Szekfű Gyula: Három nemzedék egy hanyatló kor története (Budapest, 1922)

Az első kiadás előszava

, mindenki megegyezik abban, hogy a liberális közel­múlt a tévelygés korszaka volt, melyből csak szerves munkával, a valódi nemzeti hagyományok kiépítése által emelkedhetünk ki. A tiltó ok, mely miatt a világ­háborúban el nem mondhattam véleményemet a közel­múltról, megszűnt tehát és... íme a könyv, a magyar fejlődés rajza a múlt század negyvenes éveitől kezdve. De ezt a könyvet akkor is megírtam volna, ha a közvélemény nem jön közelebb az én három évvel ezelőtt kimondott felfogásomhoz, aminthogy a munka kezdete még 1918 végére és 1919 elejére nyúlik vissza. Ezt a könyvet meg kellett írnom. Ez a könyv személyes élményem. Abban a súlyos ínségben, melybe az 1918 októberi katasztrófa döntött bennün­ket, melynek nyomorát épen mi, a magyar értelmi­ség, érezzük legsúlyosabban : testünkön és lelkünkön, öntudatosan és az összefüggéseket áttekintve,­­ úgy éreztem másfél év óta és úgy érzem ma is, hogy munkaerőmet és munkakedvemet fel nem találhatom, míg le nem számolok a hanyatlással, melynek végén ilyen katasztrófát kellett megérnünk, míg szemébe nem nézek azon erőknek, amelyek az egészséges fejlődés sodrából kivetették nemzetemet, így írtam meg e munkát és... salvavi animam meam. Bécsben, 1920 július havában.

Next