Umbreit, Paul: 25 év a német szakszervezeti mozgalomból 1890-1915 (Budapest, 1921)

Munkástársainkhoz

Munkástársaimhoz. Öröm és megelégedés tölti be lelkemet, hogy e könyvet, a németországi szakszervezetek negyedszázados küzdelmé­nek és fejlődésének rövid vázlatát anyanyelvünkön juttat­hatom, a magyar szakszervezetek tagjainak kezébe. Remé­nyem és hitem az, hogy aki e könyvet végigolvassa, maga­sabb értékű, fejlettebb értékű lélekben, meggyőződésben és akaraterőben erősebb és odaadóbb harcosa lesz a munkás­­osztály fölszabadulási harcának, amely harcnak kiképző iskolái a szakszervezetek. De nemcsak iskolái, hanem esz­közei is annyiban, hogy működésükkel magasabbra emeli ki a munkásosztály életnívóját, biztosítják számára a megél­hetés elegendő eszközeit, megóvják testi erejüket az idő előtti elsorvasztástól és ezzel föntartják lelki frissességüket, hogy fogékonyak legyenek ideális célokért való küzdelmekre. A világ legegységesebb, legtöbb sikert fölmutató és leg­erősebb szakszervezeteinek, a németországi munkások szak­­szervezeteinek példái, kétségtelenül éreztetni fogják hatá­sukat a mi szakszervezeti mozgalmunkban is, azon elvtár­saink eredményesebb közreműködésében, kik e könyvet olvasva, megtanulják, hogy milyennek kell lenni a gyakor­lati iránynak, a praktikus szakszervezeti munkának, akik megtanulják, hogy a munkásság gazdasági küzdelmeiben és törekvéseiben mindig magasabb és magasabb fokú egységre, kölcsönös és közös bizalomra kell törekedni, a szűkös és nyűgös szakmai elzárkózást és különállást a közös célért háttérbe kell állítani és a nagyerejű ellenféllel, a koncentrált tőkehatalommal a munkásság koncentrált erejét kell szembe állítani. A könyvnek a háborúra vonatkozó része már elavult ugyan, de tükre ez a német munkásság akkori fölfogásának, a háborús állapotokba való beilleszkedésének és igy értékes ez is, miként minden más fejezete. Legyen e könyv új, nagy erőforrása a magyarországi szakszervezeti mozgalomnak és e mozgalom viruló föllendü­lése az én fáradságomnak igaz jutalma. Budapest, 1920 december hó. Vanczák János.

Next