C. R.: A háborús nagyhatalmak. Szerbia és a szerbek (Budapest, 1915)
II. A török invázió. Azonban a kulturális fejlődésnek még ezen kezdetleges lépéseit is nemsokára elfojtják. A végelgyengülésben szenvedő Bizánc viszályai hozták létre azt a katasztrófát, amely Európa délkeleti részeire végzetessé vált. Kantakuzenos János bizánci császár 1354-ben az ozmán törököket Ázsiából segítségül hivta, hogy a polgárháborúban ellenfeleit legyőzhesse. A török hordák Kallipolisban a görög partvidéket megszállták, de többet nem vonultak el, hanem elrabolták a partvidéket s azután tovább nyomultak nyugat felé. A szerbek nem tudták előnyomulásukat meggátolni. 1389-ben a rigómezei ütközet a szlávok rettenetes vereségével végződött. A bizánciak, akiket a megsemmisülés fenyegetett, Európa segítségéért könyörögtek és 1396-ban Zsigmond magyar király, nagy hadsereggel, amelyben magyarok, továbbá lengyelek, szerbek, csehek, németek, franciák és angolok voltak, a törökök ellen vonult, de Nikopolisnál vereséget szenvedett. Bajazid szultán a győzelmet nem tudta teljesen kihasználni, mert közben Timur mongol kán Kisázsiából előnyomult. 1402-ben Angola mellett a török hadsereget elpusztították. Azonban a mongolok ismét elvonultak és a törökök megállták a helyüket. A nyugati államok tétlenek maradtak, a keresztes háborúk ideje véglegesen elmúlt. Csak Magyarország és a lengyelek, akiket a legközvetlenebbül fenyegetett a török veszedelem, készültek minden erejükkel az új hadjáratokra. A lengyelek IV. Vladislav alatt hatalmas hadsereget küldtek délre, mialatt a bizánci flotta a velenceiek segítségével a törököket meg akarta gátolni abban, hogy Ázsiából segédcsapato k 5 —