Az Ujság, 1925. február (22. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

VASÁRNAP, 1925 FEBRUÁR 1 . AZ ÚJSÁG * Egerben fézmilliárd kárt okozott a földrengés. Ki kellett üríteni az Irgalmas-rend kórházát. Négyszázmillió a szeminárium­­ kára. Egész sereg­háznak a fala megrepedt. Miskolcon, Gyöngyösön, Balmazújvárosban és Debrecenben is érezték a földrengést. Budapesttől északi és északkeleti irányban ma reggel erősen tragikus jellegű földrengés riasztotta fel az embereket. A­ földrengés, mely ilyen arányokban régen nem volt ész­lelhető Magyarországon, Eger alól indult ki és főképpen Miskolcon, Gyöngyösön, Sátor­aljaújhelyen éreztette hatását. De érezhető volt Budapesten is, az Andrássy­ úton és a Rókus-kórház környékén. A földrengésről, amely Egerben több milliárdos károkat oko­zott, a következőkben számolunk be. Ma reggel a főváros több helyéről olyan jelentések érkeztek, hogy az emberek kisebb földlökéseket éreztek. Az első jelentések Bu­dáról jöttek, ahol nagyobb lévén a csend és nyugalom, könnyebb volt ezt észrevenni, mint Pesten, ahol a társzekerek, villamosok állandó dübörgése az emberek fogékonyságát erősen lecsökkentette. Több másodpercig tartó föld­lökéseket éreztek a Naphegyen, Lágymányo­son, a Krisztinavárosban és a Városmajor környékén. Néhol azonban a pesti oldalon is oly intenzívek voltak a földlökések, hogy ész­re kellett venni, így főképpen a Rókus-kór­ház környékén és az Andrássy-úton. Ekkor már megérkezett az első jelentés Egerből és megállapítható volt, hogy innen in­dult ki a ma reggeli földrengés. A budapesti obszervatórium rengésjelző szeizmográfja reg­gel 8 óra 7 órckor jelentette a rengést, mely 7 percig tartott s a kilengése 22 milliméteres volt. Félórával később az egri alispáni hiva­tal már jelentette, hogy ott van a földrengés fészke. REGGEL NYOLCKOR EGERBEN. Egri tudósítónk telefonjelentése alapján a következő képet kaptuk: Néhány perccel 8 óra után történt az első lökés. A pánik azonnal kitört. A gyermekek m­ár mind iskolába mentek s a szülők gyerme­keikért aggódtak, a gyermekek pedig a föld­rengésből kifolyólag estek rémületbe. Ez az ijedtség még fokozódott, mikor több iskolá­ban a falak megrepedeztek. Természetesen a tanulókat azonnal hazaküldték. Az utcán találkoztak a gyermekek szüleikkel, akik ér­tük rohantak. A riadalom azonban mindössze tíz-tizenöt percig tartott, amig a föld megnyu­­godott s a rengések megszűntek. Ekkor még úgy látszott, hogy a rengés komolyabb károkat nem okozott. Csak ezután derült ki, hogy körülbelül 5 milliárdra tehető a földrengés okozta rombolások kára. A rob­banásszerű hanggal fellépett földrengés 17 perc alatt embereket tett hajléktalanná. A házak erős falai megrepedeztek, a falakról lezuhantak a képek, ingani kezd­tek s azután lezuhanva, pozdorjává tör­tek a csillárok, az ajtók pedig vad erő­vel kicsapódtak.