Az Ujság, 1925. április (22. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

2 ♦AZ ÚJSÁG* SZERDA, 1925 ÁPRILIS 1 Bethlen nem honorálja az ellenzék választójogi követeléseit. A nemzetgyűlés választójogi bizottsága ma kezdte meg a választójogi törvényjavaslat részletes tárgyalását.­­ A tárgyaláson az ellenzék ismét hiába kísérelt meg mindent, hogy a polgárság érdekeit meg­védje, mert a kormány Vázsonyinak egyetlen módosításán kívül, minden változtatási tervet elvetett. A nemzetgyűlés választójogi bizottsága ma­­ megkezdte a választójogi törvényjavaslat részletes­­ tárgyalását.­­ Szilágyi Lajos szólalt fel elsőnek. Hangsú­­­­lyozta, hogy ő és a szövetkezett ellenzék többi­­ tagjai is, nem a politikai hatalom kérdését tekin­­­ tik, hanem elsősorban emberi és állampolgári jognak tekintik a választójogot, ennélfogva áthi­dalhatatlan az ellentét a kormány és a szövetke­zett ellenzék álláspontja között. A szövetkezett ellenzék a hatalmat csak jogi alapon, a nép igazi többsége jogán akarja gyakorolni. — A miniszterelnök úr — folytatta — beszé­déből megértettük, hogy semmi kilátásunk sin­csen arra, hogy akár itt a választójogi bizottsági tárgyaláson, akár pedig annak idején a plenáris tárgyalásnál valami nagyobb jelentőségű indítvá­nyunkkal célt érnénk. Beszédéből megértettük, hogy álláspontjához mereven ragaszkodik és még oly közbeeső indítványoktól is elzárkózik, mint amilyen Huszár Károly vagy Vázsonyi Vilmos­­. képviselőtársaim indítványa volt. Ennek ellenére részt veszünk a választójogi bizottság tárgyalásán és pontról-pontra végig­vesszük az egész választójogi törvényjavas­latot, sőt amint köztudomású, annak idején majd a demokrácia jegyében szövetkezett pártoknak azt az indítványt fogom tenni, hogy a plenáris tárgyaláson is részt vegyünk, bár indítványaink elfogadását nem reméljük. Számítunk azonban arra, hogy úgy mint most történt, felszólalásainkkal kiprovokáljuk a tiszta helyzet előtárását. A miniszterelnök úr mostani beszéde is már egy eredmény a számunkra, mert a m­iniszterlnök úr mostani megnyilatkozása­­tiszta képet teremtett mindazok előtt is, akik ez­­idő szerint részint a miniszterelnök úr személyé­vel, részint pedig politikájával tisztában nem vol­tak. A felszólalás határozottan nagy jelentőségű volt, meglesznek a következményei. A miniszter­­elnök úr beszéde igazolt bennünket teljesen és tökéletesen. A MINISZTERELNÖK VÁLASZA: Bethlen István gróf miniszterelnök: Én is ba­rátja vagyok a tiszta helyzeteknek és nagyon örülök, hogy alkalmam van a helyzetet újból tisztázni azokkal a fejtegetésekkel szemben, ame­lyeket Szilágyi Lajos t. képviselő úr tartott. Itt nem politikai pártokról és nem kormányokról volt szó és ha a t. képviselő úr így akarja ma­gyarázni, ez ellen a leghatározottabban tiltako­zom, mert ilyen értelme a szavaimnak nem volt, nem is lehetett. Igenis tiszta helyzettel állunk szemben és ezt nem hagyom elhomályosítani, hogy a szociáldemokrata párt Magyarországon és mindenütt is osztályharcot hirdet és osztályura­lomra törekszik. Ezt leszögezem a t. képviselő úr­ral és a szociáldemokrata párttal szemben is és ezt semmiféle félremagyarázással vagy félreveze­téssel elhomályosítani nem engedem. A RÉGI JOG NE JELENTSEN