Rubin László: Egy szegény diák feljegyzései (Budapest, 1922)
A SZEGÉNY DIÁK Albérlő vagy ágyrajáró. De alkonyatkor, ha még korai drága petróleumot égetni, szűk szobájának falai széjjel árulnak s lázas képzelete antik csarnokokba és gótivek alá viszi. Hisz hónapos szobájának rozoga bútorai és piszkos ablakai között tanulta meg kívülről a szépnek szabályait és titkait. Hej, de pompás félhomályban, szép szobában ülni... Sürü már az este s képzeletén erőt vesz az éhség. Dús henteskirakattal fényes étterembe rohan... rohan... amíg fáradt feje ráborul a nyitott könyvre, a jóságos álom pedig fáradt fejére. Kopott ruhában könyvesbolt előtt áll. Cvikkeres szemét drága könyvekre veti. Benn az ablak mélyén a könyv, a tudás kútja, künn az ablak előtt a diák, a tudás szomjazója. Most a karzaton áll. Lenn a színen pereg a dráma. Lázad a nyomor... Törni, zúzni fog? Lázban az arca, tűzben a szíve, ökölben a, keze... A tudás megunta a nyomort! Éljen a forradalom !