­­A kémények és tűzfalak irtózatos robajjal összeomlottak, tégladarabok, faltörmelékek röpködtek a levegőben s különösen a templo­mok rongálódtak meg erősen. Az Irgahnas-rend női kórházában, az elmebetegek osztályán egyik emeleti terem annyira össze-vissza repedezett, hogy azonnal ki kellett üríteni, mert a betegek élete nem volt biztonságban. A ciszteriták szép főgim­náziumában egyik folyosó megváltoztatta az alakját, teknőalakúvá görbült. Ugyancsak a ciszterciták templomában okozott nagy károkat a föld megmozdulása. A templom főoltáránál, mely felett hatalmas terrakotta feszület ál­lott, misézett reggel Szalay Gábor cisztercita pap-tanár. Éppen végzett miséjével s alig tett néhány lépést, amikor borzalmas robajjal ledőlt a hatalmas feszület és az egész főoltárt pozdorjává törte. Van Egernek egy híres, templomból átala­kított kaszárnyája. Ennek az egész oromzata ledőlt. Az Irgalmasok férfikórházában pedig leszakadt egy helyen a mennyezet, mely megsebesítette az ott tartózkodó Szabó Lau­­rus pátert. Az érseki líceum és a szeminá­rium falai megrepedeztek, csak a szemináriumban körülbelül 400, millió a kár. A külső városrészekben érte nagy kár a lakosságot. Itt kisebb, primitívebb házak so­rakoznak egymás mellett. Több kisebb ház teljesen rombadőlt s lakói hajlék nélkül ma­radtak. Eger polgármestere most felhívást intézett a lakossághoz, hogy­ adjanak helyet a hajléktalanná vált szerencsétleneknek. A vasúti állomás teteje is betört, a város fő­utcáján pedig a járda tele van tégladarabok­kal, lenül ott vakolattal. A reggeli földrengést délelőtt 9 és 10 óra között két újabb lökés követte. Ezek azonban nem voltak erősek, úgy, hogy­ újabb károkat nem okoztak. DEBRECENBEN 8 óra 12 perckor három földlökés volt észlel­hető. Az első kettő erős volt, a harmadik már gyengébb. Természetesen nagy riadalmat kel­tett a városban, károkat azonban nem okozott. Ugyanekkor hasonló földlökéseket észlel­tek BALMAZÚJVÁROSON. , Itt a­ rengést földalatti morajlás követte, ami némi félelmet váltott ki az emberekből. Erős földlökés volt észlelhető GYÖNGYÖSÖN IS. A bútorok táncolni kezdtek, az edények egy­máshoz verődtek, de sem emberéletben, sem anyagiakban nem történt kár. MISKOLCON reggel nyolc óra négy perckor észak-dél irányban vonult át a város egyes részein a földrengés. A Széchenyi- és a Pap Ferenc­­utcában észleltek egy-két másodpercig föld­rengést. A külvárosban ugyancsak érezték a földrengést és itt több háznak a kéménye be­dőlt. A környékbeli Alsózsolna, Diósgyőr és Szirmabesenyő községekben szintén hosszabb ideig tartó földrengést észleltek, ezen közsé­gekben több háznak a fala is bedőlt. KÖVESLIGETHY TANÁR NYILATKOZATA. A mai földrengés észleleteiről Kövesligethy Radó dr. a következőket mondotta Az Újság munkatársának: — Szeizmográfjaink pontosan jelezték a föld megmozdulását, de annak arányairól pontos felvilágosítást adni ez idő szerint még nem tudok. Természetesen azonnal kérdést intéztünk az érintett helyek hatóságaihoz, de még eddig nem kaptunk jelentéseket s így tiszta képet sem alkothatok magamnak. Min­denesetre az a feltevés, hogy tektonikus alföldi földrengés történt, mely az Alföld állandó sülyedésével van kapcsolatban. Egerben már két ízben, 1903-ban és 1906-ban is volt ha­sonló földlökés. A közeli megismétlődés nem valószínű, mert az ilyen lökésekkel rendsze­rint elég hosszú időre helyreáll a geológiai ré­tegek egyensúlya. Miután ezek nem vulka­nikus jellegű rengések, nem is szoktak ka­tasztrofális méreteket ölteni. A FÖLDRENGÉSI OBSZERVATÓRIUM JELENTÉSE. A budapesti földrengési obszervatórium a ma reggeli földrengésről a következő