Takács Imre: A szociális probléma a magyar mezőgazdaságban (Budapest, 1931)

„A munkásnép boldogulásának tényleges előbbre­­vitele és a munkáskérdés megoldása céljából azokat az életelveket és irányzatokat kell szolgálnunk, me­lyek a munkásnép jogosult gazdasági, kulturális, szo­ciális és erkölcsi érdekeit a fennálló és megalkotandó törvények és rendeletek keretében, a társadalmi rend és osztálybékének megóvásával, a munkaadók és munkások jogosult érdekeinek lehető kölcsönös ösz­­szeegyeztetésével, nemzeti és gyakorlati keresztény alapon akarják megóvni“.* 2 E mély szociális belátásról tanúskodó megállapí­tás nem valami merőben doktrinér szobatudósnak az elméleti követelménye, nem is afféle álmodozó filan­trópnak utópisztikus kijelentése, hanem olyan ember­nek valamennyi érdemleges szempont figyelembevéte­lével összefoglalt álláspontja, aki a gyakorlati mező­­gazdasági szociálpolitika terén — főleg mint az OKH kötelékében megalakult földmunkás-szövetkezetek szervezője — már széleskörű tapasztalatokra és ter­mékeny múltra tekinthet vissza. Ezért alig hisszük, hogy tévednénk, ha a magunk részéről feltesszük, hogy e mondatban a hangsúly egyrészt a munkásnép boldogulásának éppen a „tényleges“ előbbrevitelére . Tudatában vagyunk annak, hogy ma, a mezőgazdaság egymásra visszaható termelési és értékesítési krízise idején, a címben jelzett kérdés fogalmi köre jóval többet ölel fel az alant tárgyaltaknál. Ez alkalommal azonban csak szűkebb értelemben, a munkásügy terén való konkrét jelentkezésével foglalkozunk. 2 Steuer György: A munkáskérdésről a gyakorlati élet tapasztalatai alapján. Pécs, 1929. Bevezetés.

Next