Sebess Dénes: Új Románia földbirtokpolitikája Erdélyben (Budapest, 1921)
I. A régi Erdély
A régi Erdély A három nemzet, a székely, magyar és a szász szövetséget „uniót“ kötött (1437), teljes területi autonómiáját építette ki és tartotta fenn, mely autonómia a kisebbségek jogainak védelmét is szolgálta. A teljes vallásegyenlőség oly korban (1547), mikor az ismeretlen volt Erdélyen kívül máshol Európában és a három nemzet egyenjogúsága a kormányzatban adták meg az ország jellegzetes közigazgatási intézményeinek egyensúlyát. A három nemzet sajátságos politikai és gazdasági helyzetéről, a XVI. század elejéről Verántcsics Antal esztergomi prímás emlékezik meg részletesen.1 1 Erdély — írja Verántcsics esztergomi érsek, kevéssel a mohácsi csata után (1527). — Erdély azon része, melyet a székelyek laknak, s azon rész, mely Brassótól Fogaras-vidéken át Szebenig nyúlik, hegyes és erdős; a többi nem csak hogy szelidebb, de egyszersmind folyóktól buján öntözött völgyekkel, árnynyal kínálkozó berkekkel s virág koszoruzta halmokkal gazdag. Földe gabona termés s baromtartásra annyira kultivált, hogy egy országnak sem lehet utána tenni, sőt többnek előtte áll. Termelő ereje akkora, hogy termékeivel gyakran Magyarországot s a szomszéd oláh tartományokat is segíti; s éveken át egy 70 erdélyi vedres hordó bornak 300 s egy köböl gabonának csupa 10 dénár a közép ára. Veres és fejér borai, melyek asztali és édes csemege, könnyű és erős borokra oszolnak, oly zamatosok, hogy némelyike a falernumival versenyez. Alig van hegyvonal, melyben arany, vas vagy sóbányászat nezetnék. Gyümölcsei, alma, köríve és barack fajai olyanok, hogy főleg Fejérvár környékén a barackok Olaszországéit is felülmúlják, s mindezeket úgy el tudják tenni, hogy más évben is olyak, mintha akkor szednék fájukról. Nagyobb és kerített városai: Kolozsvár, Szeben, Brassó, Besztercze, Medgyes, Segesvár, Szászsebes és Fejérvár. Vára oly sok, hogy azok közül csak : Hunyadot, Dévát, Fogarast, Diódot, Csicsót, Bálványost és Gyalut említheti. Folyói közül magasabb vízálláskor, a Maroson, Oltan, Szamoson Dézstől a Tiszáig, az Aranyoson Tordától a Marosig hajók járnak. Három nemzet van Erdélyben — székely, magyar és szász. .A székelyekről hosszasan elbeszéli, hogyan maradtak itt, Etele birodalma feloszlása után, hogyan segiték a magyarokat mostani hazájuk elfoglalása nagy munkájában, a miért a magyarok ős szabadságukban meghagyák. Ez a székelyek eredete — folytatja — s innen van, hogy minden székely, nemes, ha szintén ekét vagy kapát forgat is. Itt alapszik adómentességük, mindazáltal azon kötelezettséggel, hogy háború idején saját költségükön katonáskodnak. A szász nemzetről — leírván mint jöttek be Gejza idejében, — folytatja: a szász arczvonását, szokásait, nyelvét megtartotta. Szorgalmas, iparos nép, földmívelést, mesterséget, kereskedést űz. A lopást csak hír- 5