Macdonald, J. Ramsay: A szocialista mozgalom (Budapest, 1924)
Bevezetés
a lán a leghelyesebb, ha az olyan elméleteket, amelyek kemény támadásoknak vannak kitéve, olyan írók fejtik ki, akik hisznek bennük. Az ugyanis, hogy valamely elmélet alkalmas-e arra, hogy tartós hatása legyen, vagy sem, nem függhet a sikertől, amellyel éleselméjű kritikusok egyik vagy másik külső pozícióját kikezdik, sem pedig a tévedések tömegétől, amely a mellette szóló hétköznapi tanításokba beszüremkedik, hanem csakis a benne valóban rejlő igazságnak a mértékétől, amelyet pedig a hívőnek jobban kell ismerni, mint az ellenségnek. A szocialista mozgalom, mint az összes nagy ideális és utópisztikus mozgalmak, azt szenvedte meg, hogy olyan kívánalmak kapcsolódtak hozzájuk, melyek lényegileg nem közösek velük, de véletlenül velük együtt születtek és együtt dajkálták őket. A haladásnak az a természete, hogy egyidejűleg több csecsemőt is hoz a világra, így például a szocializmusnak korai hirdetői napjaik liberális gondolkozásának legtúlzóbb táborában foglaltak helyet. Páratlan lelkesedéssel hirdették a tudomány térfoglalását a hitnek a területén. Meleg lelkesedéssel köszöntöttek mindent, ami fényvillanásnak tetszett a látóhatáron. A vallás napjaikban a gazdagok hitének számított; az egyházak szerintük azért épültek, hogy féken tartsák a népet; szemükben az angol parlament reakcionárius többsége azért szavazott meg anyagi támogatást az egyháznak, hogy segítsen gátat vetni a radikális demokrácia emelkedő dagálya elé. A szocialista úttörők merészen léptek fel és vádló szavakkal illették mindezeket. Összes ellenségeiket egy kalap alá vonták, ezeknek minden hitét és tételét egybefoglalták és összesítve ítélték el. Ez történt viszont a másik oldalról is, azzal az eredménnyel, hogy ma a szocializmus ellenségei magát a szocializmust akarnák felelőssé tenni minden különcségért, minden magánvéleményért és bármelyik védelmezőjének egyéni nekilendüléséért. Logikájuk a következő: Smith úr azt írja, hogy a család csak átmeneti formája a társadalmi berendezkedésnek ; Smith úr szocialista, következésképen az.