Stern Samu: A zsidókérdés Magyarországon (Budapest, 1938)
Egyre zavarosabb mélységeket kavar fel immár Magyarországon az antiszemitizmus hullámverése és fékezetlen ostroma már a jogállam alappilléreit, a jogegyenlőségnek alkotmányban gyökerező s törvényben cikkelyezett tételeit sem kíméli. Az antiszemitizmusnak ez a gyűlölködő rohamozása — fájdalom — nálunk is annyi más fontos probléma elé az úgynevezett zsidókérdést akarja mindenkép az előtérbe tolni és külföldről importált, tudományos mezbe öltöztetett „művek“ sorozatával éppúgy, mint izgága röpiratok és röplapok tömegével terjeszti a hamis tanok mételyét a zsidóság ellen. Ezzel az egyre szabadosabban fertőző áramlattal szemben a hazai zsidóság eleddig a nagy nyilvánosság előtt nem igen emelte fel tiltakozó és felvilágosító szavát, mert abban a meggyőződésben volt, hogy az antiszemitizmus által annyira gyűlölködve propagált zsidókérdést, a jog és törvény alapján állva, nem tekintheti a zsidók kérdésének, hanem a magyar alkotmány kérdésének kell tekinteni azt, a szabadság és jogegyenlőség kérdésének, ami pedig felekezeti különbség nélkül a nemzet egészének ügye. Most is, bárhogy próbálja az antiszemitizmus a hazai zsidóságot a vádlottak padjára ültetni, nem a vádlott védekezése, hanem a jognak, a törvénynek és az igazságnak védelme kér szót e felvilágosító iratban. A történelem igazságainak adataival óhajtjuk megvilágítani a zsidóság szerepét Magyarországon és szertefoszlatni azokat a célzatos beállításokat, amelyek a hazai zsidóságot gyűlöletes színben akarják feltüntetni. A történelem adataival kívánjuk igazolni, hogy ez a hazai zsidóság e hazának mindenkor hasznos.