Mi a Tanácsköztársaság? (Budapest, 1918)

Ha az ostobaság árvíz volna s az árvizet tápláló záporeső a rágalom s ha nem volna olyan erős szikla a munkásoknak és földtelen parasztoknak az az állama, melyet Oroszországi Szo­cialista Szövetséges Tanács Köztársaságnak neveznek, már rég elpusztította volna az a rágalom táplálta ostobaság áradat, melyet ellene zúdítottak. Mert nemcsak az egész világ elnyomói, a mun­kások kizsákmányolói, a föld elbitorlói, valamennyi ország vagyo­nosai néznek minden oldalról farkas éhséggel, sakálétvággyal a Tanácsok Köztársaságára, de bambán áll vele szemben igen sok­sok munkás is. Ezt az ostobaságot táplálja temérdek rágalmazó újság, könyv, írás, melyeknek egy részét olyanok is írják, olyanok is terjesztik, akik farkasbőrbe bújt bárányok módjára szocialista köntöst öltenek magukra, hogy megakasszák a vérig kínzott munkások forradalmát. Kerülnek ki még maguknak a munkásoknak soraiból is olyanok, akik azt mondogatják, — ki magában, ki hangosabban. — Nekem nem kell az ilyen forradalom, nekem nem kell az ilyen szabadság, mint Oroszországban van. Mik azok a munkás­tanácsok, a szovjetek ? Hogy lehessen azt elképzelni, hogy Orosz­országban nincs képviselőház. Évtizedeken át küzdöttek az orosz­­országi munkások az alkotmányozó gyűlésért. Ahol nincs általános választójog, ma is küzdenek érte s itt Oroszországban, amikor már elérték, amiért küzdöttek, szétrombolták a bolsevikiek. Köz­társaság volt, amelyben mindenki joghoz jutott, részese vol egy alkotmánynak s ők helyébe mégis a munkástanácsok köztársaságát követelték s ezt meg is csinálták. S jött is erre rendetlenség. Olyan, amilyent nem láttak még egyetlen országban sem. Még sajtószabadság sincs, tetve a börtönök, itt is, ott is lázadások, így front az egész ország, így beszélnek sokan, akik látóhatárának legmesszebb távola — a saját orruk. Még jó, ha jó bosszú jutott nekik belőle. A közmondás azt tartja: az ostobaság ellen az istenek is hiába küzdenek. Mi bolsevikiek, kommunisták mégis megpróbáljuk ezt, sikerül is nekünk, nem fogunk hiába küzdeni, mert mi — el­lentétben a papi butítás faragta isteni — bálványokkal — vagyunk, létezünk, létezni fogunk és győzni fogunk. Amint Oroszországban győztünk, úgy fogunk győzni az egész világon. Nemrégiben készült az Oroszországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmánya, nem kell egyéb, mint ezt szembe­szögezni minden ostobasággal. A rágalmazó rosszindulat ellen nem használ, a vagyonos osztályt nem fogjuk meggyőzni helyességéről, mert hisz ennek az alkotmánynak minden szava egy-egy darab föld, mely bekoporsó­­zott hatalmukra esik, a jó mélyre megásott sírjukra. De a munkás­ember, a gyárnak, az urasági földeknek kizsákmányolt dolgozója meg fogja érteni, mert rá nézve nem temetőföld ez az alkotmány, hanem szikla, melyre felállva kiszabadul a nyomorúság, kinek, szenvedések, feneketlen tengeriből.

Next