Magyar Lajos: A magyar forradalom (Budapest, 1919)

ELŐSZÓ. Mikor a Nemzeti Tanács megalakult, egy tag­sági helyet az Újságírók Szabadszervezetének dele­gáltja részére tartott fenn. Kollégáim engem delegáltak erre a helyre, így lettem a Nemzeti Tanács tagja. Azon a felejthetetlen októberi éjszakán az Astoriában rám bízták az irodai teendők vezetését és a diadal­mas forradalom után négy napig ebbe az irodába és így az én kezembe futott össze a forradalom, a fő­város, az ország, a hadsereg minden jelentése, elintézni­valója, panasza, kérése, tanácsa, ötlete, javaslata. Ezért gondoltam, hogy érdek és kötelesség megírni azt, ami ezeknek a lázas, kaotikus napoknak törté­netéből megmaradt emlékezetemben. Az őszirózsás, mámoros, szép forradalom óta öregebbek lettünk egy hónappal. Ez a hónap fanyar, keserves, kiábrándító eseményeket is hozott. Kifárad­tunk, gond gyötri éjszakáinkat és nappaljaink ború­sak, hidegek, álmosak, mint a tél. Az őszirózsa elher­vadt, a mámorból szürke hétköznap lett. Mindez nem a forradalom bűne, hanem azé a rendszeré, amelyet a forradalom söpört el. Az új Magyarországnak kell megszenvednie a régiért. Túl­

Next