Takács József: A földmunkásmozgalom története. Harminc esztendő (Budapest, 1926)

Előszó

Előszó, 1926 január 7-én lesz 20 esztendeje annak, hogy a Ma­gyarországi Földmunkások Országos Szövetsége megala­kult. Ezt az aktust 10 é­vi kemény harc előzte meg,­­amely­ben a magyarországi földmunkások derekasan verekedtek emberi jogaikért és kenyerükért. Addig helyi önképző egyletekben, illetve ahol ennek nem volt meg a lehetősége, szabadszervezetben tömörültek, de már megvolt közöttük az összekötő kapocs, amely 1896-ban az orosházi földmun­kások kezdeményezésére jött létre. Az országos mozgal­mat összekötő kapocs néhány évig a földművelők részére kiadott lapok voltak, majd amikor ezek megszűntek, a Népszava és a szociáldemokrata párt vezetősége volt, egé­szen 1906-ig, a Szövetség megalakulásáig. Az országos mozgalom kialakulásának kezdete tehát az 1896-ik eszten­dőtől számítódik. Az 1924. évben tartott közgyűlésünk ha­tározata értelmében a vezetőség részemre olyan értelmű megbízást adott, hogy az évfordulóra ne csak a Szövetség 20 éves történetét, hanem attól az időtől kezdve írjam meg, amióta a mozgalom országos l­ett. Harminc esztendő történetét öleli föl tehát ez a szerény munka. Harminc esztendő... Aránylag rövid idő. Mégis, mennyi energia, mennyi sóvárgó remény morzsolódott le harminc év alatt. És mennyi küzködés. Hányan hanyat­lottak le a harc mezején, némelyek az ellenfél, mások a meddőnek látszó küzdelem csüggesztő, kétségbeejtő gyilok­­jától! Kemény rög a magyar föld. Török-tatár-taposta rö­gön nehezen ver gyökeret a nyugati kultúra virága. Dózsa népe számára igen erős bilincseket kovácsoltak a Wer­­bőczyek, az unokák máig sem tudtak alóla fölszabadulni. De már törik a keményre taposott rögöt, hogy elké­szítsék a talajt a nyugati kultúra számára. Nem ma kezd- 5

Next