Marianne Pollak: Egy nő megtanulja: mi a szocializmus (Budapest, 1946)
kás férfi és munkásnő közös erőfeszítéseinek eredménye lehet. A férfi munkája egyedül céltalan és meddő erőlködés, amit az egyik generáció elvégez, a másiknak újra kell kezdeni, mert a semleges vagy ellenséges anya semleges vagy ellenséges gyermeket nevel, akit újra és újra meg kell hódítani az Eszme számára. Valaki egyszer azzal indokolta a militarizmus szükségességét, hogy dicsérte a katonáskodás nevelő munkáját. A falusi parasztgyerek — mondotta —, faragatlanul, kultúrálatlanul bekerül a kaszárnyába. Ott megtanítják járni, beszélni, fogkefét használni, embertársai között a helyét megállani. Azt feleltem erre, hogy sokkal egyszerűbb, ha ezt a civilizáló tevékenységet az óvodában kezdik el. Ha minden faluban óvodát létesítenek, amelyben az aszociális kis apróság beletanul a közösségi életbe, megtanulja, hogy nem ő a világ közepe, megismerkedik azokkal a szabályokkal, szokásokkal, amelyek az emberi együttélést elviselhetővé teszik, akkor mindez sokkal jobban belevésődik emlékezetébe, idegzetébe, mintha elfogultságait és rossz szokásait húsz esztendős korán túl kezdik kigyomlálni. A szociáldemokrata munkásmozgalom egyik nagy akadálya volt mindig az a körülmény, hogy osztályunk legtöbb tagját már csak felnőtt korában érhettük el. Mennyi tévhittel kellett megbirkóznunk, mennyi rágalommal kellett viaskodnunk, mennyi bizalmatlanságot kellett legyőznünk a felnőtt lélekben. Mennyivel könnyebb dolgunk volt ott, ahol az anya első szavai a munkásosztály nagy kérdései iránti megértést ültették a gyermek lelkébe, erre a fehér lapra mennyivel könnyebben írhattuk föl a szocializmus igazságait! Ezt a reakció nagyon jól tudta, ezért a nőmozgalomnak sokkal nagyobb ellenállással kellett mindig megküzdenie, mint a férfiaknak. Így maradt közömbös és tájékozatlan a politika kérdéseiben az a magyar dolgozó nő, aki most a demokrácia világában egyenlőrangú emberré emelkedett. A nemzetgyűlési választások eredménye részben igazolta az aggodalmakat a nőválasztójog kérdésében. De levonhatjuk-e ebből azt a következtetést, hogy tehát az alkotmányozó nemzetgyűlés rossza ?