a színpadi világítás nélkül érvényesülnének. — Akkor hát mást kell kitalálni — mondo­gatták — és megállapodtak abban, hogy akinek a főiskola növendékei közül nincs frakkja, az jöjjön kosztümben, ami a képzőművészeti­ bálon még talán stílusosabb is.­­ Ezeket a kosztümöket azután a fiatal és te­­hetségesnél­ tehetségesebb festőművészek olyan pazar ötletességgel komponálták meg, hogy most már azok, akiknek van frakkjuk, színtén kosz­tümben mennek el a bálba. Íme, a szegénység is jó valamire és a szűk és kopott kölcsön-frakkok helyett most ragyogó kosztümben vesz részt az ifjúság a saját bálján és olyan látványos felvonulást rendez, amilyennel a nizzai karnevál­t is aligha büszkélkedhetik. Som­lay Artúrnak minden nap nagy csomó le­vele van a Renaissance­ Színház levelesládájában. A sok között a napokban a következő érdekes és mulatságos­ írást kapta: Kedves Mester! Olvasom az újságokban, hogy ozon pillanat­ban, mikor ön az Unióval aláírja a szerződést, kerek százmillió üti az ön márkák Nézze kérem, kedves Mester, ez olyan szédületes összeg nékem­ még ebben a milliós világban is, hogy önkéntele­nül kérésre nyitom szómat. Adjon nékem is be­lőle valamennyit! Nevezzen ön őrültnek, gondol­jon a vakmerő szemtelenség élő megtestesítőjé­­nek, de ideírom: Küldjön nekem egy szép új írógépet és ezenkívül vegye meg ezt a pár könyvet: Babits M.: Irodalmi problémák és Gon­dolat és Írás; Benedek: Irodalmi miniatűrök, I., II., III.; Brandes: Anatole Francé; Gautier Theo­­phil: Baudelaire; Maculay: Nagy írók; Tolsztoj: Shakespeare; Eucken: Az élet értelme és értéke; La Rochefoucauld: Gondolatok; Nagy J.: A filo­zófia története; Stendhal: A szerelemről. Mikor Önnel annak idején az a kis incidens történt, mikor a színigazgatók gyülésesdit, ni­­kétezsdit játszottak, mű­sor nagy, szent fogadást tettek, hogy ugyan önnek a lába nem éri többé budapesti színház deszkáit, tán még vidéki szín­­házét sem, nagyon-nagyon sajnáltam önt, én, aki 18 éves senki és nagyon büszke voltam Önre azért a méltóságos dacért, amellyel ezt az undorító összeröffenést fogadta. Aztán jött a Halállánc és__ és Ön bálvány lett (az is volt­) újra. Ó, édes Istenem, be lehet szurkolni az aranyat, mégis csak nemes érc marad és bolond az, ki mást gon­dol és szamár lenne az, ki a fekete kulimászt le nem dörgölné, hogy aztán büszkén mutogathassa kincsét. Lássa, kedves Mester, mennyi marhaságot írok ide, de hát ez a marhaság, ez a botor ostoba­ság minden (furcsa, ugy­e?) erkölcsi tőkém, amelyre támaszkodva őrületes kérésemet Önhöz intézni merem. Tán ezzel a joggal az angol ki­rályi koronát is kérhetném? De az angol királyi koronához semmi kö­zöm, viszont önhöz mégis érzek annyi hozzá­tartozást, hogy nekem lelki rokonom (sto­ no, egy kis méretbeli különbség van — az Ön javára) és 10 éven belül, ha az a jó Isten élteti önt, valami nagyon szép szerepet írok Önnek, mert hát búj­jék ki a szeg a zsákból: író akarok lenni! Lám-lám, nem szeretem a dolgot, nem írhatom ezen levél alá teljes nevemet, de ön meg fog bo­csátani! Nem tudhatom, kinek a kezébe kerül és a levél és ha már Ön nevet rajtam, kedves és drága egészségére kívánom­, de nagyon szégyel­­ném, ha az egész város kacagna rajtam . .. Azért csak a kezdőbetűket írom és ha Öntől valami izé... mondjuk, jelt kapnék és ígéretet a diszkrécióra, rögtön­ rögvest kirukkolok az igazi nevemmel! Nemes, magyar gyerek vagyok! Ma­radtam hódoló tisztelettel: Csákvár (Fejér megye), 1025 jan. 20. F. F. *AZ ÚJSÁG ♦ VASÁRNAP, 1925 JANUÁR 25 Somlay most Az Újság szerkesztősége útján kéri az ismeretlen levélírót, hogy inkognitóját lep­lezze le, mert nagyon kiváncsi, hogy ki az a „ne­­mes, magyar gyerek”, aki hozzáfordult e külö­nös kérésekkel. Egyébként tudatja, hogy a mellékelt lista alap­ján a könyveket el akarja küldeni címére. Az Írógépet azonban, sajnos, csak akkor tudja neki elküldeni, ha az Uniótól valóban 100 millió „ütné markát amelynek e pillanatban — fájda­lom — semmi aktualitása nincs. Sorry. esewwwww U. i. A Fészek-klub most sa­ját hatáskörében is megörökíti híres alsóspártijának ötéves ju­bileumát. A játékteremnek arra a falára, mely alatt az alsós­­csata folyik, felaggatta az ösz­­szes táblákat, amelyeket a ki­­bicek hada hordott körül a fe­lejthetetlen jubiláns estén. Ezek a művészies rajzokkal ékesített plakátok most a játékszoba e irkának igen kedves reliefet adnak Dehát nem is ezért tére­k vissza a nagy lakó­m­­ra, hanem néhány meghívott nevét kell re­­onstruálnom. Tudniillik saját hibámon kívül, k­ét nevet hibásan írtam, amiért elnézést kérek s­e,miért majdnem hogy fegyelmit zúdított rám az alsóspárti szigorú igazgatósága. A tévesen itt meghívottak nevei helyesen így hangzanak: Bó­­nis Lajos, Gerő Artúr, Ghillány József, Inself István, Székely Ágoston, Sztörényi Gyula, Zsarkó Pál. «­­ Gaál Franciska vasárnap délután fellép a Vígszínházban. Az az affér, mely Gaál Franciska és a Vígszínház igazgatósága között történt, bé­kés után befejezést nyert. Az Újság munkatársa kérdést intézett a művésznőhöz az ügy helyzeté­ről és a következő felvilágosítást kapta: — Ami legjobban fájt az egészben s amit én az öltözőmben, abban az izgalomtól reszkető pil­lanatomban nem is sejthettem, hogy a drága Varsányi Irénnek és Gombaszögi Kindának zavart okoztam —z remélhetőleg elsimult, amint az az újságokban meg volt írva. De levelet írtam Jób Dániel igazgatónak is, akit arra kértem, hogy ha már nem válunk el, legyünk ismét jó barátok, hiszen én szivvel-lélekkel a Vígszínházé vagyok ... — Vasárnap délután már fellépek a Bunbu­ry­­ben, aztán rem­élhetőleg rövidesen uj szerepem lesz egyik legnagyobb magyar írónk darabjában s egy színésznőnek mégis csak az a döntő pilla­nat, amikor szétmegy a függöny s a közönség előtt van ... — Ami természetesen hátra van még, az a színházi törvényszék ítélete, mely bizonyára igaz­ságos lesz. Én — ha csak tehet — mindenesetre kérni fogom, hogy a fiatalkorúak bírósága ítél­kezzék felettem, mint a kiskorúak felett. Húsz­­esztendős fejemmel és immár hároméves szín­padi „múltammal" ez nem is képzelhető más­ként! ... * Goldsand Róbert A sok­ hazai után egy bécsi csodagyermek jelent meg a Vigadó ter­mének dobogóján: Goldsand Róbert. Mintegy USA 14 éves lehet, nagyon értelmes, csinos­­arc­ú fiúcska és Rosenthal Móricnak a tanít­ványa. Hangszere a zongora és művészetének legjellemzőbb sajátsága, hogy egy cseppet sem gyermekes. Ha zongorázását becsukott szem­mel hallgatjuk, azt hihetnénk, hogy egy meg­­lettkorú, érett művész játszik, kinek előadá­sában ugyan vannak hibák, de ezek a hibák korántsem érnek fel az erényekkel. Hibás, hogy a pedált túlságosan használja, emiatt játéka nem mindig egészen világos és itt-ott ritmikai hibákat is elkövet. Másrészről olyan dallamosan tud zongorázni, olyan folyama­tosan, zökkenés, megszakítás nélkül kapcsolja egybe a melódiák vonalait, hogy ez még hang­szerek legelső mestereinél is ritkaság. Pianói, lehalkulásai csodálatosan