adatokat közli: Az intézet készülékei reggel 8 óra 07 perc­­kor közeli földrengést jeleztek. A rengés idő­tartama 7 perc, a legnagyobb kilengés pedig 22­­ milliméter volt Ilyen nagyarányú közeli föld­rengésre már több év óta nem volt példa. A vidékről beérkezett jelentések szerint a föld­rengést különösen Egerben érezték igen inten­zíven. Itt több kémény dőlt össze, falak repe­deztek meg, sőt egy helyütt beszakadt a meny­­nyezet és megsebesített egy asszonyt Hasonló­képpen Gyöngyösön, Miskolcon és Sátoraljaúj­helyen is meglehetősen erősen érezték a föld­rengést, de jöttek jelentések Gödöllőről, sőt Bu­dapestről is, ahol gyengébb földlökést észleltek. Budapestről eddig mindössze egy-két jelentése van az intézetnek. Az adatgyűjtés még folyik és a földrengésről teljes képet csak néhány nap múlva lehet rajzolni, de annyi bizonyos, hogy Egeren kívül kárt sehol sem okozott a föld­rengés. Túl messze értem! Hogy vágtattam a robogó vonallal Csaltak vissza a paloták... a házak Csaltak vissza ragyogó napsütések, De fáradt lettem... Istenem, de fáradt! . . . Magas hegyormon a szemem kitágult S mély szakadékok nyíltak meg alattam . . . Mily kicsinyek az országutak innen, De lassan lépek... Istenem, de lassan! . . . Egyenes fák büszke ágát előttem ,Nyomorékká tarolta le az élet . . . S babonásan ... tar gályákon keresztül Mezők kihunyt pásztortüzére nézek! . . . Az ég alján a távol naplemente­jére ömlik... mindent vörösre festve Zöld vetéseken... sziveken... szerelmen Túl messze értem . . . Istenem, de messze. . . Mint a hold! Egyszer magamat elvesztettem . . . Ujjongtam a felkelő nap előtt részeg örömmel Azt hittem, hogy érettem van minden szépség Érettem a természet isteni fénye . . . S az életet adó föld kitárt kebele! Azt hittem, hogy csak a reggel szép, Azt hittem, hogy csak a kezdésben van élet Azt hittem... mikor feljön a hold, minden meghal .­­ Egyszer magamat elvesztettem­ . . . Most... fájva takarom el szememet a reggeli naptól Most borzongó vággyal megyek a sötét elé Nem akarok több lenni, mint amivé tett ez az élet . . . Tudom, hogy az éjszaka mindent betakar Holtak pihennek a termőföldben . . . A bezárt ablak jobban nyugtat, mint a kert . . . mint a hold... oly halkan világít az elmúló életi . . . Benedikt Hús. A Zsolt írta és a Petőfi­ Tár­saságban felolvasta: Szécsi Ferenc. Ennek az igénytelen kis históriának három szereplője: a méltóságos úr, a méltóságos asszony és egy közönséges kis kutya. A méltóságos úr modern pesti bakk-em­­ber. A méltóságos asszony ugyanaz bridge­­ben. A Zsolt pedig apró, fekete, borzas, zseb­­ekszerű képződmény. Hízelgés nélkül, ronda kis dögnek nevezhető. A méltóságos főtanácsos úr a neuraszté­­niásan lengő életfelfogást, a világfias, ciniku­san élces, kissé snobszerű­ ötletességet és a kö­vetkezetes fehérkamasniviseletet, ha nem is a legfinomabb, de a legújabb francia színdara­bokból meríti. Lelki egyensúlya aggasztóan meginogna, ha a nyakkendője és harisnyája színeit nem tudná kellően művészies össz­hangzásba hozni. Hangulatait főképen a tőzsde irányítja. Egyébként nemzetgyűlési képviselő és nemesember. Ama bizonyos rossz nyelvek azt mondják róla, hogy — miután terhére van az ő távoleső, kedélyes kis vá­lasztókerületébe