Aszaly József: Eszmék az életnap fogyatkozásai- s leáldoztáról (Pest, 1858)
Előszó
Ha az eszme-elsajátítás valóságos tolvajság, e részben ki sem nagyobb tolvaj, mint maga a nagy közönség — valamennyien, mert csaknem mindenik mások gondolatait árulja, idegen szellemi sajátból él, mindenki azt beszéli, amit hallott, látott vagy olvasott. Miután „Szellemi Omnibus“on megtevők és utazásunkat az élet utain, megkisértem oly szellemi, bár csekély erejű, de a czélnak tán mégis megfelelő mozdony készítését , melylyel tátongó mélységek hosszanta, sötét alagutakon is keresztül vivő élet- és halál-vaspályán, félelem nélkül, nyugtatva tehetnők meg hoszszú utunkat. „Aliud legunt juvenes, aliud viri“, még hozzá tehetnők: ,aliud faeminae, aliud senes.“ E könyv minden korú férfiak és nők számára lévén írva, ha csak néhány olvasójánál képes leend mérsékelni a természet által az ember szívébe oltott földiségenyészet borzalmát, elérte czélját a szerző.