finomak, nem egy­szer. Fortéi viszont szinte dagadnak az erőtől. Előadásában sok a szeszélyes, önkényes ötle­tesség. Játéka néha majdnem Sauer Emilt juttatja az eszünkbe. Kétségkívül nagyon te­hetséges és értékes kis zongorás, kinél a leg­különösebb, hogy művészetének éppen azok a sajátosságai adják meg az értéket, melyek tel­jesen hiányoznak tanárának, a ragyogó tech­nikájú, de kissé száraz Rosenthalnak előadá­sából. («. gy.) * Bartók Béla Londonban. Londonból jelen­tik, hogy a Goossens vezénylésével előadott ka­marazenekari hangversenyen több modern zene­szerző művei között Bartók Béla «Román tán­cok ■•» című műve is előadásra került. Az egész angol sajtó megállapítja, hogy a magyar szerző műve úgy eredetiségben, mint költői szépségben a legelső helyen áll. Az Observer szerint a szer­zemény összhangjában és hangszerelésében épp olyan egyszerű, mint amilyen hatásos és­­a leg­jobb klasszikus művek programjaján is becsület­tel megállja helyét. * A bécsi Renaissance-Bühn­e összeomlása. Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon. A Renaissance-Bühne bejelentett fizetésképtelen­sége a beavatott köröket nem lepte meg. A szín­ház válsága már régebbi keletű s legutóbb már végrehajtást is foganatosítottak ellene. Fehér igazgatót ma kihallgatták a rendőrségen­ A színház művészei már a múlt év novemberében lemondtak fizetésük egy részéről, hogy a szín-­­házat pénzzavarából kisegítsék. Most 20-án pedig már egyáltalában nem tudták a színészek fizete­tését kiutalni. A színészek ezért felbontottnak tekintik szerződésüket. A Renaissance-Bühne pénzügyi támogatója, Spinnrad 450—500 millió koronát követel. * Hangversenyek: Solymossyné Wolff Jussy­­nak, ki ária- és dalestet rendezett, különösen mély hangjai kellemesek. Ezenfelül tisztán és muzikálisan énekel. Szép sikert aratott.__ Köszeghyné Usz Irén erős magyar érzékkel állí­totta egybe szavalóestjének műsorát, a magyar klasszikusok, a háborús és irredenta költők mű­veiből válogatva. Szavalását, melyben sok a kit fejező erő, lelkes tapsokkal hálálta meg hallgat­­ósága. — Marschalkó Rózsi, Kálmán Oszkár,­­Faldbauer Imre, Temesváry János, Készler Jenő és Kentner Lajos Kodály Zoltán műveiből adtak elő szemelvényeket. Újdonság nem volt közöttük.. Az előadók is mind jó ismerőseink, Kentner Lajos kivételével. Ez a fiatal zongorás is rövide­sen az lesz azonban. Ma este igen kitűnően ját­­szotta el az előadóval szem­ben rendkívüli igé­­nyekkel fellépő zongoradarabokat. * Környey lemondta a keddi Trubadúr- előadást. Schwarz Vera, a nagyszerű berlini éne­kesnő, mint köztudomású, a jövő héten kezdi meg több estére tervezett vendégszereplését Operaházunkban. A színház vezetősége keddre, e hó 27-ikére a Trubadúrt tűzte ki Schwarz Verával és Környey Bélával a főszerepekben. A vendégművésznővel nincs is baj, ellenben Környey, aki légcsőhurutja miatt nemrégiben Abbáziába utazott, levelet írt ifj. Wlassics Gyula báró főigazgatónak, amelyben bejelenti, hogy még mindig beteg és a jövő héten semmi szili alatt sem énekelhet. Ennélfogva kedden Ocskay Kornél énekli Manrico szerepét, szombaton pe­dig Székelyhidy Radamest. A Színházi Élet bécsi magyar estélye, Európa egyik legnagyobb és legragyogóbb termét töltötte meg zsúfolásig 22-én, csü­törtökön este Bécs magyar közönségének szine-java. Incze Sán­dor hetilapja, a Színházi Élet tartotta monstre estélyét a wieni Grosses Konzerthaus nagytermé­­ben. Az estély megkezdése előtt a hatalmas elő­csarnokban ezer főnyi