Schopenhauer, Arthur: A becsületről és a párbajról (Budapest, 1894)

. Mi az oka mind­ennek ? és mi okozza különösen azt, hogy a­míg a természet rendjével ellentétes haláleset fe­lett meg tudunk nyugodni, ha azt a végzet, a sors idézte elő, meg tudunk nyugodni akkor is, ha már a bűn el­követője a közönséges esetekben a cselekményére kisza­bott törvényes büntetéssel megbüntettetett, bűnhődött és meglakolt, azonban távolról sem csendesül el a felkavart társadalom a párbaj ügyben hozott bírói ítélet után? Én azt hiszem, ennek egyedüli oka az, hogy a tár­sadalom még ha a bíró ítéletét törvényesnek el is ismerte, ösztönszerűleg érzi, hogy az igazságnak elég nem létetett; a bűnbakok megbűnhődtek ugyan, de a valódi bűnös sza­badon jár, bármely pillanatban megtámadhat bármelyi­künket, rettegésben tartja az egész társadalmat. A­kik pedig gondolkoznak, belátják, hogy a bíró ítélete csak a társadalmi betegség tüneteit érheti, magát a betegséget sem elnyomni, annál kevésbé meggyógyítani képtelen; de be kell, hogy lássák, miszerint valósággal e nagy felháboro­dás nem más, mint a társadalom rossz lelkiismeretének nyilvánulása, mert mindnyájan akár ösztönszerűleg, akár pedig öntudatosan érezzük, hogy az a két ifjú, ki kardját összemérte, vagy egymás ellen pisztolyt ragadott, nem önszántából cselekedett, hanem a félszeg közvélemény, az elvadult közszellem erkölcsi hatásának kényszere alatt állott, melynek ellenállani sem elég erősek, sem elég böl­csek nem voltak, de eléggé bölcsek nem is lehettek, mert ebben a közszellemben neveltettek. Különösen a jobbak és a nemzet vezetésére hivatot­tak meg nem kímélhetik magukat az önvád súly­ától, hogy közönyösek voltak e társadalmi baj tűrésében, sőt talán — nehogy az ár ellen kelljen úszniok — kényelem­szeretetből hallgattak, midőn egy bátor szóra lett volna szükség; vagy épen a gyakorlatban ellenkezőjét cseleked­­ték annak, mit az elméletben helyesnek elismertek, feledve, hogy az ily példa, ily elvnéküliség gyümölcse mindig át­okozott.— Azonban a javulásnak figyelemreméltó jelei kez­denek mutatkozni. A javuláshoz az első lépés: a hibának beismerése.

Next