lefáradni — politikai pro­­grammjának leghathatósabb érveit odairányí­­tott postautalványokon szokta kifejteni. Ugyancsak rosszmájú emberek állítása sze­rint, a méltósága immár csaknem negyedszá­zados nemességét nem éppen annak a mun­kának köszönheti, ami állítólag nemesit. A méltóságos úr egyébként jól táplált, már nem egészen fiatal ember; abban az úgynevezett «legjobb» korban van, aminél határozottan jobb kor az, amikor az ember még jóval fia­talabb; hajzatán intellektuális kopaszodás je­lei láthatók, de bajusza még tömött és — ki­vált reggelenként — imponálóan fekete. A méltóságos asszony egyetlen, gyötrő ambíciója és egyben tragikuma: a „vonal". A karcsúságnak az a modern vonala, amit az egyenruházó és a bájakat takarni hivatott szövetben annyira takarékos Divat őfelsége minden mondén hölgytől világszerte könyör­telenül megkövetel. Az a bizonyos valami, ami a női termetnek olyan — hogy is mond­jam? — egyenességeket, olyan fiús idomnél­küliségeket — majd azt mondtam, hogy «idomtalanságokat­ —ír elő, melyeket fejlet­tebb formákra még a leghősiesebb soványító­­kúra is alig tud kielégítő eredménnyel ráerő­szakolni. Az a gonosz állítás azonban, hogy Őméltósága arcának rózsás hamvassága Pá­­risból, ajkainak cseresznyebíbora pedig Bécs­­ből ered, valótlan ráfogás. Bécsből ugyanis az archamv származik, az alkpír pedig Párisból, — ami határozottan nagy különbség. A Zsolt — tudományos nevén: canis fami­liáris — gazdáival ellentétben, határozott egyé­niség, sőt valóságos jellem. Ifjúkorában ked­ves, mulatságos, játékos kis bohóc, most öre­gedő, epés, kiállhatatlanul mogorva filozófus. Egy vén kandúrral például csakis azért ba­rátkozik, hogy a kutya-macska-ellentétről szóló hagyományt lecáfolja. A tudomány sem igen imponál neki. Erre mutat, hogy több az önzés bene, mint amennyi a mesé­ben és a természetrajzban előírt kutyahűséggel egyez­tethető. Egyébként mindig erélyesen szembe­­szállt azzal a közhiedelemmel is, hogy a kutya a csontot szereti, ő most is inkább a hús mel­lett szavaz. De az a körülmény, hogy a hús­evő ragadozók osztályához tartozik, nem tartja őt vissza a cukor és a sajt, tehát a ve­getáriánus táplálék iránt érzett előszeretettől, ami kétségkívül szintén előítéletmentes intel­lektusra vall. Az a tény pedig, hogy kegyelem­­kenyéren él, még nem jelenti azt, hogy a ke­nyeret meg is enné. Fiatalkorában parancs­szóra ugatott, apportírozott, ugrott, bukfencet vetett és több más olyan bolondos pojácamu­tatványt produkált, amivel egy művelt adókö­teles kutya tartozik a becsületének és kivált az ő hálás gyermekközönségének. Most már csakis ő szolgálj. Ezt is csak elvétve, kínjában. Csak muszájból ad a szobatisztaságra is. De észrevehetően meggyőződésből nem helyez különös súlyt a fajtisztaságra. Gazdája a «Kutya» című ebészeti szaklapot járatja, de nem hivatkozhatik oly esetre, hogy azt az új­ságot a Zsolt is elolvasta volna. Tíz esztendőt meghaladott, szenvedély­mentes házasélet után, — amiből a tisztelet­reméltó hitvestársak valamicskét otthon is töltöttek, — a méltóságos,­asszony egy meg­gondolatlan pillanatban elgondolkozott. Ez a szokatlan eset a színházi páholyban történt. Az első felvonás közben. Éjjeli bemutatóján egy dekadens darabnak, melyben az