Bródy Ernő: Magyar szabadelvűek száz év előtt (Budapest, 1934)
Dr. Bródy Ernő Még egy rendkívüli körülmény teszi sajátossá a magyar szabadelvűség nagyszerű mozgalmát. A monarchián belül Magyarországnak küzdenie kellett nemzeti önállóságáért, nem is a gazdaságiért, melyről szó sem lehetett, hanem a lelki, a közjogi szuverenitásért, amelynek mindig a nyelv volt legtermészetesebb kifejezése és legfontosabb tényezője. A magyar közéletben sokáig hivatalos nyelv a latin, a főurak társalgási nyelve pedig a német volt. Rendkívüli harcot kellett megindítania és lefolytatni azért, hogy a törvények a hivatalos nyelven kívül a nemzet nyelvén is megjelenjenek. Párhuzamosan folyt a küzdelem a magyar nyelvért, a jogtalanok politikai jogaiért, a jognélküliek gazdasági felszabadításáért, szemben a főrendi tábla többségével, szemben a hatalom erőszakával és ármányaival. Horváth Mihály Írja »Huszonöt év Magyarország történelméből. 1823-tól 1848.-ig,» című munkájában. »Azon végzősöket is átküldték volt a rendek a felső táblához, mely szerint azt kívánták, hogy üzeneteiket a főrendek is hozzájuk magyarul intézzék. Mondják, e napokban gróf Cziráky országbíró, mikor értesült arról, hogy a magyar nyelvet visszaállítják természetes jogaiba, sírva panaszkodott asztalához hivott vendégeinek és felkiáltott: Vége a magyar alkotmánynak!» A jogfosztó, nyelvkobzó, néposztályokat elnyomó magyar alkotmánynak vége is lett és helyére jött az új, a friss, a népbarát, emberszerető magyar alkotmány, mely az országot az európai jog és kulturközösségbe beillesztette. Mikor a zsidó szabadegyetem vezetősége felszólított, hogy a félévi tanfolyamon két előadást tartsak, arra gondoltam, hogy akkor, miikor a hívők az ősi vallás nemes hagyományait oly kegyelettel ápolják, a hitéletet annyira kimélyitik és a zsidóság egyetemes történetének kiemelkedő mozzanatait oly széles körökben ismertetik — ugyanakkor az emancipatio hazai történetét oly kevéssé ismerik, sőt alig derítették fel annak közvetlen és nevezetes előzményeit, amelyeket éppen a reformmozgalom szabadelvű apostolai kezdeményeztek. Ezért választottam előadásaim tárgyául a reform-korszakban alkotott első magyar törvényt, mely a zsidókról szól és a magyar törvénytárban, mint az 1840. XXIX. törvénycikk szerepel. A magyar országgyűlés képviselőházának könyvtárában és Pest megye levéltárában kutattam e törvény keletkezésének körülményei, tárgyalása és meghozatalának módozatai után. A haza és a vallás iránt való kötelességemnek teszek eleget akkor, miikor kutatásaim eredményét előtárom és Nagy Miklós, képviselőházi könyvtár igazgatójának és Rexa Dezső, Pest megye főlevéltárosának köszönetemet nyilvánítom. Az anyag megértése céljából meg kell világítanom az ak