Angyal Dávid: A világháború okai (Budapest, 1914)

k tárgyilagosságára, de a feladat mégis csábító és az eddig ismeretes anyag, ha mélyebben vizsgáljuk s kapcsolatba hozzuk az előzmények­kel, bizonyos fokig már alkalmas arra, hogy vakmerőség nélkül foglalkozzunk az eredet és a felelősség kérdésével. A nagy­közönség a háború közvetlen előz­ményeiben szokta keresni az indító okokat és ez előzményekből állapítja meg a felelősséget, rendesen egy, vagy több vezető egyéniség akaratát vévén tekintetbe. Pedig a nemzetek össze­ütközését bonyodalmas, messze elágazó okok szokták előidézni. Bismarck mondotta élete vége felé egy történetírónak: «A háborúk maguktól keletkeznek, a kormányok és népek akarata nél­kül. Mint a kráternek kitörése, lassan készü­lődnek, míg végre a levegőben vannak és ha akarjuk, ha nem, megindulnak. »* Európa sorsá­nak nagy intézője gazdag tapasztalatok alapján beszélt így. Intését követve sokfelé kell tekin­tenünk, hogy megérthessük e páratlan háború kitörésének szükségességét. * Frankfurter Zeitung, 1914 augusztus 18. Zweites Morgenblatt, Kleines Feuilleton. Ecklioff Károly vissza­emlékezése.

Next