Szabó Dezső: Filozopter az irodalomban (Budapest, 1929)
ő l. A regény — bár inkább betü-gümőtelep, betü-penészréteg — meséje. Egy vidéki városban élnek férjek és feleségek, agglegények és vénleányok, fiú- és lánygyermekek. Helyesebben: nem is élnek, hanem: a régi jó recept szerint züllenek, züllögetnek, züllögicsélnek, tengenek, tengődgetnek, ténferegnek, izélgetnek. Voltaképen nem is férjek és nem feleségek, nem agglegények és nem vénleányok, nem ezek és nem azok, hanem: arctalan, alaktalan, tartalmatlan és ízetlen X-ecskék és Y-kák a jó öreg magyar irodalmi ószer ama legkopottabb sublótjából, melyen ez a címke áll: magyar vidéki züllés cigányzenével és nélkül. Minden igyekvő filozopter tudja, hogy a regény ama műfaj, melyben legalább egy téniasszony hűtlen lesz legalább egy ténsorhoz. Szerzőnk — izzadságosan és félszegen — lestrapálja ezt a nehéz szemináriumi feladványt. De meg is látszik a dolgon az erőlködés. Nelli úgy lesz hűtlen Sátordy Mihályhoz, hogy voltaképen nem lesz hűtlen hozzá, úgy szeret Hintásiba, hogy nem szeret bele. Az egész ügy inkább unalom és szórakozottság, mint egy vizsgás muszájjal kipréselt irodalmi dolgozat. A megcsalt Sátordy Mihálynak és a megcsaló Nellinek van egy fiúk: Imre, hogy ne vegyük el tőle a szerző igazán megokolatlan szeretetét: Imruska. A szintén megcsaló Hintási Gyulának van két kislánya: Gitta és Noémi. Imrus először első gimnazista lesz, azután második, majd harmadik és így tovább. Érettségi után Pestre megy filozopternek. Rengeteg filozopterség s egy végtelenül csurgó és sztereotip „intellektuel” szószátyár.