Takács Imre: A szociális probléma a magyar mezőgazdaságban (Budapest, 1931)
„A munkásnép boldogulásának tényleges előbbrevitele és a munkáskérdés megoldása céljából azokat az életelveket és irányzatokat kell szolgálnunk, melyek a munkásnép jogosult gazdasági, kulturális, szociális és erkölcsi érdekeit a fennálló és megalkotandó törvények és rendeletek keretében, a társadalmi rend és osztálybékének megóvásával, a munkaadók és munkások jogosult érdekeinek lehető kölcsönös öszszeegyeztetésével, nemzeti és gyakorlati keresztény alapon akarják megóvni“.* 2 E mély szociális belátásról tanúskodó megállapítás nem valami merőben doktrinér szobatudósnak az elméleti követelménye, nem is afféle álmodozó filantrópnak utópisztikus kijelentése, hanem olyan embernek valamennyi érdemleges szempont figyelembevételével összefoglalt álláspontja, aki a gyakorlati mezőgazdasági szociálpolitika terén — főleg mint az OKH kötelékében megalakult földmunkás-szövetkezetek szervezője — már széleskörű tapasztalatokra és termékeny múltra tekinthet vissza. Ezért alig hisszük, hogy tévednénk, ha a magunk részéről feltesszük, hogy e mondatban a hangsúly egyrészt a munkásnép boldogulásának éppen a „tényleges“ előbbrevitelére . Tudatában vagyunk annak, hogy ma, a mezőgazdaság egymásra visszaható termelési és értékesítési krízise idején, a címben jelzett kérdés fogalmi köre jóval többet ölel fel az alant tárgyaltaknál. Ez alkalommal azonban csak szűkebb értelemben, a munkásügy terén való konkrét jelentkezésével foglalkozunk. 2 Steuer György: A munkáskérdésről a gyakorlati élet tapasztalatai alapján. Pécs, 1929. Bevezetés.