KIVÉTELT! Azután szavaztak és elfogadták a törvényja­vaslat címét. Az 1. §-nál Szilágyi Lajos szólalt fel. — Nem értek egyet — mondotta — az ál­lampolgárság időtartamának meghatározásával, hasonlóképen az állandó lakhely vagy lakás ki­kötésével sem, mert itt is visszaesést, retrográd irányt látok. Az iskolai végzettség kérdésével kap­csolatban tagadom, hogy a négy elemi osztály elvégzése bizonyítaná az ítélőképességet, amint erre az indokolás hivatkozik, valamint tagadom azt is, hogy a négy elemei iskola elvégzésének bizonyítása könnyű volna. A négy elemi osztály elvégzésének bizonyítása nagyon is nagy nehéz­ségekkel jár. E tekintetben a kormánytól ha más­hol nem, de a végrehajtási rendeletben lényeges könnyítéseket kívánok.­­ Ami a régi jogon való választójogot illeti, ezt akceptálom. De régi jognak tekintjük azt a jogot is, ha valaki a Friedrich-féle, utólag tör­vényerőre emelt választójogi rendelet alapján választó volt. Ha tehát régi jogon választójogot statuálunk, akkor kívánjuk a jogot a Friedrich­­féle választási listában szerepelt összes honpolgá­roknak. — Az előadó hivatkozott a vármegyei tör­vényhatósági bizottságok állásfoglalására. Anél­kül, hogy meg akarnám sérteni ezeket a testüle­teket, ki kell jelentenem, hogy teljesen közömbö­sen hagy minket minden ilyen törvényhatósági megnyilatkozás. Megítélésünk szerint a jelenlegi törvényhatósági bizottságok már csak kormány­­kegyelemből tengetik életüket. Végül megállapította, hogy a törvényjavaslat­ban nem jogkiterjesztésről, hanem szűkítésről van szó, már­pedig visszafelé haladni nem lehet. Indítványa a következő: „Országgyűlési képviselői választójoga van minden férfinak, aki életének 24. évét betöl­tötte, hat év óta magyar állampolgár, félév óta ugyanabban a községben lakik, vagy ugyanott lakása van.“ Meskó Zoltán személyes kérdésben szólalt fel és hangsúlyozta, hogy ő sohasem hirdette az ál­talános választójogot, sőt a titkosságnak is csak a háború után lett a híve. Gömbös Gyula ugyancsak személyes kérdés­ben szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a fajvédelmi harc is a konzervatív világnézet érdekében folyik. Beszéde végén indítványt terjesztett elő, hogy a külföldiek ne tíz-, hanem húszévi Magyarorszá­gon való tartózkodás után nyerhessék el csak a választói jogosultságot. Patacsy Dénes szintén indítványt terjesztett elő, amely szerint az 1. §. első bekezdése a követke­zőkkel egészíttetnék ki: „A Károly-csapatkereszte­­sek, vagy a vitézségi érmes volt frontkatonák az iskolai végzettség bizonyítása nélkül is szavazati joggal bírnak, úgyszintén a hadseregben altiszti rangot viselt magyar állampolgárok is.“ Vázsonyi Vilmos is felszólalt és indítványt ter­jesztett be, amely szerint országgyűlési választó­joga van minden férfinek, aki huszonnegyedik életévét betöltötte és tíz év óta magyar állam­polgár. Másik indítványa arról szól, hogy az 1. §-ból a domiciliumra vonatkozó részt töröljék. Adatokat sorolt fel arra nézve, hogy a régi Nagy-Magyaror­­szágon éppen a magyar faj volt az, amely a leg­­mobilabb volt. A régi törvény csak féléves domi­­ciliumot követel. Ha már mindenáron meg akar­ják hagyni a domicilium kérdését, akkor kívá­natos a tíz év helyett a félévet fogadják el. Pótlást javasolt a szakaszhoz, amely az „elemi iskola négy osztályát sikerrel elvégeztető szavak után teendő és a következőképen hangzik: „vagy ezzel egyértékű műveltség megszerzését igazolta.