Az Út, 1949. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1949-07-03 / 27. szám
1949. JÚLIUS 3—9. BibLata vím£ many XXII.ázsef kiddíattatt tekénete Legutóbbi számunkban (június 26— július 2) a Bibliaiskola rovat legutolsó oszlopában egy sajnálatos és nagyon zavaró sajtóhiba maradt a szövegben. Kérjük ,,tanítványainkat“, hogy igazítsák ki: a 2. lapon, az 5. oszlopban, alulról számítva a 10. sortól kezdve így hangzik a helyes szöveg: ..Itt és a következőkben akkor írjuk az ÚR szót nagybetűvel, amikor a Szentírás eredeti héber szövegében nem az egyszerű „Úr“ szó (héberül ’ádon, ’adonáj), hanem Istennek az ószövetségi szent neve, a héber JAHVE (régi, helytelen olvasása szerint ,,JEHOVA“ név áll.“ A lábjegyzet az 1. oszlop alulról számított 4. sorában található ÚR szóhoz tartozik. Legutóbb Jákob történetét ismertettük. Ott hagytuk el, hogy Jákob családjával együtt útrakel Bétel felé. Az ellenséges lakosság között Isten különös gondviselése oltalmazza Jákobot és családját; el is jutnak Lúzba, azaz Bételbe. Ott is oltárt épít és megemlékezik Bétel Istenéről. Itt, Rebeka halála után, Isten ismét megjelent neki álmában, mert ezt számította igazi visszatérésének Mezopotámiából (héberül: Paddan-Arám-ból) . Innen indult el egyszer, itt tett volt fogadást: ide kellett visszaérkeznie, Bétel Istenéhez (35:9—15). Nem sokkal ezután meghalt Ráhel, Beimoni, azaz Benjamin fia szülése közben (35,16 kk.). Innen Jákob, azaz Izrael, újra délfelé vonul. Mamiéban, „ahol Ábrahám és Izsák tartózkodtak vala“ (37:27 v. ö. Gén. 22), még egyser találkozik atyjával, Izsákkal, aki még megláthatja Jákob-Izrael népes családjában Isten Ígéretének beteljesedését. Izsák az élettel betelvén — megelégedetten és megbékélten hunyja le szemét (37:27 kk.). Jákob Izsákot az ország déli részében temeti el Ésau jelenlétében. Innentől kezdve a szentíró figyelme elfordul Ésautól és Jákob családja történetét tárja föl előttünk. Családi csendélet ű bevezetése a Jákob-Izrael családja történetének, amelyben József alakja áll a középpontban. Ne zavarja meg olvasóinkat az, hogy itt most Gén. 37. fejezete , figyelmes elolvasására, azután pedig arra kérjük meg, hogy szánja rá magát arra, hogy a Biblia nyomában átrendezi emlékeit „az aranyos kis Józsefről“, aki ugyebár olyan „jó kis fiú volt, hogy soha sem piszkolta el ruháját s ezért mindig kapott is új ruhákat“... akinek „a testvérei oly gonoszok voltak, hogy szegényt eladták Egyiptomba ...“ Mert hiszen igy tanultuk már a legelső vasárnapi iskolában, ugye? Jó fiú volt-e József! A 37. fejezet 2. versében azt olvassuk, hogy a 16 éves József — a Biblia világában szinte férfinak számító legény — együtt őrzi testvéreivel Jákob családja jószágállományát. Négy anyától származó féltestvérsereg ez a 12 fiú! Bizony nincsenek jó békességben. József bojtára Bila és Zilpa (Jákob ágyasai) fiai mellett. Jákob azonban őt szereti legjobban, a félárvát, Ráhelnek, a hosszú ideig meddő asszonynak a fiát. Meg is volt rá az oka. József hízelgő természetű volt atyjával szemben és — amint ez 372 eredeti héber szövegéből kiderült— hazahordta atyjának a bátyjairól szóló rágalmakat. Több volt, mint besúgó; megrágalmazta bátyjait. Élthető, ha