Pajor Rudolf: Az igazság tükrén (Budapest, 1928)
Azok az iparvállalatok és bankok, amelyek a gazdasági hatalom birtokában vannak és amelyeket a törvény nyílvános számadásra kötelez, minden rejtett tartalékolás és súlyos igazgatói tantemek (tiszteletdíjak) kifizetése után is ilyen tiszta nyereségeket mutatnak ki egy esztendőben: Ganz—Danubius-gyár----- 21.500 millió korona Gschwindt-gyár------------- 9.800 „ „ Magyar Pamutipar rt.----- 6.708 „ „ Hungária vegyipar rt.----- 8.003 „ „ Goldberger-textilgyár ------ 3.283 „ „ Hofherr és Schrantz--------- 5.306 „ „ Magy. Ált. Kőszénbánya rt. 83.500 „ ,, Angol-Magyar Bank----- 7.977 „ „ Magyar Ált. Hitelbank----- 18.067 „ „ Pesti Magyar Keresk. Bank 35.535 „ „ Magyar-Olasz Bank---------- 11.092 „ „ És igy tovább folytathatnék a sort a végtelenségig, de azt hisszük, elég ennyi is, hogy tisztán lássuk, hová folyik a dolgozó emberek életereje. A gazdag földbirtok és a kíméletlen tőke uralkodnak ebben az országban és ezek ellen kellene védelmet nyújtania a kormánynak, amelyik az ország gyeplőjét tartja a kezében. Nos hát, nézzük meg egy pillanatra, várjon hogyan nyújt védelmet a kormány? És most nem beszélünk arról, hogy máig sem csinálta meg a munkanélküliség elleni biztosítást, mert szerinte a munkanélkülisegély „dologtalanságra“ csábít; arról se essék szó, hogy egyszerűen elkobozta a betegsegélyzőpénztár autonómiáját, amely legalább a beteg munkásnak nyújtott hathatósabb védelmet, hanem szóljunk egyelőre csak arról, hogy mire fordítja a kormány az adózók pénzét. Ebből is megláthatjuk, kiknek jut az élet napfényes és kiknek az árnyékos oldala. Érvelésünket itt is hivatalos adatokkal fogjuk alátámasztani.