“ Véleménye szerint bárkinek joga lehet arra, akár városban vagy falun, hogy a felnőttek tanfolya­mát elvégezze és utólagos vizsgával igazolja, hogy a négy elemi iskolai képzettségnek megfelelő mű­veltséggel rendelkezik, különösen fontosnak tartja ezt a női választójog szempontjából. Rassay Károly az írni-olvasni tudást kívánta az általános választójog főkellékéül megjelölni. Az 1. 8. harmadik bekezdése után pedig a következő új bekezdés felvételét javasolta: Nem szükséges a tízéves állampolgárság annál, aki az 1879.LVII. t.-c. alapján lett honosítva. A BELÜGYMINISZTER ELLENEZTE AZ ELLEN­ZÉKI JAVASLATOKAT. Rakovszky Iván belügyminiszter beismerte, hogy a négy elemi iskola elvégzésének igazolása nehéz. — Nem tartom helyesnek — folytatta — Vá­zsonyinak azt a javaslatát, amely egyes bizottsá­gok felállítását célozza az írni- és olvasni tudás bizonyítására. Különben is a törvényjavaslat 31. paragrafusa foglalja magában azokat az intézkedé­seket, hogy az igazolás alól bizonyos egyének felmenthetők. Honorálni kívánom Patacsy Dénes­­nek azt az indítványát, hogy a vitézségi érmese­ket és az altiszti fokozatokat elért katonákat z­en­­tesítsék a négy elemi iskola elvégzésének igazo­lása alól. A helybenlakás elve mindenütt a vilá­gon el van fogadva és bizonyos az, hogy az egy helyen lakó állampolgárok nagyobb értéket kép­viselnek, mint a vándorló elemek. Azok, akik foglalkozásuk miatt rajtuk kívül álló okokból kénytelenek lakóhelyüket változtatni, nem esnek e kategória alá, ezeknél a javaslat gondoskodik a szavazati jog megadása felől. Különösen áll ez a tisztviselőkre vonatkozólag. Gömbös Gyulának azt az indítványát, hogy a tízéves állampolgárság kellékét emeljük fel húsz esztendőre, nem fogad­hatom el, mert ez a tíz esztendő nálunk már tra­díció. Gömbös Gyula: Indítványom csak a választ­hatóságra vonatkozik! Rakovszky Iván belügyminiszter: Úgy látszik, a képviselő úr már engedett valamit. Az 18­79. évi L.-ik­­.-c. 15. paragrafusa a választhatóságra e te­kintetben tízévi korhatárt ír elő és ezt helyesnek is tartja. — Szilágyi Lajos azt kérte, hogy régi jogon or­szággyűlési képviselőválasztó legyen mindenki, aki a Friedrich-féle javaslat alapján már választó­jogot gyakorolt. A Friedrich-féle választójogot csak incidentaliter megalkotott választójognak tar­tom, s alaposan feltehető, hogy az összeírás an­nak idején felületesen történhetett az akkori ziva­taros időben és azt gyorsan is kellett megejteni. Kérem a szakasznak eredeti szövegben való elfo­gadását és a benyújtott módosító indítványok kö­zül csupán Vázsonyi Vilmos utolsónak beadott ne­gyedik számú indítványát fogadom el. A bizottság az első bekezdést eredeti szövegé­ben fogadta el és a beterjesztett indítványokat el­vetette. Vázsonyi Vilmosnak az 1. g. első bekezdé­séhez beterjesztett kiegészítő javaslatát a bizott­ság elfogadta. A második és harmadik bekezdés­ eredeti szö­vegében fogadták el. Az elnök, tekintettel arra, hogy holnap a plé­­numban a mezőgazdasági hiteljavaslat kerül