atyja, az öreg Jákob, az ősi „csak te vagy az én jó kis fiam“ szellemében „minden fiánál jobban szerette Józsefet... és cifra ruhát (hosszú, előkelő köntöst, amely munkára alkalmatlan) csináltatott neki“ (37:3). Tehát Jákobnak József volt a gyengéje és József tudta ezt. Az atya ezzel igazságtalan volt többi gyermekeivel szemben. Érthető, hogy a többi testvér viszont emiatt gyűlölte Józsefet. (Itt meg lehetne állni és gondolkozni azon, hogy hány szülő vétkezik egyik vagy másik gyermekének pártos szeretetével s veti el közöttük a gyűlölség magvait.) De József ezenkívül hencegő természetű is volt. Elbizakodott a maga kiváltságos helyzetében. Sőt ezzel sem elégedett meg, hanem amikor csak lehetett, ingerelte, bosszantotta testvéreit. Ezért mesélhette el nekik álmait. Az a kor másként gondolkozott az álmokról, mint a mai ember. Mi az álmokban semmiséget látunk. A lélektannal foglalkozók tudják, hogy álmainknak megvannak a tudatalatti okai. Vágyaink, félelmeink stb., öltöznek föl lelkünk tudatalatti világának rejtekhelyeire elraktározott képruhákba és ágálnak álmaink színpadán. Az álmokat egy bizonyos mértékig meg is lehet fejteni. A József kora azt hitte az álmokról, hogy a) vagy az istenek helyezik az ember lelkébe, vagy pedig b) a gondolatok benne vannak az ember lelkében, képességeiben s azért álmodja azt az ember, mert lelkében az álmodott dolog valóság, hatalom, és ha istenek vagy emberek útját nem állják, valósággá lesz az álom. A hajlongó kévék és a hajlongó csillagok a közismert ókori keleti hitregére, mítoszra céloznak. Az egyik babiloni istenről szólnak hasonlóan a mítoszokban. A 12-es kéveszám az állatkor 12 csillagképét jelenti. A 11 csillag meghajlása a nappal és holddal együtt a 12. előtt még világosabban mutatja, mire céloz József: ahogy a 11 csillagkép és a nap meg a hold (apa-anya) meghajoltak Marduk isten előtt, úgy fogtok ti valamennyien meghajolni én előttem. De ez már atyjának is sok és haragosan kérdezi Józsefet: „Avagy elmegyünk-e, én és a te anyád és a te testvéreid, hogy meghajtsuk magunkat előtted a földig?* József a fejére nőtt az egész családnak. Testvérei még jobban irigykedtek: József nem álmodhatta volna ezeket az álmokat, ha nem lenne lelkében az erő is hozzá — ez az ókor emberének a gondolkodása. Atyja is rágódik a dolgokon. Várjon mi lesz e fiúból? Kik adták el Józsefet! Ezer közül kilencszázkilencvenkilenc ember azt feleli, hogy: ...4 testvérei". Nézzük meg, igazuk van-e? — Az események az „álmok“ után gyorsan peregnek. Jákob egyszer bátyjai után küldi Józsefet. „Mikor távolról meglátták ... összebeszélének, hogy megölik“ (37:18). íme, idevezetett a pártos atyai szeretet! Ruben okossága megmenti a haláltól (37:21 kk). Az a terve az üres ciszternába (,,kul“-ba) vetett Józseffel, hogy majd idejekorán kihúzza és futni engedi. Józsefet belevetik testvérei a ciszternába és odébb mennek nyájuk után. Valahol egy domboldalon falatoznak, amikor észreveszik, hogy egy izmaelita karaván jön Gileádból (azaz észak felől, tehát a testvérek legeltetőhelyének a vidékén áthaladva Egyiptom felé tart). Hamar készen van a terv: el kell adni a legényt Egyiptomba. Miközben azonban így tervezgetnek, nem veszik