Lánczi Jenő: Szocializmus és ethika (Budapest, 1908)
A termelésnek ezen folyton növekvő szocializációja nyomán azonban a szociális eszme már napjainkban benyomul a kormányzatba, a közigazgatásba, az oktatásba és művészetekbe, a magán- és büntetőjogba, minek folytán új erkölcsi világnézet van kialakulóban. Ez az új erkölcsi világnézet természetesen csak a szociális eszme diadala után bontakozhatik ki és valósulhat meg teljességében, azonban úgy hisszük, nagy vonásokban már ma is megrajzolhatjuk az eljövendő társadalmi rend erkölcsi életének körvonalait. Ha ugyanis szem előtt tartjuk azt, hogy az erkölcsi élet is a társadalom hatalmi viszonyait tükrözi vissza; hogy ugyanazon erkölcsi elvek is a társadalom hatalmi viszonyai szerint koronként más és más tartalmat nyernek; hogy a társadalom hatalmi viszonyai és a gazdasági rend között szoros összefüggés van, nem fogunk kételkedni abban, hogy a szocializmus, „a demos eljövetele“ olyan etnikai világnézetet fog uralomra emelni, mely nemcsak látszólag, nemcsak formailag szolgálja az egész társadalom javát, hanem valósággal is. A szocialista társadalomtól az osztálymorál megszüntetését, „a társadalmi összműködés és az egyenlősülési folyamat egy magasabb fokát“,*) más kifejezéssel a társadalmi szolidaritást várhatjuk. A termelés és a jövedelemeloszlás társadalmi organizációja ideológiai oldalon, mint a termelésben résztvevők szolidaritása fog jelentkezni, miként napjainkban a korlátlan verseny és a termelési eszközöknek egyes osztályok által való kizárólagos birtoklása, az egyének és osztályok között kíméletlen harcban jut kifejezésre. 2. Az igazság tisztességes kutatója, amíg csak arról van szó, hogy egy igazságot megállapítson és hite t) Jászi.