úgyneve­zett s meg nem értett asszonyok­ aggasztóan nagyszámú táborának egy különösen fáradt és fárasztó példánya szerepelt. Őméltósága tűnődése során arra a meggyő­ződésre jutott, hogy tulajdonképen ő is aféle megértetlen nő és hogy — bár soklóerős autó­val, pompás ruhákkal és ragyogó ékszerekkel, tehát mindazzal a széppel s jóval rendelkezik, amivel az emberiségnek kivált a szebbik ré­szét pukkasztani lehet, — alapjában véve még sem boldog. Cukrozott nizzai ibolyát majszolt éppen a méltóságos hölgy, mikor bölcselkedésének ezt az önmagát is meglepő eredményét, a követ­kező felvonás közben, a férje urával közölte. A képviselő úrnak, mint a táncművészet ha nem is gyakorló, de egyébként lelkes és bőkezű pártolójának, ebben a pillanatban vé­letlenül épp az Operaház legutóbbi balettúj­­donságának egyik behízelgő melódiája zson­gott a fülében. Kissé mohó előzékenységgel jelentette ki a méltósága, hogy ő sokkal inkább ember és gentleman, mint hogy meg ne értené az ő kedves hitvesének a megér­tetlenségét. (Érdekes véletlen, hogy ezalatt a táncért gya­korlatban is rajongó méltóságos asszony rá- 3 Súlyos au­óbaleset történt a zugligeti úton A fék hirtelen elromlott. A soffőr és egy utas életveszélyes sérülést szenvedett. Ma délután három órakor súlyos auto­­mobilszerencsétlenség történt a Zugligeti­­útón. A szerencsétlenségnek egyik áldozata Halmay Győző, Halmay Tibornak, a Fővárosi Op­ettszínház művészének öccse. A fiatal Halmay szerencsére csak jelentéktelen zúzódá­­sokat szenvedett, az autó másik két utasa azonban súlyosan megsebesült. Halmay Győző Sztrakonitzky Kálmán autóügynökkel egy automobilt próbált ki ma délután. A kocsit Fischer József soffőr vezette. A próbautat a Svábhegyen tartották, majd utána a kocsi a Budakeszi-útra került le és a Zugligeti-úton át igyekezett a város felé. A legnagyobb sebességgel száguldott a kocsi a Zugligeti-út meredekén, amikor eddig még meg nem állapított okból, az autó kormánya felmondta a szolgálatot. A kavicsos után a kocsi rögtön irányt vál­toztatott és jobbfelé fordult el. Hiába volt a soffőr minden igyekezete, a fékezéshez már későn volt A kormánynélküli autó teljes erővel neki­ment a villamos vasoszlopának. A hatalmas ütéstől az autó előrésze recs­­csenve-roppanva tört össze. A lendületben levő kocsi azonban még mindig nem állott meg, hanem hatalmasat ugorva, egy fát tövestől kitépett és az út és a villamossín közötti árokba zuhant, utasait maga alá temetve. A környéken lakók rögtön a szerencsétlenül jártak segítségére siettek Rövidesen előkerült a rendőr is, aki a mentőket értesítette. Először Halmay Győzőt húzták ki az autó romjai alól. Halmay, aki a hatalmas lökések­től elszédült, csakhamar visszanyerte eszmé­letét és maga is segített, hogy két útitársát kiszabadítsák. Fischert és Sztrakonitzkyt eszméletlen állapotban emelték ki, a félméter mély­ségű árokból. A mentők két kocsival vonultak ki a sze­rencsétlenség színhelyére és azonnal ápolásba­ vették a sebesülteket. , Fischer soffőr állapota a legsúlyosabb. Koponyaalapi törést szenvedett. Sztrakonitzky­ súlyos agyrázkódást kapott. Mindkettőt a kö­zeli Uj Szent János-kórházba szállították. A könnyen sérült Halmay Győzőt Nagy­mező­ utca 17. számú lakására vitték.

Next