Plehanov, Georgij Valentinovic: A marxizmus tudományos alapproblémái (Budapest, 1933)
Előszó
kusainak szofizmáit és „évszázada teljes tudásával felfegyverkezve” lépett fel a proletariátus érdekében. Ez a tan nemcsak teljes világossággal mutatta meg a szocializmus tarthatatlanságát, hanem, miközben a hibákat kimutatta, produkálta egyúttal ezeknek a hibáknak történelmi magyarázatát is s így, mint ahogy egykor Haym a hegeli filozófiáról mondta: „Minden legyőzött véleményt diadalszekerére fűzött.” „Mint Darwin a fajok keletkezéséről szóló csodálatosan egyszerű és mégis szigorúan tudományos elméletével a biológiát gazdagította, ugyanúgy mutatták fel a tudományos szocializmus megalapítói a termelőerők fejlődésében és ezeknek az erőknek az elavult társadalmi termelési feltételek ellen folytatott harcában a társadalmi organizáció fajainak változásáról szóló alapelvet.” De nem mint sablont, nem mint „utolsó érvényességében végleges igazságot” ajánlotta Plechanov az orosz forradalmároknak a tudományos szocializmus rendszerét. „Magától értetődik, — írta — hogy a tudományos szocializmus fejlődése még nincs lezárva s Engels és Marx műveinél épp oly kevéssé állhat meg, mint ahogy a fajok keletkezéséről szóló elmélet nem lehetett véglegesen kidolgozva az angol biológus főműveinek megjelenésével. Az új tan alaptételeinek felállítását követnie kell a vele összefüggésben álló kérdések részletes kidolgozásának, egy olyan munkának, mely a Kommunista Kiáltvány szerzői által a tudományban létrehozott változást tökéletesíti. Nincs a szociológiának olyan ága, amely ne nyerne új és rendkívül átfogó területet, mihelyt magáévá teszi ennek a két férfiúnak filozófiai-történelmi felfogását. Ennek a felfogásnak jótékony befolyása kezd már érvényesülni a jogtörténelemben és az úgynevezett „primitív kultúra" történetében.” Plechanov ajánlatosnak tartja az általa ismertetett tan következő sajátságának a kiemelését is: „Ha a tudományos szocializmus családfáját többek között „Kant és Hegel’’-tel vezeti is le, akkor sem kevésbé halálos és döntő ellenfele az idealizmusnak. Kiűzi ezt utolsó menedékhelyéről, a szociológiából, amelyben azt a pozitivisták oly nagy buzgalommal akceptálták. A tudományos szocializmus alapföltételnek fogadja el „a materialista történelemfelfogást”, vagyis az emberiség szellem-történetét a társadalmi viszonyok fejlődéséből magyarázza (többek között az őt körülvevő természet befolyása alatt is).” 4