Marianne Pollak: Egy nő megtanulja: mi a szocializmus (Budapest, 1946)

kás férfi és munkásnő közös erőfeszítéseinek ered­ménye lehet. A férfi munkája egyedül céltalan és meddő erőlködés, amit az egyik generáció elvégez, a másiknak ú­jra kell kezdeni, mert a semleges vagy ellenséges anya semleges vagy ellenséges gyerme­ket nevel, akit újra és újra meg kell hódítani az Eszme számára. Valaki egyszer azzal indokolta a mili­tarizmus szükségességét, hogy dicsérte a katonáskodás nevelő munkáját. A falusi parasztgyerek — mondotta —, faragatlanul, kultúrálatlanul bekerül a kaszár­nyába. Ott megtanítják járni, beszélni, fogkefét használni, embertársai között a helyét m­egállani. Azt feleltem­ erre, hogy sokkal egyszerűbb, ha ezt a civilizáló tevékenységet az óvodában kezdik el. Ha minden faluban óvodát létesítenek, amelyben az­­ aszociális kis apróság beletanul a közösségi életbe, megtanulja, hogy nem ő a világ közepe, megismer­kedik azokkal a szabályokkal, szokásokkal, amelyek az emberi együttélést elviselhetővé teszik, akkor mindez sokkal jobban belevésődik emlékezetébe, idegzetébe, mintha elfogultságait és rossz szokásait húsz esztendős korán túl kezdik kigyomlálni. A szociáldemokrata munkásmozgalom egyik nagy akadálya volt mindig az a körülmény, hogy osztályunk legtöbb tagját már csak felnőtt korában érhettük el. Mennyi tévhittel kellett megbirkóz­nunk, mennyi rágalommal kellett viaskodnunk, mennyi bizalmatlanságot kellett legyőznünk a fel­nőtt lélekben. Mennyivel könnyebb dolgunk volt ott, ahol az anya első szavai a munkásosztály nagy kérdései iránti megértést ültették a gyermek lel­kébe, erre a fehér lapra mennyivel könnyebben ír­hattuk föl a szocializmus igazságait! Ezt a reakció nagyon jól tudta, ezért a nőmozgalomnak sokkal nagyobb ellenállással kellett mindig megküzdenie, mint a férfiaknak. Így maradt közömbös és tájéko­zatlan a politika kérdéseiben az a magyar dolgozó nő, aki most a demokrácia világában egyenlőrangú emberré emelkedett. A nemzetgyűlési választások eredménye részben igazolta az aggodalmakat a nőválasztójog kérdésé­ben. De levonhatjuk-e ebből azt a következtetést, hogy tehát az alkotmányozó nemzetgyűlés rossza ?

Next