Baumgarten Nándor: A sztrájk jogi következményei. Jogelemző tanulmány tekintettel a Polgári Törvénykönyv tervezetére (Budapest, 1908)

Bevezetés

BEVEZETÉS. Ha a jelenkor sztrájkmozgalmait a XIX. század első felé­nek munkabeszüntetéseivel összehasonlítjuk, rögtön szembetűnik azoknak különböző jellege. Míg emezek a sanyarú helyzet nyomásának hatása alatt minden előzetes készületek nélkül, lázadásszerűleg törtek ki, addig korunk sztrájkjait nemcsak mind nagyobb méreteket öltő terjedelmük, hanem c­éltudatos és tervszerű szervezetük, az abban résztvevők szigorúan, mond­­hatnók katonailag fegyelmezett és vezényelt, egyöntetű és szo­lidáris eljárása jellemzi. A múlt század első felében a sztrájkok egyes munkaadók kegyetlenségének, a munkások már-már tür­­hetlenné vált nyomorának következményei, melyek rendszerint véres zavargásokkal kapcsolatban tán még sokkal nagyobb ba­jok és szenvedések forrásai lehettek, mint a­melyek megszün­tetésére irányultak. A legújabb kor munkásai immár felismerik azt a nagy erőt, a­mely az egyesülésben rejlik és a­mint a munkaadók egyfelől a kartellek és trustok szervezetei útján védik meg érdekeiket a fogyasztókkal szemben, úgy a munkásszervezetek a trade unionok kapcsolatában, sőt már nemzetközi szerveze­tükben egyesülve támogatják egymást ama közös czél elérésé­ben, hogy a munkás anyagi és szellemi jólétét emeljék. Ebben az érdekellentétben, mely a termelés két fő faktora, a tőke és a munka közt felmerül, a sztrájk és a munkakizárás, melyeknek csak a küzdelem végső eszközeinek szabadna lenniök, immár a

Next