észre, hogy időközben a „kút“ mellett elhaladt egy másik karaván is: „... midianita kereskedő férfiak és kivonták és felhúzták Józsefet a kútból és eladták Józsefet — t. i. a midianita kereskedők — az izmaelitáknak húsz ezüstért, azok pedig — t. i. az „izmaelita kereskedők —• elvitték Józsefet, Egyiptomba“ (37,25. és 28. verséből ezt szépen megállapíthatja a figyelmes olvasó). Tehát a Midián földjéről (amely Palesztinától délre terült el), észak felé tartó midianita kereskedők azok, akik kihúzzák Józsefet. A testvérek, akiknek a figyelmét leköti a nyáj, meg az észak felől föltűnő karaván, nem veszik észre, hogy délfelől is jön egy karaván és hogy a midiamiták kihúzzák Józsefet. Bizonyára nem is látták a kutat a dimbek-dombok miatt. Abban az időben egy karaván és egy kútbavetett magános ember találkozása azt jelentette, amit napjainkban az országúton haladó cigánykaraván számára egy százforintos bankó, József talált pénzzé vált. A két karaván találkozik, ezüst csörren és József gazdát cserél... Rúben későn érkezett (37:29 kör.). Józsefet ki akarta húzni a kútból, mielőtt a testvérek odaérnek és tervüket meg tudják valósítani, de a kút már üres volt. Hogy mennyire nem a testvérek adták el Józsefet, az abból is látszik, amit I. Móz. 37:29. v.-től kezdve olvashatunk. Rohan vissza a többiekhez és jelenti: „Nincsen a gyermek ...!“ — Ha a testvérek adták volna el ez nem történhetett volna így. De nem ők adták el, hanem a midianita kereskedők az izmaelit kereskedőknek, akik Egyiptomba vitték. Ez a példa is mutatja, hogy a Bibliát ismerni kell és nem elég a kész hit mellett a gyermekkorunkban egyszer rosszul megtanított és megtanult bibliai történetet „ismertnek“ venni és bibliaolvasás közben átlapozni. Hány tanítónéni vétkezett ezen a „mesetörténeten“, amikor a tanítványainak (kétbalkezes pedagógiával) „kiszínezte“ a bibliai történetet: holdsugárból szőtt mintakisfiút hazudott József személyében a gyermekek elé, hogy a végén summának kigürcölhesse belőle a „tanulságot“. „Vigyázzatok a ruhátokra, mert akkor nektek is szépet vesz édesapátok__“ Holott itt egy szép családi tabló van, amelyen az emberi jellemek csupa sötétek. De — Isten gondviselése és üdvterve ott áll ez események fölött. Sőt többet mond a Biblia: beléjük van szőve. S ha majd mindenki megkapja jellemére Isten kezéből a „jutalmát“, ki fog derülni az Isten terve is. A József-történet: Isten története velünk, bűnös emberekkel. Pákozdy László Az „Élet és Jövő" és „az Út" régi előfizetőihez, terjesztőihez és elvesőihez Értesítjük az Élet és Jövő és az út előfizetőit, hogy a két régi lap egyesülése után előfizetéseiket az Új lapnál javukra írtuk. A befizetett összeg erejéig tehát zavartalanul kézhez kapják országos református hetilapunkat. Ha — ilyenkor elkerülhetetlen — expediálási hiba miatt a kézbesítésben valaki zavar történt volna, kérjük, szíveskedjenek jelenteni s azonnal orvosoljuk. . A csoportos előfizetők, bizomáyi eladók és iratterjesztők ugyanolyan feltételek mellett kaphatják és terjeszthetik az új lapot, mint a régieket. Kérjük továbbra is eddigi buzgó segítségüket. Akiknnek hátralékuk van, azoknak szeretettel tudomásukra hozzuk, hogy tartozásukat a két régi lap