tár­gyalásra, és azon a bizottságnak több képviselő­tagja résztvenni óhajt, azt javasolta, hogy a bizott­ság legközelebbi ülését holnapután, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsa. A bizottság ehhez hozzá­járult. Radi­cs István meghódolása bomlást idézett elő pártjában. A parasztpárt kedvezőtlen helyzetbe került Radics meg akar egyezni Pasicscsal. Belgrád, március­­31. Zágrábból jelentik: Itt hírek terjedtek el arról, hogy a h­orvát zajednica képviselőtagjai le fognak mondani mandátumaik­ról. A Vreme szerint ez a hír azzal áll kapcsolat­ban, hogy a zajednica hívei nincsenek túlságosan megelégedve a Radics-párt politikájának fordula­tával. Nyíltan hangoztatják, hogy a párt nem mondhat le föderalista programmjáról, sőt a köz­társasági elvről sem mindaddig, amíg a párt fő­bizottsága határozott álláspontot nem foglal el ebben az ügyben. Valószínű — írja a Vreme —, hogy a zajednica tagjai félnek a Frank-párttól, amely maga köré fogja gyűjteni az eddig Radics mögött álló h­orvát nacionalistákat. Ha nem is ke­rül sor a zajednica tagjainak lemondására, nincs kizárva, hogy a párt önálló politikája határozza el magát. A Politika zágrábi jelentése szerint az oda­érkezett Radics-párti parasztképviselők, szoká­suktól eltérően, nem tértek vissza egyenesen fal­vaikba. Valószínűleg megvárják, amíg a pártveze­­tőség a sajtó útján hivatalosan felvilágosítja a választókat a Belgrádban történt eseményekről. A lap szerint a horvát parasztpárt eléggé kedve­zőtlen hel­yzetbe került, miután a Frank-párt és a horvát néppárt minden erejüket összeszedik, hogy a Radics-párt új orientációját kihasználják. Ez irányból ugyan nem fenyeget nagyobb veszedelem, de nézeteltérések jelentkeznek magában a pártban is. Különösen elégedetleneknek látszanak az in­telligencia tagjai és a pártnak a baloldali, szociá­lis szempontok szerint orientálódott része. Ez utóbbiak hangoztatják, hogy megkezdik az agitá­­ciót a szervezeteken belül. A párt új politikájá­val a városi polgárság és a jómódú paraszt­tagok vannak megelégedve. A pártban lévő ellentétekből azonban kívülről mi sem látszik, mert a képvise­lők nyilatkozatai a párt tökéletes egyetértését hangoztatják. Kovacsevics dr. Radics védője, a belgrádi la­pok munkatársai előtt kijelentette, hogy Radics István mindenben csatlakozik Radics Pavle kije­lentéseihez, amelyeket teljes egészükben helyesel. Kovacsevics szerint a szkupstinában elhangzott beszéddel megkezdett akciót a radikális párttal való megegyezés útján be kell fejezni. ul­ hídról ugrott a vízbe, az örvényekben ég forgókban keringhetett a test heteken keresz­tül, míg a múlt hét melegebb napjaiban meg­indult hajó- és csónakforgalom hullámgyűrűi kiszabadították és felszínre vetették. Az ügyészség elrendelte a holttest felbon­­­colását. Holnap délelőtt átviszik a tetemet a xineterembe, ahol Minich és Kenyeres egye­­­mi tanárok, törvényszéki orvosszakértők fogják a boncolást végrehajtani. Kérdést intéztünk Minich dr.-hoz, hogy, milyen eredmény remélhető a boncolástól. Várható-e, hogy valami fényt vet a szeren­csétlen leány rejtélyes tragédiájára? Kérdé­sünkre a professzor így válaszolt: — Előre semmit sem lehet tudni. Lehet, h­ogy semmi konkrét eredménye sem lesz a boncolásnak, de az sem kizárt, hogy fontos megállapításokat tehetünk. Jóslásokba nem lehet bocsátkozni. A boncolás holnap lesz és akkor majd meglátjuk . . . Fölkerestük Városmajor­ utcai lakásán Stettner László dr.