Kállai Gyula: Munkásság, parasztság, polgárság (Budapest, 1942)
4 l Ní ‘ fl f'.Juha, hogy агокгф no i~* szóljunk,■ akik alkalmilag járnak bt; a városokba és építj^ésekínál dolgoznak, vagy az útépítők- ről. a tikosokról. EzekW-jy^ony együvé keverednek', azonos «■létkor.-sal küszködnek, egyazon kérdésekkel viaskodnak, nincs közi’-.t ük szakadék, még csak hézag se nagyon. — gazdasági és szociális helyzetük tekintetében. Ha mégis van, az már valami más: az utak különbözősége. De ez a különbség nem valami osztályhelyzeti adottságból ered és nem a városi munkáságot választja el a falusi munkásságtól vagy megfordítva, hanem egyaránt szétbontja mind a két munkásréteget. Persze, csak időlegesen, addig, amíg a köd felszáll, amíg a hangulati elemek szétszóródnak. Éppen ezért ezek a differenciák sohasem hatolnak le a közös gyökérig, amely egészséges marad és erős; semmiféle méreganyag meg nem árt neki. Ennek az oka is nagyon egyszerű. A városi és falusi munkások azonos életsorsából azonos törekvések, azonos eszmék, egyforma álmok erednek. Még a nagy nyugati ipari államok városainak munkásságából sem szakadtak ki a falusi élet emlékei. Még ezek a munkások is ezer szállal érzik kötve magukat falusi testvéreikhez. Há, még • az olyan fiatal, mint a mienk, amely •féllábával még a falu földjén áll ... De túl ezen az érzelmi tényezőn, az ipari munkásság értelmileg is a legszorosabb kapcsolatban érzi magát a falvak Szegény népével; öntudatának tükrén egybeolvad tulajdon ábrázata a falusi munkás arcával, ahogyan gazdasági sorsa, is egybeolvad a falvak népének sorsával. Ez a közösségi érzés olyan régi benne, mint az élete. Legfeljebb régebben ösztönös volt ez a közösségi érzés s most öntudatos az osztály legjobbjaiban. Az értelmes és öntudatos falisi munkások néha kissé csodálkoznak is, hogy az ő legtermészetesebb kapcsolatuk az ipari munkássághoz vitára ad alkalmat. Hiszen a falusi munkások, különösen az öregebbjei, jól emlékeznek arra, hogy mióta a modern munkásmozgalom Magyarországon is kiterjesztette szárnyait, e szárnyak alatt ipari és mezőgazdasági munkás egyformán talált helyet. Még a legrégibb megnyilatkozások is ennek a bizonyságai. S ha mégis ennek a szövetkezésnek nincsenek látható és tapintható tényei, vagy csak nagyon is szegényesek, akkor ez nem azon múlott, hogy az ipari munkásság nem szólott falusi testvéreihez, vagy nem szólt elég hangosan, sem azon, hogy a falusi munkásság nem hajlott a szóra, hanem múlott a szervezkedés szinte leküzdhetetlen akadályain, azon, hogy ez a közösségi érzés az adott viszonyok között nemüthetett erőt és súlyt adó szervezeti formát. Az ipari munkásság politikai küzdelmeinek súlypontja éppen ezért mindig a szervezkedési Szabadságnak olyan kiscer-