az új lapnak átadta. Az Élet és Jövő, vagy Az Út csekkjén teljesíthetik kötelezettségüket. Mindkét lap előfizetői — akár van tartozásuk, akár nem — a legutóbb megjelent számban csekket kaptak. Hátralékos előfizetőink ezeket a csekklapokat felhasználhatják az előfizetési díj beküldésére. Számonkénti vásárlóinkat kérjük, olvassák szorgalmasan az új hetilapot és lehetőleg lépjenek előfizetőink sorába, mert így olcsóbban és pontosabban jutnak olvasmányukhoz. (Előfizetési díj negyedévre 14.— forint, félévre 22.— forint.) Kedves Előfizetőink, Terjesztőink! Fogadják bizalommal és szeretettel a magyar reformátusság egyetlen országos hetilapját, hordozzák imádságaikban, terjeszszék és hozzanak érte áldozatot. Isten áldja meg szeretett egyházunkat, egyházunk sajtószolgálatát, tabunk minden barátját és olvasóját hivő szívvel és engedelmes élettelt Szerkesztőbizottság Három egyházközség alakult Cegléden Református egyházunk tömbgyülekezetei mint Debrecen, Hódmezővásárhely, Békés és a többi, felismerve a több önálló gyülekezet életéből áradó melegebb testvéri közösséget, a nagy tömbök élő gyülekezetekre való eloszlásának útjára léptek. Ezt cselekedte ezelőtt néhány hónappal a négyszáz éves múltú neves ceglédi gyülekezet is. Ez év április 30-án végrehajtotta egyházi törvényünk és zsinati határozatunk rendelkezéseit, és három önálló egyházközséggé alakult. Már 1938. óta három egyházrészben élte életét, de most közigazgatásilag és szervezetileg is útjára bocsájtotta ezt a három gyülekezetét. Cegléden tehát három egyházközség szolgál : 1, nagytemplomi egyházközség. I Lelkipásztora Büki Zsigmond (lelkészi hivatala Iskola u. 1.), 2, felszegi I egyházközség. Lelkipásztora Kőváry I László (lelkészi hivatala Iskola-u. 1.), I 3. újvárosi egyházközség. Lelkipásztora Balogh György (lelkészi hivatala Petőfi u. 6.) A három egyházközség szabályrendeletben kifejezésre juttatta a további kölcsönös szeretetre és együttműködésre való hajlandóságát. Mindhárom egyházközségnek kb. ötezer tagja van és mindegyiket negyven tagú presbitérium kormányozza. Temploma egyelőre csak a nagytemplomi egyháznak van, a felszegtek temploma most épül az újvárosiaknak 1939-ben gyülekezeti háza épült. Mindhárom egyházközség területén lelki megújulás tapasztalható, — írja a „legöregebb“ ceglédi lelkipásztor, Bükki Zsigmond. Egyre több a bibliaolvasó, imádkozó, úrvacsorázó lelkek száma. Az egyházközségek vezetőségének az a reménysége, hogy az új életformában mindhárom egyházközség hívei nagyobb felelősséget éreznek egyházuk iránt s szolgálatukat eredményesebbé teszi Isten Lelke. A keresztyén egyházak feladata világszerte a Zsebéltetés szolgálatát végezni Azt amerikai methodisták egyik vezetője Budapesten Egy héten át Magyarországon tartózkodott G. Evans Hopkins, az amerikai methodista egyház külmissziós osztályának titkára. Elutazása előtt ezeket mondotta az Egyházi Tudósító munkatársának. — Majdnem egész Európát bejártam most és természetesen elsősorban az egyházak élete érdekelt. Úgy látom, hogy a keresztyén egyházak feladata világszerte megkeresni a testvériség útját és az igazi békéltetés szolgálatát végezni. — Egy hét alatt Magyarország sok részét bejártam és mindent megnézhettem, amit látni kívántam. E közben nagyon megszerettem a magyar népet. Mind az egyházi, mind a világi hatóságok részéről a legszívélyesebb fogadtatásban volt részem. Nagyon megerősödtem abban a nézetemben, hogy a nyugat és kelet közötti vitában semmit sem oldana meg a háború és hogy ez a háború nem is elkerülhetetlen. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a magyar methodista egyháznak most olyan szabadságban van része, mint ezelőtt soha. A múlt rendszer a methodista egyházat nem ismerte el, a népi demokrácia azonban az elismert egyházak sorába emelte az itteni methodista felekezetit. • G. E. Hopkins szerdán Belgrádba utazott, onnan Szófiába. Brutus fiai Tarquinius római király uralmát nagyon megelégelte a nép. De megelégelte már a királyságot is. Ezért a királyt száműzte, s a királyság helyébe a köztársaság lépett. Ezzel új világ kezdődött Rómában Kr. e. 509-ben. A nép vezetését mint konzul Brutus vette a kezébe. Eddig egymást érték a lakomák. A nép egy része versenyjátékkal és vadászattal töltötte idejét. Az előkelők magukhoz ragadták a főbb és előkelőbb hivatalokat. Erkölcstelenség uralkodott a városban. De most az új világgal új élet kezdődött. Az eddigi világ helyébe igazság, munka, józan élet, s becsület lépett. Róma népe nehezen tudta fejét ebbe az igába hajtani. Tarquinius nem mondott le a trónjáról. Szeretett volna visszakerülni. Ezért igyekezett ígéretekkel a maga számára megnyerni az ifjúságot, amelyik lázongott az új világ ellen. A szervezkedésnek a köztársaság megdöntésére irányuló merénylet lett a következménye. A lázadók között ott volt Brutus két fia is. Ott állnak a lázadó fiúk az atya előtt. Brutus lelkében nagy vihar dúl, hisz előbb — fiairól nem tudva — halált hirdetett. Most egymásra borulnak az apa és a fiúk, s fájdalmasan zokognak a nép előtt. A nép könnyekre fakadva ezt kiáltja: „Száműzd őket mind, de ne öless meg senkit.“ Brutus homlokán sűrűbbre húzódnak a ráncok, s kimondja a halálos ítéletet fiai fölött is. A hóhérok előlépnek. Brutus kimondja a szót: A vétkesek lakóijának! Brutus arcán egy izom sem rándul meg, amikor szeme előtt hull a porba két szép fiának a feje. Brutus a hajthatatlan római jellemnek örök példaképe. Nem felejtik el soha. Beszélnek róla örökké. Amint egykor Brutus gyermeke, úgy állok majd én is Istenem előtt. Lázadók voltak, s én is az vagyok. Nem mondhatunk mást, mint Dániel: „Pártot ütöttünk ellene“. (9:9) Akarva és akaratlan az Ő uralmának megdöntésére szövetkeztünk. A pártütés kezdődött az Édenben, folytatódott a történelmen keresztül és én is csak ezen az ösvényen járok. A pártütőre pedig csak a baját várhat. Nincs mentség számára. Számomra sem! Felhangzik Istenünk ítéletet kezdő szava: „No, jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr!“ (És. 1:18.) Összeborzad a lelkünk. Hangzik a figyelmeztető kiáltás: „Íme. Istenetek hosszúra jön, az Isten, aki megfizet.“ (És. 35:4.) Hangzik a fenyegető felszólítás: „Készülj Istened elé, óh Izrael!“ (Ám. 4:12.) Lelkemből előtör Ésaiás rémült kiáltása: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok." (6:5.) Kétségbeesésem között megjelenik előttem, a Megkoronázott és hallom a szót: „Íme, az Isten ama báránya, aki elveszi a világ bűneit." (Jn. 1:29.) Hallom a diadaléneket: „Megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése őrajta van és az ő sebeivel gyógyulunk meg.