-t. A megtört, könnyes szemű, bánatos öreg úr így beszélt: — Semmi, de semmi oka sem volt Vilmá­nak az öngyilkosságra. Drága, jó, aranyos leány volt, vigkedélyü, gondtalan. Semmi titka sem volt előttünk. Nem bírom másképpen el­képzelni, minthogy hirtelen elmezavarában követte el tettét. Eltűnése óta többször látott napvilágot az a híresztelés, hogy külföldről levelet, vagy sürgönyt küldött. Azt is beszél­ték, hogy titokban hazajött. Ezek nem voltak egyebek légből kapott valótlanságoknál. — Családom tiltakozása dacára mégis ki­mentem a törvényszéki orvostani intézetbe. Elvégre az apának joga van megnézni leánya holttestét! Határozottan felismertem Vilma leányomat. A nagy fájdalomban mégis eny­­hitőleg hat, hogy a heteken át tartó rémes bizonytalanság megszűnt és most mér bizo­nyos, hogy leányom nincs többé az élők sorá­­ban. — Én magam is kívántam, hogy a bon­colás megtörténjen. Tűnjön el minden kétség és pletyka, amely eddig szerencsétlen Vilmám tragédiája köré fonódott „ Tűnjön el minden a Stettner Vilma tragédiája körül.­' Holnap délelőtt boncolják fel a holttestet. — Az arc ép és felismerhető maradt. — Az apa szerint hirtelen elmezavarában követte el a leány az öngyilkosságot. Február 16-án, hétfőn délben tűnt el Stettner Vilma. A fiatal leány eltűnése érthető föltűnést keltett. Boldog családi életet élt, menyasszony volt, semmi gondja, baja nem volt. Sétára indult édesatyjával Stettner László dr.-ral Városmajor­ utca 28. számú lakásukró. A Logody­ utcában apa és leánya elváltak egymástól azzal, hogy odahaza ismét találkoznak. Azóta nem látta senki. Az aggódó szülők és a vőlegény Havas Rezső, a Hitel­bank igazgatója a rendőrséghez fordultak, de hiába volt minden igyekezet, nem bírtak az eltűnt leány nyomára akadni. Külön detektív­­csoportok hajszolták heteken keresztül. Kór­házakat, intézeteket, minden lehetséges helyet fölkutattak, de hasztalan volt minden igyeke­zet. A megadott személyleirás szerint Stettner Vilmán eltűnésekor hosszú barna kabát, kék svájci sapka, barna szoknya, fehér blúz volt. Ujján jeggyürü »Rezső, 1925 január 6.« be­véséssel, csuklóján karkötő óra. A rejtélyes eltűnésre most derült világos­ság. Szombaton délután a Margitsziget felső végénél, az újpesti rakparton dolgozó munká­sok észrevették, hogy a vízben egy női holt­test úszik. Kihúzták a partra, értesítették a rendőrséget, ahonnan bizottság szállt ki és a holttestet bevitette a törvényszéki orvostani intézetbe. A rendőrorvos látlelete szerint a holttest régebben lehet a vízben, mert már oszlásnak indult, sőt a ruházat egy része már teljesen szétfoszlott. Stettner Vilma eltűnése ügyében nyomozó Risztics rendőrtanácsos gondolt először arra, hogy hátha a keresett leány holtteste az új­pesti rakpartnál kifogott halott Értesítette a családot erről és a leány két sógora ma reggel kétségtelenül felismerte Stettner Vilma holt­testét Hogy február 16-án került-e a vízbe, vagy később, nem lehet megállapítani. Eltűnésekor ugrott-e a Dunába, vagy néhány nap