Elliott Roosevelt: Apám így látta (Budapest, 1947)

Bevezetés

BEVEZETÉS. Ez a könyv csak mellékesen szól a háborúról. Célja sokkal inkább az, hogy a békére vessen némi fényt. Azok az események, amelyeket e könyvben szeretnék leírni, a beszélgetések, amelyekre visszaemlékszem, a benyomások és történetek, amelyek mai meggyőződésemet kialakították, nagyjából a háború kitörésétől a Három Nagy galtai találkozása utáni időpontig játszódtak le. Amikor mindez végbement, biztosítom önöket, eszem ágá­ban sem volt könyvet írni róla. Az az elhatározásom, hogy mégis csak megírom ezt a könyvet, újabb keletű és sür­gető tények nyomására támadt. Winston Churchillnek a Missouri-beli Fultonban tartott beszéde is részes ebben az elhatározásban. A Biztonsági Tanácsnak a Hunter Collegé­ben — New York City — tartott ülései s azok az eszmék, amelyeket ezeken az üléseken fejtettek ki, mind hatással voltak rám; az amerikai atombombák növekvő készlete is kényszerítő tényező; a világ vezető nemzetei között növekvő egyenetlenség minden jele, a meg nem tartott ígéretek, a kapzsi és vakmerő imperializmus újjáéledő politikája ösztökéltek ebben a vállalkozásban. Korunknak olyan a tempója, hogy véleményeink nem a történelemhez, hanem az újságcímekhez igazodnak. Hogy bízunk-e Oroszországban vagy sem, az nem attól függ, hogy ez a nemzet milyen hatalmasan járult hozzá háborús győzelmünkhöz, ami pedig korunk történelmének legna­gyobb ténye; inkább három-négy napos hírlapok cím­oldalainak a betűi alakítják felfogásunkat, olyan hír­lapokéi, amelyek már a múltban is gyakran voltak felelős­ .

Next