Wolfner Pál: A szociálizmus története és tanításai (Budapest, 1906)
könyvemben egyáltalában nem teljes. Ez azonban jóval kisebb hiba, mintha a történelmi fejlődésnek az előadása volna hiányos. A jelen kérdéseiről újságok, röpiratok és előadások szinte naponta és minden különösebb fáradság nélkül informálnak. A nyugat-európai parlamentek tárgyalásai a szocializmus mai álláspontját úgyszólván minden oldalról megvilágítják. De ezeket a tudósításokat csak az érti meg, aki tisztán látja maga előtt a fejlődés menetét, a történelmi ismeretet pedig csak fáradságos munkával állíthatná össze magának az érdeklődő. Ezért tartottam fontosnak, hogy Owenról vagy St-Simonról többet írjak mint Jaurésről vagy Bernsteinről. A magyar viszonyokról ellenben szándékosan nem írtam. A szocializmusnak hazánkban múltja alig van, csak jelene és jövője. Ez a jelen és jövő pedig annyira összefügg az aktuális politikával, hogy tárgyilagosan ismertetni úgyszólván lehetetlen. Ám azért az, aki könyvemet végigolvasta, a magyar szocializmusról is alkothat magának valamelyes véleményt. A fejlődés törvényei bizonyos mértékben egyetemesek. A magyar szocializmus sem izolált jelenség és ha az eddigi fejlődés perspektíváján keresztül nézzük, talán tisztábban látjuk, mintha kizárólag vezércikkekből ismernők meg. Még egy másik megjegyzést olvastam, amelyet nem hagyhatok válasz nélkül. Egyik bírálóm, szintén félreértésből, úgy vélekedik, hogy igazságtalan elfogultság vezet a tanárok ellen. Mi sem áll távolabb tőlem, mint ilyen elhamarkodott általánosítás. De kétségtelen, hogy a modern szociális problémák