múlva, azt sem lehet pontosan megállapítani, csupán hozzávetőlegesen becsülhetik meg, hogy meny­nyi ideig ázott a vízben. Ha aznap követte el az öngyilkosságot, hol volt déltől esti fél 7-ig? Hol, merre járt, mit csinált? Az örökre el­némult ajkak semmire sem válaszolnak. A holttest megtalálásának helyéből következtet­nek arra, hogy Stettner Vilma az újpesti vas- Választási verekedések ügye a román kamarában. Az ellenzék a minisztereken akar elégtételt venni. Bukarest, március 31. A kamarában napirend előtt szóvá tették a gorji időközi választások ügyét, ahol Doprescu nemzetipárti jelöltet a vá­lasztásra kirendelt karhatalom parancsnoka, Po­­pescu százados, kétszer arculü­tötte. Ugyancsak ennek a választási kampánynak során Lupu­ pa­­rasztpárti képviselőt Targu-Jiuban egy Vasilescu nevű tüzérhadnagy nyílt utcán megtámadta és ütlegelte. Tatarescu belügyi államtitkár válaszolt az el­hangzott kérdésekre. Az ellenzék viharosan kö­veteli, hogy ne az államtitkár, hanem a belügyi tárcát ideiglenesen ellátó miniszter válaszoljon. Az államtitkár az ellenzék, különösen a paraszt­­pártiak állandó közbekiáltásai közben védelmébe veszi a választást. Ami Popescu százados ügyét illeti, sajnálattal állapítja meg, hogy Popescu el­ragadtatta magát. Ezért azonban megkapta méltó büntetését, mert elzárással és áthelyezéssel bün­tették meg. Tény azonban, hogy a verekedést Dobrescu, a nemzeti párt jelöltje, kezdte, mert inzultálta a századost s amikor ez elégtételt kért, ezt megtagadta. Az ellenzék nem dolgozott tiszta eszközökkel, mert verekedő botosokat vitt le, sőt ismert bukaresti korteseket papiruhába öltöztetve agitált. Pop-Csicsó nemzetipárti Popescu százados büntetését kevesli és azt követeli, hogy távolít­sák el a hadsereg kötelékéből. Lupu parasztpárti képviselő kijelenti, hogy Popescu százados bűnös. A romanáci választás alkalmával szólót is megtámadta, ő azonban re­volverrel kényszerítette hátrálásra. Kijelenti végül, hogy ha a tiszteknek Gorjiban tanúsított maga­tartását nem torolják meg, úgy amint illik, ak­kor ő és párthívei a tettekre tettekkel fognak vá­laszolni. Bratianu Vintila pénzügyminiszter: Komoly bejelentés akar ez lenni? Mihalache parasztpárti képviselő: Ha azokat a tiszteket, akik Gorjiban tettleg bántalmaztak­ egy képviselőt és egy volt minisztert, nem távo­­lítják el a hadsereg kötelékéből, tetteikért önö­ket tesszük felelőssé, akik a miniszteri padokban ülnek és önökkel szemben személy szerint veszünk revanchellot. Amit azok velünk szemben elkövet­tek, azt tesszük mi önökkel szemben. (Viharos taps az ellenzéken.) Amíg a bűnös tiszte­ket ki nem közösítik a hadseregből, addig ez nyílt kérdés marad. A kamara ezután folytatta a nyugdíjtörvény vitáját. 1 magyar korona Jegyzése külföldön: Deviza Márc. 31 Valuta Márc. 31 Deviza Márc 31 Valuta Márc. 31 Zürich (10.000 K-ért svájci ír.).. 0*72­ Prága (10.000 K-ért cseh IC).. .. 4*70Va 4-67 Bécs (100 K-ért osztrák K).. 98-30 98 38 Newyork (10.000 K-ért dollár)____ 0-14­erlin (1 K-ért mill. márka) 58-15 57-80Pária (10.000 K-ért francia ír.)_­-Zágráb (10.000 K-ért dinár)____ 8-73-Amsterdam (10.000 K-ért holland írt)..­-Belgrád (10.000 K-ért dinár) .. ..­-London (10.000 K-ért shilling).. ..1

Next