“ (És. 53:5.) Oda áll Isten és az ember közé a Megváltó és csak ennyit mond: Érettem Atyára kegyelmezz! Van Megváltónk, aki szeretett minket és önmagát adta érettünk, bűnös gyermekiért. (Gál. 2:20.) D. F. A Üres diákok találkozója a budapesti teológián Kedves és nem mindennapi találkozó színhelye volt a múlt héten a budapesti teológia akadémia díszterme. Az évzáró ünnepélyen megjelentek a 10, 20, 25, 30, 35, 40, 45 évvel ezelőtt végzett lelkipásztorok. Az egybegyűlteket Pap László teológiai igazgató üdvözölte: — Krisztus vére által mindnyájan, akik itt végeztünk, egybe vagyunk kapcsolva. Nem formaságból hívtuk egybe ezt a találkozót, hanem hogy ennek az együvétartozásnak kifejezést adjunk. Ahogy a családban is mindig a legkisebb kezdi a köszöntést, elsőnek a tíz évvel ezelőtt végzettek nevében Körpöly Kálmán kezdte az üdvözlést. — Megfáradtan jöttünk haza, hogy ráboruljunk az apa kezére, aki tanított, nevelt. — Köszönjük a belénkplántált magot. Sokat elfelejtettünk belőle a mindennapi küzdelemben, de a cél: Soli Deo Gloria kitörülhetetlenül megmaradt lelkünkben. Fónyad Dezső monod lelkipásztor a húsz éve végzettek nevében állott fel. — Sok megpróbáltatáson ment keresztül ez a díszterem, ahova viszszajöttünk. Színes ablakai összetörtek. De a kegyelmes Isten nyitott előttünk egy olyan ablakot, amelyen felfelé nézhetünk és hálát adhatunk Őneki. A huszonöt évesek nevében Ecsedy Aladár esperes köszöntött: — Nem annak örülünk, hogy a lelkek engednek nekünk, hanem hogy neveink fel vannak írva a mennyben. Harminc évvel ezelőtt, 1919-ben csak egy diák végzett, Kuthy Béla szolnoki vallástanár. A harmincöt éve végzettek nevében Muraközy Gyula Kálvin-téri lelkipásztor emelkedett szólásra. — Előttünk halott tanári karvan és a régi csöndes, nyugodt világ. Mégis mi ebből a csendes szigetből lázadozva jöttünk ki. Úgy éreztük, romok között állunk, amelyet újjá kell éleszteni, evangélizálni. Nagy lázadás volt utunk. A lázadás megmaradt bennünk, de most nem kifelé, hanem befelé magunkkal szemben. A negyven évvel ezelőtt végzettekből Kovács Károly szomorú szívvel jelenti, hogy csak öten vannak életben. A mi időnkben a teológia kevesebbet nyújtott, mint ma De szeretésből, türelemből a mai teológia se adhat többet, mint a régi adott. Utolsónak Hörömpő Ferenc pócsmegyeri lelkipásztor állott fel. Negyvenöt évvel ezelőtt végzett. — Az emlékezés aranyhídján megjelenik előttem a régi teológia képe. Fogyatékos volt, de mi csak szépnek, kedvesnek, megszenteltnek látjuk, mert ott töltöttük eliramodott ifjúságunk legszebb éveit. Áldott legyen a puritán papnevelés ősi tűzhelye! A nagy díszteremben mindenki csendesen, megilletődötten hallgat. Amint nézem boldogan a fiatal csillogószeműeket, együtt a barázdásarcú vénekkel, úgy érzem, ez az öröm halvány derengése annak az örömnek, amiben odafent lesz részünk, amikor majd a végső találkozón mindnyájan, hiánytalanul megjelenünk. Beliczay Angéla 7 Tuzséron június 19-én Kiss Aital Jenő és Szabó Mihály gyülekezeti napot tartott.