ember állt­­sorfalat a pén­z-, táj­ előtt, ahol kizárólag a Színházi Élet előfizetői kaptak jegyet teljesen ingyen. Több, mint három­ezer ember volt a teremhez­, amikor az ajtókat elzárták és, Félix Soltén német, majd Heltai Jenő magyar bevezetőbeszéde elhangzott. A műsor első szereplője Kolbay Ildikó Kuruc János zongorakí­­sérete mellett magyar dalokat énekelt. Karinthy Frigyes humoreszkje után Székely Mihály az Operaház baritonistája, majd Ptasinszky Pepi és Bunda Rezső az Operaház táncművészei következ­tek. Sebestyén Géza Petőfinek a Csárda romjain című­ költeményét szavalta. Márkus-Szoyer Ilike, a 9 éves koloraturénekesnő a közönség elragad­tatása mellett énekelt a Hoffmann meséiből és a Denevérből részleteket Péchy Blanka nagy siker­rel előadott Ady-költeményei után Kálmán Osz­kár az Opera baritonistája egy új Kodály-dalt énekelt Márkus Dezső zongorakísérete mellett. Az első rész végén Az audiencián című egyfelvo­­násost Rózsahegyi Kálmán, Fehér Gyula és Szőke Sándor játszották nagy sikerrel. Rózsahegyit A­ közönség tomboló lelkesedéssel ü­nnepelte. A má­sodik részben Németh Juliska sanzonjait tapsol­­ták percekig, majd Beregi Oszkár kuruc versei következtek Beregi a közönség ünneplését egy Ady-vers elszavalásával köszönte meg. Anday Pi­roska gyönyörűen énekelt magyar dalai után Jászai Mari lépett a színpadra A nézőtéren min­denki felállt, zugó tapsorkán és éljenzés fogadta a magyar színjátszás nagyasszonyát, aki egy Pe­tőfi-, egy Ady- és egy Kiss József-verset adott elő. Nádor Jenő a János vitézből énekelt részletet, majd a Góth-házaspár egyfelvonásosa, A szívtelen asszony zárta be a műsort, ami után a közönség még hosszan tapsolta a Góth-pár ragyogó művé­­szettel előadott jelenetét és az egész műsort. A conferencier tisztét ötletesen látta el Harsányi Zsolt, a zongorakíséreteket pedig Kuruc János, Székely dr. és Márkus Dezső Az estély rendezé­sének munkáit a Színházi Élet szerkesztőségéből Incze Sándor főszerkesztő, Balla Ernő és Gelléri Andor szerkesztők végezték. A gyönyörű estélyt reggelig tartó bankett követte a Hangverseny jótékony célra. A Skót rét­ Misszió Nőszövetsége szegényalapja javára január 28-án, szerdán este fél 8 órakor a VI., Vörös­­marty­ utca 51. sz. a. imateremban hangversenyt rendez a következő műsorral: 1. Megnyitó beszéd. Tartja Beveridge Vilmos skót ref. lelkész. 2. Cho­pin: Mazurka a-moll Scherzo b-moll. Előadja Kilény­ Edsward zongoraművész. 8. Massénet: Elégia. Hodula: Élet útvesztője. Hattyúm.­­Énekli Szentmihályi Tibor, a m. kir. Operaház tagja. 4. Kreisler: Bécsi népdal Dvorak-Kreisler: Szláv tánc. Tartini: Ördögtrilla-szonáta Előadja Sói: Ruden hegedűművész. 5. Verdi:­Ária az Aidából. Hildach: Der Lenz Dienzl: Tavaszi dal. Énekli Heltai Ida operaénekesnő. G. Schubert: Zongora­ötös ( Op. 114.). Előadják: Patnok Auguszta (zon­gora), Fetl Tibor (hegedű), Engelmann Jenő­ (mélyhegedű), Bergmann Sándor (gordonka), Ledvinka Ferenc (gordonka). Zongorán kisér: Hodula István zeneszerző. A Massenet «Elégia!» hegedüszólanját Sol. Ruden játssza Jegyek 20.000—50.000 koronáig VI., Vörösmarty­ utca 51. szám alatt kaphatók. * Feld Olga az ismert dalénekesnő, legköze­lebb hangversenykörútra utazik Tirolba és a Svájcba. * Ma délután 14 órakor szinre kerül Forgács Rózsi Kamaraszínházában Pálingénia és a Sze­­rencsecsillag. Békefi­ kabaréja Új műsor! Óriási siker ! A legolcsóbb színház / Vasárnap délután 4-k­or előadás féldolgárakkal ! Esti előadás tel­i-b­or

Next