Mit adott a forradalom? (Budapest, 1910)
Előszó a második kiadáshoz. Két hónap telt el azóta, hogy egy forradalmian tavaszi estén — 1919 március 21-ikén — a magyarországi proletárság átvette e sok megpróbáltatáson átment ország ügyeinek vezetését, átvette a közhatalmat Magyarországon. Lelkesedéssel és kétségekkel, bizakodással és törhetetlen tettvágygyal telt két hónap volt ez, jelentőségében olyan erősen történelmi időszak, aminőre a népvándorlás óta nem volt példa. Korhadt, odvas társadalmi és gazdasági rend omlott össze a viszonyok kényszerítő hatása alatt, hogy helyet adjon az új társadalmi és gazdasági rendnek, amely hivatva van boldoggá és szabaddá tenni a világ minden dolgozó emberét. Lett légyen bár királyság vagy köztársaság, az eddigi tőkés gazdasági rend állandó elnyomása és kizsákmányolása volt a munkájából élő proletárnak. A burzsoá királyságok és a burzsoá köztársaságok között a proletár szempontjából semmi különbség nincs. Legyen bár királyság, vagy köztársaság, a tőkés társadalom mindig két nagy táborra oszlik. Ásókéra, akik sokat dolgoznak és keveset, de rosszul esznek és azokéra, akik keveset, vagy egyáltalában semmit sem dolgoznak, de annál többet és annál jobbat esznek. A kommunista forradalom azt célozza, hogy ezek az ellentétek, melyeket a tőkés társadalmi rend semmiféle formában sem tudott eltüntetni, megszűnjenek. A kommunista forradalom végső célja egyformán szabad, egyformán boldog, de egyformán dolgozó emberek társadalmát megteremteni s hogy ezt elérhesse, a kommunisták szükségesnek tartják a mai kapitalista gazdasági rend összezuzását. Elvenni a tőkésektől erejüket, elvenni tőlük azt a hatalmat, amelyet vagyonuk nyújt nekik: ez a kommunista forradalom első programmpontja. *