Ács Tamás: Milyen legyen a tervgazdaság? Szocialista irányú gazdasági és társadalmi munkatervek és javaslatok (Budapest, 1941)
ELŐSZÓ A szocialista munkaterveknek az a sora, mely e könyv lapjain kerül az érdeklődök kezébe, ma 1941-ben, a háború második évében, sem vesztett semmit időszerűségéből. Ha a munkaterveket létrehozó szociáldemokrata pártok sok országban — éppen a háború következtében — nem is vehetnek részt az államhatalom gyakorlásában, ez mit sem von le a tervek jelentőségéből. Sőt ellenkezőleg: minden válság, mely éppen a tervek végrehajtásának hiányában létrejött, csak fokozottabban domborítja ki ezek aktualitását és szükséges voltát. A munkatervek gyűjteménye többféle szempontból is figyelemreméltó olvasmány. Ha tetszik: történelmi dokumentum; a kapitalizmus eddig legnagyobb válságának az ellene való védekezés módozatai által megadott rajza. Ha úgy tetszik: politikai korkép; a szociáldemokrata pártok célkitűzéseinek rendszeres összefoglalása, ellentétben azzal a — válságból született — irányzattal, mely a tőkés törekvésekkel összhangban s éppen a szocialistával szemben előtérbe jutott. De ha úgy tetszik: közgazdasági mű, a marxista gazdaságelmélet értékes és érdekes tervgazdasági vázlata. Minden vonatkozásban alkalmas arra, hogy egészében és részleteiben is lekösse az érdeklődést. A szocialista munkaterveknek legnagyobb értéke azonban a gyakorlati gazdaságpolitika terén van. A könyv lapjainak forgatása közben ez a meggyőződés mind erősebb lesz az olvasóban. S ebből az érzésből az se von le semmit, hogy a tervek egy része csak kivonatosan kerülhet közlésre. A tervekben szereplő követelések ma is, sőt különösen ma, nagyon is reálisak. Magjuk, mely körül csoportosulnak, a gazdasági válságok végleges elhárítása minden kísérő jelenségével, a termeléscsökkentéssel, nyomorral, munkanélküliséggel együtt. S hogy ez csak a szocialista közgazdaságra való rátérés által következhetik be, ezt a tervek tudományosan, de közérthetően igazolják. S a válság elleni harcnál gyakorlatiasabb gazdasági célkitűzést elgondolni sem lehet. A válság elleni harc azonban nemcsak a tömegek ügye, hanem a tőkéseké is, nemcsak a pauperizmus, hanem a profitcsökkenés is föllendülést kívántat az érdekeltekkel. A